Makkai Zoltán

Kissé anakronisztikusnak tűnhet ma az értelmes, építő munkába vetett hitről, tisztességről, bölcsességről beszélni, amikor egyre nagyobb teret kap az ügyeskedés, amikor a közösség érdekeit szem előtt tartó bölcs és megfontolt munka helyébe a terméketlen demagógia és az önös érdek költözött. A végeken csak ritkán terem babért azoknak, akik a közösségért cselekednek, akik önzetlenül, meggyőződésből állnak a magyar közösség szolgálatában. Ezt teszi Graur János temesvári újságíró, szerkesztő immár fél évszázada, azokkal együtt, akik arra vállalkoztak, hogy tovább éltessék azt a bánsági magyar nyelvű újságírást, amelyet Pesty Frigyes az 1858-ban először megjelent Delejtű című hetilappal indított útnak.

A Spectator-díjjal kitüntetett újságíró pályája Lugoson indult. Az ottani nagy elődők, Jakabffy Elemér, Willer József, Sulyok István, Arató Andor és társaik nyomdokain haladva és azok értékrendjét szem előtt tartva a hetvenes években, a tanárnak készülő fiatal újságírónak sikerült beemelnie a lugosi magyar közösséget a bánsági magyar kulturális törekvések homlokterébe. A Temes-parti városban felpezsdült művelődési élet eseményeinek nemcsak krónikása, hanem a helyi magyar közélet ösztönzője, tevékeny résztvevője is volt. 1971-ben az akkori temesvári napilap, a Szabad Szó szerkesztőségébe hívták. Fél évszázad távlatából bizton jelenthető ki, hogy a lugosi időszaka igazi újságírói iskolának bizonyult, és ezt a tapasztalatot, tudást csiszolta tovább az egyetemi tanulmányai során. A temesvári forradalomig figyelme a magyar nyelvű oktatás és művelődési életre irányult, az akkori napilap hasábjain számtalan írást közölt a temesvári művelődési életről, és hangsúlyosan a magyar nyelvű iskolákról. Pedig a korabeli hatalomnak a kisebbségek beolvasztására irányuló, egyre gátlástalanabb politikájával szemben mind szűkebb teret engedtek a közösségi értékeink felmutatására és ápolására, nevezetesen az anyanyelvű oktatásban tevékenykedő pedagógusoknak az órákon vagy az órákon kívüli identitástudat erősítésére irányuló kulturális tevékenységeinek bemutatására. Graur János és újságíró kollégái sorok közötti üzeneteikkel igyekeztek a magyar közösség megmaradásának reményét ébren tartani. Ilyen szándékkal indította Graur János 1975- ben a máig igen népszerű Elindultak szeptemberben című rovatot, melynek keretében – még a legkisebb faluból is – minden iskolába induló gyermek fényképét közzétette az újságban. Mellesleg sok bánsági magyar családban ma is őrzik azokat a lapszámokat, amelyeket, ha kronológiai sorrendben egymás mellé helyeznénk, szemléletesen tükröznék a létszámcsökkenés fájdalmas folyamatát az elmúlt évtizedek során.

Az 1989-es temesvári forradalom után immár nem az elnyomó politikai hatalom éberségét kellett kijátszani és a sorok között a magyar megmaradás reményét közvetíteni a közösségnek, hanem lapkiadóként az igencsak hektikás piacgazdaságnak a próbáit kellett és kell kiállni. Az elmúlt három évtized alatt Graur János az újság főszerkesztőjeként folytatta és kibontakoztatta a helyi magyar lap értékközvetítő szerepét úgy, hogy a mindenkori olvasók és az újság fenntartása érdekében létesített egyesület, a Heti Új Szó Baráti Kör aránylag szerény, de hitet adó támogatásával sikerült tartalmas, négy megye magyar olvasói által elfogadott újságot megtartani.

