Az amatőr csillagászok atyja, Kulin György

Kinek ne ragadná el a képzeletét a csillagos égbolt puszta látványa? Lakóhelyünktől, településeinktől távol, ahol nincsenek mesterséges fények, utcai lámpák, melyek a halványabb csillagokat elhalványítanák, vagy egyszerűen letörölnék az égről, az elénk táruló csillagvilág óhatatlanul megmozgatja fantáziánkat.


Kulin György (1905–1989)

A régmúlt idők emberét sok ezer évvel ezelőtt még inkább elbűvölte a bársonyfekete égbolt kárpitján pislákoló vagy tündöklő csillagok miriádja, gondolataikat messzi kalandozásra késztette. Az érdeklődő emberi elme lépésről lépésre haladva ismerkedett a csillagos éggel. Felfedezte a csillagok között lassan vagy nagyon lassan elmozduló bolygókat, a Tejút ködszerű, hullámzó vonalú, diszkrét fátylát. Jegyezni kezdték a látottakat, a Nap és a Hold felbukkanását és nyugvását, felfigyeltek a titokzatosan megjelenő üstökösökre, a váratlanul felragyogó és néhány hét, hónap múltával elhalványuló „új csillagokra”. Kezdetben rémülettel töltötte el az égre révedőket a Hold és különösen a Nap átmeneti elsötétülése, a fogyatkozások jelensége. Megjelent az istenhit, a csillagimádás, majd a csillagok, bolygók állásából való jóslás (a gondolkodás ezen a ponton jutott hibás következtetésekre, eltévelyedésre – sajnos, napjainkra a csillagjóslás sem enyészett el). Régészeti leletek alapján van ismeretünk arról, hogy tudatos kíváncsisággal először a mezopotámiai síkságon és Kína ősi városaiban éltek az első csillagfürkészek, ott építették csillagvizsgálóikat.

Többen megkérdezték tőlem, ha már csillagászattal foglalkozom, készítek horoszkópot? Nem, adtam tudtukra, asztrológiával nem foglalkozom. Asztronómiával viszont igen, nevezetesen a csillagos égbolt megfigyelésével. A nagyszalontai születésű, világhírű csillagász, dr. Kulin György a Csillagok Világa 1947. évre szóló Csillagászati évkönyvében egyebek között oly tisztán megmagyarázza az asztronómia és tév­tana, az asztrológia közötti különbséget: „A csillagászat a Világegyetemmel foglalkozik. Égitestekkel, amelyek roppant távolságra vannak. (...) Idegen világokkal, amelyeknek elképzelésére sokszor a legmerészebb képzelőerő is szegényes. (...) Az a tudomány, amely vele foglalkozik, általában nem mindenki számára van nyitva. Olyan emberek művelhetik, akik ismerik nyelvezetét, olyan emberek gyakorolhatják, akiknek megfelelő műszereik vannak hozzá. Ehhez a két feltételhez még egy harmadik is járul, a kutatás belső ösztöne és a vele párosuló ritka emberi tulajdonság, a tudományos lelkiismeretesség. A szakcsillagászat lényege a fizika, nyelvezete a matematika. (...) A három feltétel: a matematikai és fizikai tudás, a műszer és az egyéni adottság együttes feltételezése okozza azt, hogy a szakcsillagászat mindig kevesek tudománya lesz. (...) csaknem mindenkiben élnek fogalmak a csillagászatról. Ezek az ismeretek azonban alig terjednek tovább néhány alapfogalomnál, a többi már fantázia a világ keletkezéséről, marslakókról (...) és csillagjóslásról. (...) a nagy tömegek csillagászatából éppen a csillagászat legérdekesebb tényei hiányoznak. A szakcsillagászat és a nagy tömegek csillagászata között azonban nagy lehetőségek vannak: csillagászat mindenki számára. Ennek útja lefordítani a csillagászat matematikájának nyelvét szavakba, megmutatni képekben, távcsövön át és modellekben a csillagászati tényeket, és megnyitni a megismerés útját az értelmen kívül a megismerés egyéb formái felé is. A mindenki számára való csillagászat nem azt jelenti, hogy most az ország minden lakosát műkedvelő csillagásszá kell tenni. A fogalom lényege minőségi. Olyan csillagászat, amelynek megismerése minden ember számára nyitva áll.”


