Minap, március 25-én, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának ünnepi rendezvényén magyar állami kitüntetéseket adtak át. A Vallásszabadság Házában megtartott eseményen családtagok, barátok, világi és egyházi elöljárók, nem kevésbé kíváncsi sajtósok körében a kolozsvári magyar külképviselet „vonzáskörzetéhez” tartozó területen élő és munkálkodó tizenkét dolgos ember vehette át több évtizedes munkájáért az elismerést. Olyan emberekről van szó, akik a kultúra, ezen belül a művészetek és a közművelődés, továbbá a tudományok, illetve a közélet/társadalmi közszolgálat terén – az ugyanebben az időben kitüntetett székelyföldi dolgos emberekhez hasonlóan – sokat tettek le az asztalra.
Mostani lapszámunkban az eseményen kitüntetettek közül négy olyan dolgos embernek a méltatását közöljük, aki közvetlenül és közvetetten is szorosan kötődik a Művelődéshez. Mindenekelőtt Kerekes Sándort, a Kolozs Megyei Tanács egykori alelnökét említem. Ő az, aki évtizedeken át, úgy a nyolcvankilences rendszerváltozástól errefelé, a megyei önkormányzat – szokjuk csak meg ezt a szót! – keretében, de azon kívül is, összességében a Kolozs megyei lakosság, s benne a magyarság érdekében munkálkodott. Kulcsszerepet játszott abban, hogy az említett hatalomváltás után a művelődésügyi tárca által egyre mostohábban kezelt lapunkat, a Művelődést a kétezres évek végén a Kolozs megyei önkormányzat átvehette, bebiztosítva ezzel a nyugodt üzemmódot. Teszem hozzá: ő az, aki jól megérdemelt nyugdíjas éveiben is rendszeresen olvassa lapunkat, s valahányszor úgy hozzák a mindennapok, mindig megkérdezi: hogy vagyunk, rendben van-e minden a szerkesztőség háza táján? Tehát nem vagyunk magunkra hagyottak.
Aztán volt főszerkesztőnket, Dáné Tibor Kálmánt említem. Ő az, aki tizenháromban úgy került a lap élére, hogy a maga korábbi, művelődésszervezői szakterületén kulcsszerepet játszott a romániai magyar közművelődési élet dolgainak előremozdításában, például a Magyar Házak hálózatának kiépítésében. Azokról a helyi/regionális létesítményekről van szó, amelyekben a magyar kultúra s a rá éhes közönség is otthonra talál. Földrajzilag tájolva nyugattól keletig, vagyis a Partiumtól, Belső-Erdélyen át a Keleti-Kárpátok vonaláig, s azon is túl, Moldváig, egészen pontosan: Csángliáig. Teszem hozzá: ő az, aki a jól megérdemelt nyugdíjas évei legelején – mert ebben a műfajban kezdő lévén, ma még ott tart – fel-felhív: hogy s mint vagyunk, minden rendben van-e a csapat háza táján, szóljunk, ha valamiben segíthet. Tehát megint nem vagyunk magunkra hagyottak.
Aztán ott van – Bogdán Zsoltot idézve – az a „rigószemű ember”, akit méltatójához hasonlóan mi sem tudunk megfejteni. Csupán annyiban vagyunk biztosak, hogy a színpadon és azon kívül a mindenben is szerepet vállal, ami szép, ami jó, ami emberhez való, ami teljesebbé, szebbé, színesebbé teszi a nem rigószemű emberek életét. Ő az a Laczkó Vass Róbert, aki a kolozsvári Györkös Mányi Albert Emlékházban – a vírusjárvány lecsöngése után minden bizonnyal újrainduló – Nyitott szemmel elnevezésű, mindig telt házas beszélgetések letisztított szövegeit előbb lapunknak adta közlésre, mielőtt kötetek lapjai között is közkinccsé tette volna. Megfejthetetlenségéből eredően nem tudjuk: azért tüntette-e ki lapunkat a közlés elsőbbségével, hogy a majdani könyveiben megjelenő beszélgetős szövegeit gatyába rázzuk… Erős a sejtésem: nem ezért tette, miután ama szövegek annyira tiszták és annyira jók, hogy tanítani kellene. Tehát kérjük a következőket.
Végül, de nem utolsósorban Killyéni András Pétert említem. Ő az, aki mérnökemberként olyan színvonalon műveli a sporttörténet-kutatást, hogy egyáltalán nem csodálkozom, amiért a Magyar Olimpiai Akadémia a határon túliak közül egyedüliként a soraiban tudja. Ő az, aki tavaly ilyenkor szólt, hogy a sport iránt elkötelezett pályatársai tolla és billentyűzete alól összegereblyélne egy Művelődés-különszámra valót, tekintettel a tokiói nyári olimpiára. És ő az, aki a díjátadáskor azonnal jelezte: közeleg a foci világbajnokság, készüljünk. Mármint újabb különszámilag. Hát akkor készülünk.
Így van ez rendjén, emberek!
A magunk részéről ismételten gratulálunk mindenkinek, akik munkájukért e nemes és rangos elismerésekben részesültek! Legyen a példájuk ragadós!
