Csíkszentimre öröksége

„…a múlt emlékezete […] a mi megmaradásunk a jövőben.” ¹

Adott Erdélyben, a Csíki-medencében egy olyan falu, amely – ahogy az a legtöbb erdélyi településre jellemző – rendelkezik egy több száz éves úrilakkal, melynek állapota évtizedekig válságos, jövője pedig sokáig kérdéses volt. Ám a falu lakói magukénak vallják, és a település szimbólumaként tekintenek rá – megmentésén így fáradhatatlanul dolgoztak, a szó legnemesebb és legtényszerűbb értelmében minden követ megmozgattak érte.

Az eredmény önmagáért beszél. A kúriát a visszafordíthatatlannak elkönyvelt pusztulásból mentették ki, hogy sokévi tervezésnek és szívós kitartásnak köszönhetően ismét a falu büszkesége lehessen. A falu apraja-nagyja így birtokba veheti az ismét közösségi térként működő épületet, élettel töltheti meg, ahogyan annak idején is a település kulturális centrumaként szolgálta a falubelieket. Az egykori kultúrház és Virágh László híres mozija² helyett napjainkban vetítőtermet, népi mesterségeket bemutató termet, kiszolgáló helyiségeket, mosdókat alakítottak ki, pincétől a padlásig hasznosítottak minden teret.³

Az A kategóriás műemléki státusszal rendelkező csíkszentimrei Henter-kúria egykori pompájában az erdélyi barokk építészet egyik jelentős képviselőjének számított, illetve számít a mai napig.

A feledésre, romlásra ítélt történelmi épületek sorsában osztozó kúria állapota érdekes módon akkor fordult válságosra, amikor magánkézbe került. Az új tulajdonos a megvalósítandó tervek magas költsége miatt veszendőbe hagyta az ekkor már ingatlansorba süllyedt épületet. Az évtizedes elhanyagoltság súlya főként azért tűnt riasztónak, mert a tulajdonoscsere idején éppen az épület elgombásodott faszerkezetű tetőzetének szakszerű restaurálása volt folyamatban, állami gyorssegély révén. Az új tulajdonos profitorientációja miatt az állam visszavonta a tetőzetre szánt fedezetet, és így az épület megcsonkított formájában már kevésbé tudott ellenállni a további megpróbáltatásoknak. Az áldatlan állapotot felismerve a falu önkormányzata megtette a szükséges lépéseket, majd visszaigényelte a kúriát, így 2011 óta ismét – önkormányzati tulajdon révén – az országos műemléki listán szerepel. Az önkormányzat a birtokjogok rendezése óta nagy erőkkel összpontosított a felújításra, kihasználva minden lehetőséget az arra érdemes befektetők keresésén keresztül az állami támogatás elnyeréséig. Míg ezek közül bármelyik is végleges megoldást kínált volna, addig önerőből az állagmegőrzést, az értékmentést folytatták, szorgalmazták. Hol helyi rendezvénysorozat helyszíneként jelölték meg a kúriát, hol a kúriáért szervezett akciókkal tartották fent a megmentése iránti lelkesedést. Végül 2017-ben pályázatot nyertek a felújításra – a munkálatokat 2021-ben kezdték meg, és 2023-ban fejezték be.

A falu történeti múltjának jelképeként a kúria olyan örökséget képvisel a helyiek szemében, amelynek megtartásáért a közösségi összefogást is vállalták. Ennek az értékmentő folyamatnak egy játékosabb szegmensét vázolom fel 2011-ből.

A település ismertetésén túl az egykori és mostani műemléképület örökségi státuszának miértjére és mikéntjére is kitérek, majd a már említett értékmentési tevékenység leírása következik.

