A madárfényképezés a fotóst legjobban igénybe vevő képkészítési módozatok egyike. Elég, ha sorba állítjuk azokat a feltételeket, amelyek elengedhetetlenül szükségesek a sikeres madárfotók megalkotásához: lankadatlan figyelem és vég nélküli türelem, alapos szakmai, madártani és etikai ismeretek elsajátítása, komoly fényképezési gyakorlat és felszerelésünk kimerítő ismerete, fényképezőgépünk és objektívjeink majdnem profi szintje (ami komoly anyagi erőfeszítést és erőnlétet is igényel), segédfelszerelés használata és folyamatos cipelése (háromláb/ak/, kábeles és drótnélküli távirányító, telekonverter, szűrők, fényellenző, lessátor, tartalék elemek, víz a hosszú várakozáshoz, megfelelő öltözet, vadászszék, távcső stb.)
Nem célom az elrettentés, de aki madárfényképezésre szánja el magát, tisztában kell legyen mindazzal, ami rá vár. A természetfényképezés kapcsán már szó volt a fényképezőgép beállításairól, most csak felsorolom a fontosabb tennivalókat: az alapbeállítások ellenőrzése (exponálási idő és rekesz), fehéregyensúly, érzékenység (ISO néha még 6400–8000 ISO-ra is szükség lehet, már amennyire fényképezőgépünk megengedi képzaj megjelenése nélkül), üzemmód kiválasztása (Av, Tv, M), képméret és képminőség, képstabilizátor állapota (ki- vagy bekapcsolása, attól függően, hogy kézből vagy állványról fényképezünk), hangtalan működés, gépünk és állványunk álcázása.
Bár vannak aránylag könnyen megközelíthető madárfajok, minden madár fényképezése komoly kihívás. El kell döntenünk, hogy mennyi időt szánunk például a lessátorban gubbasztásra, néha hat-nyolc órát, ami alapos zsibbadás forrása lehet. Nem szabad felednünk, hogy komoly figyelemmel kell lennünk alanyainkra, hiszen felelősek vagyunk értük. Vannak fajok, amelyek fészkénél csak különleges engedéllyel szabad fényképezni (pl. parlagi sas vagy fekete gólya stb.). Vannak fajok, amelyek revírjében (fészkelési területén) nászidőszak idején vagy kotláskor hanghívással csalogatni nem szabad, mert a madár nem tud „versengeni” az elektronikus eszközökkel, és a revír esetleges elhagyása miatt tiltott az ilyen módszer. A madárfotózás etikai vonatkozásainak ismerete elengedhetetlen. Bárki fényképezheti a természetet, az állam azonban a természet védelmének érdekében alaposan rendszabályozza a fotózás feltételeit. Ajánlott alaposan tanulmányozni a www.greenfoto.hu weboldalt, vagy a Milvus egyesület szabályzásait. Tudnunk kell, hogy a védelem nemcsak bizonyos fajokra, hanem élőhelyekre is vonatkozik. A fokozottan védett helyeken még a fű is védett! A madárfotózáskor semmi szín alatt nem lehet ösztönző tényező a hírnév vagy a pályázati díjak megszerzése. A nemzetközi fotóversenyekről eleve kizárják azokat a fotókat, amelyek nem felelnek meg a fenti elveknek.
A madárfotók készítésekor ajánlott a teleobjektív használata. Ez azt jelenti, hogy az objektív fókusztávolsága lehetőleg 400 mm feletti kell legyen. Gyakorta 800–1000 mm-es objektíveket kell használni. Nem árt, ha van 1,4–2x telekonverter is, bár ezek használata kismértékben rontja a kép minőségét – ami azonban nem zavaró. Nem ajánlott a digitális zoom használata, az mindenképpen rontja a kép minőségét, csak az optikai zoom alkalmas a képminőség megőrzéséhez.
