A sárospataki A Művelődés Háza és Könyvtára az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Észak-Magyarországi Képviseleti Pontjaként tevékenységének ötödik évfordulójához érkezett az idén. Számos tartalmas kulturális program, képzés, tapasztalatcsere, kiállítás, szakmai konferencia fémjelzi ezt a fél évtizedet. Jelen írásomban a szervezett együttműködés előzményeiről, főbb állomásairól és jövőbeni terveiről osztom meg az olvasókkal gondolataimat.
Az élet minden területén – de a kulturális folyamatok alakításában főképp – gyakran halljuk: „személyfüggő”. Az erdélyi egyesület és a sárospataki intézmény közös munkájának alakításában is fontos szerep jut két közművelő szakembernek, az EMKE-ét akkor vezető kolozsvári Dáné Tibor Kálmánnak és a sárospataki Népfőiskolai Egyesületet képviselő Bordás Istvánnak. Barátságuk az 1990-es években kezdődött, sok átbeszélgetett közös éjszaka, népfőiskolai szeminárium, szakmai program segítette őket egymás jobb megismerésében. Rövid idő alatt kiderült, egyformán gondolkoznak a kultúraközvetítés lehetséges módjairól, kellő aktivitásuk és bátorságuk van új kapcsolati hálók felkutatásához, a források megszerzéséhez és még a humoruk is sok hasonlóságot mutat. Ebből a szellemi-lelki szövetségből kaptam jómagam 2009-ben ízelítőt egy, a Magyar Házak vezetőinek Válaszúton tartott tréning alkalmával. Számomra e hétvége alatt kiderült: az azonos értékrend, a Sárospatakot Erdéllyel összekötő művelődéstörténeti emlékek, a formálódó szakmai innovációk intézményesült keretek között adhatnak új lendületet a hálózatba szerveződött Magyar Házak és az általam vezetett Makovecz-ház együttműködésének. Nem elhallgatandó tény, hogy a pataki kulturális intézmény korábban is kereste az erdélyi partnereket, és valósított meg közös programokat, így például: képzőművészeti kiállítást, amatőr színjátszó együttest, néptánccsoport bemutatkozását, szervezett kórustalálkozót erdélyi és helyi csoportok közreműködésével. Ezek azonban egy-egy időszerű évforduló vagy naptári év eseményeihez kötődtek, alkalomszerű rendezvények voltak, nem hosszú távú stratégia mentén szerveződtek.
Ilyen előzmények után – tekintettel Dáné Tibor Kálmán és Bordás István korábbi tapasztalataira – szakmai hármasunk az alábbi főbb célkitűzések mellett döntött:
- az EMKE által koordinált Magyar Ház láncolat egyes egyedeinek és a magyarországi, elsősorban Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kultúraközvetítő intézményeknek bekapcsolása az együttműködésbe,
- szakmai partner kapcsolatok építése az erdélyi és a magyarországi kollégák között,
- a sárospataki intézmény EMKE képviseleti pontként történő működtetése,
- hazai és uniós források aktiválása a közös munka érdekében.
A februári válaszúti találkozót 2009 májusában sárospataki hosszú hétvége követte, melyre 12 erdélyi kolléga jött el. A három nap alatt igyekeztünk olyan zempléni, tokaj-hegyaljai (Rátka, Tarcal, Bodrogkeresztúr, Sárospatak) intézményeket megmutatni, amelyek működésüket, feladatkörüket tekintve sok egyezőséget mutatnak az erdélyi házakkal. A kollégák közötti kapcsolatfelvétel elindult, új tervekkel indítottuk a 2010-es évet.
Sárospatakon A Művelődés Háza és Könyvtára falán 2010 márciusa óta tábla hirdeti a megtisztelő címet: az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Észak-Magyarországi Képviseleti Pontja. Az ünnepségre a hazai kulturális tárca magas szintű tisztségviselői éppúgy eljöttek, mint a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Népművelők Egyesületének húszfős csoportja. Az EMKE népes küldöttséggel érkezett a Bodrog parti városba. Nemcsak egyes Magyar Házak vezetői voltak részesei az ünnepi pillanatoknak, hanem a kolozsvári magyar nyelvű média is megörökítette az eseményeket. Felemelő pillanatok voltak ezek mindannyiunk számára. A levegőben érezni lehetett, hogy sok tenni akaró ember kíván a jövőben egy ügyet szolgálni: a kultúra sajátos eszközeivel építeni új kapcsolatokat magyar emberek között a szétdarabolt Kárpát-medencében. A Kincses Kolozsvár fotókiállítás, a kalotaszegi néprajzi kiállítás, a közművelődési szakmai fórum csak tovább erősítette a baráti hangulatú tartalmas beszélgetéseket, hogy a Rákóczi Pincében elköltött borkóstolót már ne is említsem.
Erdélyi tapasztalat, mint tananyag
Mérföldkő volt ez a márciusi találkozó. A határ mindkét oldalán újabb és újabb ötletek születtek és valósultak meg a közös gondolkodás eredményeként.
