Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

A makfalvi Wesselényi „Kolégyom” története

Ez év nyarán a makfalvi Nagy Pál alkotótáborban bemutattak egy különleges könyvet, A makfalvi báró Wesselényi-féle Székely Nemzeti Iskola történetét, amelynek szerzője két makfalvi tanár, Péterfi György és Péterfi Levente. Miután belelapoztam, láttam, hogy egy nagyon dokumentált könyvről van szó. Makfalvi vagyok, és gyermekkoromban az öregek sokat emlegették a kolégyomot. Több írásban olvastam, hogy a reformkor idején Wesselényi a marosvásárhelyi megyegyűlésen szeretett volna beszélni, de az elöljárók figyelmeztették, hogy nincs joga erre, mert nincs birtoka a megyében. A székelyek a segítségére siettek, a makfalviak telket írattak a nevére, amiért másnap már szólásjogot kapott. Wesselényit annyira meghatotta a gesztus, hogy megígérte, iskolát épít a telekre. Mivel nagyon örültem a megjelent kötetnek – amely lényegében egy többévnyi kutatás eredménye –, elhatároztam, hogy bemutatom azoknak, akiket szintén érdekel . A továbbiakban a könyv fejezeteit sorra fogom venni.

Makfalva és oktatástörténete 1833-ig


Felméri Mihály, egy nevezetes tanító

Az első írásos emlék Makfalváról 1507-ből származik, 1567-ben már 22 kapuval jegyzett település volt. Főbb foglalkozás a mezőgazdaság volt, de gyakorolták a kézművességet és a szekerességet is. Lakosai felvették a református hitet. Az 1600-as évektől szerepeltek a tanításra vonatkozó megnevezések is. Az oktatás az egyház felügyelete alatt zajlott, és vizitációk alkalmával ellenőrizték. A 19. század elején 50 fiú és 20 leány járt iskolába. A falu története összekapcsolódott a Dózsa család történetével, amelynek ősei Dálnokról származtak, és egyik águk Makfalván telepedett le. Dósa Elek a marosvásárhelyi Református Kollégium tanára volt, egy jogtudós, aki Makfalváról származott, és nagy szerepet vállalt a makfalvi Wesselényi Kollégium létrehozásában.

A báró Wesselényi-féle Székely Nemzeti Iskola története

A 18. század végén az osztrák birodalom hangsúlyt fektetett a közoktatás fejlesztésére. A Ratio Educationis és a Norma Regia olyan intézkedéseket tartalmazott, amelyek alapján kötelezővé vált az ingyenes elemi oktatás. A vallási türelem mellett a nemzetiségek anyanyelvi iskolával rendelkezhettek. Az uralkodók ezekkel az intézkedésekkel igyekeztek a birodalmat modernebb fejlődési pályára állítani. A birodalom tartományai között Erdély a legelmaradottabbak közé tartozott. Ezt a lemaradást csak reformok segítségével lehetett csökkenteni. Érdemes megemlítenünk Dósa Elek nevét, aki a reformok híve volt, és az oktatás fejlesztésével akart a népén segíteni. Úgy gondolta, hogy Marosvásárhely, Udvarhely, Székelykeresztúr kollégiumai között szükség lenne egy tanodára, amelyik tovább folytatná a környék ifjúságának nevelését az elemi oktatás után. Ez az iskola lett volna a marosvásárhelyi Református Kollégium partikulája, amely élvezné a kollégium támogatását, a helyét pedig Makfalvára gondolta. Makfalvának ebben az időben négy sokadalmas és hetivásári joga volt, több irányba kötötték össze utak a környező falvakkal. Dósa Elek megbeszéléseket folytatott egyházi vezetőkkel, a makfalvi egyházközséggel is, akik kitörő örömmel fogadták az ötletet, és minden támogatást megígértek.

