Kinek ne ragadná el a képzeletét a csillagos égbolt puszta látványa? Lakóhelyünktől, településeinktől távol, ahol nincsenek mesterséges fények, utcai lámpák, melyek a halványabb csillagokat elhalványítanák, vagy egyszerűen letörölnék az égről, az elénk táruló csillagvilág óhatatlanul megmozgatja fantáziánkat.
A régmúlt idők emberét sok ezer évvel ezelőtt még inkább elbűvölte a bársonyfekete égbolt kárpitján pislákoló vagy tündöklő csillagok miriádja, gondolataikat messzi kalandozásra késztette. Az érdeklődő emberi elme lépésről lépésre haladva ismerkedett a csillagos éggel. Felfedezte a csillagok között lassan vagy nagyon lassan elmozduló bolygókat, a Tejút ködszerű, hullámzó vonalú, diszkrét fátylát. Jegyezni kezdték a látottakat, a Nap és a Hold felbukkanását és nyugvását, felfigyeltek a titokzatosan megjelenő üstökösökre, a váratlanul felragyogó és néhány hét, hónap múltával elhalványuló „új csillagokra”. Kezdetben rémülettel töltötte el az égre révedőket a Hold és különösen a Nap átmeneti elsötétülése, a fogyatkozások jelensége. Megjelent az istenhit, a csillagimádás, majd a csillagok, bolygók állásából való jóslás (a gondolkodás ezen a ponton jutott hibás következtetésekre, eltévelyedésre – sajnos, napjainkra a csillagjóslás sem enyészett el). Régészeti leletek alapján van ismeretünk arról, hogy tudatos kíváncsisággal először a mezopotámiai síkságon és Kína ősi városaiban éltek az első csillagfürkészek, ott építették csillagvizsgálóikat.
Többen megkérdezték tőlem, ha már csillagászattal foglalkozom, készítek horoszkópot? Nem, adtam tudtukra, asztrológiával nem foglalkozom. Asztronómiával viszont igen, nevezetesen a csillagos égbolt megfigyelésével. A nagyszalontai születésű, világhírű csillagász, dr. Kulin György a Csillagok Világa 1947. évre szóló Csillagászati évkönyvében egyebek között oly tisztán megmagyarázza az asztronómia és tévtana, az asztrológia közötti különbséget: „A csillagászat a Világegyetemmel foglalkozik. Égitestekkel, amelyek roppant távolságra vannak. (...) Idegen világokkal, amelyeknek elképzelésére sokszor a legmerészebb képzelőerő is szegényes. (...) Az a tudomány, amely vele foglalkozik, általában nem mindenki számára van nyitva. Olyan emberek művelhetik, akik ismerik nyelvezetét, olyan emberek gyakorolhatják, akiknek megfelelő műszereik vannak hozzá. Ehhez a két feltételhez még egy harmadik is járul, a kutatás belső ösztöne és a vele párosuló ritka emberi tulajdonság, a tudományos lelkiismeretesség. A szakcsillagászat lényege a fizika, nyelvezete a matematika. (...) A három feltétel: a matematikai és fizikai tudás, a műszer és az egyéni adottság együttes feltételezése okozza azt, hogy a szakcsillagászat mindig kevesek tudománya lesz. (...) csaknem mindenkiben élnek fogalmak a csillagászatról. Ezek az ismeretek azonban alig terjednek tovább néhány alapfogalomnál, a többi már fantázia a világ keletkezéséről, marslakókról (...) és csillagjóslásról. (...) a nagy tömegek csillagászatából éppen a csillagászat legérdekesebb tényei hiányoznak. A szakcsillagászat és a nagy tömegek csillagászata között azonban nagy lehetőségek vannak: csillagászat mindenki számára. Ennek útja lefordítani a csillagászat matematikájának nyelvét szavakba, megmutatni képekben, távcsövön át és modellekben a csillagászati tényeket, és megnyitni a megismerés útját az értelmen kívül a megismerés egyéb formái felé is. A mindenki számára való csillagászat nem azt jelenti, hogy most az ország minden lakosát műkedvelő csillagásszá kell tenni. A fogalom lényege minőségi. Olyan csillagászat, amelynek megismerése minden ember számára nyitva áll.”