Kulin György ars poeticája. Távcsöves bemutató diákoknak

Az amatőr csillagász szóhasználatában az észlelés első helyen áll. Ez azt a tevékenységet jelenti, amikor a csillagok világában való puszta gyönyörködésen kívül adatokat gyűjtünk, és azokat a megfelelő csillagászati fórumokhoz továbbítjuk azonnali vagy későbbi tudományos feldolgozásra. Miért megyek ki rendszeresen a csillagos ég alá, vagy miért erősítem kerékpáromra a hordozható teleszkópomat, s azt hét kilométeren át tolva miért gyalogolok ki a szántóföld biztosította makulátlanul sötét ég alá? A késztető erő az a leírhatatlan élmény, amit a Világegyetem látványa, jelenségei kínálnak számomra. Az amatőr csillagászat megtanított szebbet, többet látni csillagászati teleszkópon keresztül történő észleléssel, korábban még csak nem is sejtett különös, igen távoli világokat ismerhettem meg.

A műkedvelő csillagászok szervezett mozgalma világszerte egy-egy céltudatos, karizmatikus személyiség nevével fűzhető össze. Magyarországon dr. Kulin György töltötte be ezt a szerepet, aki markáns egyéniségével megszervezte, irányította a csillagászat kedvelőit, széles körben népszerűsítette a csillagászat eredményeit, nem utolsósorban pártolókat, támogatókat szerzett az amatőr csillagász mozgalom fenntartásához, fejlődéséhez. A csillagászati ismeretterjesztés elkötelezettjének tekinthetjük, hiszen életének túlnyomó részét – szépen induló tudományos pályafutását is feladva – ennek szentelte.

Ki volt Kulin György? Kulin Vilmos cipész kisiparos és Tóth Julianna negyedik fiaként született 1905. január 28-án a Partium híres hajdúvárosában, a Bocskai István erdélyi fejedelem által 1606-ban 300 hajdú betelepítésével megalapított Nagyszalontán. A sokgyermekes családban hamar megtanulta, hogy a boldoguláshoz találékonyságra, kezdeményezőképességre van szükség. (E szellemi képességgel testvérei is rendelkeztek, hiszem a Kulin család természettudósokat, orvosokat, politikusokat adott a nemzetnek.) A Kölesér parti kicsiny szülői ház kicsinynek bizonyult, így az ügyes, vállalkozó szellemű édesapa megfelelő anyagi feltételeket teremtett ahhoz, hogy családját egy, a városközponthoz közeli telekre épült tágas otthonba költöztesse – a Tenkei út 11. számú házat tekintették családi házuknak. Az udvaron korszerű cipészműhely létesült, amely Nagyszalonta első gyárává fejlődött.

A műkedvelő csillagászok szervezett mozgalma világszerte egy-egy céltudatos, karizmatikus  személyiség nevével fűzhető össze. Magyarországon dr. Kulin György töltötte be ezt a szerepet.

Az elemi osztályokat az ősi református iskolában, középiskoláit a Vasút utcai Arany János gimnáziumban járta ki. Nem idegenkedett a nehéz fizikai munkáktól. Diákkorában sokat sportolt, sikeres atléta volt, magas- és távolugrásban, valamint súlylökésben egészen jó eredményeket ért el. Az éppen megalakuló Nagyszalontai Sport Club labdarúgócsapat balszélsőjeként és balösszekötőjeként játszott, 44 évesen a Fáklya csapatában még futballozott. 1922 és 1924 között a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem hallgatója volt, de tanulmányait félbeszakította. Hazajött, édesapja cipőgyárában könyvelői munkát vállalt. Közben a román királyi hadseregben teljesítette kötelező katonai éveit. 1927-től Budapesten telepedett le. Tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem matematika-fizika szakos hallgatójaként folytatta. A gazdasági világválság miatt 1932-ben friss diplomásként nem kapott állást. A Pro Christo Keresztény Diákszövetség főtitkáraként helyezkedett el, óraadó tanárként kereste kenyerét. 1935-ben végre olyan lehetőség nyílt meg előtte, amely nemcsak új, kedvező irányba terelte életét, hanem képességeit is kibontakoztathatta.

A csillagászat tudományának művelője és ismeretterjesztője csupán harmincesztendős korában kezdett foglalkozni új szakmájával. Az akkori Sváb-, ma Szabadság-hegyi Csillagvizsgálóban kezdetben a változócsillagokat észlelte, később a már ismert kisbolygók fényképezését és pályájuk kimérését végezte. „A tiszta éjszakák csillagai hamar megragadták képzeletemet” – vallotta. „A távcső az égbolt meghatározott pontja felé irányult. Az óramű követte az elmozduló csillagokat, és a hosszú, 30-40 perces fotólemez-váltások időközeiben, az éjszaka csöndjében, amikor csak a hajtómotor zümmögése és a csillagóra ketyegése hallatszott, bőven volt időm a gondolkodásra. Valahányszor nagyszerű új élmény részese lettem, hajtott valami belső kényszer: megosztani másokkal a felfedezéseknek ezt a tiszta örömét.”


