A református egység napját ezúttal inkább egységnapoknak lehetne nevezni, hiszen – amint Tussay Szilárd főszervező fogalmazott – május 21-ét két napon keresztül konferenciák, kiállítások, templomavatások és más programok előzték meg. Május 19–20-án a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban Az iskolák felettébb szükséges voltáról címmel tartottak egyháztörténeti konferenciát, amelynek alapját az adta, hogy az erdélyi fejedelem éppen 400 éve, 1622 májusában alapította Gyulafehérváron a Collegium Academicumot. Különben ennek jegyében telt a háromnapos ünnepség is, s ennek tiszteletére nyilvánította az idei esztendőt az erdélyi református egyház az oktatás évének.
Az idei ünnepséget körülölelő eseménysorozat kiemelt alkalma volt, hogy tíz dél-erdélyi egyházközség templomának felújításáért egyszerre adtak hálát május 20-án. Csombord, Magyarlapád, Székelykocsárd, Gyulafehérvár, Alvinc, Marosszentimre, Szászváros, Kéménd, Algyógy, Magyarigen és Boroskrakkó református templomaiban egy időben tartottak istentiszteletet a tíz Kárpát-medencei püspök vezetésével, előtte pedig a Generális Konvent ülésezett, amelyen a Kárpát-medence 63 egyházmegyéjének vezetősége képviseltette magát.
Nagy meglepetés Magyarlapádon
Magyarlapádra már jóval az istentisztelet megkezdése előtt megérkeztem. A parókiára betérve régi teológus kollégám fogadott. Borbándi András ki sem látszott a munkából. „Tudtuk mi, hogy tíz gyülekezetben tíz püspök fog igét hirdetni, de azt nem, hogy hozzánk épp Kató Béla jön, ráadásul Novák Katalin államelnökkel” – mondta sietve, s már el is tűnt az egyik ajtóban szabadkozva, hogy amennyiben hívtam volna korábban telefonon, valószínűleg nem tud válaszolni. „A hívek az elején azt hitték, az egész csak vicc, annyira meglepődtek” – vette át a szót Borbándi Erika lelkipásztornő, András felesége. Azonnal presbiteri gyűlést hívtak össze, mozgósították az asszonyokat, munkához láttak. Mindezek mellett a gyulafehérvári úrvacsorás istentiszteletre is készülni kellett, hiszen a kis fehérvári gyülekezet nem tud minden költséget állni. A lapádiak ezért vállalták, hogy szombatra megsütik a kenyereket, a csombordiak viszik a bort, az enyedszentkirályiak pedig a virágot.
A templom körül már javában folytak az előkészületek, s az is látszott, hogy a templomavatást megelőző napokban szorgosan csinosítgatták a járdát, a környéket, gondos női kezek pedig virágokat ültettek. Igazi népünnepéllyé változott a környék, sokan népviseletbe öltözve foglaltak helyet a templom körül elhelyezett padokon. A kicsiny hajlékba ugyanis a meghívottak miatt nem fért be mindenki: márpedig sokan voltak, hiszen nemcsak a helyiek szerettek volna részt venni a hálaadó istentiszteleten, hanem érkeztek Tasnádról és Hajdúnánásról is, a két testvérgyülekezetből. Erről már Tamás Etelka világosított fel, aki a gyülekezet egykori harangozója volt, férje pedig korábban az egyházközség gondnoka.
A vendégeket a helyi gyermekek éneke fogadta, akik rendkívül izgatottan várták az eseményt. Az iskola növendékei régóta készültek az ünnepi műsorral. A kicsik külön fellelkesültek attól, hogy megtudták, Novák Katalin is a faluba látogat – osztotta meg a diákok lázas készülődéssel járó érzéseit Molnár Melinda, a lapádi oktatási intézmény magyar szakos tanárnője.
Kató Béla igehirdetését követően Borbándi András helybeli lelkipásztor meghatódottan köszönte meg, hogy a magyar állam az elmúlt években hathatósan segítette az erdélyi magyarokat, reformátusokat. Ezt követően Novák Katalin üdvözölte az egybegyűlteket. „Beleborzongtam, amikor olvastam, hogy Magyarlapádot ezer éve említik először az okiratok Szent István király feleségének, Gizellának birtokaként. Valami sorsszerűség van abban, hogy első magyar női köztársasági elnökként itt lehetek. A templomok felújítása nem véletlen, azokkal közösségeket is szeretnénk építeni, és üzenni szeretnénk, hogy mi itt leszünk ezer év múlva is” – fogalmazott az államelnök.
