Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

I. Rákóczi György agarairól

Rudnai Zsigmond vadászmester 1644. január 23-i keltezéssel név szerint összeírta – feltehetően a főúr kérésére – az erdélyi fejedelem vadászatra tartott agarait1. A jegyzékben 38 kutya szerepel névvel, csupán egynek, a legutolsónak hiányzik a megnevezése. Az agarászás ősi vadászati mód, első hazai említése még Szent István korából származik. De a későbbi korokban is divatos tevékenység volt, Bonfini szerint Hunyadi Mátyás is szívesen és szenvedélyesen űzte a vadászatnak ezt a formáját.2 Sokan nem is csupán a vadászatot, hanem inkább a lovassporttal való összekapcsolását említik vele kapcsolatban.

A magyar előkelőségek szórakozása volt, maguk az agarászatok társadalmi (sokszor politikai) események voltak, amelyet csak a leggazdagabbak engedhettek meg maguknak. A „vadász” valójában az agarász, aki a zsákmányt agarakkal vagy azok segítségével ejtette el. A cél a préda felkeresése, felhajtása és elfogása volt. Ez legtöbbször nyúl, de a bátrabb és erősebb agarak többedmagukkal képesek voltak vaddisznót vagy szarvast is elkapni.

Mivel az agár hazánkban ritkán tartott kutyaféle, és századunkban3 nem divatos az agarászás, érdemes megismerkedni ezzel a különleges állatfajtával, köztük pedig magával a magyar agárral.


Agarászat Alexander von Bensa Markttag osztrák festő alkotásán (forrás: Vasárnapi Újság, 1861)

A világon az egyik legősibb kutyaféle, és már évezredek óta társa az embernek a vadászatban, nem véletlen az István kori említése sem hazánkban. A szakirodalom csupa jó tulajdonságokat említ vele kapcsolatban. Ezeket itt csak fölsorolni érdemes, szakmai elemzésük és magyarázatuk nem ezen írás témája. Álljanak hát sorban a rá jellemző jelzők és tevékenységei: ősi vadászösztönnel rendelkezik, gyors, mozgékony, erős, kitartó, büszke tartása van, elegáns a megjelenése.

A jelenlegi magyar agár már nem azonos a régi, történelmi agárral. A török hódoltság idején Magyarországra keleti jellegű agarak kerültek, amelyek az idők során keveredtek az ősi, itteni állománnyal.4 Rákóczi Györgynek valószínűleg még az eredeti magyar kutyafajta példányai voltak a birtokában. A mostani magyar agár a leírások szerint értelmes, nyílt természetű, sőt, barátságos. Azonban távolságtartó agárfajta, amelynek „kegyeit külön el kell nyernie”5 a gazdájának.

Tulajdonságai miatt az agár – főként a magyar agár – vagyonokba került, csak a leggazdagabb nemesi családok tudták megengedni maguknak, hogy ezekből annyit tartsanak, amely elegendő volt egy agarászáshoz.

Ennyire gazdag lehetett a Rákócziak famíliája is, amelyben György nemcsak magának tartott tizenöt agarat, hanem amint olvasni fogjuk, külföldi barátai számára is. Honnan is ez a gazdagság?

Felsővadászi (öreg) I. Rákóczi György (*1593. június 8., Szerencs – †1648. október 11., Gyulafehérvár) 1630-tól Erdély fejedelme volt haláláig. 1616-ban kötött házasságot Lórántffy Zsuzsannával, s vele megkapta a sárospataki uradalmat. Ezután ez lett az egyik legfontosabb Rákóczi-birtok. Gyermekei közül kettő is itt született: György (1621) és Zsigmond (1622). Életrajzíróik szerint fejedelemsége alatt Erdély mind politikailag, mind gazdaságilag megerősödött. Feleségével együtt sokat tett a református egyház működéséért, megerősödéséért, felkarolták az iskoláztatást, valamint a könyvnyomtatást. Az akkori északi szomszédainkkal jó kapcsolatra törekedett, elődeihez (későbbi utódaihoz) hasonlóan elsősorban a lengyel kapcsolatokat ápolta és részesítette előnyben. Nem tudhatjuk biztosan, de valószínűleg szívesen vállalt volna politikai szerepet is Lengyelországban.

