Brassóban 1921. november 13-án harminc erdélyi magyar énekkar képviselője kimondta a Romániai Magyar Dalosszövetség megalakulását. A dalosszövetség létrehozására azért volt szükség, mert Trianon után az erdélyi kórusok elszakadtak a Budapesten székelő Magyar Dalosok Országos Szövetségétől. A szövetség megalapítását idős Szemlér Ferenc, a Brassói Magyar Dalárda elnöke és Szabó Béni alelnök, parlamenti képviselő kezdeményezte. Tisztában voltak azzal, hogy össze kell fogniuk annak érdekében, hogy az erdélyi kórusmozgalom továbbra is jelentős szerepet képviseljen az ország művelődési életében. A dalosszövetség első elnökének idős Szemlér Ferencet választották meg.
A 100. évfordulón, 2021. november 13-án, a Brassói Magyar Dalárda márvány emléktáblát és kopjafát állított az Áprily Lajos Főgimnázium udvarán, a járványügyi szabályok betartásával. Abban az időszakban más ünnepi rendezvényt nem lehetett tartani, a megemlékezés folytatására most nyáron nyílt lehetőség.
Az ünnepi rendezvénysorozat második része könyvbemutatóval indult június 29-én délelőtt. Az Áprily Lajos Főgimnázium dísztermében Nádudvary György és Udvardi Árpád dedikálták Mesél a zászló 1863–2019 című, Brassó magyar kulturális életéről szóló művelődéstörténeti kötetüket. A moderátor Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője volt. A Brassói Magyar Dalárda három kórusművel szerepelt, Imre Zsuzsanna vezetésével.
Pénteken délelőtt a Vasút utcai református temetőben a kórus tagjai megkoszorúzták a dalárdaalapító Molnár János református lelkész és Sebestyén Sándor sírját. Sebestyén Sándor a rendszerváltás után volt a dalárda kiváló elnöke. A Cenk alatt, az első világháborús hősök temetőjében koszorút helyeztek el dr. Hantz Mihály sírhantján. A dalárda egykori elnöke Brassó Vármegye főorvosa volt, a sebesült katonákat gyógyítva tifuszt kapott, és 1917. november 30-án elhunyt. Elnöksége alatt épült fel Brassó központjában a dalárda egyemeletes székháza, amelyet 1911. október 15-én avattak fel. A vasútigazgatóság 1921-től bitorolja a dalárda székházát. Brassó legrégibb épületében, a Szent Bertalan evangélikus templom sírkertjében megkoszorúzták a dalárda egyik leghűségesebb karnagya, Klára Mária Valéria sírját is, ő harminc éven át vezényelte sikeresen a dalárdát.
Július 2-án a Brassói Magyar Dalárda, a Brassói Belvárosi Református Egyházközséggel együtt jubileumi kórustalálkozót rendezett a belvárosi református templomban. Igét hirdetett Kassay Géza lelkipásztor. A megjelent hat kórust és a hallgatóságot Ambrus Károly, a dalárda elnöke üdvözölte. Köszöntőbeszédet mondott Kirsch Gábor Brassó megyei RMDSZ-elnök és Ambrus Izabella alprefektus. Tóth-Guttman Emese, a Romániai Magyar Dalosszövetség elnöke és Széman Péter, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elnöke üdvözlő sorait Nádudvary György tolmácsolta. „Legyünk továbbra is dalosszövetségben egymással Erdélyben és az egész Kárpát-medencében, hiszen Bartók és Kodály örökösei vagyunk. Adja Isten, szóljon a magyar dal számtalan száz éven át” – üzente a szövetség elnöke. Széman Péter EMKE-elnök köszöntőjében hangsúlyozta: „Az EMKE, mint a Romániai Magyar Dalosszövetség 1994-es újjászületésének szorgalmazója és elősegítője, a mai napig az egyik legfontosabb társszervezeteként tartja számon a Szövetséget. Munkáját, hivatását – hogy éljen a magyar dal szerte Erdélyben – minden lehetséges módon támogatja, segíti.”