Az újságkiadással és szerkesztéssel járó temérdek gond mellett Graur János főszerkesztői munkásságához kapcsolódik a Szekernyés Jánossal közösen szerkesztett, szociológiai adatokat tartalmazó Lakodalom a Gyimesektől az Alföldig című néprajzi kiadvány, a bánsági személyiségek életpályáját tükröző Sorsok Könyve, valamint irodalmi kalandozásának eredményeként a totalitarista rendszer bukását előrevetítő Feltámadás a Bánságban című kisregény. De Graur János munkásságát fémjelzi néhány sajtótörténeti adat is: 1990. június 6-án került ki a nyomdából a szegedi és a temesvári szerkesztőségek együttműködésével a Délvilág & Temesvári Új Szó című, néhány évig heti rendszerességgel megjelentetett, Csongrád és Temes megyében terjesztett kiadvány, amely a ’89- es temesvári forradalmat követő legelső sajtós együttműködés volt, és felülírta az országhatárokat, politikai berendezkedést, utat nyitott és mutatott a további együttműködéseknek. Újabb adat: 1993. július 1-én jelent meg a Temesvári Új Szó legelső, számítógépen szerkesztett és ofszettechnikával nyomtatott lapszáma – elsőként az erdélyi magyar lapok közül. 1994 decemberétől jelent meg a napilap helyébe lépő, a régió négy megyéjébe terjesztett, szélesebb olvasói érdeklődési kört kielégítő Heti Új Szó. 1997 novemberében indult hódító útjára a Mindenki Kalendáriuma helytörténeti évkönyv, amely – hála a bánsági hely- és kultúrtörténet mellett elkötelezett kollégáknak – a 23. sorozata után sem veszített népszerűségéből. Eddig összesen több mint 40 000 példányt nyomtattunk az évkönyvből, amely ma a régió legolvasottabb magyar nyelvű kiadványa.

Graur János Spectator-díja erősíti meggyőződésünket aziránt, hogy a hétköznapokban és a maihoz hasonló ünnepnapokon is csak hittel és bölcsességgel szabad haladni. Visszatekintve Graur János újságírói és közéleti munkásságára, hozzátesszük: másként nem érdemes. Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

(Elhangzott 2019. április 13-án, Kolozsváron, az EMKE díjkiosztó ünnepségén, a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében.)

Mintegy tizenötezres lélekszáma miatt, a temesvári magyar közösség a Béga-parti város összlakosságának töredékrészeként szembesülni kényszerül a szórványlét minden hátrányával, visszahúzó hatásával a mintegy 360 000 állandó lakosú nagyvárosban. Csepp a tengerben, mondhatnánk. Tudjuk viszont, hogy cseppekből áll a tenger is. A temesvári magyar közösség számára hosszú évtizedek óta elsőrendű cél a közösségi megmaradás elősegítése, a magyar közösségek megerősítése mellett a térségben való minőségi jelenlét kinyilvánítása. E célkitűzés eléréséhez számos civilszervezet, a történelmi magyar egyházak, oktatási és művelődési intézmények, valamint politikai alakulatok járulnak hozzá értékes tevékenységükkel. Az elmúlt huszonhat év munkájának köszönhetően számos magyar emlékjel látható Temesváron, valamint Nagyszentmiklóstól Igazfalván át Zsombolyán keresztül Temes megye számos településén. Az emlékjelek sorában – miután több magyar személyiség szobrát avatták fel a térségben az elmúlt években – kiemelt helyet foglal el a Temesvárott a Személyiségek Sétányán tavaly felavatott mellszobor – Szakáts Béla temesvári szobrászművész munkája –, amely I. Károly magyar királyt ábrázolja, aki 1315 és 1323 között székvárosi rangra emelte a várost.

Az előbbihez hasonló mérföldkő a temesi magyar közösség művelődési életében az utóbbi évtizedek bőséges bánsági könyvtermésének közepette nyomdafestéket látott monumentális mű, amely a történelmi Bánság emlékjeleinek teljes és részletes bemutatására vállalkozik. Szekernyés János: A magyarság emlékjelei a Bánságban című enciklopédikus jellegű, három nyelvű könyve nemcsak a magyar közösség számára mutatja be történelmi hagyatékát, hanem a térségben élő többi nemzet számára is feltárja a történelmi Bánság magyar mivoltát, gazdag örökségét.

