A mai rohanó világban már-már feledésbe merülnek a régi szokások, a hagyományok, a népzene, a néptánc, a népi gyermekjátékok, illetve a különböző kézműves tevékenységek.
A szerző felvétele.
Bálint Mátyásnak, a várfalvi általános iskola volt magyar szakos tanárának célkitűzése volt a helyi közösség összetartása. Fontosnak tartotta a helyi szokások felelevenítését, az erdélyi kultúra őrzését, és azt, hogy diákjai megismerkedjenek a népzenével, a néptánccal. Ezért 1997-ben az iskola 7. és 8. osztályos diákjaival elindított egy csoportot, amelynek neve Aranyosszék Hagyományőrző Néptánccsoport. A néptánc felkeltette a fiatalok érdeklődését, és egyre többen jelentkeztek. Bálint Mátyás szatmári táncokat tanított a fiataloknak. Már ebben az évben több fellépésük volt Kolozsváron, Tordán és a környező falvakban.
A község akkori polgármestere, Kanyaró Pál kezdetektől fogva támogatta a csoport megalakulását, később maga vette át ennek vezetését.
A csoport oktatását Iszlai Kamill Zsolt folytatta. Az ő segítségével a fiatalok széki, illetve magrarpalatkai táncokat sajátítottak el. Első határon túli fellépése a tánccsoportnak Magyarországon volt, Aszódon, majd később a Jászok Világtalálkozóján.
Két újabb csoport 1999-ben indult be, tagjai a község falvaiból I–IV. osztályos gyermekek voltak. Ezzel a csoporttal Dóka Sándor és Magyari Andrea, majd később ifj. Kanyaró Pál és Demetrovics Enikő foglalkozott. Ők aranyosrákosi, magyarlapádi, magyarpalatkai táncokat és dél-dunántúli leánykörtáncokat tanítottak. A csoportnak elsőrendű célja a helyi táncok felelevenítése, illetve elsajátítása volt. Nagy hírnévre tett szert a csoport, számos meghívást fogadtunk el mind itthoni, mind határon túli ünnepségekre, rendezvényekre. E fellépések közül megemlíteném a körösszakálli néptáncversenyt, ahol csoportunk különdíjban részesült. 2009-ben jelentős fellépésünk volt Kaposváron, ahol a Duna Televízió élő adásban közvetített. Mindezek mellett, bejártuk a Székelyföldet, Aranyosszék környékét, illetve minden évben eleget tettünk a község testvértelepülései meghívásának.
A szerző felvétele.
A számos színpadi előadások, próbák, táborok nemcsak oda vezettek, hogy megszeressük a hagyományos népművészetet, hanem nagyon erős közösséggé is kovácsolták a csoportot. A csoport hitt abban, hogy így nem merülnek feledésbe a régi szokások. Minden évben a néptánccsoport megszervezte a hagyományos szüreti bált, amikor hintókkal és szekerekkel, lóháton hívogattunk a község falvaiban, este pedig bemutattuk az Aranyosszék Néptánccsoport és a meghívott néptánccsoportok műsorát.
A hagyományőrző néptánccsoport zenekara 2001-ben alakult, tagjai: Ötvös Makó Károly prímás, tanítványa Pálfi Jenő, Rostás János brácsás és Hajdár Lajos bőgős. Később csatlakozott a csapathoz Kanyaró Pál polgármester is, aki megtanult brácsázni, és zenészként is ugyanúgy megállta helyét, mint polgármesterként, szívből húzta a talpalávalót. Nemcsak Kanyaró Pálnak, hanem egész családjának is szívügye lett a néptánccsoport.
Kanyaró Pál 2003-ban megszervezte az I. Aranyosszéki Néptánc-tábort. A táborban környékbeliek és határon túli fiatalok vettek részt. A falu számára fontos eseménynek bizonyult a tábor, hiszen a kezdetekben a fiatalok a falubeli családoknál voltak elszállásolva. Ezáltal megerősödött a testvértelepülések közötti kapcsolat, hiszen azóta minden évben visszatérnek a fiatalok a táborba. A táborban a kolozsvári Zurboló néptánc-együttes tagjai oktattak, a talpalávalót pedig Gombár Loránd és zenekara, illetve a Ötvös Makó Károly és zenekara húzta.
Évente két tábort szervezünk 2007 óta, egyet a felnőttek, egyet pedig a gyermekek számára. A néptánccsoport 10. és 15. születésnapját a néptánc-táborok keretén belül ünnepelte meg, szeretettel tértek vissza a régi táncosok és az oktatók is.
A táborban nem csak a népzenére és a néptáncra próbálunk figyelni, hanem a már-már feledésbe merült népi gyerekjátékok fontosságára és kézműves tevékenységekre is. A népi gyermekjátékok látszólagos egyszerűségük ellenére rendkívül fontosak. Elsősorban megadják a közös játék örömét, közösséggé kovácsolják az egyes csoportokat, másodsorban pedig fejlesztik a gyermekek ritmus- és mozgáskoordinációs képességeit, amelyek elengedhetetlenek az iskolai írás, olvasás és tiszta beszéd kialakulásának folyamatában. Az Aranyosszéki Néptánc-táborban, mint előbb is említettem, fontos szerepet kapnak a kézműves tevékenységek is, mint a rongyszőnyegszövés, a kosárfonás, a gyöngyfűzés, a bútorfestés, az agyagozás. De a hangsúly az aranyosszéki élő zenén és táncon van, amely egyedülálló lehetőséget ad a gyermekek számára a népművészettel való testközeli kapcsolatra. Minden évben a szerdai napot lazításképpen kirándulással töltjük.
A tánccsoport tevékenységének támogatására 2009-ben megalakult a Vár Egyesület. Célja az anyagi erőforrások előteremetése a szellemi érték megtartása és gyarapítása érdekében. A civil szervezet saját erőforrásokat és pályázati támogatásokból befolyó összegeket fordít a tánccsoport és a tánctáborok finanszírozására.
Új csoportok alakultak 2010-ben. Ezeket az előző csoport tagjai, ifj. Kanyaró Pál, Nagy Zsolt, Domokos Judit és Pethő Kinga kezdték el oktatni. Jelenleg a két csoport egy csoporttá kovácsolódott, közel 30, 8–15 éves gyermek jár rendszeresen próbákra, teljes odaadással folytatva és őrizve községünk hagyományait. Gyermekjátékokkal kezdték, majd aranyosrákosi, gerendkeresztúri, magyarlapádi, magyarpalatkai és kalotaszegi táncokat tanultak.
Jövőbeli terveink között szerepel egy újabb csoport megalapítása, ezen kívül szeretnénk, ha a jelenlegi csoport tovább tanulna, több vidék táncát is elsajátítaná.
Mint minden évben, idén is megszervezzük az immár XIII. Aranyosszéki Néptánc-tábort július 12. és 19. között, valamint a IX. Aranyosszéki Gyermek Néptánc-tábort augusztus 2. és 9. között.
Remélem, hogy lesz folytatása mindannak, amit eddig sikerült megvalósítani, és a várfalvi Csűrben még sok néptánc-tábort sikerül még megszerveznie a Vár Egyesületnek és az Aranyosszék Néptánccsoportnak. Hiszek abban, hogy a néptánccsoportnak van jövője, lesz, aki őrizze és továbbítsa az új nemzedékeknek a néptáncot, a népzenét, a népi gyermekjátékokat, a kézműves tevékenységeket és mindazon szokásokat és hagyományokat, amelyeket Kanyaró Pálnak sikerült újra felelevenítenie.