Az amatőr csillagász szóhasználatában az észlelés első helyen áll. Ez azt a tevékenységet jelenti, amikor a csillagok világában való puszta gyönyörködésen kívül adatokat gyűjtünk, és azokat a megfelelő csillagászati fórumokhoz továbbítjuk azonnali vagy későbbi tudományos feldolgozásra. Miért megyek ki rendszeresen a csillagos ég alá, vagy miért erősítem kerékpáromra a hordozható teleszkópomat, s azt hét kilométeren át tolva miért gyalogolok ki a szántóföld biztosította makulátlanul sötét ég alá? A késztető erő az a leírhatatlan élmény, amit a Világegyetem látványa, jelenségei kínálnak számomra. Az amatőr csillagászat megtanított szebbet, többet látni csillagászati teleszkópon keresztül történő észleléssel, korábban még csak nem is sejtett különös, igen távoli világokat ismerhettem meg.
A műkedvelő csillagászok szervezett mozgalma világszerte egy-egy céltudatos, karizmatikus személyiség nevével fűzhető össze. Magyarországon dr. Kulin György töltötte be ezt a szerepet, aki markáns egyéniségével megszervezte, irányította a csillagászat kedvelőit, széles körben népszerűsítette a csillagászat eredményeit, nem utolsósorban pártolókat, támogatókat szerzett az amatőr csillagász mozgalom fenntartásához, fejlődéséhez. A csillagászati ismeretterjesztés elkötelezettjének tekinthetjük, hiszen életének túlnyomó részét – szépen induló tudományos pályafutását is feladva – ennek szentelte.
Ki volt Kulin György? Kulin Vilmos cipész kisiparos és Tóth Julianna negyedik fiaként született 1905. január 28-án a Partium híres hajdúvárosában, a Bocskai István erdélyi fejedelem által 1606-ban 300 hajdú betelepítésével megalapított Nagyszalontán. A sokgyermekes családban hamar megtanulta, hogy a boldoguláshoz találékonyságra, kezdeményezőképességre van szükség. (E szellemi képességgel testvérei is rendelkeztek, hiszem a Kulin család természettudósokat, orvosokat, politikusokat adott a nemzetnek.) A Kölesér parti kicsiny szülői ház kicsinynek bizonyult, így az ügyes, vállalkozó szellemű édesapa megfelelő anyagi feltételeket teremtett ahhoz, hogy családját egy, a városközponthoz közeli telekre épült tágas otthonba költöztesse – a Tenkei út 11. számú házat tekintették családi házuknak. Az udvaron korszerű cipészműhely létesült, amely Nagyszalonta első gyárává fejlődött.
A műkedvelő csillagászok szervezett mozgalma világszerte egy-egy céltudatos, karizmatikus személyiség nevével fűzhető össze. Magyarországon dr. Kulin György töltötte be ezt a szerepet.
Az elemi osztályokat az ősi református iskolában, középiskoláit a Vasút utcai Arany János gimnáziumban járta ki. Nem idegenkedett a nehéz fizikai munkáktól. Diákkorában sokat sportolt, sikeres atléta volt, magas- és távolugrásban, valamint súlylökésben egészen jó eredményeket ért el. Az éppen megalakuló Nagyszalontai Sport Club labdarúgócsapat balszélsőjeként és balösszekötőjeként játszott, 44 évesen a Fáklya csapatában még futballozott. 1922 és 1924 között a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem hallgatója volt, de tanulmányait félbeszakította. Hazajött, édesapja cipőgyárában könyvelői munkát vállalt. Közben a román királyi hadseregben teljesítette kötelező katonai éveit. 1927-től Budapesten telepedett le. Tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem matematika-fizika szakos hallgatójaként folytatta. A gazdasági világválság miatt 1932-ben friss diplomásként nem kapott állást. A Pro Christo Keresztény Diákszövetség főtitkáraként helyezkedett el, óraadó tanárként kereste kenyerét. 1935-ben végre olyan lehetőség nyílt meg előtte, amely nemcsak új, kedvező irányba terelte életét, hanem képességeit is kibontakoztathatta.
