népszerű Fecske-sorozatban
Erdélyben a minorita szerzetesek az elmúlt századokban több helyen alapítottak rendházat, a pasztoráláson kívül oktatási, szociális és kulturális tevékenységeket folytattak. Jelentős központnak számított Arad, Marosvásárhely, Kézdivásárhely, Nagyenyed vagy Nagybánya. Ez utóbbi városban évtizedekig működtettek saját teológiát a minoriták, de rendszeres volt a kapcsolat a lugosi, a szegedi, a miskolci és az egri rendházakkal is. A szerzetes testvérek magyar nyelvterületen megfordultak Nyírbátorban és Pancsován is.
Trianon után különvált az erdélyi és a magyarországi Rendtartomány, majd 1992-ben ismét egyesült a Szent Erzsébetről elnevezett két magyar tartomány. Sajnos, Erdélyben már csak Aradon működik rendház, amelynek tagjai három évszázada plébániai teendőket is ellátnak.
Erről a valamivel több mint háromszáz évről szól az a könyv, amely a közelmúltban jelent meg az aradi Kölcsey Egyesület kiadásában*.
Az első rész alcíme Minoriták Aradon a közjó szolgálatában, a második rész pedig a Vasárnap című, a leghosszabb életű aradi kulturális folyóirattal foglalkozik, amelyet a minoriták szerkesztettek, adtak ki és nyomtattak.
A közjó fogalma a tanulmányban az oktatás, a művelődés és a szociális kérdésekkel való foglalkozást illeti. Az aradi minoriták hozták létre az első aradi német, majd magyar nyelvű iskolákat, s az is kiderül, hogy a három évszázad során mindig ott álltak, ahol az oktatásnál szükség volt rájuk. Az 1702-es letelepedés után, már 1715-ben elemi iskolát, majd harminc évvel később gimnáziumot indítottak. Ezekben az intézményekben az oktatók zöme minorita szerzetes volt. De jelen voltak az 1919-es impériumváltás idején, amikor a szó szoros értelmében az utcára került a magyar oktatás. Azonnal az önállósodott Csiky Gergely Gimnázium mellé álltak anyagi segítséggel 1991-ben és 2001-ben, kölcsöntermekkel és tanfelszerelés-vásárlással.
Matekovits Mihály – nyugalmazott matematika szakos tanár – a téma jó ismerője, nem történész, hanem az általa közel hat évtizede összegyűjtött anyag feldolgozója és rendszerezője foglalkozik a kérdéssel. Kiderül, hogy az aradi magyar oktatás támogatása mellett számos nyomtatvány kiadásával gazdagították a szerzetesek az aradi, illetve az egyetemes magyar egyházi és világi közművelődést. A 300 esztendő Aradon tevékenykedő legaktívabb minorita íróit sorolja fel betűrendben, kiemelve legfontosabb munkáikat. Többen az aradi lapokban (Vasárnap, Havi Szemle, Arad és Vidéke, Aradi Híradó, Alföld, Ellenzék) írtak rendszeresen, de prédikációk, tanulmányok, sőt, versek is kerültek az aradiak kezébe a rendház nyomdájából. A legtöbb irodalmi és tudományos dolgozat az Aradi Gimnázium Értesítőjében látott napvilágot, amelynek a szerkesztői feladatát is rendszeresen az iskola egy-egy minorita tanára látta el.
Lakatos Ottó, aki a háromkötetes Arad története c. művében a 13 vértanú tábornok kivégzésének részleteit is leírja az egyik gyóntató és szemtanú lelkész, Sujánszky Eusztách minorita szerzetes nyomán, aki a kivégzés utáni napokban vetette papírra emlékezéseit, az Értesítőben verseket, útinaplókat és színdarabokat is közölt. A minorita sírkertben nyugvó Lidy Nándor atya, gimnáziumi igazgató, matematikatanár ma is komoly munkának számító szakdolgozatokat közölt. Mónay Ferenc aradi házfőnök, plébános, művészettörténész és közíró volt. Hosszabb ideig élt Rómában mint vatikáni magyar gyóntató, itt látott napvilágot számos irodalmi és a rend történetéről szóló munkája.
Ujj János történész régóta kutatja a múltját az Aradon kiadott Vasárnap folyóiratnak, amelyet tizenhét éven át az aradi minorita kultúrház építője, Wild Endre páter szerkesztett, majd Brazíliába való távozása után Kulcsár Sándor Kálmán folytatta a munkát, sajnos, csak két évig. Azt írja Ujj János: „Két évtized alatt a Vasárnap színvonalas irodalmi lappá, majd jeles erdélyi kultúrszemlévé nőtte ki magát. Természetes, hogy reagált a római katolikus vallási élet minden fontos eseményére, mint a pápa- és püspökválasztás, a minorita rendben végbement eseményekre. Emellett a lap minden számában színvonalas irodalmi alkotások láttak napvilágot. Elsősorban vallási témájúak, de minden más olyan alkotás is, amely beilleszkedett a lap keresztény szellemiségébe.” A lap szerzői közül többen önálló kötettel is jelentkeztek, amelyeket a Vasárnap nyomdájában nyomtak, s a Vasárnap kiadóhivatala forgalmazta azokat.
A teljesség igénye nélkül, néhány név, akik közöltek az aradi minoriták által kiadott Vasárnapban: Móra Ferenc, Wass Albert, Mécs László, Reményik Sándor, Juhász Gyula, Berde Mária, Dsida Jenő, vagy a református pap-költő, Szabolcska Mihály.
A minoriták aradi oktatói, művelődési és szociális tevékenysége összenőtt a város életével, mindennapjával. A Fecskés könyvek sorozatnak ez a (huszonötödik) kötete ebből a kötődésből csak egy kis csokorra valót nyújt. De ez is elég, hogy elképzelhessük a nagy csokor egy-egy virító szálát.
*Matekovits Mihály, Ujj János: A minoriták Aradon. Arad, 2013.
