Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

I. Rákóczi György agarairól

Rudnai Zsigmond vadászmester 1644. január 23-i keltezéssel név szerint összeírta – feltehetően a főúr kérésére – az erdélyi fejedelem vadászatra tartott agarait1. A jegyzékben 38 kutya szerepel névvel, csupán egynek, a legutolsónak hiányzik a megnevezése. Az agarászás ősi vadászati mód, első hazai említése még Szent István korából származik. De a későbbi korokban is divatos tevékenység volt, Bonfini szerint Hunyadi Mátyás is szívesen és szenvedélyesen űzte a vadászatnak ezt a formáját.2 Sokan nem is csupán a vadászatot, hanem inkább a lovassporttal való összekapcsolását említik vele kapcsolatban.

A magyar előkelőségek szórakozása volt, maguk az agarászatok társadalmi (sokszor politikai) események voltak, amelyet csak a leggazdagabbak engedhettek meg maguknak. A „vadász” valójában az agarász, aki a zsákmányt agarakkal vagy azok segítségével ejtette el. A cél a préda felkeresése, felhajtása és elfogása volt. Ez legtöbbször nyúl, de a bátrabb és erősebb agarak többedmagukkal képesek voltak vaddisznót vagy szarvast is elkapni.

Mivel az agár hazánkban ritkán tartott kutyaféle, és századunkban3 nem divatos az agarászás, érdemes megismerkedni ezzel a különleges állatfajtával, köztük pedig magával a magyar agárral.


Agarászat Alexander von Bensa Markttag osztrák festő alkotásán (forrás: Vasárnapi Újság, 1861)

A világon az egyik legősibb kutyaféle, és már évezredek óta társa az embernek a vadászatban, nem véletlen az István kori említése sem hazánkban. A szakirodalom csupa jó tulajdonságokat említ vele kapcsolatban. Ezeket itt csak fölsorolni érdemes, szakmai elemzésük és magyarázatuk nem ezen írás témája. Álljanak hát sorban a rá jellemző jelzők és tevékenységei: ősi vadászösztönnel rendelkezik, gyors, mozgékony, erős, kitartó, büszke tartása van, elegáns a megjelenése.

A jelenlegi magyar agár már nem azonos a régi, történelmi agárral. A török hódoltság idején Magyarországra keleti jellegű agarak kerültek, amelyek az idők során keveredtek az ősi, itteni állománnyal.4 Rákóczi Györgynek valószínűleg még az eredeti magyar kutyafajta példányai voltak a birtokában. A mostani magyar agár a leírások szerint értelmes, nyílt természetű, sőt, barátságos. Azonban távolságtartó agárfajta, amelynek „kegyeit külön el kell nyernie”5 a gazdájának.

Tulajdonságai miatt az agár – főként a magyar agár – vagyonokba került, csak a leggazdagabb nemesi családok tudták megengedni maguknak, hogy ezekből annyit tartsanak, amely elegendő volt egy agarászáshoz.

Ennyire gazdag lehetett a Rákócziak famíliája is, amelyben György nemcsak magának tartott tizenöt agarat, hanem amint olvasni fogjuk, külföldi barátai számára is. Honnan is ez a gazdagság?

Felsővadászi (öreg) I. Rákóczi György (*1593. június 8., Szerencs – †1648. október 11., Gyulafehérvár) 1630-tól Erdély fejedelme volt haláláig. 1616-ban kötött házasságot Lórántffy Zsuzsannával, s vele megkapta a sárospataki uradalmat. Ezután ez lett az egyik legfontosabb Rákóczi-birtok. Gyermekei közül kettő is itt született: György (1621) és Zsigmond (1622). Életrajzíróik szerint fejedelemsége alatt Erdély mind politikailag, mind gazdaságilag megerősödött. Feleségével együtt sokat tett a református egyház működéséért, megerősödéséért, felkarolták az iskoláztatást, valamint a könyvnyomtatást. Az akkori északi szomszédainkkal jó kapcsolatra törekedett, elődeihez (későbbi utódaihoz) hasonlóan elsősorban a lengyel kapcsolatokat ápolta és részesítette előnyben. Nem tudhatjuk biztosan, de valószínűleg szívesen vállalt volna politikai szerepet is Lengyelországban.