Talán épp ez lehetett az oka, hogy birtokain két északi hercegnek is fenntartott tizenkét-tizenkét agarat, amelyek a közös agarászathoz kellettek számukra. A kutyákat gazdáknál tartatta, akiknek a feladata az etetésen, gondozáson kívül a jószágokkal való foglalkozás, tanítás is lehetett. Név szerint írta le Rudnai Zsigmond, hogy melyik agár kinek a gondjaira volt bízva, egy személynél általában egy-három agár neve olvasható a jegyzékben. Rákóczi tizenkét agarat tartott a kurlandiai herceg (Jakab herceg) számára. Ennek a történelmi területnek a másik neve Kurzeme volt a 17. században, területe a mai Lettország nyugati részén volt. Szintén ugyanennyi agarat tartott Radzivil (Radziwiłł) litván herceg számára is. Az ő birtokai a mai Lengyelország, Litvánia földjén voltak, és hozzá tartozott a Poseni Nagyhercegség is, amelynek a fővárosa a mai Poznań (németül Posen) volt.

Rudnai jegyzékének a következő címet adta: 1644. Öreg Rákóczi György fejedelem agarainak nevek. Mint említettem, a 39 kutyából viszont egynek, a legutolsónak hiányzik a neve, talán nem is tudta azt az összeíró. Így összesen 38 kutyanevet rögzített Rákóczi és az utókor számára.

Az állatnevekkel már sokan foglalkoztak, azonban teljes lista ritkán készült róluk a korábbi évszázadokban. Hajdú Mihály említi egyik könyvében, hogy „II. Rákóczi György erdélyi fejedelem egyik ménesének valamennyi lónevét ismerjük”, s mindezt föl is dolgozta XVII. századi lóneveinkhez címmel.6 Az összefoglalók csak általában tárgyalják az állatnevek típusait, motiváltságukat, a lehetséges névtani kategóriákba való besorolásukat, természetesen konkrét példákkal.


I. Rákóczi György erdélyi fejedelem

Az ember környezetében bármilyen állat kaphat nevet: a kedvtelésből tartottak (úgynevezett hobbiállatok), de elsősorban azok, amelyek a mindennapi életben az embert szolgálták, segítették a munkájában vagy valamely tevékenységében. Az alapfeltétel mindig az állattal való személyes kapcsolat volt, ma is az. Ezért kaptak/kapnak mindig nevet a kutyák, a lovak, a szarvasmarhák, ritkábban egyéb más háziállatok. A régi (népi) névadás célja a kapcsolattartás volt, ezért ezek egyben mind hívónevek, szólítónevek. J. Soltész Katalin szerint „az állatnevek leggyakoribb jelentéstani típusa a szónév és az átvitt tulajdonnév”7. (Mindezekre találunk példákat a későbbiekben Rákóczi agarainál is.) Mindegy, hogy az állatnevek melyik fajtájáról van szó, az biztos, hogy határtalan gazdag a névválaszték annak ellenére, hogy jelentős részük leíró jellegű, információs értékkel bír, azaz motivált. Érdekes jelenség, hogy az állatnevek nagy részénél az egyed neme nagyon sokszor nem számít, szinte közömbös. (Ez alól kivételként csupán az átvitt tulajdonnevek számíthatnak a szarvasmarháknál, lovaknál stb. Bár még itt is találunk kivételeket!) Az itt vizsgált jegyzékből például egyetlen agár nemét sem tudjuk biztosan megállapítani, még ha van is sejtésünk, hogy például a Bencze névre hallgató valószínűleg kan lehetett. Mivel az állat nem tud tiltakozni a jól-rosszul választott név miatt, megszokja azt, és követi gazdája utasításait, hallgat rá. (Érdekes jelenség, hogy még a legvadabb házőrző is meglepődik, ha egy számára idegen a nevén szólítja.)

Mint korábban említettem, a fejedelem agarai különböző személyeknél voltak elhelyezve. Az előbb leírtak alapján ezeknek a gazdáknak jelen kellett lenniük az agarászatokon, hisz a kutyák nevét valószínűleg sem a fejedelem, sem a hercegek, sem más meghívott nemes vendégek nem tudhatták. Tehát az állattal való személyes kapcsolatot csak ők tudták tartani, biztosítani a vadászatok idején.