A javaslat először a parciális zsinathoz került 1833-ban, amely a Fő Konzisztórium elé terjesztette. A javaslatot elfogadták, és biztosokat neveztek ki az iskola ügyének intézésére, élükre pedig gróf Tholdalagi Zsigmond került. Az iskolát 1835. január 19-én sikerült beindítani egy erre a célra bérelt házban, amelynek első tanítója Ráduly Sámuel, a Marosvásárhelyi Református Kollégium végzős diákja volt. Közben a bizottság gyűjtést szervezett az iskola felépítésére. Wesselényi Miklós neve még nem merült fel az iskolaépítés korai szakaszában. 1833-ban megyegyűlést tartottak Marosvásárhelyen. Itt hangzott el az a kijelentés, hogy mivel Wesselényinek nincs birtoka a megyében, nem jogos a felszólalásra. A helyzeten javítani igyekezők Székelyszentistvánon kültelket, Makfalván beltelket írattak a nevére. A gyűlések idején érlelődött meg Wesselényiben, hogy támogatni fogja a makfalvi új tanoda felépítését. A báró pénzzel támogatta az iskola felépítését, és a növendékek támogatására alapítványt hozott létre, amit a fiai is megerősítettek.


Fiatalok a makfalvi Wesselényi-iskola előtt

Az iskola szabályzatát Dósa Elek tanár vállalta magára. Megnevezése Népiskola lett, melynek nyelve teljesen magyar. Dósa az oktatásban az angol mintát követte, ahol az elméleti oktatást a gyakorlatival kötötték össze. A jobb tanulók segítették a tanítót a munkájában. Az elemi oktatásnál magasabb felkészülést biztosítottak. A tantárgyak röviden a következők voltak: vallás, olvasás, számtan, történelem, fizika, természetismeret, gazdasági ismeretek, földrajz. Gyakorlati ismeretek: csemeték ültetése és oltása, kosár és szalmakalap kötése, asztalos- és lakatosismeretek, földek felmérése, játék, testi erő fejlesztése. A szabályzat foglalkozott az anyagi alapok biztosításával, szervezési kérdésekkel. Az iskola a Fő Konzisztórium felügyelete alatt működött. Az új iskola alapkőletétele 1936. október 17-én történt, Wesselényi jelenléte nélkül. Ennek oka az volt, hogy a bárót több rendbeli perrel fenyegették a politikai tevékenysége okán. Felolvasták Wesselényi Miklósnak erre az alkalomra írt levelét. Az ünnepi műsort a Marosvásárhelyi Református Kollégium tanuló ifjúsága szolgáltatta. A korabeli sajtó több rendben tudósított az eseményről úgy, mint Székely Nemzeti Ünnep, de az iskolát Székely Nemzeti Iskola vagy Wesselényi Kollégyom néven is emlegették. Bolyai Farkas, a vásárhelyi kollégium híres tanára verset írt erről az eseményről. Nemsokára az iskola zászlót és harangot kapott. Wesselényi a következő feliratot javasolta az iskola falára: „Adták a székelyek / Wesselényinek hazafiságáért / Szenteli / Hazafiság fejtéséért. / A Székely Nemzetnek / Wesselényi.”

1838-ban az iskola még nem volt befejezve, Wesselényi betegsége miatt kezelésre kényszerült. Ekkor az iskolára egy nagyobb összeget hagyott, 24 000 forintot, továbbá még felkért főurakat, így gróf Buttler Jánost is a támogatásra. Dokumentumok vannak arról, hogy a marosszéki eklézsiák mennyi pénzzel támogatták az iskola építését. Több évi építőmunka után 1840. november elsején a Wesselényi-iskola megnyílt. A tanulni vágyó, szegényebb rendű gyermekek segélyben részesültek. Összesen 600 forintot osztottak szét évente hat, később tizenkét tanuló között. A kimutatások alapján sok környékbeli ifjú felekezeti különbség nélkül látogatta az iskolát. Az új iskolában maradt üres osztály, ezért mindjárt óvodát is indítottak, amelynek első oktatója Kusztos András volt. Tíz évvel az iskola megnyitása után jelentkeztek az iskola előnyei. A falvakon egyre több olyan ember volt, aki értette a község ügyeit, mint telekkönyvszerkesztés, adó- és jövedelemtáblázatok, árvaügyek. Ugyanakkor a gazdászat területén is előrehaladás mutatkozott. Korabeli tudósításokból tudjuk, hogy megalakult a székely ifjúság olvasóegylete és gyümölcsnemesítő iskola. Orbán Balázs a Székelyföld leírásában számol be a Wesselényi-iskola történetéről. 1896-ban 91 tanuló vett részt közvizsgán, ahol dicséretes és szép eredményeket értek el. A tantermek tér- és űrnagyság, világosság és közegészség tekintetében az országos törvények kívánalmainak megfeleltek.