Alapvetően fontos a madarak alapos ismerete, a viselkedésük megfigyelése elengedhetetlen a jó madárfotók készítéséhez. Azt sem szabad felejtenünk, hogy a madarak viselkedésének ismeretét semmilyen teleobjektív nem képes helyettesíteni. Hosszú ideig kell figyelni a madarak viselkedését, szokásait, hogy esetleg sikeresek legyünk. Ez nem jelenti azt, hogy nem adódhat hirtelen jó alkalom egy sikeres madárfotó elkészítésére. Ezért fényképezőgépünket mindig készenlétben kell tartanunk, amelyen eleve beállítottuk a fényképezési paramétereket: Tv, fehéregyensúly, ISO, AF stb. Nem bátorítok senkit a teljes automata (A) beállítására, inkább a Tv (idő-előválasztás) ajánlott, amikor az exponálási időt választjuk meg, és a fényképezőgép automatikája választja ki a rekeszértéket az adott fényviszonyoknak megfelelően. Az élességet, különösen a mozgó madarak fényképezésekor, állítsuk Al Servo AF-ra, amelyet kombinálunk a sorozatfelvétel móddal. A madár kedvenc tartózkodási helyét megfigyelve – pl. egy ág – előre arra az ágra állíthatjuk az élességet, várva, hogy odaszálljon a madár. A repülő madarak fényképezése mindig nagy kihívás. És melyik madár nem repül? Az élességállítási pontot válasszuk a kereső közepén, és a madár szemének élesre állítása után a félig lenyomott exponálógomb mellett komponáljuk újra a képet, mielőtt exponálunk. Néha találó lehet a repülő madarak fényképezésekor a sziluettkép készítése. A repülő madarak fényképezésekor jó ötlet, ha a teleobjektívvel folyamatosan követjük a röppályát, és sorozatfelvételt készítünk. Ez a lessátorból való fényképezéskor gyakran beválik. A kézből való fényképezéskor mindig kapcsoljuk be a képstabilizátort (objektív és/vagy szenzor), de mindig kapcsoljuk ki, amikor a fényképezőgépünket állványra helyezzük. A nemrég megjelent digitális fényképezőgépek képesek automata módon élesre állítani az állatok/madarak szemét és követni azokat, amikor mozgásban vannak, anélkül, hogy az élesség változna. Igaz, ezek a fényképezőgépek nem olcsók.
A madarak fényképezésekor mindig alaposan tanulmányozzuk a környezetet, válasszunk megfelelő helyet, és nagyon figyeljünk a héttérre. Sok sikeresnek induló madárfotónak lett szomorú vége, a nem megfelelő környezet és háttér figyelmen kívül hagyása miatt. Ne essünk abba a gyakori tévedésbe, hogy a sok madarat magába foglaló nagy távlatot fényképezzük. Sokszor a kevesebb, több! Inkább válasszunk szűkebb kivágást, de jellemzőbb részletet. Legyen a képnek hangulata, nem a mennyiségen van a lényeg.
A madárfotózás egyik gyakori változata a lessátorból való fényképezés (vagy terepszínű öltözet használata). A becserkészés nem igazán sikeres, a madarak nagyon hamar észrevesznek. Kegyetlenül jó a látásuk. Na meg óvatosak. Különösen a ragadozó madarakat nem lehet becserkészni, nagyon félénkek, nem kedvelik az ember közelségét. Ha ragadozó madarat szeretnénk fényképezni, inkább menjünk egy madármenhelyre, ott sikeresek lehetünk. Azt tapasztaltam, hogy a madarak becserkészése akkor a legsikeresebb, ha revírjét énekével jelző és védő madárhoz úgy közeledünk, hogy fényképezőgépünket a szemünk előtt tartjuk, és a madár nem látja a szemünket. A szemek valamiért nem tetszenek a madaraknak (és nem csak), és ha fényképezőgépünket leengedjük a szemünk elől, azonnal elrepülnek. Már volt alkalmam egy erdei pintyhez 3 m távolságra is közel kerülni. A lessátor használata akkor a legsikeresebb, ha több napon át, lassan közelítjük meg a madár tartózkodási helyét, minden nap (éjjel) egy kicsit közelebb tesszük a lessátrat. Ennek nagy mestere volt Homoki Nagy István (pl. A gyöngyvirágtól lombhullásig című filmjében). Amikor úgy véljük, hogy a lessátor elég közel van a madár tartózkodási helyéhez, akkor vagy éjjel megyünk be a sátorba, vagy egy barátunkat megkérjük, hogy jöjjön velünk. Mindketten bemegyünk a sátorba, kis idő múlva a barátunk jól látható módon elmegy, mi pedig „kuksolunk” a sátorban. Hangtalanul. A madarak nem tudnak számolni, így rövid idő alatt megnyugszanak, és jöhet a fotózás. Néha biológiai szükségletünket el kell végeznünk, és ki kell jönnünk a sátorból. Ez magában elég, hogy egy-két órára „szabadok” legyünk.
A fényképezést esetleg zavaró ágakat soha ne vágjuk le, spárgával kissé elhúzzuk a fényképezés irányából, de ne változtassuk meg a madár környezetét. A madarak aránylag hamar hozzászoknak a nem mozgó tárgyakhoz. A fényképezőgépet tartó háromláb, különösen ha bevonjuk terepszínű textíliával, a géppel együtt, tapasztalatom szerint pár percig nem zavarja a madarakat. A távolabb, 40-50 m-re helyezett lessátorból távcsővel figyelve és távirányítót használva sikeres madárfotókat készíthetünk. Az apró énekesmadarak fényképezésekor jó, ha minél közelebb tudjuk tenni a fényképezőgépünket a madárhoz. Ez már eleve határt szab a mozgásterünknek. A fix helyről történő fényképezéskor (háromláb), különösen „erősebb” teleobjektív használatakor, fokozott figyelmet kér az élesre állítás. Különösen a tükrös (katadioptriás) objektívek esetében, amikor a mélységélesség is alacsony. Ilyenkor gyakrabban kell ellenőriznünk az élességet. Azt tapasztaltam, hogy a hőmérséklet változása is életlenséget okozhat. Ha kisüt a nap, vagy felhő takarja azt, kissé megváltozik az objektív mérete a hőmérséklet változásának függvényében, ami elég az életlenség megjelenéséhez. Ez kevésbé érvényes a drága, profi objektívekre. Ha rendelkezünk olyan berendezéssel, amely lehetővé teszi, hogy a lessátorból ellenőrizzük (és állítsuk) a kép élességét (lap-toppal és kábellel vagy Wi-Fi-kapcsolattal), a siker aránya nő.