A csillagászat tudományának művelője és ismeretterjesztője csupán harmincesztendős korában kezdett foglalkozni új szakmájával. Az akkori Sváb-, ma Szabadság-hegyi Csillagvizsgálóban kezdetben a változócsillagokat észlelte, később a már ismert kisbolygók fényképezését és pályájuk kimérését végezte. „A tiszta éjszakák csillagai hamar megragadták képzeletemet” – vallotta. „A távcső az égbolt meghatározott pontja felé irányult. Az óramű követte az elmozduló csillagokat, és a hosszú, 30-40 perces fotólemez-váltások időközeiben, az éjszaka csöndjében, amikor csak a hajtómotor zümmögése és a csillagóra ketyegése hallatszott, bőven volt időm a gondolkodásra. Valahányszor nagyszerű új élmény részese lettem, hajtott valami belső kényszer: megosztani másokkal a felfedezéseknek ezt a tiszta örömét.”
Bámulatos szorgalma, pontossága, türelme, kiváló matematikai képessége biztos támpontot jelentettek az égi mechanikai számítások elsajátítására. A kisbolygók pályaszámításának egyszerűsítésére és meggyorsítására vonatkozó megoldásából írta és védte meg doktori disszertációját 1939-ben. A már ismert kisbolygók nyomon követése során sok, szám szerint 84 új aszteroidát fedezett fel, amelyek közül eddig 13 kapott végleges nevet, a többit a nemzetközi katalógus sorszám alapján tartja nyilván. Az 1936. december 11-én általa felfedezett kisbolygót később (miután többszöri észlelése után pályáját pontosítani tudta) szülővárosáról, Nagyszalontáról nevezte el („1436. Salonta”). Sikeres kisbolygó-kutatói munkája révén a Copernicus Intézet akkori igazgatója, G. Stracke felkérte, hogy vegyen részt a rendkívüli pályájú Eros aszteroida 1942-1943. évi megfigyelésében. Kulin szorgalmának köszönhetően a budapesti észleléssorozat terjed ki a leghosszabb időre. Nevéhez fűződik az első magyar üstökös-felfedezés is, amely a Whipple–Bernasconi–Kulin nevet viseli.
A Csillagvizsgáló Intézethez befutó érdeklődő levelek arra engedték következtetni, hogy a magasan képzett, diplomás emberek is mily keveset tudnak az égi jelenségekről. Írni kezdett a csillagok világáról, nagy gonddal, tisztán, közérthetően. Megszámlálhatatlanul sok újságcikk, 37 könyv – közöttük négy tudományos-fantasztikus regény – született tollából, s életének mesterműve, a négy kiadást megért vaskos könyv, a Távcső Világa. Olvashattuk írásait az Élet és Tudományban, a Föld és Égben, a Meteor-ban, más heti- és folyóiratokban, valamint napilapokban. Ügyvezető elnöke lett az 1946. november 11-én létrejött Magyar Csillagászati Egyesületnek, amely 1949-ben megszűnt ugyan, ám 1963-ban Csillagászat Baráti Köre néven létezett tovább egészen 1989. tavaszáig, amikor hivatásos és amatőr csillagászok Kulin György jelenlétében újra megalakították a napjainkban is működő Magyar Csillagászati Egyesületet. Budapesten a Gellért-hegy oldalában 1947-ben megszervezte az Uránia Bemutató Csillagvizsgálót, amelynek sokáig igazgatója lehetett. Az általa megálmodott Budapesti Planetárium alapkövét a Népligetben helyezték el 1975-ben.