Talán épp ez lehetett az oka, hogy birtokain két északi hercegnek is fenntartott tizenkét-tizenkét agarat, amelyek a közös agarászathoz kellettek számukra. A kutyákat gazdáknál tartatta, akiknek a feladata az etetésen, gondozáson kívül a jószágokkal való foglalkozás, tanítás is lehetett. Név szerint írta le Rudnai Zsigmond, hogy melyik agár kinek a gondjaira volt bízva, egy személynél általában egy-három agár neve olvasható a jegyzékben. Rákóczi tizenkét agarat tartott a kurlandiai herceg (Jakab herceg) számára. Ennek a történelmi területnek a másik neve Kurzeme volt a 17. században, területe a mai Lettország nyugati részén volt. Szintén ugyanennyi agarat tartott Radzivil (Radziwiłł) litván herceg számára is. Az ő birtokai a mai Lengyelország, Litvánia földjén voltak, és hozzá tartozott a Poseni Nagyhercegség is, amelynek a fővárosa a mai Poznań (németül Posen) volt.

Rudnai jegyzékének a következő címet adta: 1644. Öreg Rákóczi György fejedelem agarainak nevek. Mint említettem, a 39 kutyából viszont egynek, a legutolsónak hiányzik a neve, talán nem is tudta azt az összeíró. Így összesen 38 kutyanevet rögzített Rákóczi és az utókor számára.

Az állatnevekkel már sokan foglalkoztak, azonban teljes lista ritkán készült róluk a korábbi évszázadokban. Hajdú Mihály említi egyik könyvében, hogy „II. Rákóczi György erdélyi fejedelem egyik ménesének valamennyi lónevét ismerjük”, s mindezt föl is dolgozta XVII. századi lóneveinkhez címmel.6 Az összefoglalók csak általában tárgyalják az állatnevek típusait, motiváltságukat, a lehetséges névtani kategóriákba való besorolásukat, természetesen konkrét példákkal.


I. Rákóczi György erdélyi fejedelem

Az ember környezetében bármilyen állat kaphat nevet: a kedvtelésből tartottak (úgynevezett hobbiállatok), de elsősorban azok, amelyek a mindennapi életben az embert szolgálták, segítették a munkájában vagy valamely tevékenységében. Az alapfeltétel mindig az állattal való személyes kapcsolat volt, ma is az. Ezért kaptak/kapnak mindig nevet a kutyák, a lovak, a szarvasmarhák, ritkábban egyéb más háziállatok. A régi (népi) névadás célja a kapcsolattartás volt, ezért ezek egyben mind hívónevek, szólítónevek. J. Soltész Katalin szerint „az állatnevek leggyakoribb jelentéstani típusa a szónév és az átvitt tulajdonnév”7. (Mindezekre találunk példákat a későbbiekben Rákóczi agarainál is.) Mindegy, hogy az állatnevek melyik fajtájáról van szó, az biztos, hogy határtalan gazdag a névválaszték annak ellenére, hogy jelentős részük leíró jellegű, információs értékkel bír, azaz motivált. Érdekes jelenség, hogy az állatnevek nagy részénél az egyed neme nagyon sokszor nem számít, szinte közömbös. (Ez alól kivételként csupán az átvitt tulajdonnevek számíthatnak a szarvasmarháknál, lovaknál stb. Bár még itt is találunk kivételeket!) Az itt vizsgált jegyzékből például egyetlen agár nemét sem tudjuk biztosan megállapítani, még ha van is sejtésünk, hogy például a Bencze névre hallgató valószínűleg kan lehetett. Mivel az állat nem tud tiltakozni a jól-rosszul választott név miatt, megszokja azt, és követi gazdája utasításait, hallgat rá. (Érdekes jelenség, hogy még a legvadabb házőrző is meglepődik, ha egy számára idegen a nevén szólítja.)

Mint korábban említettem, a fejedelem agarai különböző személyeknél voltak elhelyezve. Az előbb leírtak alapján ezeknek a gazdáknak jelen kellett lenniük az agarászatokon, hisz a kutyák nevét valószínűleg sem a fejedelem, sem a hercegek, sem más meghívott nemes vendégek nem tudhatták. Tehát az állattal való személyes kapcsolatot csak ők tudták tartani, biztosítani a vadászatok idején.

Végezetül ismerjük meg a 38 agár nevét, valamint azt, hogy melyik jelentéstani kategóriába sorolhatjuk be azokat. És azt a feltételezett motivációt, amely alapján elnevezhették őket több mint három és fél évszázaddal ezelőtt.