Végezetül ismerjük meg a 38 agár nevét, valamint azt, hogy melyik jelentéstani kategóriába sorolhatjuk be azokat. És azt a feltételezett motivációt, amely alapján elnevezhették őket több mint három és fél évszázaddal ezelőtt.

A leggyakoribb a leíró jellegű szónév, amely az állat valamely külső vagy belső tulajdonságát jellemzi közvetlenül vagy metaforikusan (szőrzet, szín, hangadásra célzó, testalkat, viselkedés stb.) Ezek gyakran keverednek, azaz besorolhatóak az érzelmi jellegű, mikor bókoló, kedveskedő, mikor a pejoratív jelentésű nevek közé is. Meg kell jegyeznünk, hogy ez utóbbiak nem számítottak az állat elmarasztalásának, a név negatív jelentése ellenére lehetett a gazda kedvence mint kiváló agarászó eb. A szőrzet, a szín megnevezése a magyar agár esetében nem jelentette azt, hogy az az állat egész testére vonatkozzék, inkább a rajta lévő foltra vagy foltokra, amelyek lehettek a fején, a hátán, de akár a csüdjén is.

Bocskor – ebben az esetben a csüdön lévő gazdagabb szőrzetre utalhatott. A szó elsődleges, alapjelentése alapján lehetne rosszalló elnevezés is

Bondor – bodor, göndör szőrzetű.

Csalfa – hűtlen, csalóka viselkedésű.

Csengő – kellemes hangú; vagy egyszerűen csak bóknév.

Daru – szürkés szőrzetű vagy vékony, hosszú lábú.

Havas – fehér, fehéres a szőre.

Herio – a latin szó jelentése: gyors, fürge.8

Hóka – a fején, homlokán halvány, fakó vagy fehér folt van (hasonlóan a lovakéhoz).

Kapcza – valószínűleg a szó másodlagos jelentése alapján kapta a nevét: gazember, csirkefogó.

Kapsi (Kapzsi) – mohó, falánk állat Kormos – fekete foltos. Teljes szőrzete nem lehetett fekete, mert akkor nem elfogadott, tiszta fajta.

Pacsirta – barnásszürke, esetleg kellemes hangú eb.

Porhó – a szőrzetében fehér szőrök találhatók. Alapjelentése: apró szemcsés hó.

Puika (Pulyka) – vörös foltos vagy harcias állat.

Rigó – utalhat a sárgás színére, de lehet a hangja után bóknév is

Szellő – könnyű testsúlyú, gyors.

Szerecsen – több fekete foltja lehetett. A névtani szakirodalom kiemeli, hogy a 16–17. században gyakori volt az állatnévadásban a török szónevek vagy személynevek választása. Rákóczi agarai között négy ilyen olvasható.

Csauz (Csausz) – alacsonyabb rangú török katona, testőr vagy futár a jelentése.

Dervis – muszlim szerzetes (esetleg üvöltve ugató?).

Hajdar – török személynév, jelentése: bátor ember, oroszlán.

Murcza (Murza) – török főtiszt.9

Több évszázados hagyomány, amely napjainkig él, hogy a kutyáknak szívesen adtak folyónevet. A népi hagyomány szerint az ilyen állat nem vész meg. Három kutya kapott folyónevet, érdekes, hogy mindegyikük ugyanazt. Arra nem sikerült magyarázatot találnom, hogy miért éppen ilyen távoli folyó nevét választották, hisz Sárospatak közelében elég sok folyónévből válogathattak volna.

Száva – óvónév. Ma Horvátország és Szerbia folyója, Belgrádnál torkollik a Dunába.

A keresztnévi, azaz átvitt tulajdonnévi állatnév ebben a században általában kevésszer olvasható. A lajstromban találhatók közül is csak egy biztos, a:

Bencze – a latin Vincentius névből keletkezett. Előfordulása azért érdekes, mert a korábbi korokban, így a vizsgált évszázadban sem tartozott a kedvelt keresztnevek közé. Talán épp ezért kapta ez az agár az akkor oly ritka férfinevet?