Egybetartani a közösséget
Azt hiszem, az egész ünnepség, az igehirdetés, a magyarlapádi hívek méltóságteljes ünneplése összefoglalható a 100. zsoltár szavaival, amelyből az istentiszteleten a 4. vers hangzott el, s amely a templomban is olvasható: „menjetek be az ő kapuin hálaadással, tornácaiba dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az ő nevét!”
Istentisztelet után a meghívottak szeretetvendégségen vettek részt a templom melletti szórványiskola épületében, az államelnököt és kíséretét pedig a népviseletbe öltözött helyiek népzenével szórakoztatták. Közben az udvaron Kiss Istvánnal beszélgettem, aki a többi gyülekezeti taghoz hasonlóan óriási örömnek nevezte, hogy nemcsak a püspök, hanem az államelnök is meglátogatta a gyülekezetet. „Rengeteget dolgoztunk a templomfelújítás alkalmával, a mellette levő szórványiskolát is újjáépítettük. Én is sokat közmunkáztam a lapádiakkal együtt. Éppen itt lakom a templommal szemben” – mutatott kissé szomorúan a szomszédos telekre. István bácsinak ugyanis három unokája van, de ritkán láthatja őket, mert gyermekei már nincsenek a faluban, szétszóródtak Székelyföldtől a magyarországi Maglódig. „Mi idősek itt maradtunk, s bár a gyülekezet folyamatosan apad, próbáljuk egybetartani a református magyarságot” – magyarázta lelkesen, s meghívott a július közepén tartandó néptánctalálkozóra is.
A magyarlapádi templomszenteléssel egy időben olyan helyeken is felhangzott Isten igéje, ahol már alig élnek reformátusok. Ám az Úrnak háza sehol sem maradt üresen, hiszen a szervezésnek köszönhetően számos gyülekezetből érkeztek hívek a felújított templomokba. Alvincre például Marosdécséről és Felvincről is. Ráadásul annyian, hogy a décsei lelkipásztor, Gábor Ferenc szerint sokan kénytelenek voltak végigállni a több mint kétórás ünnepséget.
Találkozás a Custozza téren
Az egységnap főrendezvénye Gyulafehérvár történelmi belvárosában, a Custozza téren volt, ahova a várthoz képest sokkal többen érkeztek. Már reggel kilenc óra után kezdtek szállingózni a buszok Erdély különböző részeiről. A Brassói Egyházmegyéből csupán alig több mint negyvenen, ám jöttek Székelyföldről és a Partiumból is, Királyhágómelléket például a kilenc egyházmegyéből hét képviselte.
A Maros-Mezőségi Egyházmegyéből 71 személy jelentkezett. „Két busszal érkeztünk, de ha hamarabb tudtuk volna hirdetni a templomokban az eseményt, még többen jöttünk volna” – magyarázta lapunknak Csenteri Levente meggyesfalvi lelkipásztor.
A Küküllői Egyházmegyéből viszont még többen, mintegy százhúszan jöttek a főrendezvényre. Mezőcsávásról is sokan érkeztek, akik a téren magyarországi testvérgyülekezetükkel találkoztak. A 45 nyírbátorit Fazekas Ferenc lelkipásztor vezette, aki elmondta, egy nappal korábban indultak el a Nyírségből, meglátogatták Tordát és Nagyenyedet, Tövisen szálltak meg, onnan érkeztek Fehérvárra.
Kétnaposra tervezte a kirándulást Szabó László marosvásárhely-felsővárosi lelkipásztor is, aki a gyülekezetből 26 fiatallal érkezett az egységnapra. Ők vonattal tették meg az utat, az ünnepség után pedig Alvincre igyekeztek, ahol a magára hagyott, de felújított papi lakban foglaltak szállást.
A fehérvári rendezvényre Magyarországról persze nemcsak a Nyírségből jöttek. Németh Kornél a gyulafehérvári testvérgyülekezet tagjaként Székesfehérvárról ötödmagával érkezett. „Felemelő érzés, hogy újra találkozhatunk református testvéreinkkel, s ilyen nagyszabású rendezvényen vehetünk részt. Hálásak vagyunk azért, hogy a Kárpát-medencéből ily sokan együtt hallgathatjuk Isten igéjét és egymással ismerkedhetünk” – osztotta meg élményeit a presbiter, akinek pólóján a „Jézus hív” feliratot lehetett olvasni. „Jézus magához hív, hiszen ő az egyház ura. Ha pedig mi hívjuk segítségül, akkor ő jelen lesz, s ott lelki élet támad” – magyarázta Németh Kornél, aki azt is elmondta, jó érzés a történelmi téren lenni, ahol évszázadokkal ezelőtt református eleink sétáltak, s a közel levő katedrálisban hallgatták Isten igéjét.