A leggyakoribb a leíró jellegű szónév, amely az állat valamely külső vagy belső tulajdonságát jellemzi közvetlenül vagy metaforikusan (szőrzet, szín, hangadásra célzó, testalkat, viselkedés stb.) Ezek gyakran keverednek, azaz besorolhatóak az érzelmi jellegű, mikor bókoló, kedveskedő, mikor a pejoratív jelentésű nevek közé is. Meg kell jegyeznünk, hogy ez utóbbiak nem számítottak az állat elmarasztalásának, a név negatív jelentése ellenére lehetett a gazda kedvence mint kiváló agarászó eb. A szőrzet, a szín megnevezése a magyar agár esetében nem jelentette azt, hogy az az állat egész testére vonatkozzék, inkább a rajta lévő foltra vagy foltokra, amelyek lehettek a fején, a hátán, de akár a csüdjén is.

Bocskor – ebben az esetben a csüdön lévő gazdagabb szőrzetre utalhatott. A szó elsődleges, alapjelentése alapján lehetne rosszalló elnevezés is

Bondor – bodor, göndör szőrzetű.

Csalfa – hűtlen, csalóka viselkedésű.

Csengő – kellemes hangú; vagy egyszerűen csak bóknév.

Daru – szürkés szőrzetű vagy vékony, hosszú lábú.

Havas – fehér, fehéres a szőre.

Herio – a latin szó jelentése: gyors, fürge.8

Hóka – a fején, homlokán halvány, fakó vagy fehér folt van (hasonlóan a lovakéhoz).

Kapcza – valószínűleg a szó másodlagos jelentése alapján kapta a nevét: gazember, csirkefogó.

Kapsi (Kapzsi) – mohó, falánk állat Kormos – fekete foltos. Teljes szőrzete nem lehetett fekete, mert akkor nem elfogadott, tiszta fajta.

Pacsirta – barnásszürke, esetleg kellemes hangú eb.

Porhó – a szőrzetében fehér szőrök találhatók. Alapjelentése: apró szemcsés hó.

Puika (Pulyka) – vörös foltos vagy harcias állat.

Rigó – utalhat a sárgás színére, de lehet a hangja után bóknév is

Szellő – könnyű testsúlyú, gyors.

Szerecsen – több fekete foltja lehetett. A névtani szakirodalom kiemeli, hogy a 16–17. században gyakori volt az állatnévadásban a török szónevek vagy személynevek választása. Rákóczi agarai között négy ilyen olvasható.

Csauz (Csausz) – alacsonyabb rangú török katona, testőr vagy futár a jelentése.

Dervis – muszlim szerzetes (esetleg üvöltve ugató?).

Hajdar – török személynév, jelentése: bátor ember, oroszlán.

Murcza (Murza) – török főtiszt.9

Több évszázados hagyomány, amely napjainkig él, hogy a kutyáknak szívesen adtak folyónevet. A népi hagyomány szerint az ilyen állat nem vész meg. Három kutya kapott folyónevet, érdekes, hogy mindegyikük ugyanazt. Arra nem sikerült magyarázatot találnom, hogy miért éppen ilyen távoli folyó nevét választották, hisz Sárospatak közelében elég sok folyónévből válogathattak volna.

Száva – óvónév. Ma Horvátország és Szerbia folyója, Belgrádnál torkollik a Dunába.

A keresztnévi, azaz átvitt tulajdonnévi állatnév ebben a században általában kevésszer olvasható. A lajstromban találhatók közül is csak egy biztos, a:

Bencze – a latin Vincentius névből keletkezett. Előfordulása azért érdekes, mert a korábbi korokban, így a vizsgált évszázadban sem tartozott a kedvelt keresztnevek közé. Talán épp ezért kapta ez az agár az akkor oly ritka férfinevet?

Csupán esetlegesen sorolható ebbe az alcsoportba egy olyan, amelynek leírása, olvasata is kérdéses. Ez a:

Czinkó – Ha a Cinka névvel szeretnénk azonosítani, akkor lehet régi magyar világi személynév az alapja, vagy éppen a görög–latin Acintos becéző alakja is.

Végül azt a kilenc agárnevet kívánom bemutatni, amelynek a besorolása bizonytalan. Ezek közül kettőt már a közlő, Beke Antal is megkérdőjelezett (Niedam és Szólia). Azonban nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a jegyzéket készítő Rudnai Zsigmond is elírhatott jónéhányat ezen nevek közül, de maga a közlő is félreolvashatta azokat az íráskép miatt. Mindettől függetlenül igyekeztem valamiféle magyarázatot, vélhető megoldást találni – ha lehetett – ezekre a nevekre.