Csupán esetlegesen sorolható ebbe az alcsoportba egy olyan, amelynek leírása, olvasata is kérdéses. Ez a:

Czinkó – Ha a Cinka névvel szeretnénk azonosítani, akkor lehet régi magyar világi személynév az alapja, vagy éppen a görög–latin Acintos becéző alakja is.

Végül azt a kilenc agárnevet kívánom bemutatni, amelynek a besorolása bizonytalan. Ezek közül kettőt már a közlő, Beke Antal is megkérdőjelezett (Niedam és Szólia). Azonban nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a jegyzéket készítő Rudnai Zsigmond is elírhatott jónéhányat ezen nevek közül, de maga a közlő is félreolvashatta azokat az íráskép miatt. Mindettől függetlenül igyekeztem valamiféle magyarázatot, vélhető megoldást találni – ha lehetett – ezekre a nevekre.

Az egyik kutya neve: Szalkias, amely esetleg szálkásnak olvasható, s ekkor a szőrzetére utalhatna. A Szólia név könynyen lehet, hogy pontatlan olvasat, talán a görög Szófia rejlik benne. Ebben az esetben átvitt tulajdonnév, s egyben utalhat a kutya nemére is. Öt névnél a szláv, elsősorban a lengyel névadást feltételezem. Miért ne lehetett volna néhány kutyának lengyel neve, hisz – mint korábban jeleztem, – Rákóczi két herceg barátja számára tartotta fönn ezeket az agarakat. Az egyik ilyen név a Niedam, amelynek jelentése: nem adom. A nyugati és keleti szláv népeknél a névadás egyik – ha nem is gyakori – formája az, hogy az összetett szó előtagja a „nem” tagadószó, s ehhez kapcsoltak hozzá igét vagy melléknevet. Hajdú Mihály több ilyen családnevet is fölsorolt összefoglaló művében. 10 De saját gyűjtésemben is előfordul a Kapos völgyében található falvak családnevei közt, például: Nebojsza, Nehiba, Nyehola.

A következő négy név mintegy csokrot, névbokrot alkot a bizonytalanok között. Tanz, Tanzka, Tauz, Tauzka. Elsőként talán az n és u betűk írásának hasonlósága, illetve olvasása lehetett a közlő személynek a gond. A másik pedig ejtésbeli probléma lehet: ez pedig a zöngés d és a zöngétlen t németes hallása-lejegyzése. Ha mindez igaz (lenne), akkor a lengyel város, Gdańsk neve jöhetne szóba az elnevezésnél, hiszen a 17. században annak a magyar neve Dancka volt. Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül a német eredetű Tanz jövevényszót sem, amely a lengyel nyelvbe taniec (tánc), valamint tańczyć (táncol) szóalakban került át. Amennyiben ez utóbbiból lett a kutyanév, akkor annak a mozgására utalhatott.

A bizonytalan jelentésű agárnevek legvégére két megfejtetlen maradt a számomra, ezek a Zunar (nagy fantáziával egyenlő lehetne a Cudar elírásával), és a magyar Kutyapali, amelyet csak ragadványnévként jegyeztek föl népi elbeszélés, bemondás alapján a gyűjtésekben, de csak a jóval későbbi évszázadokban.

Néhány fontos dologra nem kapunk választ a lejegyzett és itt bemutatott agarak neve után: vajon hol tarthatták, melyik település(ek)en ezeket a vadászebeket; a tizenötből melyik volt Rákóczi kedvenc vadászkutyája; a fejedelem, valamint vendégei Patak környékén mely területeken űzték szívesen az agarászást mint főúri kedvtelést.

 

Jegyzetek

1 Beke Antal: I. Rákóczi György agarainak jegyzéke Történelmi Tár Budapest 1886 p 206–207

2 https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_agár

3 2016-tól ismét engedélyezett vadászati mód Magyarországon

4 Patay László–Balogh Péter: Kutyák Móra Ferenc Könyvkiadó 1975 p 32 5 https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_agár

6 Hajdú Mihály: Magyar tulajdonnevek Tankönyvkiadó Budapest 1994 p 50 Forrása: Szilágyi Sándor: Magyar Gazdaságtörténeti Szemle II 1895 p 52–54