A magyar közösség tárgyi megvalósításait rangos kulturális rendezvények sora egészíti ki. Elég csak a Temesvári Magyar Nőszövetség irányításával és számos szervezet, intézmény együttműködésével tavaly huszonegyedik alkalommal megszervezett Bánsági Magyar Napok művelődési rendezvénysorozat eseményeit feleleveníteni ahhoz, hogy egyértelmű képet alkothasson bárki a fentebb említett közösségi célkitűzések megvalósulásáról. A következő évtizedek, az utókor hivatott elbírálni azt, hogy a helyes úton jártak-e, elegendőt tettek-e a magyar jövendő érdekében a mai temesvári magyar közösség vezetői és tagjai.

Örömmel számolhatok be arról, hogy 2016-ban újabb „cseppel” gyarapodott a temesi magyarság kulturális eseményeinek „tengere”. Ha volna a temesközi magyar közösségnek boldogságfala, amelyre közszemlére tehetők a sikeres rendezvények szép emlékei, a 2016-ban első alkalommal (szeptember 30. és október 2. között) megszervezett Temesvári Magyar Napok rendezvénysorozat bizonyosan előkelő helyet foglalna el az említett képzeletbeli helyen, ahogy a sok ezer résztvevő idei szép emlékei között is. A Várbástya Egyesület kezdeményezésére és széles közösségi összefogással megvalósult Temesvári Magyar Napokról sok ezer temesvári vallotta azt, hogy egyike volt azon ritka eseményeknek, amelyek alatt jó volt magyarnak lenni a Bánság fővárosában. A magyar közösség értékei gazdag tárházának bemutatásával a soknemzetiségű Temesváron sikerült megteremteni azt a közeget, amelyet Nicolae Robu temesvári polgármester a normalitás megnyilvánulásaként, Potápi Árpád János pedig – aki a Temesvári Magyar Napok rendezvénysorozat legfontosabb támogatója, továbbá a magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának felelős államtitkára – a bánsági magyar közösség erejének és élni akarásának kimutatásaként méltatott.

A rendezvény a temesvári, Temes megyei magyar közösség statisztikai számarányát messze túlhaladva, számottevő értéket képvisel a város és a térség kulturális és gazdasági életében. Ezt az értéket hivatott tovább növelni a Várbástya Egyesület, valamint a Tamás Péter elnök, Magyarország temesvári tiszteletbeli konzulja körül létrejött csapat által szervezett Temesvári Magyar Napok rendezvénysorozat is – fejtette ki Potápi Árpád János államtitkár, aki hangsúlyozta, hogy a 2021-ben sorra kerülő európai kulturális fővárosi státusz lehetőséget teremthet a bánsági magyarság számára a térség kulturális életében való tevékeny részvételre, ebben pedig az anyaországi intézmények támogatására is számíthat. Ugyanakkor az év közben megrendezésre kerülő események kisugárzása révén az egész térség, a történelmi Bánság fejlődésére is jótékony hatást gyakorolhatnak a projekt keretében megvalósuló nagyszabású rendezvények.

A Temesvári Magyar Napokat ökumenikus istentisztelettel nyitották meg, amelynek keretében a római katolikus, református, evangélikus egyházakat képviselő lelkipásztorok tolmácsolták az Ige üzenetét és kérték Isten áldását a résztvevőkre. Köszöntőbeszédet mondott a rendezvénysorozat főszervezője, Tamás Péter tiszteletbeli konzul, aki a rendezvény előkészítése, szervezése során megnyilvánuló, a helyi civil szervezetek, kulturális, oktatási vagy egyházi intézmények közötti kitűnő együttműködésért mondott köszönetet.

