Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem és az Erdélyi Kör

Az 1956-os forradalmat követő megtorlás elől sokan menekültek Nyugat-Európa országaiba. A magyar társadalom gondolkodó és cselekvő értelmiségi rétegének jeles személyiségei menedéket találtak nemcsak a puszta lét fenntartására, de szellemiségük megőrzésére is. Ott sem éltek egymástól elszigetelten, hanem keresték és meg is találták a kapcsolat lehetőségét.

Hosszú előkészítő munka, több találkozás és közös táborozás után született meg az elhatározás egy átfogó magyar szervezet megalakítására, amely az emigrációba kényszerült protestáns értelmiséget gyűjtené egy szervezetbe. 1969-ben alakult meg, és 1972-ben Svájcban jegyezték be az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem (EPMSZ) nevű egyesületet, melynek székhelye Bázel.

Az EPMSZ az első években a Svájci Protestáns Egyházak Szövetségének támogatását élvezte, működésében azonban kezdettől fogva mind egyházi szervezetektől, mind politikai pártoktól vagy más csoportosulástól független.

Az egyesület legfőbb célja: Európa különböző országaiban élő magyar vagy magyar származású értelmiségiek között tudományos, művészeti és vallási kapcsolatok létesítése és fenntartása; egyetemes emberi és kivált a magyarságot érintő kérdések tanulmányozása, különös tekintettel a protestantizmus spirituális értékeire és az ökumenikus gondolat fejlesztésére; a szabad véleménycsere előmozdítása nyitott, toleráns keresztény szellemben; a magyar kultúra, a magyarság szellemi kincseinek ápolása. Azt a küldetését, melyet az alapító okirat szerint „az egyetemes emberi és kivált a magyarságot, a magyar protestantizmust és az ökumenikus mozgalmat érintő kérdések” nyitott, toleráns, de mindenkor keresztyén elkötelezettség alapján történő tanulmányozása jelent, ma még nehezen felbecsülhető szolgálatként végezték az alapítók, majd a tanítványok nemzedékei az elmúlt közel ötven esztendőben.


Évente más-más helyszínen szervezi meg találkozóit az Erdélyi Kör

Hogyan működik az egyesület? Évente április vagy május havában váltakozó helyen Akadémiai Napokat rendez. A konferencia témáját neves szakemberek előadásai, viták és kerekasztal-beszélgetések dolgozzák fel. Marad idő és alkalom barátságok kötésére és elmélyítésére is. A hét rendezvényeit ökumenikus istentisztelet, áhítatok, kulturális műsorok, irodalmi estek, filmbemutatók és hangverseny egészítik ki. Katolikus és evangéliumi testvérszervezetekkel együtt időközönként ökumenikus konferenciákat is rendez. Alkalmilag hétvégi találkozóra, előadóestre vagy a budapesti Protestáns Fórummal közös rendezvényre is sor kerül.

1977 óta rendszeresen ad ki könyveket, mégpedig olyan szerzőktől, akiknek nevét és munkáit az anyaországban nem lehetett emlegetni. A kiadói tevékenység és a könyvterjesztés előmozdítása céljából a nagy múltú Erdélyi Szépmíves Céh példájára létrehozták az EPMSZ Könyvbarátok Körét. Áldozatos munkájuk folytán ma már szinte felbecsülhetetlen értéket hagytak az utókorra igényes válogatásuk és szép kivitelezésű könyveik által.

A szervezet bátorságára és szolidaritást vállaló merészségére vall, hogy még a kommunizmus idején meghívtak rangos erdélyi személyiségeket: Kányádi Sándort, Sütő Andrást, Toró Tibort és másokat. 

A ’89-es változást követően az egyesület tagokat toborzott a volt kommunista országokból is a Kárpát-medence területén. Erdélyi és magyarországi értelmiségiek kapcsolódtak be az évenkénti konferenciák és Akadémiai Napok munkáiba. A egyesület meghívása és a konferenciákon való részvétel kiváló lehetőséget nyújtott arra, hogy sok, szerény körülmények között élő lelkipásztor ellátogasson egy-egy nyugati országba. Ma is hálásan emlékszünk vissza az egyesület nagylelkűségére, melyért nagyon sok erdélyi értelmiségi igen hálás.