7 J. Soltész Katalin: A tulajdonnév funkciója és jelentése Akadémiai Kiadó Budapest 1979 p 72

8 Berrár Jolán–Károly Sándor: Régi magyar glosszárium Budapest 1984 p 321

9 J Soltész Katalin: Kutyanevek, 1969 Magyar Nyelvőr. 94. évf. 1970. p. 295. A szerző az ilyen típusú neveket az „úrhatnám nevek” közé sorolja be

10 Hajdú Mihály: Általános és magyar névtan Osiris Kiadó Budapest 2003 p 299

 

 

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

A család kezdetben Békés megyében élt és volt birtokos. A 16. századig az egyes okiratok alapján nem sikerült folyamatos családfát összeállítani, de nevekkel, évszámokkal és birtokhelyekkel igazolható a jelenlétük. Ezek közül említünk néhányat a Hungaricana dokumentumai közül.

A nevezetes zilahi eseményt elsőként 1853-ban ismertette egy újságcikk egy kolozsvári napilapban. Ennek a cikknek az adatait vette át Felházy Károly, aki 1867-ben egy pesti folyóiratban emlékezik meg a svéd uralkodó zilahi tartózkodásáról. Szilágyi Ferenc vitte tovább a téma kutatását, amelyet egy kötetben meg is jelentetett. Ez a munka döntő módon befolyásolta a hagyomány további alakulását. Hogy kinél is szállt meg az uralkodó, az információk teljesen ellentmondóak. 

Csupán véletlen lehet, hogy az 1533-ban magyarként bejegyzett első diák épp erdélyi származású volt: Johannes Georgy Honterus4, azaz Honter János György, aki Brassóban született. Előtte már volt Bécs, majd Krakkó diákja is. A második beiratkozott Brenner Márton Besztercéről jött az intézménybe orvostanhallgatónak. A negyedik sorszámú Bogner(us) Péter szintén brassói származású volt. 

A második bécsi döntés nemcsak a polgári, politikai életben hozott nagy változásokat, hanem az egyházi, vallási életben is. Egyházszervezeti szempontból a katolikus egyházmegyék, így a szatmári egyházmegye is komoly változások elébe nézett. A háborús idők nehézségei ellenére, a szatmári egyházmegye máramarosszigeti esperesi kerületében fellendült az egyházi élet megszervezése. Már Sheffler János püspökké választása előtt, Pakocs Károly vezetésével zajlott az új plébániák szervezése, azonban székfoglalása után, főleg 1943-ban, kihasználva a plébániaalapítások körül kialakult kedvező helyzetet, Scheffler nagy hangsúlyt fektetett erre. Meglátása szerint az újra egyesített egyházmegyének akkor, legalább 20 új lelkipásztori központra volt szüksége.

1.

Mostan kinyílt egy szép rózsavirág,

Betlehemben kipimpózott ződág,

Kit még hogy vár mind az egész világ,

Királ nemből méltóság, királ nemből méltóság.

 

Ó, te édes kicsi galambocska,

Szűz tejemből szopó kis bárányka,

Finta Géza 1931-es kéziratos füzetéből.

Benkő József, lelkész, történetíró, botanikus, nyelvész

Benkő József 1740. december 20-án, az erdőszéki (helyesen: erdővidéki – szerk. megj.) Bardoc faluban született, ahol apja, Benkő Mihály 12 gyermekes család­jával 24 évig volt pap. Benkő József iskoláit Kisbaconban kezdte, a klasszikus tudományokat Udvarhelyen, a diáki kurzust Nagyenyed híres kollégiumában végezte.

A századik évforduló késő őszi felvonása még a június 4-i aláírás napjánál is átfogóbban tárja fel Trianon magyar kárvallottjainak érzés- és gondolatvilágát. Ezen a második megemlékezésen az erdélyiek példájával az új román államba való beilleszkedés indítéka és célja szemléltethető. A szóra bírható források közül kiemelkedik az első világháború után új fejlődésszakaszába lépő transzilvanizmus talán legismertebb programszövege, amelynek megírására 1920 novemberében érett meg az idő.