Az egyik kutya neve: Szalkias, amely esetleg szálkásnak olvasható, s ekkor a szőrzetére utalhatna. A Szólia név könynyen lehet, hogy pontatlan olvasat, talán a görög Szófia rejlik benne. Ebben az esetben átvitt tulajdonnév, s egyben utalhat a kutya nemére is. Öt névnél a szláv, elsősorban a lengyel névadást feltételezem. Miért ne lehetett volna néhány kutyának lengyel neve, hisz – mint korábban jeleztem, – Rákóczi két herceg barátja számára tartotta fönn ezeket az agarakat. Az egyik ilyen név a Niedam, amelynek jelentése: nem adom. A nyugati és keleti szláv népeknél a névadás egyik – ha nem is gyakori – formája az, hogy az összetett szó előtagja a „nem” tagadószó, s ehhez kapcsoltak hozzá igét vagy melléknevet. Hajdú Mihály több ilyen családnevet is fölsorolt összefoglaló művében. 10 De saját gyűjtésemben is előfordul a Kapos völgyében található falvak családnevei közt, például: Nebojsza, Nehiba, Nyehola.

A következő négy név mintegy csokrot, névbokrot alkot a bizonytalanok között. Tanz, Tanzka, Tauz, Tauzka. Elsőként talán az n és u betűk írásának hasonlósága, illetve olvasása lehetett a közlő személynek a gond. A másik pedig ejtésbeli probléma lehet: ez pedig a zöngés d és a zöngétlen t németes hallása-lejegyzése. Ha mindez igaz (lenne), akkor a lengyel város, Gdańsk neve jöhetne szóba az elnevezésnél, hiszen a 17. században annak a magyar neve Dancka volt. Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül a német eredetű Tanz jövevényszót sem, amely a lengyel nyelvbe taniec (tánc), valamint tańczyć (táncol) szóalakban került át. Amennyiben ez utóbbiból lett a kutyanév, akkor annak a mozgására utalhatott.

A bizonytalan jelentésű agárnevek legvégére két megfejtetlen maradt a számomra, ezek a Zunar (nagy fantáziával egyenlő lehetne a Cudar elírásával), és a magyar Kutyapali, amelyet csak ragadványnévként jegyeztek föl népi elbeszélés, bemondás alapján a gyűjtésekben, de csak a jóval későbbi évszázadokban.

Néhány fontos dologra nem kapunk választ a lejegyzett és itt bemutatott agarak neve után: vajon hol tarthatták, melyik település(ek)en ezeket a vadászebeket; a tizenötből melyik volt Rákóczi kedvenc vadászkutyája; a fejedelem, valamint vendégei Patak környékén mely területeken űzték szívesen az agarászást mint főúri kedvtelést.

 

Jegyzetek

1 Beke Antal: I. Rákóczi György agarainak jegyzéke Történelmi Tár Budapest 1886 p 206–207

2 https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_agár

3 2016-tól ismét engedélyezett vadászati mód Magyarországon

4 Patay László–Balogh Péter: Kutyák Móra Ferenc Könyvkiadó 1975 p 32 5 https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_agár

6 Hajdú Mihály: Magyar tulajdonnevek Tankönyvkiadó Budapest 1994 p 50 Forrása: Szilágyi Sándor: Magyar Gazdaságtörténeti Szemle II 1895 p 52–54

7 J. Soltész Katalin: A tulajdonnév funkciója és jelentése Akadémiai Kiadó Budapest 1979 p 72

8 Berrár Jolán–Károly Sándor: Régi magyar glosszárium Budapest 1984 p 321

9 J Soltész Katalin: Kutyanevek, 1969 Magyar Nyelvőr. 94. évf. 1970. p. 295. A szerző az ilyen típusú neveket az „úrhatnám nevek” közé sorolja be

10 Hajdú Mihály: Általános és magyar névtan Osiris Kiadó Budapest 2003 p 299

 

 

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Felvincet a frontvonal 1944. szep­tember 8-án érte el, négy napon ke­resztül dúltak a harcok a falu térségé­ben. A szemtanúk mai napig borzadva és könnyes szemmel számolnak be az előttük lepergő tragédiákról, a honvé­dek hősies küzdelméről a többszörös túlerővel szemben, a magyar sebe­sültek kivégzéséről, utolsó szavaikról, a szovjetek fosztogatásairól, a falu la­kosságának szenvedéseiről.