A Wesselényi-iskola Orbán Balázs fotója után

Az I. világháború megviselte a Wesselényi-iskolát. Két tanítóját hadi szolgálatra kötelezték, a karbantartás elmaradt, sok felszerelés, bútor, dokumentáció elveszett, a Wesselényi-alap pénzét csak kis mértékben lehetett kamatoztatni. Az iskola végül a makfalvi egyházközség kezelésébe került – még nem volt a tulajdonjog megállapítva. Bencze Gyula tanító a Kolozsváron megjelenő Véndiákok Lapjában ezeket írta 1927-ben: a Felméri Mihály tanító keze alatt tanultak közül katonatiszti pályára ment 8, egyetemet végzett közjegyző, ügyvéd vagy bíró lett 15, tanító 34, érettségi vizsgával lett tisztviselő 51, gazdatiszt pedig 6. 1933-ban megjelent Makfalván a román tanító abból a célból, hogy román tannyelvű állami iskolát hozzanak létre. Azzal az indokkal, hogy a Wesselényi iskolai alapítvány megszűnt, és az iskola nincs a makfalvi egyházra telekelve – így államosították, és román tagozatot hoztak létre.

Küzdelem hittel, reménységgel és közösségi összefogással

Balogh Ferenc új református lelkész szerint Makfalván erős közösségi élet folyt, dalárda, fúvószenekar, nőszövetség, ifjúsági egyesület, vasárnapi iskola. A régi leányiskolában nem fértek mind el azok, akik magyar nyelven akartak tanulni. Ezért rövid idő alatt új iskolát építettek, a Dombi-iskolát. Ekkor még megengedettek voltak az egyházi iskolák. Mikor bebizonyosodott, hogy így sincs elég hely a magyarul tanulók számára, a helyi értelmiségiek tovább léptek, még egy új iskola felépítésére szánták el magukat a közösség támogatásával. Az új iskola a Gálkerti-iskola nevet kapta, ahol tanítói lakást is biztosítottak. Nehézségek támadtak, mert a román tagozati tanítók tiltakoztak, nehogy elveszítsék a tanulóikat. A minisztérium első menetben elutasította az új iskolát. A makfalviaknak szerencséjük volt Balogh Ferenc tiszteletessel, aki addig talpalt, amíg a minisztériumnál megszerezte az engedélyt. A bécsi döntés után Makfalván magyar közigazgatás lett. A makfaviak beindították a Református Polgári Iskolát 42 növendékkel, amelyik az 1948-as államosításig működött. A Wesselényi-iskola épületébe kórházat rendeztek be.


Az egykori Gálkerti-iskola, ma Wesselényi-iskola

Miután végigolvastam a könyvet, elmondhatom, hogy hálások lehetünk a szerzőknek a felkutatott dokumentumokért, ezeket olvasva ugyanis jobban megérthetjük a felidézett kort. Egy szép történetről van szó, amely mögött kemény harc, küzdelem állt. És említsük meg a székely közösséget, amely Wesselényi Miklós vagy Dósa Elek mellett létfontosságú volt ahhoz, hogy megvalósulhattak a felsorolt iskolák, valamint az egyházakat, amelyek kezdetektől felvállalták az oktatást, máig az iskolák támogatói voltak. A Wesselényi ,,Kolégyom” mélyen beivódott Erdély kulturális emlékezetébe.

