A Romániai Magyar Dalosszövetség újraalakulásának 20. évfordulóján nagy örömmel tölt el, hogy kiváló zenész barátomnak, Demeter Vincze Andrásnak a mai jubileumi közgyűlés emlékezetessé tétetik. Jagamas János díjban részesülni nem csak kitüntetés, hanem egyben felelőség, motiváció és kihívás a jövőre tekintve.
Felelősség, mert Jagamas János munkásságának és örökségének megőrzése és tovább vitele rád is hárul. Motivációként is szolgál, hogy kamatoztassad azt a nemes munkát, amit elkezdtél a zeneművészet terén. És nem utolsó sorban kihívás, mert a muzsika állandó áldozatot, felkészülést és megújulást követel.
Demeter Vincze András zenei pályája mondhatni születése előtt kezdődött, mert olyan családban nevelkedett, ahol a hangszeren való játszás majdnem mindennapi gyakorlat volt. Zenei tehetségére való tekintettel a negyedik elemi osztályt már a kolozsvári zenelíceum diákjaként kezdte zongora szakon Buzás Pál osztályában. Florentin Mihăescu és Ciprian Para egyetemi tanárok irányítása alatt főiskolai diplomát szerzett a zeneakadémia karmesteri szakán, ezt követte a mesteri fokozat elnyerése. Említésre méltóak az államvizsgák alkalmával vezényelt művek, amelyek komoly rátermettségről és szaktudásról tanúskodnak: Carl Orff Carmina Burana és Michael Haydn c-moll Requiem. Amint az előbb említett két mű is jelzi, az énekkari hangzás kifejező ereje mindig fontos szerepet játszott, így hát nem véletlen, hogy már diákévei alatt számos énekkarban énekelt, mint az Antifonia, a Jubilate, a Szent Cecília kórus és nem utolsó sorban a Filharmóniával is együttműködött. Tehetségének és kiváló karvezetői képességeinek köszönhetően megbízták a Diákművelődési Ház Intermezzo kórusának vezetésével. A Sigismund Toduţă Zenelíceum tanáraként a diákjaiban az értéket kereste, kötetlen kapcsolatot keresve, ám mégis megőrizve a tekintélyét, amelyet tudása parancsolt. A kolozsvári Új-alsóvárosi református gyülekezetben végzett kántori és karnagyi tevékenységek a szó igazi értelmében nevezhetőek szolgálatnak, amelyet odaadás és szakértelem jellemez. Karmesteri tehetségének kibontakozásában meghatározó szerepet játszik a saját kezdeményezésére 2010-ben alakult Melodeus kórus. Az énekkar zenei szemléletét főként az új, az ismeretlen, az érdekes művek utáni érdeklődés vezérli, amelyet áthat a tagok fiatalos lendülete és dinamizmusa.
Bármilyen zenei együttes aktív tagjának áldozata, készenléte és odaadása arról tanúskodik, hogy már nem őróla szól ez a folyamat – úgymond megszűnik az én –, és létrejön valami más entitás, amely az igazi művészetet hivatott érzékelhetővé tenni. Ez az önátadás ugyanakkor arra az emberre is összpontosít, aki az együttes élén odaadja a hitét, érzését, akaratát, tudását a magasztos cél elérésére. Ez a hit, érzés, akarat és tudás volt jellemző Jagamas János fiatalok körében végzett áldozatos munkájára, és ez sarkall téged is, András és minket is, hogy felismervén a jelenkor kihívásait, a szép muzsikáért minden nehézséget vállaljunk.
Nagy öröm számunkra, hogy idén rád esett a választás, hogy ilyen fiatalon részesülsz a Jagamas János Díjban, mert úgy gondolom, ilyen egyéniségekre van és lesz a jövőben is szükség az erdélyi zenei élet és ifjúsági kórusmozgalom előre mozdítására.
Isten áldása kísérje munkádat továbbra is, kedves András!
(Elhangzott 2014. november 29-én Kolozsváron, a Romániai Magyar Dalosszövetség ünnepi közgyűlésén)