A Magyar Csillagászati Egyesület képviselői a Kulin-mellszobornál. (B. j.: Iskum József, Kocsis Antal, Mizser Attila, Nyerges Gyula magyarországi amatőr csillagászok)

Bámulatos szorgalma, pontossága, türelme, kiváló matematikai képessége biztos támpontot jelentettek az égi mechanikai számítások elsajátítására. A kisbolygók pályaszámításának egyszerűsítésére és meggyorsítására vonatkozó megoldásából írta és védte meg doktori disszertációját 1939-ben. A már ismert kisbolygók nyomon követése során sok, szám szerint 84 új aszteroidát fedezett fel, amelyek közül eddig 13 kapott végleges nevet, a többit a nemzetközi katalógus sorszám alapján tartja nyilván. Az 1936. december 11-én általa felfedezett kisbolygót később (miután többszöri észlelése után pályáját pontosítani tudta) szülővárosáról, Nagyszalontáról nevezte el („1436. Salonta”). Sikeres kisbolygó-kutatói munkája révén a Copernicus Intézet akkori igazgatója, G. Stracke felkérte, hogy vegyen részt a rendkívüli pályájú Eros aszteroida 1942-1943. évi megfigyelésében. Kulin szorgalmának köszönhetően a budapesti észleléssorozat terjed ki a leghosszabb időre. Nevéhez fűződik az első magyar üstökös-felfedezés is, amely a Whipple–Bernasconi–Kulin nevet viseli.

A Csillagvizsgáló Intézethez befutó érdeklődő levelek arra engedték következtetni, hogy a magasan képzett, diplomás emberek is mily keveset tudnak az égi jelenségekről. Írni kezdett a csillagok világáról, nagy gonddal, tisztán, közérthetően. Megszámlálhatatlanul sok újságcikk, 37 könyv – közöttük négy tudományos-fantasztikus regény – született tollából, s életének mesterműve, a négy kiadást megért vaskos könyv, a Távcső Világa. Olvashattuk írásait az Élet és Tudományban, a Föld és Égben, a Meteor-ban, más heti- és folyóiratokban, valamint napilapokban. Ügyvezető elnöke lett az 1946. november 11-én létrejött Magyar Csillagászati Egyesületnek, amely 1949-ben megszűnt ugyan, ám 1963-ban Csillagászat Baráti Köre néven létezett tovább egészen 1989. tavaszáig, amikor hivatásos és amatőr csillagászok Kulin György jelenlétében újra megalakították a napjainkban is működő Magyar Csillagászati Egyesületet. Budapesten a Gellért-hegy oldalában 1947-ben megszervezte az Uránia Bemutató Csillagvizsgálót, amelynek sokáig igazgatója lehetett. Az általa megálmodott Budapesti Planetárium alapkövét a Népligetben helyezték el 1975-ben.

Kulin György színvonalas, mégis közérthető előadásai, az égitestek távcsöves bemutatásai minden korosztályban, társadalmi rétegben egyengették az utat az érdeklődők népes tábora számára, ezeken az előadásokon jeles művészek mutatták be a zene és az irodalom csillagászati vonatkozású darabjait. Ezek szervezésében övé volt a legnagyobb érdem. Kulin György adjunktusból hamarosan a mindenki által becsült és tisztelt Gyurka bácsi lett. Az amatőr csillagászok atyja, Kulin György elérte legfőbb céljait. Olyan műkedvelő kört teremtett, amely számos fejlett ország mintájául szolgálhat. Létrehozta az amatőr csillagászok országos hálózatát, a legkisebb településeken is akad valaki, aki távcsővel vagy legalább egy kézi binokuláris látcsővel kémleli a csillagos égboltot, annak jelenségeit. Az ő elvitathatatlan érdeme, hogy az értelmiségiek hobbija igazán széles körben terjedt el. Több ember számára teremtette meg a lehetőséget a csillagászati eredmények és az égitestek látványának eléréséhez, mint előtte az elmúlt másfél, két évszázad összes magyarországi ismeretterjesztő, népművelő egyesülete, szervezete.