Bármennyire is gyarapodott széltében-hosszában Kolozsvár területe, azért olykor valamiképpen csak összefutok az utcán egy-két ismerőssel. Így történt ez a közelmúltban, midőn egyszer csak Tóth-Guttman Emesével, Guttman Mihály (1926, Petrozsény – 2013, Kolozsvár) leányával találkoztunk. Beszélgetésünk folyamán kifejezte azt a kérését, hogy elevenítsem fel az emlékeimet édesapjáról. A kérés hatására lelki szemeim előtt megjelent Misi bácsi nagy bajuszos, kicsit cammogó járású alakja, hiszen a Kolozsvári Zeneiskola igazgatójaként is ismertem, valamint tanárom is volt a karvezetői szakon. Misi bácsi egyengette a középiskolai zenei fejlődésemet, majd a tanártársam lett a zeneiskolában, és a kolozsvári Filharmóniában is – és már alig merem említeni a nyugdíjas éveinket…

A Guttman lakóházat két utca, a Kund vezér (ma Sidismund Toduţă) és a Gavril Muzicescu határolja. A Kis-Szamos bal oldalán terül el, a szellő halszagot terjeszt, és ez a halászok egyik kedvelt helye.

2008 júliusában tértünk haza feleségemmel, Mártával együtt Kolozsvárra huszonegyévnyi nagyszebeni tartózkodásunk után. Három gyermekünk már Kolozsváron fogadott minket. Csenge tíz, Emese hat, Csongor egy éve hagyta el Nagyszebent, mindhármójukat a Báthory István Elméleti Líceum csalogatta Kolozsvárra. Aztán a nagyobbik gyermekünket a finn–német szak, a középsőt az építészet, a kicsit pedig a filmművészet, fotóművészet, média szak, majd végül a közgazdasági képzés kötötte Kolozsvárhoz. 2008-ban újra együtt lehettünk mind az öten. 

Reményik Sándor

Reményik Sándor ősei egy felvidéki, régi Remenik nemesi családból származnak. A korabeli dobsinai lutheránus egyház anyakönyvi bejegyzései szerint a költő felmenői több nemzedéken keresztül Dobsinán, ebben a felvidéki bányavárosban születtek és élték le életüket. A költő időben legtávolabbi – adatokkal is bizonyítható – felmenőinek tekinthetjük a Dobsinán élő Johannis Remenik nevű szépapját, valamint a férfi Mária nevű (vezetékneve nincs bejegyezve a dobsinai anyakönyvbe) feleségét, akik feltehetően a 17. század fordulóján születhettek.

A középkorban épült Jézus Szíve kápolna Székelyudvarhelyen.

A város – Székely Mózesi fejedelem szülőhelye –, ahogy a leírások említik, Székelyföld történelmi, társadalom- és művelődéstörténeti központja. 1301-ben Vduord néven írták le, mivel a kutatók szerint a székelyek megtelepedése előtt királyi udvarhely volt. 1334-ben olvasható az első, ma is használatos névformája Oduorhel formábanii. Jelentőségére utal, hogy épp itt jöttek létre más nagyvárosok után e korai, erdélyi kézműveseket tömörítő egyesületek, s maradtak ránk azoknak az okiratai, amelyekből egyet itt részletesebben bemutatunk.

„A cholerajárvány, mely a múlt 1866. év második felében ezen országot szélesebb vagy szűkebb terjedelemben, nagyobb vagy kisebb veszélyes jellemmel átutazta, a múlt december 28-án egészben megszűnvén, bátorkodik e hű k(irályi) Főkormányszék ezen járvány lefolyásának rövid vázlatát az egész járványról készített összes kimutatás alázatos tiszteletteli ide csatolása mellett a következőkben Császári Királyi Apostoli Felségednek hódoló mély tisztelettel felterjeszteni.”

Az erdélyi emigrációs sajtó létrejötte szorosan kötődik Erdély Trianon utáni történetéhez. A hatalomváltás következtében, a magyar történelemben eddig nem tapasztalt menekültáradat indult el az utódállamokból, elsősorban a területének kétharmadával megrövidített Magyarország, másodsorban pedig a világ számos más országa felé. Az erdélyi menekültek, áttelepültek új hazájuk egy-egy településén létrehozták saját közösségeiket azzal a céllal, hogy egymást támogassák, hogy megőrizzék erdélyi magyar önazonosságukat. Az ilyen erdélyi szerveződések egy része lapszerkesztésre és lapkiadásra is vállalkozott. Az emigrációs sajtó nagy vonalakban az emigráció története is.