A Sárospatakon 2010 áprilisában rendezett Református Kollégiumok Kulturális Találkozóján vett részt a nagyenyedi Bethlen Gábor Református Kollégium a debreceni, a csurgói és a pápai kollégium mellett. A kapcsolatfelvételben és a szervezésben sokat segített Kerekes Hajnal, a nagyenyedi Dr. Szász Pál Egyesület elnöke. Ezt követte a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Népművelők Egyesületének háromnapos tapasztalatcseréje Erdélyben. Kilenc EMKE-ház működésébe nyertek betekintést a kollégák Nagybányától Medgyesig. A hazai munkatársak testközelből ismerhették meg az erdélyi házak erősségeit, és tapasztalhatták meg a mindennapok nehézségeit. Sokan átértékelték az itthoni problémáikat, mindannyiunk számára világossá vált: a háromnapos látogatás több volt, mint egy közművelődési szakmai út. Emberi tartásból, toleranciából, leleményességből egyaránt leckét kaptak a hazai népművelők, kiegészülve olyan történelmi, egyház- és társadalomtörténeti adatokkal, amelyek érthetőbbé tették számukra a szórvány-magyarság 21. századi állapotát. A válaszúti Szórványkollégium és a szamosújvári Téka Alapítvány embert formáló-nevelő munkája mellett a mi rendezvényszervezői feladataink eltörpülnek – vallották a kirándulás résztvevői.
Az összesen tíz szakmai munkatársat érintő csereprogram egyenes folyománya volt a tavaszi találkozónak. Erdélyből Vajdahunyad, Medgyes, Válaszút, Szamosújvár és Nagyszeben egy-egy munkatársa, Magyarországról Ózd, Hidasnémeti, Tiszaújváros, Tarcal és Sárospatak művelődésszervező kollégái voltak részesei a kétszer ötnapos tapasztalatszerző látogatásnak. Itt már tényleg csak generáló szerepe volt a sárospataki intézménynek. Tiszta szívből örültünk, hogy a személyes kapcsolatok mélyülnek. Sikerélményként könyveltük el, hogy az abaúji Hidasnémetiben dolgozó Ureczky Klára Tünde faluház-vezető az egész település elöljáróit Vajdahunyadra vitte „világot látni”.
Az együttműködésbe bevont partnerhálózat bővülését jelentette a 2011 márciusában Sárospatakon rendezett Cs. Szabó László Emléknap. A Budapesten született, Kolozsváron nevelkedett, majd emigrációban tevékenykedett író, esszéista – saját kérésének megfelelően – a sárospataki református temetőben nyugszik. A tiszteletére rendezett emléknapnak társszervezője volt a Kolozsvár Társaság, a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteménye és a Sárospataki Népfőiskolai Egyesület. Cs. Szabó hagyatéka a Református Kollégium egyik ékessége. Ritka szellemi nagyságoknak adott otthont e rendezvény keretében A Művelődés Háza. Egyed Péter professzor ötlete alapján később újabb tudományos esemény bővítette a közös kulturális események palettáját, a Vajdahunyadon rendezett Sipos Pál konferencia. Sipos Pál, Kazinczy Ferenc kortársa és jó barátja volt, öt évig a sárospataki kollégium matematika tanáraként is működött, a Vajdahunyad melletti szórvány településen, Tordoson végezte be életét, mint református lelkész. Kapcsolódását a Bodrog parti városhoz Kiss Endre József könyvtárigazgató mutatta be az erdélyi konferencián.
Határok feletti magyar-magyar együttműködés
A Magyar Népművelők Egyesülete szervezésében 2011-ben első ízben rendezték meg Kecskeméten a Kárpát-medencei Magyar Kulturális Szervezetek Konferenciáját. Az eseményre meghívást kaptunk annak bemutatására, miként működik az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Észak-Magyarországi Képviseleti Pontja. Dáné Tibor Kálmánnal közösen villantottuk fel az együttműködés addigi eredményeit. Az elmondottakat visszaigazolták a Tiborral érkező kollégák is, Dávid Lajosék Nagybányáról, Balázs-Bécsi Gyöngyi Válaszútról. A felvidéki, vajdasági, kárpátaljai és nem utolsó sorban hazai kollégák is élénk érdeklődést mutattak a programok iránt.
