Sziget a Szórványban

Algyógy (Geoagiu, Gergesdorf) Hunyad megyei kisváros, az Erdélyi-érchegység lábánál, a Gyógy-patak partján fekszik. Gyógyvizéről híres fürdőváros, helyén már az ókorban is település létezett (a dák Germisara, a római Thermae Dodonae néven ismerjük).

A település gazdag történelmi fénye mára megkopott, a maroknyi magyar közösség pedig a szórványlét valóságával kell, hogy szembenézzen.

Az algyógyi református teremtemplom
Az algyógyi református teremtemplom

A történelmi épített örökség megőrzése érdekében az Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület (IKE) és az Erdélyi Református Egyházkerület ifjúsági szövetsége Ifjúsági Központot alapított a helyi református egyházközség valamikor lelkészlaka és iskolája helyébe.

Algyógy múltja

Neve 1271-ben jelenik meg először Máté erdélyi vajda adománylevelében. A 14-16. században többször cserélt gazdát. Tulajdonosai közt volt Pongrácz János erdélyi vajda, Corvin János, Tarczai János székely ispán, Radu havasalföldi vajda, Podmaniczky János királyi főkamarás, Neagoe Basarab havasalföldi vajda. Ozsdolai Kuun László Szapolyai Jánostól kapta meg, viszont a mohácsi csata után I. Ferdinánd elvette tőle a birtokot, és malomvízi Kendeffy Jánosnak adta.

1559-ben Izabella királyné ide menekült a törökök elől. A török ugyan elfoglalta az algyógyi várat, de a királyné időben elmenekült. János Zsigmond 1562-ben ostrommal foglalta vissza a várat, a 16. század utolsó felében pedig újra a Kuun család tulajdonába került.

Gróf Kún Kocsárd

Algyógy múltja szorosan összekapcsolódik a település legnagyobb alakjával, gróf Kún Kocsárddal, aki a településen született, 1803. június 25-én. Földbirtokos, művelődéspolitikus, országgyűlési képviselő volt, korának kiemelkedő alakja.

Tanulmányait a szászvárosi, a kolozsvári és a nagyenyedi református kollégiumokban, valamint a bécsi mérnöki akadémián végezte, 1822-ben ügyvédi vizsgát tett. Kezdetben Hunyad vármegye tisztségviselője, majd 1833-tól erdélyi országgyűlési követ volt. 1848-ban Hunyad vármegye főispánja és Szászváros-szék forradalmi kormánybiztosa lett. Részt vett az 1849-es debreceni országgyűlésen. A császáriak elfogták, két év múlva kötél általi halálra ítélték, az ítéletet 20 év várfogságra és teljes vagyonelkobzásra változtatták. 1856-ban szabadult komáromi várbörtönéből, hazament Algyógyra, tíz év múlva ismét ország­gyűlési követ, majd Hunyad megye főispánja lett.

1868-ban vonult vissza a politikai életből, gazdaságának, valamint művelődési és egyházi ügyeknek szentelte az életét. 1885-ben az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) egyik alapítója volt. 1892-ben teljes vagyonát felajánlotta annak az alapítványnak, amely földműves iskolát hozott létre székely diákok számára szarvasmarha-tenyészettel, fa- és gyümölcsfaiskolával. 1921-ben az iskolát a földreform részeként megszűntették, de a román állam később újraindította, és jelenleg Alexandru Borza Mezőgazdasági Kollégium néven működik.

Kún Kocsárd életét, munkásságát, vagyonát nemzetének szentelte és áldozta. Fogságából szabadulva visszanyert birtokát feldúlva, felégetve találta. Újra kellett mindent alkotni, s ő ezt nem csak megtette, hanem iskolát, egyházat is segített nagylelkű adományaival.

A település fölött északnyugatra magasodó Kőalja oldalában egy üreg nyílik, ott van kialakítva a temetkezési helye. Azért választotta a település fölött magasodó oldalt, mert innen beláthatta azt a települést, ami az otthona volt, és amit annyira szeretett.

Református templomok

A település központja közelében két református templom áll közös udvarban, fákkal és parkkal körülvéve. Egyik egy teremtemplom, amelyet a 16. században építettek. Az átalakításkor beleépítették a hajdani római fürdő köveinek, szobrainak, domborműveinek, a korábbi templom gótikus elemeinek egy részét. Ennek szomszédságában található egy Árpád-kori református körtemplom (kerektemplom, kápolna). A zsindelytetős épület feltételezések szerint a 11. vagy a 12. században épült, jelentős része szintén a régi római fürdő köveiből. Eredetileg római katolikus volt, a 17. században került a református egyház tulajdonába.

Az algyógyi körtemplom. Magyari Hunor felvételei

Az Algyógyi Ifjúsági Központ

Algyógy jelenleg Hunyad megye és a régió egyik legforgalmasabb üdülőhelye. Évente több tízezer turista látogatja. A háromezres lakosú település magyar közössége hat tagot számol, akik havonta egyszer találkoznak a református istentiszteleten. Az algyógyi egyházközség megszűnt, leányegyházként van bejegyezve, a szászvárosi egyházközséghez tartozik.

A volt református parókia és iskola épülete 1993 óta ad otthont az Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület által működtetett Algyógyi Ifjúsági Központnak.

A központot anyaországi turistacsoportok látogatják egész évben, tavasszal és nyáron képzéseknek, konferenciáknak, táboroknak ad otthont. Működtetésének egyik legfontosabb célja, hogy az anyaországi turisták és a tömbmagyar területeken élők is megismerjék a szórványmagyarság életét, illetve Hunyad megye történelmi, természeti és kulturális kincseit.

Felhasznált irodalom:

Imre István Zoltán: Algyógy. (Első lelkészképesítő szakvizsgadolgozat.) Kolozsvár, 1997.

Szász András: Algyógy

Kún Kocsárd nekrológja

Magyar Életrajzi Lexikon

Algyógyi Ifjúsági Központ
 

Új hozzászólás