Jobban nem is indulhatott volna a kórustalálkozó. Az Apácai Evangélikus Énekkar lépett fel először, Simonné Nagy Ilona vezényletével. Első énekszámuk – Erdély déli részén – szövegét és zenéjét a kórusban 52 éve éneklő Bölöni Sára szerezte. A teremben levők meghatódva hallgatták a helyi szép népviseletbe öltözött dalosoktól: „Csángóul vagy székely nyelven magyarul beszél nyelvem. Akármilyen volt is sorsa, nemzetéhez hű maradt.”
Vastapsot kapott a Török Orsolya Borbála vezette Brassói Szent Cecilia Kórus is. A Gyerkó András vezényelte Négyfalusi Polifónia Kórus hozta megszokott kitűnő formáját. Sok tapsot kapott a Brassói Evangélikus-Lutheránus Kórus is, Kovács Klára Ildikó karnaggyal az élen. Kitörő sikert aratott a Mátészalkai Zenebarátok Kórusa. Karnagyuk, Baloghné Nagy Viola amatőr kórusként mutatta be az együttest, de erre a dalosok rácáfoltak: énekükkel a legkényesebb igényt is kielégítik.
A házigazda Brassói Magyar Dalárda zárta a kórustalálkozót, Imre Zsuzsanna karnaggyal, aki bejelentette, hogy utoljára vezényelte a kórust. A dalárda Antonín Dvořak kórusművével kérte: Égi szent béke, jöjj! A kórustalálkozót a Brassói Magyar Dalárda jeligéje zárta, amellyel Paál András idős lakatosmester nyert a Romániai Magyar Dalosszövetség 1924. évi pályázatán, és amelyet Willer József, a dalárda akkori karnagya zenésített meg, majd 1946-ban Lengyel László karnagy, 1992-ben Klára Mária Valéria írt át négy szólamra. Ez volt a kórustalálkozó közös énekszáma. Így a hat kórus száz dalosától hallhattuk: „Bölcsőnktől a koporsónkig, míg a sír el nem takar, szívből jöjjön, szívhez szóljon ajkunkon a magyar dal.”
Következett a jubileumi elismerő oklevelek kiosztása, majd a kölcsönös ajándékozás. Ambrus Károly és Nádudvary György, a dalárda alelnöke, köszönetet mondott Imre Zsuzsanna leköszönő karnagynak, valamint Bíró Katalinnak, aki 24 éven át volt alelnöke a dalárdának, és mindig oroszlánrészt vállalt fiával, Bíró Zsolttal együtt a dalárda jubileumi ünnepségeinek sikeres megrendezésében. Nemzeti imánk és a székely himnusz eléneklése után a kórusok megkoszorúzták az Áprily Lajos Főgimnázium udvarán levő márvány emléktáblát és a kopjafát. A kórusok együttléte bőséges szeretetvendégséggel zárult a főgimnázium dísztermében.
Vasárnap délelőtt a Mátészalkai Zenebarátok Kórusa Csiby József plébános meghívására a brassói Szent Péter és Pál plébániatemplomban énekelt a 11 órai szentmise keretében. Baloghné Nagy Viola karnagy meghatódva köszönte meg a meghívást, azt mondta, ilyen gyönyörű és kiváló akusztikájú templomban még nem énekeltek.
A templomi éneklés után a mátészalkai vendégeket a belvárosi gyülekezet és a Brassói Magyar Dalárda a Bertalan negyedi Betlehem ima- és szeretetotthonban vendégelte meg. Tudor Csaba üstben főzött gulyása mindenkinek ízlett, a mátészalkaiak a receptjét is elkérték, a közös nótázás pedig fokozta a jókedvet. Ambrus Károly a dalárda nevében hálás köszönetet mondott a Kassay lelkészpárnak, Gézának és Jutkának, valamint Tudor Csaba szakácsnak, Gyárfás Katalinnak, Bertalan Zsuzsának, Bertalan Melindának, Pénzes Marikának, Simon Rózsikának és Tudor Liviának. Önzetlen, mindenre kiterjedő segítségük nélkül nem tudták volna megtartani a jubileumi ünnepséget.
Dalostestvéri szeretettel búcsúztunk el mátészalkai barátainktól. Karnagyuk, Balogh Ferencné Nagy Viola arra a kérdésre, hogy mi tetszett neki Brassóban a legjobban, azt válaszolta: „minden”.