Nicolae Robu polgármester üdvözlő beszédében örömét fejezte ki aziránt, hogy a temesvári magyar közösség, de a város minden lakója számára nagy jelentőségű Magyar Napok megszervezésében a városi önkormányzat segítséget nyújthatott. Kifejtette meggyőződését, ami szerint Temesvár egyik értéke a különböző etnikumok közötti békés együttélés, a másság elfogadása és a nemzetiségek egymás iránti tisztelete. Hasonló gondolatokat osztott meg a megnyitó díszvendége, dr. Grezsa István, a határon túli beruházásokért felelős miniszteri biztos, aki a magyar kormány szórványközösségek megmaradását elősegítő intézkedéseit ismertette. A magas rangú tisztségviselő hangsúlyozta, hogy a temesvári rendezvénysorozat a helyi magyar közösség öntudatának erősítéséhez is hozzájárul, illetve a temesvárihoz hasonló rendezvények a román–magyar történelmi megbékélés példái is lehetnek. Farkas Imre, Temesvár alpolgármestere a bánsági nagyváros kulturális sokszínűségét méltatta, amelyben minden polgár megtalálhatja a számára legmegfelelőbb kifejezési és megmutatkozási módot. Kifejtette, hogy ebben a közegben a legnagyobb számú nemzeti kisebbségi közösség a magyar, amely a Temesvári Magyar Napok szervezésével aktív és építő jellegű jelenlétét bizonyítja. A megkérdezettek egyöntetű véleménye szerint az utóbbi évtizedek legjelentősebb magyar rendezvényének helyszíne volt Temesvár főtere, amelyről kizárólag elismeréssel szóltak az általunk megkérdezett román nemzetiségű temesváriak is.

Rendkívül nagy érdeklődéssel fogadta a temesvári közönség a Budapesti Operettszínház Csárdáskirálynő 100 című előadását, a Republic együttes fellépését, a Temesvári Magyar Napokat lezáró Bikini-koncertet, illetve a magyar és a nemzetközi dzsessz­zene világában is számon tartott, fél évszázadot meghaladó, kimagasló tevékenységet maga mögött tudó szegedi Molnár Dixieland Band zenészeit is ünnepelték Temesvár főterén. A zenei csemegézéssel felérő koncertsorozatból nem maradtak ki a legkisebbek sem, a főtéri színpadon fellépő Alma együttesnek köszönhetően kicsik és nagyok közelről láthatták, hallhatták számtalan, mindenki által énekelt gyermekdal szerzőit és előadóit. A temesvári Quo Vadis együttes tartalmas koncertje híven idézte meg a kilencvenes évek hangulatát, illetve a Harmónia Tánccsoport Palotás tánca, a tíz éves jubileumát ünneplő Shake kvartett által előadott számok és az utóbbi évben látványosan fejlődött diákzenekar, a Funky Hats fellépése tette teljessé a magyar napok zenei kínálatát.

Mintegy keretet adva a háromnapos rendezvénynek, a Temesvári Magyar Napok rendhagyó tárlattal kezdődött: a Magyar Színháztörténeti Múzeum Illúzió és tükröződés című, gróf Bánffy Miklós (1873–1950) sokoldalú munkásságát bemutató kiállítást tekinthettek meg az érdeklődők a Csiky Gergely Állami Magyar Színház előterében, illetve a magyar társulat jóvoltából a nagyérdemű ismét láthatta Kokan Mladenovics rendezésében a Koldusopera című nagysikerű előadást. A Temesvári Magyar Napok keretében bemutatták az Erdélyi Magyar Civil Évkönyv 2015-ös kiadását, amely az erdélyi magyar közösség nagyszabású kulturális rendezvényeit veszi górcső alá, ezek közösségerősítő és megtartó szerepéről, a rendezvények iránti résztvevői érdeklődésről, a civilszervezetek fontosságáról, a közösségek aktivizálásának lehetőségeiről és sok más tényezőről olvashatnak az érdeklődők.

