Megtiszteltetés számomra egy olyan pedagógusról írni laudációt, akinek életpályája és szakmai útja során az eredmények és cselekedetek önmagukért beszélnek. Ilyen pedagógus Varga D. István szilágycsehi magyartanár. Elgondolkodtató viszont, hogy a környezetünkben élnek szerényen, csendben dolgozó, eredményt eredményre halmozó, kitüntetésre érdemes emberek, és mégsem talál rájuk semmilyen díj, sokszor még a köszönő szavak is hiányoznak.
Életpályája Szilágycsehből indult, ahol 1952. augusztus 25-én született. Szülővárosa, a Tövishát kistérség iránti szeretete egész életét és munkásságát meghatározta. Szilágycsehben érettségizett 1971-ben, majd a marosvásárhelyi Tanárképző Főiskolán szerzett román–magyar szakos tanári diplomát, aztán a bukaresti Tudományegyetem Hungarológiai karán folytatta tanulmányait. Több évtizedes munkájának minden állomása a Tövisháton van, ahol tanári, igazgatói és igazgató-helyettesi megbízásokat töltött be. 1974-ben a vérvölgyi általános iskolában kezdte a tanári munkát, ahol igazgatói megbízása is volt, majd az 1976-1977-es tanévben az erkedi általános iskolában tanított, ahonnan Désházára került. Itt tíz évig dolgozott, előbb, mint tanár, aztán 1980 és 1984 között igazgatóként végezte munkáját.1987-től a szilágycsehi általános iskola címzetes magyartanára, itt sem kerülte el a felelősségvállalást, 1990 és 2007 között igazgatóhelyettesként is dolgozott. Azokban az években a magyar nyelvű oktatás szaktanárhiánnyal küszködött, ezért Varga D. István a Gheorghe Pop de Băsești középiskolában is vállalta a magyar nyelv és irodalom tanítását.
A szilágycsehi Ady-Șincai iskola igazgatóhelyetteseként 2007 januárjában-februárjában Vida Katalin közreműködésével összeállította a Gyulaffy László Magyar Tannyelvű Általános Iskola megindításának dokumentációját. Munkájában minden esetben a tudatosság, a következetesség, és a minőségre való törekvés volt a jellemző. Mindig szem előtt tartotta a magyar nyelv tisztaságának megőrzését és az anyanyelvi kultúra ápolását, szíveket oltott be a magyar nyelv és irodalom tiszteletével és szeretetével. Ezt bizonyítják szakmai eredményei is:1990-ben és 1995-ben is egy-egy tanulója eljutott a Mikes Kelemen magyar nyelv és irodalom tantárgyverseny országos szakaszára Sepsiszentgyörgyre, illetve Temesvárra; 2009-ben és 2010-ben pedig a Simonyi Zsigmond helyesírási verseny országos szakaszán szerepelt egyik tanítványa. Pedagógusi magatartása a bizalomra és az értékteremtésre épül és ez energiákat mozgósított a diákjai fejlődésében. Az általa felkészített diákok első, második, harmadik vagy különdíjakkal tértek haza a szilágycsehi, zsibói, dévai, sepsiszentgyörgyi és szatmári versenyekről. Egész pályafutása alatt szolgálta a szaktárgya oktatását és pedagógiai módszertanát is. Az utóbbi 20 évben önkéntes módszertanos volt, több alkalommal inspektált, és a megyei tanfelügyelőségen tagja volt a magyartanárok konzultatív bizottságának.
A tudományos és kutatómunkájában a szülőföld értékeinek, hagyományainak megőrzését tartotta szem előtt. Erről a törekvésről beszélnek a Hepehupában 2004-ben és 2008-ban megjelent cikkei és az EME Zilah és Vidéke által 2008-ban a Szilágysági Kutatás Napján, Szilágysomlyón bemutatott dolgozata. Mindig ragaszkodott a település és a tájegység széles körben való ismertetéséhez, részt vett a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma, valamint a Nyelvápolók Szövetsége közös anyanyelvi pályázatán, amelyet Helyneveink érdekességei, tanulságai, népi magyarázatai címmel hirdettek meg és ahol a szilágycsehi helynevekről írt dolgozata a IV. díjat kapta. A dolgozat részlete kötetben is megjelent a nyertes pályázati munkák között. Ugyancsak a tájegységünkhöz kapcsolódó a Művelődés 2016-os mellékletében megjelent Désházai falurajz című munkája. Megértő és együtt érző magatartása, csendes konfliktusmegoldó hozzáállása miatt bárki mindig számíthatott és számíthat rá. Aktívan részt vett a közösségi munkában, 1989. december 30-án ott volt a városi RMDSZ-t megalapító csoportban, és mint kulturális felelős feladatait vállalta. 2008-ig elnökségi tag, illetve kulturális alelnök volt. Megválasztották városi képviselőnek, ebben a tisztségben1996–2000-ig, 2004–2008-ig, 2010–2011-ig dolgozott a közösség érdekében. A Szilágyság megyei lap tudósítója volt 2008-ig, 2000 és 2004 között pedig a Tövishát Kulturális Társaság elnöke, amelynek rendezvényein előadásokat tartott a Magyar Reneszánsz, Kodály Zoltán, illetve a 13 aradi vértanú címmel. A március 15-i rendezvények szervezője, rendezője, az emlékműsorok írója, szerkesztője, levezetője volt hosszú éveken keresztül. A tanulói számára írt emlékműsorok közül néhány nyomtatásban is megjelent a Corvin kiadónál, például Jókai Mór A kőszívű ember fiai dramatizált változata 2001-ben.
A fent említett indokok alapján úgy ítélem meg, hogy Varga D. István olyan tanáregyéniség, akit több évtizedes munkája érdemessé tesz a Szilágysági Magyarok nemes díj odaítélésére. Kívánjuk: jó egészségben töltse nyugdíjas éveit!
(Elhangzott Szilágysomlyón, 2017. szeptember 23-án a Szilágysági magyarok díjátadó ünnepségén)