Megkeresni az elveszettet is
Az egységnapi ünnepség során köszöntőbeszédet mondott többek között Kató Béla erdélyi püspök, Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, Gabriel Pleșa polgármester és Novák Katalin magyar államelnök. Gudor Kund Botond gyulafehérvári lelkipásztor szerint az erdélyi-hegyaljai ember számára május 20–21-e valódi ünnep volt. „És nem elsősorban a templomok felújítása miatt, hanem azért, mert megerősödhettünk hitünkben, anyanyelvünkben és lélekben. Itt a környéken ugyanis az utolsó református is számít. Az evangélium parancsát betöltve kell cselekednünk, hogy a 99 juhot otthagyva megkeressük azt az elveszett egyet is” – fogalmazott Gudor.
Az ünnepi istentiszteletet úrvacsoraosztás követte, amelynek során mintegy kétezer-ötszáz résztvevő vette magához a szent jegyeket. Közben sokan böngészték a korábban osztogatott programfüzetet különböző alternatív kulturális események, programok, kézművesvásár után érdeklődve. Ezek azonban a korábbi egységnapi rendezvényekkel ellentétben idén elmaradtak. A résztvevők az Erdélyi Református Egyházkerület iratterjesztésének sátránál könyveket, egységnapi pólókat, ernyőket, kitűzőket és sok minden mást vásárolhattak, meglátogathatták a katolikus székesegyházat, s vezetett városnézés keretében a település történelmi belvárosát tekinthették meg.
A rendezvény megszervezése és zökkenőmentes lebonyolítása nem valósulhatott volna meg a számos önkéntes hozzájárulása nélkül. Nagy Eszter negyedéves hallgató ezzel kapcsolatban azt mondta: „rendkívül hálás vagyok, hogy itt lehettem. Öröm számomra, hogy a járványidőszak után ismét meg lehetett rendezni az egységnapot. Jó látni, hogy a testvérek a Krisztusban eljöhettek ide, hogy együtt ünnepeljenek. A közösség ereje mindig meghatározó és megerősítő, összekovácsoló erő tud lenni, ez ad kitartást a jövőre nézve is.” Eszter elmondta, az önkéntesek korán keltek, már hajnali öt órakor kezdték berendezni a teret. „A színpad mellett a felszólalók szövegének a kivetítését is kellett felügyelnem. A magyar felszólalók román szövegét, a román felszólalók magyar megfelelőjét vetítettem ki. Emellett a teológusokkal az úrvacsoraosztási szertartást irányítottuk” – magyarázta a munkáját Eszter. A teológiáról szinte testületileg jelen volt a diákság, mintegy 120-an érkeztek Kolozsvárról. „Számunkra nagy megtiszteltetés volt, hogy háttérmunkásokként lehetőségünk volt segíteni egy ilyen nagyívű rendezvény lebonyolításában” – fogalmazott a negyedéves teológushallgató.
Felemelő ünnepség
„Felemelő számomra az, hogy a Kárpát-medencéből ennyi ember összegyűlt, s érezhetjük az egymáshoz tartozást. Nekem fontos, hogy együtt vagyunk azon az úton, amelyen közösen vándorolhatunk Jézussal és együtt követhetjük őt. Örvendtem, amikor láttam, hogy Novák Katalin köztársasági elnök úgy kezdte szolgálatát, hogy arra áldást kért Istentől. Az is öröm, hogy az ő jelenlétében ünnepelhetjük a református egység napját. Ugyanakkor remélem, a következő években is fogjuk érezni és értékelni az összetartozásunkat” – osztotta meg érzéseit Szecsődi Árpáddal, az Agnus Rádió riporterével Buzogány Emese kolozsvári kórházlelkész.
„Jó, szép és felemelő volt” – összegzett az esemény végén Ábrám Zoltán marosvásárhelyi orvos, akivel a többórás ünnepség során több alkalommal is összefutottam. S közben fülembe csengett a reformátusok egységnapjának jelmondata, amely először 2009. május 22-én hangzott el Debrecenben, s amelyre Gudor Botond esperes is utalt köszöntőbeszédében: „Krisztus a jövő, együtt követjük őt”.
A Művelődés szerkesztősége köszönetet mond a reformatus.ro és az Üzenet munkatársainak az összeállítás létrehozásáért.
