A Nyárád mente természeti értékei

„Oh természet, oh dicső természet! Mely nyelv merne versenyezni véled? Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz, Annál többet, annál szebbet mondasz.” (Petőfi Sándor: A Tisza)

Ha egy vidék természeti szépségeiről szó­lunk, akaratlanul eszünkbe ötlik gyer­mekkorunk felejthetetlen Petőfi-verse, A Tisza. Milyen elragadtatással csodál­kozik rá költőnk a tiszai táj szépségére, gazdagságára! És szinte akaratlanul csendül fel versében a természet mér­hetetlen szépségének, gazdagságának vallomása! És mi sem tehetünk más, mint osztozunk ebben a csodálatban!

De a táj, amely bennünket hasonló elragadtatásra késztet, természetesen nem a Tisza, hanem vidékünkön sze­líd nyugalommal kanyargó, máskor meg áradással fenyegető, zavaros Nyá­rád. E vidék emberének élete szorosan kapcsolódik e folyóhoz. Népdalaiban is őt idézi, ha érzelmeiről, gondjairól vall. Ugyancsak a népdalból ismerjük: „Be­kecs alatt Nyárád tere…” Igen, a Nyárád és a Bekecs e táj két jellegzetes termé­szeti eleme. Mindkettő meghatározza a vidék sajátos hangulatát, képét. Ezért szinte adódik, hogy e táj értékeit a Be­kecsről alátekintve vegyük számba. Ha innen tekintünk a tájra, csodálatos ki­látás nyílik a Nyárád és a Kis-Küküllő völgyére.

Elsőként a kiterjedt, összefüggő er­dőségek, legelők, kaszálók, szántóföl­dek látványa árulkodik a táj gazdagsá­gáról, az itt élő emberek szorgalmáról, hiszen mindez azt sugallja, hogy itt minden talpalatnyi földet gondosan megműveltek, gondoztak, és jelenleg is használnak, értékeit gondozzák, ter­mészeti kincseit, szépségét megbecsü­lik. A természeti értékek kialakulását és fennmaradását a Nyárád mentén is az ember és a természet évszáza­dos kölcsonhatása, viszonya határoz­za meg. A gyepkímélő legeltetés, az ál­landó és megfelelő időben végzett kézi kaszálás, a hagyományos gyümölcsö­sök létesítése és művelése, a kíméletes erdőgazdálkodás alakította ki a jelen­legi biológiai sokszínűségét. És ebben meghatározó szerepet játszott maga a Nyárád. Az egykor kanyargósabb folyó mentén, az időszakos árvizek során leülepedett, hordalékban gazdag ter­mőtalaj évszázadokon át biztosította a helyi közösségek létét, és lehetővé tette, hogy a természeti értékek megmarad­janak.

Hogyan is kezdhetnénk a Nyárád menti természeti értékek bemutatását, mint a Bekecs tetejéről alátekintve, hi­szen a gyönyörű bekecsi táj képét az eu­rópai viszonylatban egyre ritkábbá váló fás legelők, a hatalmas, matuzsálem­korú tölgy- és bükkfák teszik páratlanul hangulatossá. Nem véletlen, hogy ez a látvány a turisták és természetrajon­gók körében kedveltté teszi ezt a vidé­ket. De a szép látvány mögött rengeteg természeti érték rejlik. Az erdő, a mező, a fás legelők mind-mind élőhelyül szol­gálnak számos olyan élőlénynek, ame­lyek világ- és Európa szerte már veszé­lyeztetettnek számítanak.

Az erdők természeti értékei

Talán egyik legjobb példa erre a kör­nyékbeli erdőkben is fészkelő kis béká­szó sas, amelynek egyedszámát világ­viszonylatban 20 000 párra becsülik, Európában 13 000–15 000, országunk­ban közel 2 000 pár van, ebből a Nyárád mentén 15–18 pár található. A vidéken élő legnagyobb testű sas maga is ván­dormadár, minden évben kora tavas­szal fészkébe visszajön költeni, de saj­nos, nagyon kényes a hosszabban tartó zavaró tényezőkre. A fészke közelében hosszasan időző kutyák, közeli nyári szállások vagy a fakitermeléssel járó zaj miatt gyakran órákra elhagyhatja fészkét, miközben tojásai kihűlnek, és a költés meghiúsul. Többen összetévesz­tik a Nyárád mentén gyakori ragadozó madárral, az egerészölyvvel, amelyet gyakran lehet látni, amint többedma­gukkal köröznek mezők, erdők felett. A két madárfaj abban hasonlít, hogy mindkettő az erdőkben építi fészkét, és a környéken található gyepeken szerzi be zsákmányát. A ragadozó madarak közül említsük meg a vidékünkön elég gyakori nagytermetű, világosabb színű uráli baglyot is. Ugyancsak erdőhöz kö­tődik a harkályok közül a védett közép fakopáncs, a fekete harkály és a ham­vas küllő is. A harkályokhoz hasonlóan odúban költ az énekesmadarak közé tartozó örvös légykapó is, de ő maga nem tudja elkészíteni költőhelyét, ezért a harkályok régi odúit használja.