Nagy érdeklődéssel fogadták Temesváron a szociológiai dokumentum kötetei alapján a Bánságban már korábbról ismert magyarországi szerző, Gutai István Földönfutók, hontalanok című könyvét, amely a délvidéki magyar közösség kálváriájáról tár látlelettel felérő képet az olvasó elé. A könyvbemutatón kiváló légkört teremtve fellépett a Bartók Béla Vegyeskar. Nógrádi György biztonságpolitikai szakértőt, valamint az aktuálpolitikai eseményekhez fűződő véleményét és meglátásait eddig csak a televízió képernyőjéről vagy a rádióadásokból ismerhették a bánsági magyar közösség tagjai. Az országhatáron innen és túl elismerésnek örvendő személyiség a Magyar Napok alkalmából Temesvárra látogatott. A Tamás Péter tiszteletbeli magyar konzul által moderált beszélgetést a Baráti Esték rendezvénysorozat keretében szervezték a színház nagytermében. Miután sok humorral fűszerezett néhány körmondatban eddigi pályájáról, egyetemi tanári és biztonságpolitikai szakértői tevékenységéről is beszámolt, a kérdések megválaszolásában Nógrádi György hatalmas tárgyi tudását, és az erre alapozott rendkívüli elemzőkészségét bizonyította, a közvetlen hangvételű beszélgetés során az aktuálpolitikai eseményeket – a közember számára nem látható – kiváltó okokra, a hátterében meghúzódó összefüggésekre és a válságok bizonyított vagy feltételezhető haszonélvezőire is rávilágított.

Kultúránkhoz szervesen kötődik a bor, Balassitól Márai Sándorig szinte minden jelentős alkotót foglalkozatott a szőlőlé, a mámor érzésvilága. A magyar napok szervezői a magyar borok kedvelőinek élvezetet, egyben a kulturális borfogyasztást népszerűsítő borkóstolókat szerveztek: Borbély Zsolt Attila, térségünk egyik nagy tekintélyű borszakértőjének kalauzolásával a szekszárdi vörösborok varázslatos világába nyertek betekintést a borkóstoló résztvevői. A tokaji borsort Szövérdfi-Szép Zoltán borszakértő mutatta be, a rendkívüli nedűk, királyi borok elkészítésének művészetébe is bevezetve az érdeklődőket. A borok kóstolása és bemutatása után a sepsiszentgyörgyi Potio Nobilis országos elismerésnek örvendő cég pálinkakölteményeit ismerhették meg, majd Vásárhelyi István sörgasztronómus vezetésével magyar kézműves söröket is kóstolhattak az italkedvelők.

Örvendetes módon mintegy másfél évtizede, jelentős szegedi segítséggel és helyi áldozatvállalással, igazi mozgalommá nőtte ki magát Bánságban a hagyományőrzés. Szinte minden nagyobb magyar községben, faluban és városban működnek tánccsoportok, amelyeknek tagjai eredeti népzenei és néptáncörökségünk elsajátításával, illetve átörökítésével szolgálják a közösséget. A Temesvári Magyar Napok színes forgatagában kiemelt helyet kapott ez a műfaj. Az Opera téri színpadon fellépett a bánsági néptáncmozgalomban résztvevő valamennyi tánccsoport, a Bokréta, az Eszterlánc, a Butykos, a Csűrdöngölő csoportok mellett a Vitnyédi Népi Együttes és a stuttgarti Csöbörcsök néptánccsoport is, táncaink változatos és rendkívül gazdag világába kalauzolva el a nagyszámú, lelkes közönséget. A gyermekek számára szervezett néptánctalálkozó a hagyományőrzés beteljesüléseként és folyamatosságaként is értelmezhető, hiszen a színpadon a temesvári néptáncos gyermekek mellett a végvári Rece-Fice, a dettai Margaréta és a nagyszentmiklósi Kék Ibolya ifjú reménységei is bemutatták tudásukat.