Kósa-Kiss Attila (jobbra) átveszi a 2014. évi Kulin György-díjat Mizser Attilától

„Hiszek a jóság, a szépség és a szeretet megtisztító erejében” – vallja egyik népszerű, Mit mondanak a csillagok? című könyvében (Gondolat kiadó, Budapest, 1976). „Hiszek abban a humánumban, amely nem tesz különbséget hivők és hitetlenek, fehérek, sárgák és feketék között. Hiszek a közösségért való áldozatvállalás értelmében. Hiszek a munka, az alkotás felemelő örömében. Hiszek a nemes eszmék társadalomformáló erejében, hiszek abban, hogy az emberiség mint élő szervezet, egyszer megszabadul anyagi és szellemi terheitől, hogy felnőtté válhat, hogy megerősödik és önmagát tudja gyógyítani.”

Nem sokkal a Magyar Csillagászati Egyesület újjáalakulása után, 1989. április 22-én hunyt el. „Ha csak annyit mondok, hogy Nagyszalontán születtem, máris nyilvánvaló, hogy bizonyos értelemben elkötelezett élet várt reám. Hiszen innen jött Arany János, Zilahy Lajos, Sinka István. Születésem éve, 1905 pedig azt jelenti, hogy amit átéltem, történelem.” Tevékenységét az Elnöki Tanács 1966-ban a Munka Érdemrend ezüst fokozatával méltányolta. 1973-ban népszavazat nyomán kapott SZOT-díjat. Nagyszalontán 1990. októbere óta kétnyelvű emléktábla áll azon a házon, ahol ifjúságát töltötte. Írásos hagyatékát 1991-től a gyulai Kulin György Bemutató Csillagvizsgáló őrzi. 2001. június 9-én, az emlékkonferenciát követően Nagyszalontán felavattuk Kulin György mellszobrát. Ugyanazon év novemberében az újpesti Könyves Kálmán Gimnázium kupolás csillagvizsgálója felvette a Kulin György Bemutató Csillagvizsgáló nevet. Nagyszalontán Kulin Györgyről nevezték át a Munka utcát, ahol a csillagász lakott. 2002 januárjában Ponori Thewrewk Aurél csillagászattörténésznek átadták az első Kulin György-díjat, amit a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat és a Magyar Csillagászati Egyesület alapított. Kulin György Csillagászkör alakult 2012. január 28-án Nagyszalontán az Arany János Elméleti Líceumban. Egy általa felfedezett kisbolygó (3019. Kulin) is viseli a nevét.

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Andrásfalvy Bertalan: A Trianonhoz vezető útról

A trianoni békediktátum az európai történelem egyik legvitathatóbb határozata és egyenes következménye volt a magyarságról évszázadok folyamán itt kialakult képnek. Ennek a mindenképpen torz képnek a kialakulásáért mi is felelősek vagyunk, de ezen túl is terhel minket a felelősség abban, hogy ezt a magyar nép, társadalom sajátos belső alakulása, a nemzet meghasonlása és végzetes megosztása is lehetővé tette. Ennek részletesebb megismerése, bevallása a mai napig is hiányzik történelmi tudatunkból, történelmünket összefoglaló kötetekből és tankönyveinkből. Asztalos Miklós történész egyik tanulmányában ezt úgy fogalmazta meg, hogy a 13. században a nagy hatalommal rendelkező főurak „rendi nemzete” nemcsak az ország vezetését sajátította ki magának, hanem a történelmi szemléletet alakító történetírást is. Ettől kezdve szinte máig, több történeti tényt és következményeit ennek a kapzsi hatalmi körnek a szemszögéből ítéltünk meg, illetőleg erőszakkal is töröltünk történetírásunkból. Ezeket a vitatható vagy elhallgatott tényeket sorolom itt fel, és csak utalok néhány, állításaimat igazoló forrásra.

Ábrám Zoltán

A történetírás szerint a legkeletibb csángó falu, a természetes körülmények között létrehozott legkeletibb magyar település neve Csöbörcsök, ritkán használt formában Töbörcsök (románul Cioburciu, oroszul Csobrucsi). Már a név is az egykori magyar jelenlétre utal. Földrajzilag a Dnyeszter folyón túl, a Moldovától elszakadt Dnyeszter Menti Köztársaságban fekszik. Eredete vitatott, még etelközi maradványmagyarságról is beszélnek a történészek.