Településtörténet

Csíkszentimre az alcsíki falvakat tömörítő Alcsíki-medencében fekszik, északról Csíkszentkirály, délről Csíkszentsimon határolja. A falu Csíkszeredától 11 km-re a 12A jelzésű országúton közelíthető meg. Orbán Balázs az Alcsíkon található települést községként tüntette fel, fekvését ekképp határozta meg: „Szent-Simonon felül, alig negyedóra távolra Szent-Imre következik, mely község a balparti Bedecs patak és a jobbparti Rege- és Bánya patakok Oltba ömlésénél fekszik.”⁴

A település a székely falvak felosztása szerint több tízesből tevődik össze. A részek tagoltságát a falun átszelő Olt folyó még inkább hangsúlyozza: így a napjainkban is fennálló helynevek szerint az Olt bal partján Bedecs, jobb partján pedig Oltelve húzódik. Oltelve magába foglalja a Felszeg, Sándorszeg, Alszeg, Pálszeg – a jelenlegi térképeken is feltüntetett – falurészeket.

Ugyancsak Orbán Balázs leírására hivatkozva a részek neveit tekintve a falufelosztás egykoron másabb képet mutathatott,⁵ ugyanis ő a bal parti részre, Bedecs mellé helyezi Alszeget, illetve itt még egy ma már nem szereplő Tengeszeg⁶ nevű részt is megjelöl. Első írásos említése a falunak az 1567-es regestrumban lelhető meg, ahol 30 kapuval jegyzik fel Zent Emreh alakjában, mostani falurészét, Bedecset pedig 26 kapujával külön adózó faluként tüntetik fel.⁷

Írásos forrásokban a faluról ugyan korábban is értesülünk, ám az 1552-es ítéletvégrehajtásban olvasható adatközlés szűkre szabottan – csak a sértett fél származását illetően – tér ki a névemlítésre: „Szent-Imre Márton Gergely”. „A település első írásos említése a 16. századból maradt fenn. Ekkor sem a falu, hanem egy falubeli jelenik meg egy okiratban: »Nagymihályi Ödönfi László görgényi várnagy és székelyek is megparancsolja Csíkszék tisztségének, hogy Szent-simoni Endes Balázs ellen, ki Szent-Imrei Márton Gergely fiának megsebzéséért és félholtra veréséért nagyobb hatalmaskodásban és a megsebzett élő vérdíjában marasztaltatott el, ezen ítéletet hajtsák végre s Márton Gergelynek tétesenek eleget. Kelt Keresztfalván 1552 ápr. 2-dikán.«”⁸

A következő írásos közlés a faluról a csíkszentkirályi és krasznahorkai Andrássyak 1569-es, II. János király által kiadott adománylevelében szerepel – a település ekkor Andrássy-birtokká vált.⁹ Az Andrássyak az 1700-as évektől már nem újították fel a Szentimrére vonatkozó birtoklevelüket.

Az Andrássyak után jelentősebb nemesi családként a szentiváni Henterek lettek a falu főbb birtokosai. A család a 19. század végéig jelen volt a település életében. 

A falu öröksége – a Henter család örököse

„A helytörténet a múltról beszél, ám a jelenhez szól. Ahhoz, hogy a múlt értékei beépüljenek a mai és jövőbeni kultúrába, és a bennük rejlő lehetőségeknek megfelelően áthassák akár az emberek mindennapi életét is, át kell tudnunk adni azt a hagyományt, amelyet egy-egy közösség nyelvi, szellemi és anyagi kultúrája kialakított és megőrzött.”¹⁰

A csíkszentimrei Henter-kúria életútja két család történetével fonódik össze: a feltehetően középkori alapokon nyugvó épületmag egykor a Hadnagy családnak nyújtott otthont, majd házasodás révén a Henter család vehette birtokba és alakíthatta saját igényeire a régi udvarházat. A Henterek társadalmi rangja, közéleti szereplése is meghatározta az épület alakításait: arculata tükrözte, mintegy lenyomatként a család rangját, presztízsét. A sorsfordító idők az egykori nemesi lakot eladásra ítélték, majd a nagy rekvirálások, kitelepítések idején a nép javára ítélték a tulajdonlását. A falu lakosai évtizedeken át kultúrházként, moziként használták a kúriát, egyszóval a népművelés csíkszentimrei epicentrumaként tetszeleghetett az egykori úrilak. És milyen jól tette! Hisz a köz szolgálatába állított épület a köztudatban mindvégig Henter-kúriaként élt. E néven, önmagához képest bármilyen kifordított formában is, de vihette tovább a nemesi udvarházak évszázados népnevelő hagyományát egy olyan sötét korban, amikor az arisztokráciát el akarták törölni a föld színéről. A szép új világ visszaszolgáltatásai idején a kúria így nemcsak egy család magányos örökségeként várt jobb sorsára, hanem egy egész falu népe sorakozhatott fel megmentéséért. A kúria így családi örökségből lokális szintű, identitást meghatározó, kollektív emlékezetű örökséggé vált.