Ez a találkozó adta az ötletet Bordás Istvánnak, hogy az erdélyi közművelődés múltját és jelenét bemutató szakmai programot lefordítsa a felnőttképzés nyelvére. Vagyis a négy napos erdélyi szakmai barangolást – amelyet addig már jó néhányszor megtettünk – 32 órás tananyag formájába öntötte. Ez az elképzelés egybevágott a sárospataki A Művelődés Háza és Könyvtára újabb innovációjával, hiszen a kulturális központ 2011-ben lett akkreditált felnőttképzési intézmény is. Minden lehetőség – program és intézmény-akkreditáció – adott volt ahhoz, hogy ezzel a nem mindennapi programmal kilépjünk a felnőttképzési piacra. Az érdeklődés a vártnál is nagyobb volt. Négy különböző csoportban közel száz magyarországi kollégával ismertettük meg az Erdélyi közművelődés múltja és jelene (19132-3/2012 KOZMUV) című képzési programot. A csoportok résztvevői húsznál is több településről indultak útnak, hogy felfedezzék az erdélyi magyarság értékeit. Budapestről, Pápáról, Szekszárdról, Paksról, Kecskemétről éppúgy voltak kollégák, mint Pécsről, Békéscsabáról, Pásztóról vagy Egerből. A képzési tapasztalatokról folyamatosan beszámoltunk a közművelődési szakma hazai rangos tanácskozásain, de a kecskeméti IV. Kárpát-medencei Magyar Kulturális Szervezetek Konferenciáján is ismertettem a főbb eredményeket. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Észak-Magyarországi Képviseleti Pontjaként sokat dolgoztunk a képzések lebonyolításával, adminisztrációjával, melyért köszönet illeti közvetlen munkatársaimat. Az egyre bővülő hálózati együttműködés, az erdélyi és magyarországi intézmények, szervezetek közös projektjei azt bizonyítják, a képviseleti pont munkája messze túlmutat Sárospatak határain. Talán túlzás nélkül mondhatom: a hazai közművelődési szereplői között beszédtéma lett a különleges formában megvalósuló magyar-magyar együttműködés.
„Bekopogtam, s Erdély kaput nyitott”
A felnőttképzés területén tevékenykedő KultúrÁsz Közhasznú Egyesület Dr. Juhász Erika vezetésével is felfigyelt szerteágazó erdélyi kapcsolatrendszerünkre. Nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy az erdélyi szervezetet és intézményünket is együttműködésre hívta egy nemzetközi projektben.
Az évek alatt az EMKE kapcsolatrendszerének köszönhetően Sárospatak is beljebb lopakodott Erdély területén. A marosvásárhelyi Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesülettel valósítottunk meg több közös projektet. A Magyar Házak éves találkozóján rendszeresen ott vagyunk, Kovászna Megye kulturális tervező folyamataiba is betekintést nyertünk.
Sárospatakon minden évben szervezünk úgynevezett EMKE-programot. Ennek egyik szép példája volt 2013-ban a Hagyomány és korszerűség elnevezésű szakmai tanácskozás, amelyet Kallós Zoltán néprajzkutató is megtisztelt jelenlétével. A mezőségi kiállítás és pedagógiai módszertani fórum szintén Erdély különlegességeire hívta fel a figyelmet. Még nem említettem a rendszeres képzőművészeti cserekiállításokat a kolozsvári Györkös Mányi Albert Emlékház, a nagybányai Teleki Magyar Ház és a Sárospataki Képtár, valamint az intézményünk között. A Művelődés Háza és Könyvtára képviseleti munkáját Sárospatak Város Önkormányzata is elismeri és támogatja. A város polgármestere személyesen is részt vesz a folyamatok tervezésében és kivitelezésében.
Az elért eredmények mögött sok-sok megtett kilométer, sok ezer forint pályázati támogatás, sok székely vicc és „Kallós csepp” is van. Fáradságot még nem érzünk, tervünk még nagyon sok van. Eddig csak részben aknáztuk ki a történelemben, képzőművészetben, népművészetben, gasztronómiában rejlő lehetőségeket.
Az elmúlt évek alatt az erdélyi Magyar Házakban dolgozó kollégákkal napi munkakapcsolatot alakítottunk ki, konzultálunk pályázatok készítésénél, szakmai tervek megfogalmazásánál. A képviseleti munka új barátságokat is hozott, emberarcú és szerethető mindennapi feladatainknak e része. Intézményünk a Magyar Kultúra Napján kapta meg a Minősített Közművelődési Intézmény 2014 címet, többek között a nemzetközi együttműködés területén végzett tevékenységéért is.
Rendkívül hálás vagyok a sorsnak, hogy három évtizedes művelődésszervezői munkám során ilyen szép feladattal ajándékozott meg. Sokat köszönhetek Dáné Tibor Kálmánnak és Bordás Istvánnak, hogy partnerük lehetek e sok szakmai sikert és belső feltöltődést adó munkában. Megelégedéssel tölt el, hogy az EMKE új elnökével, Széman Péterrel tovább tudjuk folytatni ezt az értékes kapcsolatot. Végezetül álljon itt egy újpesti kolléganőnk néhány sora, amellyel megfogalmazta az erdélyi képzés tapasztalatait. Gondolatai akár az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Észak-Magyarországi Képviseleti Pontjának a mottója is lehetne: „Bekopogtam, s Erdély kaput nyitott. Igazán most, első ízben. Ajtó, ablak volt eddig is, amely engedett beszivárogni némi fényt – köszönhetően az erdélyi származású íróknak –, de a kapu most engedett a döngetésnek. Most, hogy belenézhettem a magyar kultúra kicsiny szigeteit őrző emberek szemébe, most, hogy beleláthattam gyötrelmes küzdelmeikbe, melyet a szórvány-magyarság megtartásáért, gyarapodásáért folytatnak. A kapu tehát sarkig tárult, s csak rajtunk múlik, átlépjük-e végre saját határainkat.”