A bekecsi és a Nyárád menti erdősé­gek csúcsragadozókban is gazdagok, je­len van erdeinkben a medve, a farkas, és elvétve a gyergyói hegységből lee­reszkedik a hiúz is, alkalmi vadászat­ra. A vadmacska is fel-felbukkan, zsák­mányra lesve.

Alkonyatkor az erdőkből elindulnak vadászatra a denevérek is, amelyek ro­varokkal táplálkoznak. A régióra a nyu­gati piszedenevér, a kis patkósdenevér, valamint a kevéssé veszélyeztetett rőt korai denevér is jellemző.

A térség erdeiben előfordul a lábat­lan gyík, más néven törékeny gyík is.Rejtőzködő életmódot folytat, de így is gyakran nézik kígyónak, és sajnos, el­pusztítják.

Tölgyerdeink ugyancsak jellegzetes, de sajnos egyre ritkább rovarfaja a vé­dett szarvasbogár. A faj egyedszámának ritkulása az idősebb tölgyerdők arányá­nak csökkenésével is magyarázható.

És ne feledjük el a csodás látványt nyújtó lombhullató erdeinket sem, amelyek minden évszakban más és más látvánnyal gyönyörködtetnek. Ta­vasszal az erdő aljnövényzetében sok színben pompáznak a korai növények, fehéren virít a berki szellőrózsa, sár­gul a bogláros szellőrózsa, lilás-kékes a kakasmandikó és a nemes májvirág.

A tavaszi lombfakadást követően élet­re kelnek más növényfajok is, mint az ikrás fogasír, az orvosi tüdőfű, az ibo­lya, az illatos gyöngyvirág és sok más. A nyár vége felé pedig a gombászoké a terep, hiszen a lomblevelű erdőkben, főleg csapadékos időszak után bőven találni rókagombát, lila pereszkét, ke­serűgombát, őzlábgombát, tinórukat, de gyilkos galóca és légyölő galóca is bőven van.

A gyepek élővilága

A gyepeken lévő fák és fasorok nem­csak az embernek vagy a legelő állatok­nak adnak árnyékot, hanem ezek tövé­ben vagy a lombkoronában sok madár (fogoly, fácán) is szeret költeni. A fák segítenek megkötni a vizet, ezért a fa­sorokkal határolt vagy hagyás fákkal rendelkező gyepek kevésbé száradnak ki, szélvédettségük is jobb.

A Bekecs gyepein sok különleges, vé­dett madárfaj él. Ezek a területek – töb­bek között – ennek a nagyon gazdag madárvilágnak köszönhetően váltak védettekké. Sok madár táplálkozik a gyepeken, de bokrosokban, fasorokon vagy erdőszélen szeret költeni. Ezek a madarak különösen igénylik a mozai­kos élőhelyeket. Bokrosokban költ pél­dául a tövisszúró gébics, erdőszéleken a karvaly poszáta, míg fákon a kis őrgébics. Táplálkozásában és költésében is a gyepekhez kötődik a nagyszerű éne­kesünk, az erdei pacsirta vagy a világ­szinten veszélyeztetett haris. A nedves, mocsaras gyepeken hajnalban gyak­ran hallani a madár jól ismert jellegze­tes, recsegő hangját. A környékünkön még szép számban élnek, de nyugaton, a modern, extenzív mezőgazdaság el­terjedése miatt egyedszámuk nagyon lecsökkent. Talán kevesen tudják, de a haris is vándormadár, Afrika déli ré­szén telel, majd tavasszal érkezik hoz­zánk, hogy lerakja tojásait a magasabb­ra növő fűben.

A gyepeken élő kisemlősök nagyon fontos táplálékai az itt lévő ragadozó emlősöknek (menyét, nyest, róka) és madaraknak (egerészölyv, vörös vér­cse, gólya). A kisemlősök közül a mezei pocokból van a legtöbb, de a ragadozók szívesen fogyasztják legkisebb rágcsá­lónkat, a törpeegeret is. A rovarevő em­lősök közül itt él a keleti sün, a mezei cickány és az erdei cickány, amelyek nagymennyiségű rovarfogyasztá­sukkal is hozzájárulnak az ökológiai egyensúly fenntartásához.

A vizes területek élővilága

Természetes vizeink számára az egyik legnagyobb veszélyt a szerves és szer­vetlen anyagok és a különböző mér­gező anyagok felhalmozódása jelenti. Másik fontos veszély a mezőgazdasági tevékenységekből származik. A műtrá­gya például a szerves trágyánál könnyebben kimosódik a talajból, és így a felelőtlen műtrágyahasználat miatt rengeteg káros anyag kerül vizeinkbe. A vízpartok környékének termőföldjein történő vegyszerhasználat – a bemosó­dás nagyobb esélye miatt – különösen veszélyes.