A falu, ahol élt és meghalt, ahol a birtokai feküdtek, teljesen elfelejtette őt. Nem zárta szívébe, nem lett belőle legenda. Sírhelyéről sem tudni semmit. De nem emlékszik rá még Háromszék sem, pedig jó kétszáz évvel ezelőtt a vidék leghatalmasabb emberei közé tartozott. A neve csak elvétve bukkan fel egy-egy tanulmányban; azokban is inkább negatív szereplő, olyan hadúr, aki szigorúan, az erőszaktól sem visszariadva, büntet minden ellenszegülést.

Bölöni Farkas Sándor

A csalódott, reményvesztett Farkas Sándor 1822 novemberében írta egyik barátjának, Gyulai Lajos grófnak: „Most meglehetősen vagyok… s talán mindenütt megelégedve lehet az ember, mikor nincs semmi ambíciója, sem vágyása egyébre, csakhogy a mindennapi kenyere meglegyen.” Mennyi fájdalom, mennyi lemondás lakozik e sorokban!

Kolozsvár, Nemzeti Színház

Kolozsvár dualizmus kori története mindmáig javarészt ismeretlen a történészek számára. Ennek elsődleges oka, hogy a dualizmus időszakában megjelent történeti jellegű írások elsősorban a város egy-egy jól körülhatárolt szegmenésre fókuszáltak, és nem készültek részletes, átfogó, a teljesség igényét kielégítő munkák. A két világháború között sem született egy, a város dualizmus kori időszakára koncentráló általános várostörténeti monográfia. Ezt követően pedig az ország államszocialista berendezkedése tette lehetetlenné a korszakkal kapcsolatos mélyrehatóbb vizsgálódásokat, így a kutatások zöme leginkább a középkor és a kora újkori történelmi folyamatok feldolgozására figyelt. De mi a helyzet a rendszerváltás utáni kutatásokkal? Történtek-e jelentősebb előrelépések a város dualizmus kori múltjának feltárásában? Milyen akadályok nehezítik a vizsgálódást, milyen típusú források állnak a kutatók rendelkezésre? Az alábbi dolgozatban ezekre a kérdéskörökre igyekszem választ adni.

Bölöni Farkas Sándor

A régi Erdély egyik legigazibb, de legmagányosabb tudós-hőse, aki új és bátor eszméket, új gondolatokat érlelő tanokat terjesztett a téves előítéletektől megszabadulni nem tudó kortársaknak” – írta róla Jancsó Elemér. Úgy vélem, hogy kötelességünk felidézni Bölöni Farkas Sándor (1795. december 15.–1842. február 2.) – a demokrácia hírnöke – életét és munkásságát születésének 225., halálának 178. évfordulója alkalmából. Megtisztelő adósság leróni iránta érzett hálánkat, és méltóképpen tisztelegni a méltánytalanul elfeledett, de a legjelesebb erdélyi reformkori személyiségek egyike előtt, akiből – Wesselényi Miklóshoz és Széchenyi Istvánhoz hasonlóan – áradt a nemzetszeretet, a tenni akarás és gondoskodás a közösség jövőjéért. Az áldozatvállalás és segítőszándék megtestesítője volt. A Bölöni Farkas Sándor és Wesselényi között kialakult ifjúkori barátság az évtizedek folyamán, a reformkor nagy eszmei küzdelmeiben, valamint a merész hazafias tettek mezején még inkább elmélyült, szorosabbá vált. Életük végéig őszintén tisztelték, szerették, sőt segítették egymást.

kolozsvár polgári házasság

Erdély fővárosában az első polgári házasságot egy héttel a fővárosi után, 1895. október 8-án kötötték meg, amelyet akárcsak Budapesten, óriási kíváncsiság és érdeklődés előzött meg. A helyi lapok egymással versengve már napokkal azelőtt hírt adtak az újdonságnak számító eseményről. Az Ellenzék, az akkor egyik legolvasottabbnak számító napilap már október 3-án hírül adta az eseményt: „Kedden (október 8-án – szerk. megj.) d.e. ½ 11 órakor lesz az első polgári házasság. Tamásy Péter nagybirtokos és Tauffer Mária (helyesen Tauffer Margit – szerk. megj.) k.a. esküsznek egymásnak örök hűséget. A szertartás, ha a hivatalos helyiség addig el nem készül, a városház közgyűlési termében fog lefolyni.”

szamosújvári vár

A 16. században, Erdélyben lakozó Gyulai Pál orvos, történetíró, fejedelmi titkár, krakkói alkancellár élete és halála, feleségének és barátainak sorsa nagyon tanulságos és jellemző az akkori fejedelem, Báthory Zsigmond korára. (Báthory Zsigmond 1586 és 1602 között négyszer volt Erdély fejedelme.) Végigkövethetjük, hogy egy egyszerű plebejusi származású ember, tudása és tehetsége révén hogyan tudott felemelkedni rangban, vagyonban, miként tudott bekerülni a neves főúri családok körébe, s azok barátságát élvezni. 

