Jánosi József

1965 tavaszán találkoztam először a felsőrákosi emberekkel. A Rajoni Kultúrház táncmetodistájaként velük voltam a Fogaras melletti Nárciszfesztiválon.

Számomra maradandó emléket hagytak, megismertem táncaikat, gyönyörű színes viseletüket, és közvetlen barátságos emberségüket.

Felsőrákos az 1968-as új közigazgatási felosztással az újonnan létesített Kovászna megyéhez került, immár Barót városhoz tartozó faluként. Felsőrákos hagyományőrző közösség, a falu kultúréletének gerincét a hagyományos szokásaik és a vallásos ünnepeik határozták meg. Ezekből ma már csak a vallási jellegű ünnepek maradtak meg, és újak jöttek létre, például a falunapok.

A megyésítést követően újonnan létesített megyei kultúrintézmények, Sylvester Lajos, a megyei kultúrbizottság elnöke, és László Attila, a Népi Alkotások Házának igazgatója nagy lendülettel irányították a vidéki művelődési életet. 1970-ben László Attila zenetanár, felmérve a rákosi asszonyok népdalkincsét, létrehozza a dalcsoportot. Márok Erzsébet helyi kultúrigazgató szervezte a próbákat. Párhuzamosan létezett a vegyes dalárda, amelyet az akkori kántor, Fitori Miklós vezetett. Jelenleg a többnyire a dalcsoport tagjaiból álló egyházi dalárdát Fábricz Emília kántor vezeti.

Azóta több mint öt évtized telt el. A megrázó politikai, társadalmi változásokat átvészelve, ma is követve a mentoruk tanításait, népdalaikat a tiszta forrásból merítik. A helyi népdalaik magas művészi szintű előadása, hagyományos viseletük igazi kultúrértéket képviselnek. Szerepléseik hosszú sorából a teljesség igénye nélkül a fontosabbakat sorolom fel. Ezek az események csak ízelítőt nyújtanak a dalcsoport gazdag tevékenységéről. Köszönettel tartozom a dalcsoport vezetőjének, Molnár Margitnak, akitől az alábbi felsorolást kaptam:

Az 1980-as években a Megéneklünk, Románia elnevezésű fesztivál helyi és megyei szakaszát végigjárva 1981-ben Bukarestben az országos szakaszon harmadik díjat nyert a dalcsoport.

Az 1989-ben bekövetkezett politikai változás új kapukat nyitott a külföldi szereplések felé. Budapesten az Erdővidéki Napok alkalmával a Duna palotában tartott díszműsoron képviselték Erdővidéket.

2000-ben részt vettek a csíksomlyói Ezer Székely Leány találkozón.

2007-ben részt vettek a maksai Pincetetőn a Háromszéki Magyarok Világtalálkozóján.

2014-ben a Megyei Művelődési Központ által szervezett Székelyföld-programban viseletbemutatójuk nagy sikernek örvendett.

2015-ben a Nagyszebeni Nemzeti Hagyományok és Szokások meghívottai voltak.

2018-ban Egerben a Szüreti Fesztivál meghívottaiként léptek színpadra.

Felléptek Baróton valamennyi március 15-i díszműsoron.

A falunapok díszműsorain gyakori meghívottak.

Ez alkalommal szeretném kiemelni, hogy az előadásokon túlmenően sokkal többről van szó: feladatuk az őseink lelkivilágából született, és évszázadok alatt csiszolódott tudás, népdalaink éltetése és továbbadása.

Ez az értékmegőrzés a székelyföldi lét üzenete a megmaradásért. Ez az üzenet, úgy gondolom, hogy további kitartásra szólítja a dalárdát.

Teljes szívemből javasolom a felsőrákosi dalárda kitüntetését az Erdővidék Kultúrájáért díjjal.

(Elhangzott 2019. november 22-én, Felsőrákoson, az Erdővidék Kultúrájáért díjátadó ünnepségén, a XXVII. Erdővidéki Közművelődési Napok keretében.)