Pár évvel ezelőtt egy délelőtt megkere­sett munkahelyemen egy öregasszony, Bács Anna, akire gyermekkoromból még Anuska néniként emlékszem. Bözödúj­faluból való volt, miképpen apai ágról a mi családunk is. Ugyan rég láttam, elmondása szerint gyermekeivel Székelykeresztúr és Ma­gyarország között éli életét. Azt mond­ta, nyomja lelkét valami igen régi és különös gyermekkori emlék, élmény, és azt szeretné velem megosztani, ha türelmem van hozzá. De – tette hozzá csillogó szemekkel – azt én szó szerint jegyezzem le. Ki ne hagyjak semmit, ez nagyon fontos – mondta.

Kötő József

Minden kisebbség helyzetébe képes volt beleképzelni, beleélni magát. Nem tudom hogyan, de nála mindig érez­tük: az övéiért harcolt foggal-köröm­mel, ám sosem a mindent nekünk elv alapján, sosem a mások kárára csele­kedett. Ezért hívtuk mindig szeretettel beszélgetésre, előadásra, tanácskozni, zsűrizni. S jött örömmel együttműkö­dési szerződést kötni, előadást tartani, beülni a színjátszó fesztivál zsűrijébe. Megértő társ volt még az alapítványi bizottságok késhegyre menő vitáiban is.

A 17. századi Magyarország fennmaradt zenei forrásai különleges értéket kép­viselnek. Ennek oka egyrészt az, hogy kevés van belőlük, másrészt pedig rend­kívül sokrétű a tartalmuk, amely bősé­ges kutatási anyagot kínál úgy a tánc-, egyházi és világi zene nyugat-európai kapcsolatainak vizsgálatához, valamint mint a helyi zenei emlékek felderítésé­hez és feldolgozásához. Vajon megtör­tént-e már ezeknek a felbecsülhetetlen értékű anyagoknak a rendszerezése, méltó helyük kijelölése az európai ze­netörténetben? Azt kell mondanunk, hogy nem. 

Azt hinnénk, hogy csak a mi korunkban, a 20–21. században vannak válások és rossz házasságok. Pedig ilyenek előfordultak régen is, amint ezen írásban majd olvashatjuk, a 17. században is akadt rá példa. Mégpedig nem is egyszerű emberek esetében, hanem még a híres nemesi családok körében is. Egy ilyen történetet elevenítünk fel a továbbiakban a nevezetes erdélyi Béldi család életéből.

Nagykároly

A kaplonyi nemzetségből származó nagy-károlyi gróf Károlyi család évszázadokon át elévülhetetlen szerepet játszott nemzetünk történelmében. Három nemzedéken keresztül ők viselték a főispáni tisztséget Szatmár vármegyében. Gróf Károlyi Lajos – aki gróf Károlyi Sándor egyenes ágú leszármazottja volt – Élmények és visszapillantások című terjedelmes önéletrajzi munkájában, megkülönböztetett figyelmet fordított „a több mint ezer éves múltú” Károlyi család bemutatására. (1) Könyvében nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a Károlyi család legkiemelkedőbb személyisége gróf Károlyi Sándor, a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc legendás alakja, a szatmári béke megkötője volt.

Haller kastély

A Haller család eredete, Magyarországra való áttelepülése, majd egyik ágának Erdélybe történt kiszakadása és felemelkedése a történészek, a genealógusok számára érdekes és izgalmas téma volt régen is, ma is. Házasságaik révén rengeteg híres magyar családdal kerültek rokoni kapcsolatba, jelentős csatákban vettek részt, elismert országos és megyei politikai szerepet vállaltak. Ugyanígy téma az irodalmároknak is, hisz tagjai közül – szinte öröklődően – többen megörökítették írásaikkal a nevüket a magyar irodalom történetében.

széki csárdás

Pontosabbnak és körültekintőbbnek tűnne ugyan a „mindig hiteleset mindig hitelesen”, mégis e kétszavas címnél – ha úgy tetszik: mondanivalóm lényegét is kifejező jelszónál – állapodtam, meg, nem csupán a tömörség kedvéért, hanem elsősorban azért, mert így vélem igazabbnak és kevésbé köntörfalazónak – és éppen ezért valamivel mozdítóbbnak is. A folklór állandóbb rovatjellege és a különféle összefüggő sorozatok hiányolhatók ugyan, mégis a keretek biztosításában a szerkesztőség vezetőségének egészséges törekvése nyilvánul meg (máskülönben sok sikeres tárgyválasztásban is). Hogy mi tette oly széppé, vonzóvá és hatásossá egy-egy műsorát?