Dr. Mártonfi István

Mártonfi doktor régi örmény családból származott, Szamosújváron született 1895-ben. Édesapja, Mártonfi Lajos geológus, biológiatanár, a gimnázium alapítója és igazgatója volt. Az Erdélyi Múzeum-Egylet megbízásából gróf Esterházy Kálmán elnök és dr. Brassai Sámuel alelnök ajánlásaival, még ifjú korában több éven át földtani kutatásokat végzett, és tudományos anyagot szolgáltatott a múzeum gyűjteménye számára. Fia tőle örökölte, tanulta a szorgalmat, az erős akaratot, a becsületességet és a tudományok iránti érdeklődést is.

A francia Louis Daguerre találmányát 1839. február elején mutatták be Párizsban, majd az új eljárás Jules Garbiel Janin (1804–1874) francia újságíró cikkei révén indult hódító útjára. Híre a korabeli magyar, német és román nyelvű sajtó révén jutott el a hazai olvasókhoz.

1848–1849 és öröksége kiemelt helyet foglal el a magyar történelmi tudatban és az azóta eltelt másfél évszázad emlékezetében is. Ez az emlékezés nemcsak politikai hagyományt vagy magáért az emlékezésért való több évtizedes küzdelmet jelent, hanem egyéni törekvést is 1848– 1849 életben tartására, ami az elhanyagolt, elfeledett sírhelyek, emlékhelyek újrafelfedezését, gondozását is jelentheti.

makkfalva

Ez év nyarán a makfalvi Nagy Pál alkotótáborban bemutattak egy különleges könyvet, A makfalvi báró Wesselényi-féle Székely Nemzeti Iskola történetét, amelynek szerzője két makfalvi tanár, Péterfi György és Péterfi Levente. Miután belelapoztam, láttam, hogy egy nagyon dokumentált könyvről van szó. Makfalvi vagyok, és gyermekkoromban az öregek sokat emlegették a kolégyomot. Több írásban olvastam, hogy a reformkor idején Wesselényi a marosvásárhelyi megyegyűlésen szeretett volna beszélni, de az elöljárók figyelmeztették, hogy nincs joga erre, mert nincs birtoka a megyében. A székelyek a segítségére siettek, a makfalviak telket írattak a nevére, amiért másnap már szólásjogot kapott. Wesselényit annyira meghatotta a gesztus, hogy megígérte, iskolát épít a telekre. 

Nem véletlenül kapta ceremónia­mesteri megbízását Bánffy Miklós! Már középiskolás korában is szinte minden estéjét a színházakban töltötte. 18 éves korában írt színdarabját műkedvelők be is mutatták. Zichy János kultuszmi­niszter nevezte ki a budapesti Opera és a Nemzeti Színház intendánsává. Ezt a tisztet 1918-ig töltötte be. Néhány év alatt bebizonyosodott, hogy a magyar szín­padművészet egyik legnagyobb mestere. Díszlet- és kosztümtervei világviszony­latban is elsőrangúnak számítottak!

Kimaradhatatlan tartozéka a Petőfi-kultusz ünnepségi színhelyeinek a székelykeresztúri Gyárfás-kúria, és a mögötte levő, immár több évtizede elhíresült körtefa, ahol a magyar nemzet nagy költője, Petőfi Sándor töltötte utolsó éjszakáját 1849. július 31-én. Hiteles bizonyíték ugyan nincsen rá, de sokan hiszik, hogy a költő a kúria mögötti körtefa alatt elszavalta az Egy gondolat bánt engemet című versét is.

Már a Nemzetközi Olimpiai Bizottság megalakulásától (1894) Magyarország fontos szerepet játszott az olimpiai eszme népszerűsítésében. A magyar sportolók részt vettek az első világháború előtti összes olimpián, Budapest neve pedig többször felvetődött, mint lehetséges helyszín. Bár az 1920-as olimpiai helyszín kiválasztásakor a magyar főváros előszavazást nyert, és megkezdődött a nemzeti stadion tervezése is, az elvesztett világháború után