A 18. században kirobbanó ipari forradalom alaposan megváltoztatta és felforgatta az emberek addigi életét. A kor „csúcstalálmánya” a gőzgép volt, amely a befektetett energiát páratlan módon hasznosította, így a gyárak „életre keltek”, a tömeggyártás pedig valósággal kivirágzott.
A korszerű eke és a négyes forgó megjelenésével a mezőgazdasági termelékenység hatékonysága alaposan feljavult, így többé már nem volt szükség annyi földművelőre, mint korábban. Az addig kétkezű munkát végző emberek élete gyökeresen megváltozott: sokan a városokba kényszerültek, hogy az újonnan épített gyárakban keressenek munkát. A világ az elmúlt évszázadokban még jobban felgyorsult, és szinte teljesen elgépiesedett. A tömeggyártás valósággal „felfalta” a világot – a hagyományos módon elkészített termékek ma már kuriózumnak számítanak. Gépek segítségével beszélgetünk és utazunk, informálódunk és tanulunk; nekik köszönhetjük gazdag ruhatárunkat és változatos ételeinket; már lassan szórakozni, levegőt venni vagy ismerkedni sem tudunk nélkülük.
Ma talán József Attila vadakat terelő juhásza is egy irodában tengetné élelmezési menedzserként az életét, így nem kis felüdülés az, amikor visszakaphatunk „néhány szeletet” az anyatermészetből – ezért is lehetünk hálásak Farkas György egyetemi oktatónak, nyugalmazott vegyésznek és hobbi természetfotósnak, hogy virágillatú-madárcsicsergős fényképeivel egy röpke másfél órára „megidézte a vadont” a Györkös Mányi Albert Emlékház termében.
„Mindannyian dobozokban élünk, most is dobozban vagyunk. Az iroda, az autó, a lift, a vonat, a kórház is doboz, szabaduljunk ki a megszokott környezetünkből, és menjünk ki a természetbe; szellemileg és fizikailag is felfrissülünk” – vallja Farkas György, aki a Művelődés Estek rendezvénysorozat idei évadzáró előadását május 5-én tartotta meg Utak és ösvények a természetben címmel. Az érdeklődőket az Emlékház intézményvezetője, Kós Katalin, illetve Dáné Tibor Kálmán, a Művelődés folyóirat főszerkesztője és a sorozat házigazdája köszöntötte.
„A 21. században a média hatására mindenki meghökkentő dolgokat próbál csinálni – én ezt a fényképezésben nem tartom helyénvalónak. Inkább a gondolatébresztést, az élményszerzést és az ismeretek bővítését tartom nagyon fontosnak” – fejtette ki Farkas György, aki átfogó betekintést nyújtott a természetfotózás, illetve a fényképészet elméleti világába, melyet a saját alkotásain keresztül próbált minél jobban szemléltetni.
Mire van szükség a természetfényképezésben? Elsősorban saját ötletekre és tudatos tervezésre, valamint a téma átható tanulmányozására; de a megfelelő felszerelés (állvány, szűrők, derítőlapok, villanófény, távkioldó, megfelelő öltözet) és a mentális felkészültség (kitartás, türelem, megosztott odafigyelés, nyugalom) is elengedhetetlen. A természeti tényezők – úgy mint a napállás (évszak, napszak), a levegő nedvességtartalma, illetve a felhők jelenléte vagy hiánya – nagyban befolyásolják a fénykép sikerességét; ahogyan a fényképészeti paraméterek is: záridő, rekesz, exponálás, fehéregyensúly, mélységélesség, szűrőhatás stb.
A technológiai forradalom a fényképészet világára is kihatott: ma már sokkal több és jobb minőségű fotót tudunk előállítani jóval kevesebb idő alatt, és jelentősen olcsóbban. Bár a digitális technika előnyei vitathatatlanok, a fotós mégis könnyen belekényelmesedhet ebbe az állapotba. „Sokan azt mondják: én csak nyomom a gombot, hogy minél több képet készítsek, majd odahaza a számítógép előtt kiválogatom azokat, amelyek megfelelnek nekem. Úgy vélem, hogy ez egy ingoványos zsákutca. A jó fénykép sikere az átgondolt képkompozíció és a megfelelő időpont kiválasztása” – fejtette ki Farkas, aki szerint a mennyiségi hajsza ront az alkotások minőségen.
A sok, gyakran válogatás nélkül készült kép „elaltatja” a figyelmünket, és már nem szentelünk kellő odafigyelést az olyan összefüggésekre, amelyek elengedhetetlen feltételei a jó természetfotóknak: a színek és fények viszonya, a képalkotó elemek milyensége és egymásmellettisége, vagy a kivágás és a megvilágítás. A természetfotózás minden szépségével együtt néha lemondással jár: nem elég csak a meleg, szélmentes időre várnunk, a sikeres fotók gyakran mostoha körülmények között – hidegben, esőben, viharban – születnek. Ez a hobbi főként azoknak ajánlott, akik képesek feladni a modern civilizáció adta kényelmüket.
Egy természetfotósnak gyakran már éjfél után – vagy hajnalban – érdemes útnak erednie, hogy a megfelelő időben és helyen legyen, olykor pedig nehezen megközelíthető helyszínekre is ajánlatos ellátogatnia. A természetfotózásnak gyakorlati jelentősége is van: a természeti változások megörökítésével fegyvert adhatunk a környezetvédők kezébe. „Fényképeinket eljuttathatjuk a megfelelő környezetvédő szervezetekhez, amelyek hatékonyan fel tudják azokat használni; dokumentálni tudják így mindazt, amiért nagyon kevesen, de nagyon sokat küzdenek” – folytatta gondolatait Farkas György.
A természetfotózás olyan határtalan szépségeket tárhat elénk, amelyektől modern életmódunk miatt már szinte teljesen eltávolodtunk. A burokban élő ember így talán kicsit újra beleszagolhat az „ősi otthon” illatába, hiszen ne feledjük: az emberi lény nem dobozokban, hanem teljesen természetes környezetben fejlődött ki az évezredek folyamán.