Hogy egy, kialakulása idején lakóházként funkcionáló épület miképp válhatott műemlékké, majd a falut meghatározó emblematikus épületté, az az örökség ismertetésével magyarázható a legpontosabban.

Az örökség érvényessége. Hogyan jön/jött létre az örökség?

Az ókori Róma társadalmában fellelhető patrimonium és hereditas fogalmakig tekintenek vissza azok a tanulmányok, amelyek a most használatos örökség fogalmi jelenségét kívánják definiálni. A római jog értelmezésében a patrimonium egy család számára reprezentatív, nemzedékek között örökölt konkrét javakat jelenti. A rokoni kötelék határozta meg a hagyományozódást. A hereditas tágabb halmazú, nemcsak a vérségi kapcsolatokra terjedt ki, hanem társadalmi közösségekre. Mondhatni ez határozta meg az egyes etnikumok különbözőségét.

A mai használatban az örökség azokat a tárgyi, szellemi javakat, eszméket, hagyományokat, szokásokat öleli fel, amelyeket a mai használó érdemesnek ítélt átvenni és tovább hagyományozni.

Kulturális örökség

Örökségi jelentőséget egy helyszín, épület, tárgy, szokás az őt magában foglaló civilizáció kulturális aspektusaiban kaphat. A kulturális aspektusok a történeti, tudományos, társadalmi, régészeti, építészeti, természeti jelentések és értékek. A megőrzendő a jelentés és értékasszociációk generációs egymásra épülése révén, azaz hagyományozódás útján teremtődik meg. A kulturális örökséget (cultural heritage, patrimoine culturel) a kultúra felőli megközelítésben „egy közösség számára fontos jelentéssel bíró tárgyak, és az azokkal kifejezett immateriális létezők alkotják”¹¹. 

Az örökség és kulturális örökség közötti különbség nehezen fedezhető fel, a jelentéstartalmak a jelenlegi értelmezéseket figyelembe véve eléggé átmosódtak egymásba. Ahogyan az örökség a műemlék azonosságként is elkönyvelhető, az interdiszciplinaritást hangsúlyozó álláspont kezd nyerésre állni az örökség definiálásában. Hogy miképp vált az örökség a műemléki integráció szinonimájává, és határozza meg a ma kultúrafelfogását, azt történeti fejlődése mutatja.

Általánosan a francia forradalmat tekintik az örökség létrehozójának, ekkor tervezték meg tudatosan az örökségképet, és a francia nemzet önmeghatározójaként használták. Ugyanakkor a jakobinus diktatúra intézkedése előtt már két állomást tudhatott maga mögött az örökség, a jelentés hordozója ekkor alakult ki: a történeti emlékként létező reprezentatív épület.

Az első éra ősállapota a fogalomnak, az antikvitás és a középkor ideje, amelyet Alois Riegl osztrák művészettörténész a műemlékvédelem intencionális korának jelölt meg. Az i. sz. 2. század Görögországának hellén építészeti emlékeit Pauszaniasz ismerteti Utazás Hellászban című művében. Az ókori Róma például a műalkotások tárházaként volt számontartva, ugyanis a meghódított területek emlékeit hadizsákmányként állították fel a városban. Ezek jelképként demonstrálták a hatalmat.

