A tavalyi évet, főként így utólag, sok szempontból zárójelként élem meg. Főleg a bulik tekintetében. Emberek vagyunk, igényünk van a szórakozásra, a közösségi programokra, a táncra, az énekre, a zenére. Idén végre újra megélhetjük mindezt, minden porcikánkkal belevethettük magunkat a nyárba, és azt hiszem, az augusztus 13–15-i hétvége kárpótolt egy kicsit minden elmulasztott tombolásért.
Megszervezték a XIV. Dob-Ban Ritmusfesztivált Csíkszeredában. És hatalmas DobBantás volt. Nemcsak a szervezett műsorok és a koncertek sikerültek a lehető legjobban, hanem láthattuk, ahogy a város, a Mikó-vár udvara ismét megtelik élettel. És egész nap élt: a gyermekek együtt zenéltek a szüleikkel a jamkuckóvá varázsolt pincében, ismerkedtek az ütős hangszerek közel sem mindennapi világával. Valaki elkezdett ütni egy ritmust, egy másik szó nélkül követte. Ismeretlen embereket változatott egy csapattá a zene. Ezt élhette meg az is, aki részt vett délelőttönként Cserey Csaba és csapata dobkörén, ahol ezek a fantasztikus művészek bebizonyították, hogy a ritmus mindenkiben ott van, legyen az kicsi vagy nagy, gyerek vagy felnőtt.
Szépültünk is. Mind a magunk módján, hiszen két szuper kedves és tehetséges lány várta az érdeklődőket, egyikük hennával készült testfestésre, a másik pedig kifejezetten a gyermek igényeire berendezkedve: lépten-nyomon rohant velünk szembe egy kis copfos pillangóarcú kislány, vagy egy tigrissé vált kisfiú.
A záró napon a Learn2Drum dobiskola diákjainak és tanárainak jóvoltából hallhattunk néhány kis produkciót, majd aki szerette volna, ki is próbálhatta a dobfelszereléseket.
De nemcsak a várudvaron zajlottak egész nap a programok, hanem másutt is. Bágyi Balázsnak és Bordás Józsefnek köszönhetően a Szakszervezetek Művelődési Házában folyamatosan szóltak a dobok, ugyanis a fesztivál keretein belül zajlott a VI. Dobmánia Erdélyi Workshop is, ahol ez a két fantasztikus művész tanította az érdeklődőket, hogy minél több műfajban helytállhassanak hangszerükkel.
„Nem tudtam, hogy este buli lesz” – íme, egy mondat, amely biztosan nem hagyta el egy csíkszeredai ember száját sem ezen a hétvégén. A szervezők, az önkéntesek és sok-sok zeneszerető ember vonult végig esténként a városon hangszereikkel, hogy egy dobos felvonulással hívjanak meg mindenkit a koncertekre. És úgy gondolom, aki vevő volt a meghívásra, nem bánta meg.
A 14-ei koncertsorozatot az Urban Tribal Band indította el, majd a KatanaTrio és a Free Connection következett, az estét pedig Dörnyei Gábor Sextetje zárta, ahol olyan művészeket láthattunk a színpadon, akik nemcsak Európában népszerűek, hanem az egész világon is elismerik tehetségüket. Dörnyei Gábort a világ tíz legjobb dobosának egyikeként tartja számon a DRUMEO. A csapat basszusgitárosa Laurence Cottle volt, aki olyan zenészekkel lépett már fel, mint Eric Clapton és a Black Sabbath. A szaxofonon Roberto Manzin volt hallható, akit széles körben Európa legjobbjának tekintenek. Zongorán Balogh Zoltán játszott, aki második helyezést ért el a floridai Jacksonville-i Jazz Zongoraversenyen, mellette ikertestvérét is hallhattuk, aki sok más elismerés mellett elnyerte a Montreaux Jazz Guitar verseny első díját. Az énekesnő pedig nem más volt, mint a kiváló művész, Noemi Nuti.
Méltóképpen zárult tehát 15-én a fesztivál. Szabó Zsolt Quintetje után Bordás Józsefet is hallhattuk a színpadon, utána a Funkorpration csapott egy hatalmas bulit. Őket követte a Shádé Rémusz Banda, általuk három nemzedék állt színpadra, és kápráztatta el a közönséget olyan tánctudással, amelyre azt mondhatjuk: erre születni kell. Végül jött a Besh o droM. És mindenki hagyta a padokat, székeket, felállt és táncolt. Majd visszatapsolták őket, és újra. Majd újra. És azt hiszem, sokan, miután hazamentek, rákerestek az együttesre valamilyen zenelejátszó platformon, és folytatták.
Majd jöttünk mi. Mi mindannyian, hiszen bárki, aki a koncertek után még nem akart kiesni a ritmusból, megfoghatott egy hangszert, és játszhatott. Zörgők, dobok, bármi, amihez nem tudás kellett, csak lendület és jókedv. Minden este ez volt a záróakkord: az örömdobolás.
A fesztivál az Agora Alapítvány szervezésében zajlott, de Csíkszereda Polgármesteri Hivatalától, a Hargita Megyei Kulturális Központtól és Magyarország Főkonzulátusától is sok segítség érkezett. Köszönet illeti továbbá mindazokat, akik valamilyen formában segítettek a szervezésben és a fesztivál megvalósításában. Külön hála a két remek helyszínért, amelyet a Szakszervezetek Művelődési Háza és a Mikó-vár biztosított.
A XIV. Dob-Ban Ritmusfesztivál szervezői és fellépői idén is kitettek magukért. Várjuk a következő nyarat, hogy újra átélhessük, de addig is tapsoljunk, csettintgessük, doboljunk a lábunkkal és a dobokon, mert a ritmus tényleg ott van mindannyiunkban.