 

Könyvészet:

Péterfi György, Péterfi Levente: A makfalvi báró Wesselényi-féle Székely Nemzeti Iskola története, T3 Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2019

Péterfi György, Péterfi Levente: A makfalvi oktatás története, Silver Tek Könyvkiadó, 2010

 

Levéltári források:

Marosvásárhelyi Református Gyűjtő levéltár,

Maros Megyei Állami Levéltár,

Kolozsvári Református Gyűjtőlevéltár,

Kolozs Megyei Állami Levéltár,

Magyar Országos Levéltár,

Országos Szécsényi Könyvtár,

Országos Idegennyelvű Könyvtár,

Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár,

Makfalvi Községi Könyvtár,

Makfalvi Református Egyházi Levéltár,

Magyar Nemzeti Levéltár,

Marosvásárhelyi Teleki – Bolyai Könyvtár,

Erdélyi Digitális Adattár

 

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

A francia Louis Daguerre találmányát 1839. február elején mutatták be Párizsban, majd az új eljárás Jules Garbiel Janin (1804–1874) francia újságíró cikkei révén indult hódító útjára. Híre a korabeli magyar, német és román nyelvű sajtó révén jutott el a hazai olvasókhoz.

1848–1849 és öröksége kiemelt helyet foglal el a magyar történelmi tudatban és az azóta eltelt másfél évszázad emlékezetében is. Ez az emlékezés nemcsak politikai hagyományt vagy magáért az emlékezésért való több évtizedes küzdelmet jelent, hanem egyéni törekvést is 1848– 1849 életben tartására, ami az elhanyagolt, elfeledett sírhelyek, emlékhelyek újrafelfedezését, gondozását is jelentheti.

Nem véletlenül kapta ceremónia­mesteri megbízását Bánffy Miklós! Már középiskolás korában is szinte minden estéjét a színházakban töltötte. 18 éves korában írt színdarabját műkedvelők be is mutatták. Zichy János kultuszmi­niszter nevezte ki a budapesti Opera és a Nemzeti Színház intendánsává. Ezt a tisztet 1918-ig töltötte be. Néhány év alatt bebizonyosodott, hogy a magyar szín­padművészet egyik legnagyobb mestere. Díszlet- és kosztümtervei világviszony­latban is elsőrangúnak számítottak!

Kimaradhatatlan tartozéka a Petőfi-kultusz ünnepségi színhelyeinek a székelykeresztúri Gyárfás-kúria, és a mögötte levő, immár több évtizede elhíresült körtefa, ahol a magyar nemzet nagy költője, Petőfi Sándor töltötte utolsó éjszakáját 1849. július 31-én. Hiteles bizonyíték ugyan nincsen rá, de sokan hiszik, hogy a költő a kúria mögötti körtefa alatt elszavalta az Egy gondolat bánt engemet című versét is.

Már a Nemzetközi Olimpiai Bizottság megalakulásától (1894) Magyarország fontos szerepet játszott az olimpiai eszme népszerűsítésében. A magyar sportolók részt vettek az első világháború előtti összes olimpián, Budapest neve pedig többször felvetődött, mint lehetséges helyszín. Bár az 1920-as olimpiai helyszín kiválasztásakor a magyar főváros előszavazást nyert, és megkezdődött a nemzeti stadion tervezése is, az elvesztett világháború után 

kisfaludy sándor

Sümeg falakkal kerített belvárosában, anyai nagyszülei kúriájában látta meg a napvilágot a kilencgyermekes Kisfaludy család elsőszülöttje, aki a 1801-ben Himfy szerelmei című kötetével valósággal berobbant a magyar irodalmi életbe. Hegedűs Géza szerint „a 20. század első két évtizedében nem volt ismertebb, népszerűbb és nagyobbra tartott magyar költő Kisfaludy Sándornál”.

A kétszázötven évvel ezelőtt, 1769. március 2-án elhunyt Bod Péter (született 1712 február 22., Felsőcsernáton) neve ismerősen cseng Marosvásárhelyen, hiszen róla nevezték el a református diakóniai központot az Erdő utca aljában. A Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központ épülete másfél évtizeden át otthona volt az asszisztensképző iskolának, számos rendezvénynek nyújtott helyszínt, jelenleg a Gecse Dániel Református Orvosi és Egészségügyi Szakkollégiumnak a székhelye. De mit is tudunk Bod Péterről és mit illik megismernünk róla halálának negyedszázados évfordulóján?

Csucsa, Boncza Berta

Ki ne ismerné Ady Endre – majd Márffy Ödön – hitvesének és múzsájának, Boncza Bertának, azaz Csinszkának nevét, és ki ne hallott volna Hollós Ilonáról, az 1950-es évek leghíresebb magyar énekesnőjéről, Bágya András zeneszerző feleségéről?