A folyó is tartalmaz meglepetést. Ha jól figyelünk, megpillanthatjuk a Nyá­rád partján a vidra nyomait, vagy akár magát az állatot is, amint a vízbe csob­ban vadászat, vagy éppen menekülés közben. Az utóbbi években megjelent a hód i s, r ágásnyomai j ól l áthatók a f o­lyóparti fákon. Valószínűleg a Maros folyóból vándorolt fel a Nyárádba, és telepedett meg egy-egy kisebb, zavarta­lan fás területen, amelyet nem érintett a közelmúltban elvégezett folyószabá­lyozás.

És a természeti értékeink ezzel még nem fogytak el. Fel lehetne sorolni számtalan kétéltűt vagy hüllőt, ame­lyek a nedves élőhelyhez kötődnek. Ilyen például a tarajos gőte és a pettyes gőte, de jelen vannak a kétéltűekhez tartozó békák is. A sárga hasú unka ta­lán a régió egyik leggyakoribb békafaja, de Európában különösen veszélyezte­tett kétéltűfajnak számít. Időszakos vi­zekben él és szaporodik. Ezekből azon­ban egyre kevesebb van a földhasználat megváltozása és a globális felmelege­dés következtében. A vízisiklót is meg­pillanthatjuk ezen a tájon, de nem kell tőle megijedni, hiszen teljesen ártal­matlan, nem tartozik a mérges kígyók közé.

A halak is nagy számban képviselte­tik magukat, a Nyárádban közel húsz fajt tartanak számon. Ezek közül a petényi márna nálunk gyakorinak számít, de hazánkon kívül ritkán fordul elő. Érdekes ökológiával rendelkezik a szivárványos ökle, amelynek kifejlődé­se a kagylókhoz kötött, ugyanis a sza­porodási időszakban kagylóba rakja az ikráit, amelyeket a hímek aztán ott megtermékenyítenek. A kikelt ivadékok a kagyló védelmében fejlődnek tovább. A terület vizeiben szintén előfordul a kőfúró csík, a homoki küllő, a közönsége­sebb fajok közül említést érdemel a fe­nékjáró küllő, a balin és a sujtásos küsz is. Sajnos, ahogyan más erdélyi folyók­ban, is, a Nyárádban is megjelentek az úgynevezett invazív (betolakodó), nem őshonos halfajok, mint például a nap­hal, amelynek őshazája Észak-Amerika keleti fele. Angolul pumpkinseed sunfish a neve, amely utal a méretére, az alak­jára, hiszen ez magyarra fordítva tök­mag naphalat jelent. Inváziós fajként, az akvaristák közvetítésével jutott el folyóinkba. A naphal nevet valószínűleg azért kapta, mert nagyon szereti a nap­fényes, világos, partközeli részeket és színezete ehhez mérten mesebeli szín­pompával párosul.

A térség – tavak hiányában – vízi­madarakban kevésbé gazdag, tőkés récéből és bíbicből láthatunk többet. A gyönyörű színezetű jégmadárral egész évben találkozhat a figyelmes természetjáró.

A Nyárád folyó partjának árnyékolt, nedvesebb szakaszain kora tavasszal valóságos színes virágokból álló cso­daszőnyeg tárul a látogató elé: a gyönyö­rű, fehér szirmú tőzike és a lila bánáti sáfrány borítja be az aljnövényzetet.

Egyedi, és talán kevésbé ismert egye­di ékessége a Nyárád mentének a búza­házi kockásliliomos mező, amely közel 25 hektárnyi területet foglal el. Tavaszi virágzását sokan megcsodálják. A ned­ves területek csökkenésével, lecsapolá­sával, sajnos e gyönyörű növény élőhe­lye évről évre visszaszorul, de a terület művelésének felhagyása, a megfelelő kaszálás hiánya is veszélyt jelent szá­mára. Itt, a vizesebb területeken fordul elő a szibériai nőszirom is.

Természeti adottságait tekintve a Nyárád mente előkelő helyet foglal el, évről évre egyre többen keresik fel, hogy értékeit felfedezzék, megcsodál­ják, feltöltődjenek, és élményekben gazdagodva térhessenek haza. Ez a gazdag, sokszínű élővilág mindannyi­unk kincse. Megmaradása azonban sok tényezőtől függ. Mindannyiunk felelőssége e természeti kincsekben gazdag vidék hagyományos életstílu­sának és sokszínűségének megőrzé­se, hiszen csak így biztosíthatjuk utó­daink számára e természeti értékek megmaradását, hogy majd ők is élvez­hessék szépségét, csodálhassák gyö­nyörű tájait!

Könyvészet:

Kelemen Katalin, Papp D. Judith: Ter­mészetes élőhelyek a Nyárád és Küküllő mentén. Kiadó: Nyárádmente Kistérségi Társulás és a Nyárád- és Küküllőmente Natura2000 gondnokság, 2013. március. https://hu.wikipedia.org/wiki/Naphal