A színház nagytermében a Fokos, a nagyváradi Csillagocska, valamint Benedek Árpád bevonásával szervezett táncház a kellemes kikapcsolódás mellett igazi élményt nyújtott kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

A tánchagyományaink bemutatása mellett a Losonczy István Sport és Hagyományápoló Egyesület tagjainak jóvoltából őseink hadviselési tudásából is ízelítőt kaphattak az érdeklődők a Temesvár főterén megtartott látványos bemutatók során. A temesvári egyesület meghívására érkezett a Bánság fővárosába a Déli Tüzek Őrzői magyarországi barantások egy csoportja Végh László vezetésével, akikkel együtt mutattak be látványos és rendkívüli ügyességet, sok gyakorlást igénylő harci technikákat, amelyek méltán arattak tetszést a nézők körében.
Különleges színt kölcsönöztek a Temesvári Magyar Napoknak, és a baranta bemutatók mellett igazi látványosságot biztosítottak az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc Szegedi III. Honvédzászlóalj Hagyományőrző Egyesület csapata, amely dr. Vass László vezetésével érkezett Temesvárra, és a magyar napok alatt több alkalommal mutatták be a korabeli, szabadságharcos magyar és osztrák katonák viseletét, tábori felszerelését és fegyvereit. A meglehetősen hangos fegyverbemutatók külön élményt jelentettek a résztvevőknek, a csatajelenetek pedig hitelesen idézték meg a 19. századi katonák küzdelmeit. A bemutatókat kísérő előadásoknak köszönhetőn a résztvevők előtt a heroikus kép mellett a harcokban megviselt, de a mundér becsületét mindig tiszteletben tartó katonák mindennapi gondjait, a mai érdeklődő számára csupán érdekes adalékot – egy kaptafára készített bakancsok, nyolc kilogrammos fegyver, legalább húsz kilogrammos felszerelés, Bem tábornagy idejében napi legalább 40 kilométernyi, teljes felszereléssel megtett menetelés – is megosztották az érdeklődőkkel. A temesvári bemutatkozó is megerősítette: a hagyományőrzés nem a hamu őrzését, hanem a láng továbbadását jelenti.

A magyar gasztronómia jó hírének köszönhetően a Temesvári Magyar Napok alatt a Hunyadi-kastély előtti gasztrosétány bizonyult Temesvár egyik legforgalmasabb térségének. A kürtőskalácsosok erősítést is kértek otthonról annak érdekében, hogy eleget süthessenek a Székelyföldről származó, de mára a Kárpát-medence minden részében elterjedt finomságból. A rendkívüli érdeklődés miatt kétszer is pótolni kellett a Fóti Kézműves Sörfőzde készletét, mert még a sörkészítésben legalább háromszáz éves múltra visszatekintő Temesváron is osztatlan sikert arattak a fóti kézműves sörök. A temesvári sörbarátok legnagyobb örömére a magyar napok alatt az Igazi Csíki Sört is megkóstolhatták, a székelyföldi nedű is rekordmennyiségben fogyott – állítják a gyártó képviselői. A borokat kedvelők a térségünkben elismerésnek örvendő Vinum Hungaricum borkereskedés gazdag kínálatából választhattak, borkorcsolyának pedig a torockói sajtok közül szerezhették be a legmegfelelőbbet. Sok ezer vásárlót szolgáltak ki a magyar ízvilágot megjelenítő méltán híres Szigeti Grill munkatársai a magyar napok alatt. Szemet gyönyörködtető képet nyújtottak a kézművesek sátrai, már csak azért is, mert teljességgel hiányoztak a vásárokon, búcsúkon mindenütt jelenlevő bóvliárusok. A magyar napok alatt a kézművesek – bútor- és kelmefestők, gyöngyfűző és fonálszövő mesterek, mézeskalácsos, bőrdíszművesek, üvegfúvómester Kolozsvárról, aki helyben, a megrendelő bevonásával készítette el a kívánt ajándéktárgyat, marosszentannai méhész, fajátékkészítő mester, ékszerkészítők, és mások – legtöbbje saját termékeit kínálta a vásárlóknak, akik hatalmas választékból válogathattak.