Töredékek Pataki István radnóti lelkész életéből

Puritán, nagyon egyszerű életmódú embert ismerhetünk meg a személyében, akinek külföldi diáksága idején néha „se inge, se gatyája” nem volt, majd hazatérve Erdélybe olyan embereknek a barátságát és tiszteletét élvezhette, mint a főnemes Teleki Mihályét, aki 1692-től Kővárvidék kapitánya volt. Mindezt bizonyára tudása és kiváló emberi tulajdonságai alapján érdemelhette ki.

Az elmúlt hónapokban Európa szerte megemlékeztek a „Nagy Verekedés” lezárásának századik évfordulóján. Nevezetesen arról a jeles eseményről, amikor 1918. november 11-én, a compiégne-i erdőben, egy tárgyaló-, valamint irodahelyiséggé átalakított rekvirált vasúti étkezőkocsiban – amely a nyugati fronton harcoló szövetséges haderők francia főparancsnokának, Ferdinand Foch marsallnak a „hivatala” volt – a győztesek és Németország képviselői aláírták azt a fegyverszünetet, amelynek szövegét megalázó módon szó szerint „tollba mondták”, azaz diktálták a veszteseknek.

1918-ban a november 3-i páduai fegyverszünet ugyan a teljes Monarchiára nézvést érvényes volt, ám a határokat érintetlenül hagyta. Csupán a belgrádi katonai konvenció, amelyet a Károlyi kormány képviseletében Linder Béla tárcanélküli megbízott miniszter írt alá, nevezte meg Erdélyben a Maros folyó vonalát demarkációs határként. Ugyanez a miniszter korábban, a páduai fegyverszünet utáni napokban felmentette a katonai szolgálat alól az 1899 előtt születetteket, napokkal azelőtt, hogy az 1918 májusában különbékét aláíró Román Királyság a német fegyverszünet előestéjén francia sugalmazásra újra belépett volna egy deklaratív hadüzenettel, november 10-én este 10-kor a Központi Hatalmak ellen, amelyek közül viszont csupán Németország állt még fegyverben. Az Osztrák–Magyar Monarchia nevében ugyanis Weber tábornok már kereken egy héttel korábban érvényes fegyverszünetet kötött.

román hadsereg bevonul Kolozsvárra

Az első világháborút követően az Osztrák– Magyar Monarchia szétesésével Erdély Romániához került. Az impériumváltás, majd az azt követő integrációs időszak többéves folyamat eredményeként jött létre. Az impériumváltás, más szóval hatalom- vagy főhatalomváltás szűkebb értelemben, a mi esetünkben azt a rövid időszakot jelenti, amely az Osztrák–Magyar Monarchia de jure felbomlásától egészen a trianoni békeszerződés (1920. június 4.) aláírásáig tartott, illetve ennek a következő év nyarán történő ratifikálásáig. A tágabb értelmezési keret már jóval kimerítőbb megközelítési lehetőségét nyújtja ennek az időszaknak. Kezdve a nacionalizmusok és nemzeti mozgalmak kialakulásától, végig a „hosszú 19. század” eseménysorozatain, el egészen az első világháború befejezéséig.

Cseke András a brassói 24. honvéd gyalogezred kötelékében került ki a galíciai harctérre géppuskásként és telefonosként. Kis jegyzetfüzetébe naponta feljegyezte az 1916. szeptember 30. és 1918. június 15. közötti, számára fontosabb eseményeket a fogságba esés napjától a hazaérkezésig. Feljegyzései nem annyira a hadi eseményeket, hanem sokkal inkább a fogságba esett ember, a hadifogoly katona lelkiállapotát, vívódásait és vágyódásait tükrözik. 

a teleki könyvtár

Lapunk fennállásának 70. évfordulóján, idei számainkban egy-egy régebbi írásunkat közöljük. Azzal a szándékkal tesszük ezt, hogy felelevenítsük a folyóirat gyűjteményében őrzött írásokban évtizedekkel ezelőtt megfogalmazott, de máig időtálló megállapításokat, gondolatokat, illetve hogy a mai olvasók is megismerhessék korábbi szerzőink munkájának egy-egy részletét.

Mi a közművelődés? Ön hogyan határozná meg e fogalom jelentését, korszerű tartalmát?”– kérdezte mintegy fél évszázaddal ezelőtt V. András János, a Kolozsváron megjelenő Művelődés című folyóirat főszerkesztője. A kérdést 2017-ben megismételte a kiadvány jelenlegi főszerkesztője, Dáné Tibor Kálmán is.