Kulin György színvonalas, mégis közérthető előadásai, az égitestek távcsöves bemutatásai minden korosztályban, társadalmi rétegben egyengették az utat az érdeklődők népes tábora számára, ezeken az előadásokon jeles művészek mutatták be a zene és az irodalom csillagászati vonatkozású darabjait. Ezek szervezésében övé volt a legnagyobb érdem. Kulin György adjunktusból hamarosan a mindenki által becsült és tisztelt Gyurka bácsi lett. Az amatőr csillagászok atyja, Kulin György elérte legfőbb céljait. Olyan műkedvelő kört teremtett, amely számos fejlett ország mintájául szolgálhat. Létrehozta az amatőr csillagászok országos hálózatát, a legkisebb településeken is akad valaki, aki távcsővel vagy legalább egy kézi binokuláris látcsővel kémleli a csillagos égboltot, annak jelenségeit. Az ő elvitathatatlan érdeme, hogy az értelmiségiek hobbija igazán széles körben terjedt el. Több ember számára teremtette meg a lehetőséget a csillagászati eredmények és az égitestek látványának eléréséhez, mint előtte az elmúlt másfél, két évszázad összes magyarországi ismeretterjesztő, népművelő egyesülete, szervezete.
„Hiszek a jóság, a szépség és a szeretet megtisztító erejében” – vallja egyik népszerű, Mit mondanak a csillagok? című könyvében (Gondolat kiadó, Budapest, 1976). „Hiszek abban a humánumban, amely nem tesz különbséget hivők és hitetlenek, fehérek, sárgák és feketék között. Hiszek a közösségért való áldozatvállalás értelmében. Hiszek a munka, az alkotás felemelő örömében. Hiszek a nemes eszmék társadalomformáló erejében, hiszek abban, hogy az emberiség mint élő szervezet, egyszer megszabadul anyagi és szellemi terheitől, hogy felnőtté válhat, hogy megerősödik és önmagát tudja gyógyítani.”
Nem sokkal a Magyar Csillagászati Egyesület újjáalakulása után, 1989. április 22-én hunyt el. „Ha csak annyit mondok, hogy Nagyszalontán születtem, máris nyilvánvaló, hogy bizonyos értelemben elkötelezett élet várt reám. Hiszen innen jött Arany János, Zilahy Lajos, Sinka István. Születésem éve, 1905 pedig azt jelenti, hogy amit átéltem, történelem.” Tevékenységét az Elnöki Tanács 1966-ban a Munka Érdemrend ezüst fokozatával méltányolta. 1973-ban népszavazat nyomán kapott SZOT-díjat. Nagyszalontán 1990. októbere óta kétnyelvű emléktábla áll azon a házon, ahol ifjúságát töltötte. Írásos hagyatékát 1991-től a gyulai Kulin György Bemutató Csillagvizsgáló őrzi. 2001. június 9-én, az emlékkonferenciát követően Nagyszalontán felavattuk Kulin György mellszobrát. Ugyanazon év novemberében az újpesti Könyves Kálmán Gimnázium kupolás csillagvizsgálója felvette a Kulin György Bemutató Csillagvizsgáló nevet. Nagyszalontán Kulin Györgyről nevezték át a Munka utcát, ahol a csillagász lakott. 2002 januárjában Ponori Thewrewk Aurél csillagászattörténésznek átadták az első Kulin György-díjat, amit a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat és a Magyar Csillagászati Egyesület alapított. Kulin György Csillagászkör alakult 2012. január 28-án Nagyszalontán az Arany János Elméleti Líceumban. Egy általa felfedezett kisbolygó (3019. Kulin) is viseli a nevét.