A temesvári civil szervezetek közül is szép számmal mutatkoztak be a magyar napok alatt, szórólapok, kiadványok hirdették a helyi civiltársadalom megvalósításait és az általuk kínált lehetőségeket. A helyi középiskolák és magyar óvodák oktatási kínálatukat mutatták be az érdeklődőknek, a Máltai Szeretetszolgálat sátrában pedig első kézből értesülhettek a humanitárius egyesület tevékenységéről, a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház standjáról pedig az intézmény kulturális kínálatáról értesülhettek a távolról érkezettek is. Külön színt képviselt az egyházi ifjúsági szervezetek standja, kiadványokkal, kicsiknek és nagyok számára szervezett ötletes játékokkal hirdették az érdeklődőknek a hit megtartó erejét. Nyíregyháza és környéke turisztikai kínálatát a temesváriak elé a magyarországi város polgármestere, Kovács Ferenc tárta. A temesváriak által jól ismert Ópusztaszerről is érkeztek turisztikai kínálattal, méghozzá a Közép-Európában egyedülálló látványosságot kínáló, az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark közvetlen szomszédságában levő Csillagösvény élménypark munkatársai. Ópusztaszeri szálláskínálattal érkeztek Temesvárra az Erdei Családi Vendégház képviselői, akik minden igénynek megfelelő és megfizethető áru szálláslehetőségekkel hívták meg az érdeklődőket Ópusztaszerre. Összefoglalva, elmondható, hogy a magyar napok alatt a Kórház (Mărășești) sétálóutcában igazi „magyar világot” teremtettek a szervezők. A minőségi, jellegzetesen magyar termékek méltán váltották ki a látogatók egyértelmű elismerését.

A temesvári gyermekek számára is emlékezetes marad a Temesvári Magyar Napok rendezvénysorozat, ugyanis a már említett nagysikerű Alma-koncert, és gasztrosétányon kínált óriáspalacsinták és különleges fagyik, üdítők mellett bőven akadt játékra lehetőség a három nap alatt. A temesvári magyar kisgyermekek által évek óta kedvelt és előszeretettel látogatott Játszóháznak a tevékenységeit kihelyezték a főtér szomszédságában levő egyik kisutcába. Ez egy nagyon jó ötletnek bizonyult, ugyanis a nap folyamán a temesvári tanítónőknek és óvónőknek köszönhetően több százan – szülők és gyermekek egyaránt – vettek részt a nemezeléstől a csuhéfonásig és babakészítésig sokféle, érdekesebbnél érdekesebb tevékenységeken. A gyermekparadicsom vasárnap ismét benépesült, ezúttal nemcsak a „játszóházas” gyermekek jöttek el, hanem kellemes időnek köszönhetően a városközpontban sétáló kisgyermekes családok is nagyszámban vettek részt a Gyermekbirodalom családi és gyermekprogramjain. Az ötletes játékok – almaszüret, malomjáték, hordólovaglás, karika- és patkódobó, kosaras körhinta, csirkepofozó vagy golyóvezető stb. – a nyelvi korlátokat felülírva szülőket és gyermekeket egyaránt játszásra buzdítottak, bizonyítva azt, hogy a játék minden korosztálynak jó mulatság lehet.

A Temesvári Magyar Napok lezárultával bizonnyal állítható, hogy a rendezvénysorozat minden elképzelést túlszárnyalt. A három nap alatt 54 programot szerveztek, 40 kézműves állította ki termékeit, 12 temesvári civil szervezet mutatkozott be az érdeklődőknek, legalább 5000 személy vett részt a Republic koncertjén, és a két nap alatt legalább 20 000 személy látogatta meg a kézművesek sétányát és a végig teljes kapacitással működő gasztrosétányt. A rendezvény zökkenőmentes lebonyolításban 30 önkéntes segédkezett. A rendezvény fő szervezőjét, Tamás Pétert, Magyarország tiszteletbeli temesvári konzulját, a Várbástya Egyesület elnökét idézve elmondható, hogy a kitűnő hangulatú Temesvári Magyar Napok alatt sikerült a magyarság értékeit felmutatni minden érdeklődőnek, és a helyi magyar közösség számára is az összefogó, megtartó és erős közösség üzenetét tolmácsolni.