Amikor kézből fényképezünk, a bemozdulásos életlenség csökkentése érdekében ajánlott a következő technikát alkalmazni: az exponálási időt 1/1000–1/2000 s-ra állítani. Még ekkor is alkalmazzuk a következő módszert: az exponálógomb megnyomása előtt vegyük fel a stabil állást, terpeszállást. Könyökeinket szorítsuk oldalunkhoz, a gépet lehetőleg stabilizáljuk arcunkhoz rögzítve, szüneteltessük a légzést (akár a mesterlövészek), és csak akkor exponáljunk.
A madárfotósok egybehangzó véleménye szerint a reggeli és esti órák a legalkalmasabbak a fényképezésre. Ha netalán vizes terepen vagyunk, a tükröződések és fények ilyenkor a legszebbek. A madarak is ilyenkor a legaktívabbak. Érdemes kihasználni a madárvonulás időszakát ősszel és tavasszal, sok ritka és érdekes madarat fotózhatunk.
A madarak érzékenyek a zajokra. Ez azt feltételezi, hogy fényképezőgépünk exponáljon hangtalanul. A mai digitális fényképezőgépek alkalmasak az exponálási zaj kikapcsolására. Mindenképpen ezt tegyük, ezzel a gép berázkódását is csökkentjük, és növeljük a sikeres képek arányát.
Talán a legkedveltebb és a legkönnyebben elkészült madárfényképek akkor kerülhetnek terítékre, ha etetőt vagy itatót/fürdőhelyet rendezünk be a kertünkben, az erdőben vagy a teraszon. Különösen a hideg évszakban (de nem csak akkor), amikor az élelem- és vízszűke miatt jól jön a madaraknak a segítség, a kialakított táphelyeket sok madár látogatja. Arra kell vigyáznunk, hogy ha például télen megkezdjük az etetést, azt ne szakítsuk meg, mert a madarak kitartóan újra és újra keresik a táplálékot, és ha nem kapnak, akkor legyengült állapotuk végzetes lehet számukra. Arra is figyelnünk kell, hogy a kialakított táphely vagy itató ne legyen látható a képen. Mindenképpen álcázni kell. Ez mindenkinek a saját fantáziájára van bízva. Az talán a legindokoltabb, ha a fényképezőgépünk egy szintben van a táphellyel, és a terep, a környezetben található természetes elemek takarják a művi dolgokat. Tanulmányozzuk a különböző madarak étrendjét, és a tápanyagokat ennek függvényében válasszuk ki. Érdekes megfigyeléseket is tehetünk fényképezés közben. A különböző fajok egymás tűrésében nagyon különböznek. Vannak, amelyek tűrik más fajok jelenlétét, vannak, amelyek elzavarják a „konkurenciát”. A csúszka érdekessége, hogy tárolási szándékkal nagyobb mennyiségű magot el is visz, hogy szűkebb időkre legyen tartaléka. Mindezeket a képeken jól vissza lehet adni.
A világon a sok sikeres természet-, állat-, madárfotós nap mint nap gyönyörű fotókat készít. Aki a madárfotósok sikeres képviselőinek képeit szeretné tanulás céljából tanulmányozni, ajánlom a következő szerzők képeinek, videóinak megtekintését: Morten Hilmer, Steve Perry, Máté Bence, Stefan Malloch, Duade Parton.
Ez csak a kezdet. Mindennél fontosabb a türelem, a kitartás és a szabályok betartása, de megéri!
Felhasznált irodalom
D. Lezano: Fotós Biblia. Pannon Literatúra Kft., Kisújszállás, 2007.
J. Hedgecoe: The Photographer’s Handbook. Alfred A. Knoph, New York, 2001.
Természetfotózás digitális fényképezőgéppel. Rainbow-Slide, Budapest, 2006.
A digitális fotózás műhelytitkai. Újdonságok, Tippek. Rainbow-Slide, Budapest, 2009.
S. Kelby: A digitális fotóskönyv 2. Perfact-Pro Kft., Budapest, 2009.
Fotografia Wildlife (pe înţelesul tuturor). Chip Kompakt, 2012.