Ha csak egy-két szóval kellene jellemeznem Balázs-Bécsi Attilát, akkor azt mondanám: közösségek építője. Miközben megpróbáltam a méltatásával kapcsolatos gondolataimat papírra vetni, az jutott eszembe, hogy talán nem is volna szükséges felolvasni a laudációját, elég lenne, ha a Művelődés folyóirat idei áprilisi számát adnánk minden jelenlevő és online néző kezébe, mert szebben, átfogóbban, tevékenységének minden részletére kiterjedőbben nem is jellemezhetném kitüntetettünket, mint ahogyan azt az EMKE által megvalósított Hétköznapi Hőseink – írjunk történelmet elnevezésű program diák tanulmányírói tették.
Nem ez az első díja Attilának: tevékenységének legelső elismerését, a Könczei Ádám Díjat is az EMKE-től kapta 1997-ben, mégpedig a mezőségi népi műveltség következetes átörökítése érdekében kifejtett munkásságért és a néptáncosok közösségének kialakításáért.
Ezt az első megbecsülést sorra követték a többiek, egyre rangosabbak, de mindegyik díj odaítélésének feltételeként valamilyen közösség építése, ennek kapcsán a fiatal nemzedékek nevelése, ritkábban használt jelzőként a köz művelődése állt, és munkáját tekintve áll a mai napon is. Eddig elnyert díjaival is mindig a köz javát szolgálta, ha ennek kapcsán csak az utóbbi évek elismeréseit említjük is meg, a 2018-ban elnyert MOL Mentor-díjat, vagy a 2019-es Prima Díjat.
Kedves Attila, ez a második EMKE-díj is annak a következetes és elkötelezett hittel végzett munkádnak szól, amelyet immár több mint harminc évvel ezelőtt kezdtél el, és te azóta is sorra valósítod meg kisebb csodával is felérő módon terveidet. Élteted a néptáncmozgalmat, bentlakást és iskolát álmodsz a szórványba, majd azt fel is építed, továbbá a magyar anyanyelv ismeretét adod át azoknak, akik ehhez másképpen nem jutnának hozzá. Ha megnézzük a Gr. Kun Kocsárd-díj odaítélésének kritériumát, amely kimondja, hogy a díj olyan közművelődési tevékenységet végző személyiségek munkája elismeréseként adható, akik a szórványban, vagy a szórványközösségek érdekében fejtik ki megtartó erejű, meghatározó munkásságukat, akkor nálad alkalmasabb személyt nem találhattunk volna. Szívből gratulálok a díjhoz!
(Elhangzott 2020. november 7-én, Kolozsváron, az EMKE díjátadó ünnepségén, a Kolozsvár-Alsóvárosi Református Egyházközség templomában.)