600 éves freskók a székelyderzsi templomban

Székelyderzs, az erdélyi erődtemplomos falvak, Prázsmár, Szászkézd, Nagybaromlak, Kelnek, Szászfehéregyháza mellett 1993-ban került fel az UNESCO Világörökség listájára. A falu e kivételes figyelmet a késő gótikus unitárius templomával érdemelte ki, amelynek a jellegzetes építési stílusa, és a 15. században készült falfestményei európai jelentőségűek.

spaller károly, csempekályha

Vajon hányan vannak ma Kolozsváron, akik ismerték vagy még ismerik a Spaller nevet, mely az elmúlt kétszáz évben összefonódott a cserépkályhás szakmával. Az bizonyos, hogy ez a név ismerősen csengett azok körében, akik kályhát vagy kandallót szerettek volna építtetni („rakatni”, ahogyan a kályhások mondták) otthonukban. 

gábor áron, ágyúöntő, Kézdivásárhely

Gábor Áron fogadalmát szinte megszámlálhatatlanul sokan idézték, de tudomásom szerint még senki sem elemezte a fogadalom megszületésének történetét. Ezért választottam ezt dolgozatom címéül. Tudjuk, hogy fogadalmat ‒ illetve, ahogy régen nevezték, fogadást ‒ sokszor tesznek az emberek, amelyet vagy betartanak, vagy elfelednek, megszegnek. A Gábor Ároné nem tartozik az utóbbiak közé, ő hűségesen kitartott fogadalma mellett. Elhangzására kivételes forradalmi helyzetben került sor, és történelmi jelentőségű eredményhez vezetett. Véleményem szerint ezért kell szélesebb összefüggésekben értelmeznünk; látnunk kell előzményeit és következményeit.

Az ókori Róma története különösen nagy szerepet játszott a román nyelvű historiográfiában, elsősorban Dacia provincia rövid, kevesebb mint két évszázados történetének köszönhetően, amelynek történetisége beépült a román nép nemzeti öntudatába és 18 század óta élő etnogenezis történeti irodalmába is. Bár Erdély római múltja elevenen élt a román nép kollektív mentalitásában, különösen a 18–19. század óta, az ókori Róma történetének román nyelvű összefoglalóira vagy fordításaira a 20. század elejéig kellett várni. Az alábbi írás rövid bevezetőt kíván nyújtani az ókori Róma történetének román nyelvű műveibe.

A románság idén ünnepli az 1918. évi gyulafehérvári nagygyűlés centenáriumát – a magyarság ugyanakkor 100 éve él román állami keretek között Erdélyben Az impériumváltás következtében merőben más politikai, kulturális, társadalmi közeg határozza meg az életét A Trianonban elszenvedett trauma azonban ennek ellenére sem okozta azt a rövidzárlatot, amelyet feltételezett és elvárt az új hatalom. Az első döbbenet után a társadalom kezdett lassan magára találni, és tenni a dolgát, ahogy lehetett.

Lapunk fennállásának 70. évfordulóján, idei számainkban egy-egy régebbi írásunkat közöljük. Azzal a szándékkal tesszük ezt, hogy felelevenítsük a folyóirat gyűjteményében őrzött írásokban évtizedekkel ezelőtt megfogalmazott, de máig időtálló megállapításokat, gondolatokat, illetve hogy a mai olvasók is megismerhessék korábbi szerzőink munkájának egy-egy részletét.

bartók béla

Lapunk fennállásának 70. évfordulóján, idei számainkban egy-egy régebbi írásunkat közöljük. Azzal a szándékkal tesszük ezt, hogy felelevenítsük a folyóirat gyűjteményében őrzött írásokban évtizedekkel ezelőtt megfogalmazott, de máig időtálló megállapításokat, gondolatokat, illetve hogy a mai olvasók is megismerhessék korábbi szerzőink munkájának egy-egy részletét. Ezúttal a Művelődés 1970. szeptemberi számából Bartók Bélának egyik, 1936-ban megjelent írására esett a választásunk. 1970. szeptemberi számát a Művelődés majdnem teljes egészében Bartók Béla emlékének szentelte a 20. század egyik legjelentősebb zeneszerzője halálának 25. évfordulóján.