A Félix-fürdői találkozó közönsége

1996 februárjában Budapesten létrejött az EPMSZ magyarországi testvérszervezete, az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Egyesület, amelyet a Fővárosi Bíróság nyilvántartásba vett. 1998-ban megalakult az EPMSZ Erdélyi Köre. Első elnöke Tonk István mérnök, a kolozsvári Misztótfalusi Kiss Miklós nyomda igazgatója volt, akit munkájában segítette az öttagú elnökség többi tagja: Demeter József szászrégeni református lelkész, Kántor Lajos kolozsvári irodalomtörténész, Varga Gábor mérnök-irodalmár és Veres-Kovács Attila nagyvárad–olaszi református lelkész. Az Erdélyi Kör célja elsősorban a szellemi és földrajzi hazában szétszórtan élő protestáns értelmiség közös konferenciáztatása, illetve honunk eddig be nem járt tájegységeinek megismerése. Az elmúlt tizenhat évben bejártuk Erdélyt széltében-hosszában: Nagybányától Temesvárig, Brassótól Besztercéig, Nagyváradtól Székelyudvarhelyig, Kolozsvártól Marosvásárhelyig és Vajdahunyadig. Minden alkalommal a háromnapos konferencián neves előadók értekeznek az adott városnak vagy vidéknek szellemi örökségéről. Ezzel bevonjuk a szabadegyetem közösségébe annak a tájegységnek értelmiségét is. Szellemi műhelyünk úgy ápolja honunk azonosságot mélyítő kultúráját, hogy szüntelenül figyel arra a közös alapra, gyökérre, amely meghatározza egész erdélyi kultúránkat: a küzdő, Istent-hazát szerető protestáns hitünkre. Minden alkalommal valamely protestáns templomban zárulnak konferenciáink, ahol lehetőséget biztosít a helyi egyház a szabadegyetem vezetőségének, hogy e közösség értékeiről és küldetéséről beszéljen.


Istentisztelet a Félix-fürdői találkozó alkalmával

Igen fájdalmasan érintette körünket elnökünk két évvel ezelőtti tragikus távozása. Azóta a kör vezetőségébe bevontunk több jeles személyiséget: Dáné Tibor Kálmán művelődésszervezőt, Kurta József főkönyvtárost a kolozsvári teológiáról és Demény Péter írót-költőt, akik értékes hozzájárulásukkal gazdagítják közösségünk életét. 

Bizonnyal e rangos folyóirat olvasói ismerték már a Protestáns Szabadegyetem Erdélyi Körének tevékenységét, mégis úgy gondoltuk, hogy szükséges minden polgári kezdeményezést népszerűsíteni, sőt újabb tagokat toborozni, ugyanis csak az egyre szorosabbra font összetartozásunk mentheti meg e földön örökölt értékeinket a pusztulástól. Keresztyén hívő magyarságunk cselekedeteinek sorában szerény az Erdélyi Kör munkássága, de tagsága hűséggel ragaszkodik fenntartásához. Aki részt kíván venni közösségünk konferenciáin, kérjük, keresse fel levélben vagy telefonon az elnökséget a további tájékoztatás érdekében ([email protected]).

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

 A vajdahunyadi Magyar Ház

Ha Vajdahunyadról esik szó, van, akinek a Hunyadiak vára, van, akinek a vas- és acélkohászati központ jut eszébe. És vannak, akik az itteni, a dél-erdélyi szórványban élő magyarokra is gondolnak. Ahhoz, hogy gyermekeink, unokáink az anyanyelv, a magyar kultúra, hagyományaink, történelmünk, irodalmunk szellemében, ismeretében, szeretetében és tiszteletében nőhessenek fel, lépnünk kellett. Azért hogy elbátortalanodott, kishitű társainknak is reményt és bátorságot adjunk, rögtön a változások után elkezdtük a közösségépítést.