A második kor a reneszánsz ideje, amikor is a művészeti és történeti emlék színre lépett Rómában. A pápai állam újraalkotása, az itáliai fensőbbség elismertetése indította el a régi korok építészetének és műalkotásainak re­no­vatióját, a tudomány és művészet újjászületését az ókori minták imitatiója által. A pápai bullák rendeletei a múlt jelképeink megőrzését határozták meg, a városkép egységéért a történeti emléket hordozó épületek karbantartásával. A védelmező tevékenységhez ugyanakkor társult a muzealizáció folyamata is: a capitoliumi szoborpark, a firenzei Uffizi Képtár. 

A Direktórium beszerző tevékenysége a francia forradalom idejére tehető, innentől vehetjük a fogalom alakulásának harmadik korszakát. Az örökség itt már tervezetten jelentkezik. 1790-ben Édouard Pommier teoretikus a patrimoine national fogalom megteremtésével az egyháztól és a királyságtól lefoglalt javaknak adott politikai mentességet, így a francia forradalom megszülte nemzettudat a műalkotások átértékelésében lelhette meg önmeghatározását. A jakobinus diktatúra egy olyan intézkedést tudhat magáénak, amely ezt az aktust lehetővé tette, ugyanis dekrétumban tiltotta meg az „ellenséges” múltat reprezentáló értékek, javak pusztítását. A múlt, az örökség megismerése, az emlékek közkinccsé tétele az együvé tartozást, az egy kultúrába való integrációt tette lehetővé. A nemzetfogalom, a hősi múlt emlékezete, a történeti örökség megőrzése az intézményesülésben teljesedett ki, és a francia mintát folytatva nemzeti múzeumok épültek, a műemlékek védelmére irányuló intézkedések láttak napvilágot. A nemzeti örökségben az épített emlékek élveznek elsőbbséget, hiszen azok dokumentálják a megalkotott nemzeti történelmet.

A negyedik érában, vagyis a jelenben az örökség átalakul, bővül, terjeszkedik. Az örökség fogalmának az épített emlékről a népi tradíció, szokásvilág fele terjedése az 1960-as években következett be. Szembetűnő az elfordulás időzítése. Mintha a második világháborús pusztítások az épített örökségbe vetett bizalomnak, önmeghatározásnak vetettek volna véget, a teljes és részleges helyreállítások ellenére. Az 1964-es Velencei Karta csak a megőrzés és konzerválás hangoztatásával tudott válaszolni az európai újjáépítési hullámra, amely történelmi városokat (Krakkó, Varsó, Gdańsk) is magával ragadott. Talán nem véletlen a népi kultúrához való fordulás, hogy a gyökerek keresése az épített társadalomból a természetközeli társadalmakba költözött. Az örökséget már nem régiség határozza meg, nem a történeti műemlék. A dicső múlt kultusza átvedlik az élő múlt kultuszává, az örökség jelen reflexiója hangsúlyosabbá válik.

A hetvenes években a többértelműség pártolásával a hagyományos nemzeti elvszerűség az örökségben jelenközpontúsággá alakult, és a kulturális örökség fogalma a kollektív emlékezet fogalmával azonosult (Husz Mária, Sonkoly Gábor).

A 21. század felfogásában a kulturális örökség produktumként intézményesült, és olyan gondolkodásmóddá változott, amelyben egy társadalom emlékezete és múlt általi önmeghatározása a hagyományos eszközök (történeti épületek, múzeumok, könyvtárak) tartalmisága mellett az interpretációra – avagy tolmácsolás, közvetítés, bemutatás, prezentáció, reprezentáció¹² –, az esztétikumra és élményszerűségre épült.

Az örökség és műemlék mára szinonimaként kezelendő. Az integrált műemlékvédelem átalakult integrált örökséggé, és sokkal inkább szemléleti jelenség, mint meghatározható fogalom. A módszertani átalakulásban az örökség az adott immateriális vagy materiális javat a saját kontextusában vizsgálja, az emlékek hovatartozásának momentumaként fogható fel, és nem tartózkodik az átjárhatóság gyakorlatától sem (Fekete Ilona).

A nemzettudat, nemzeti történelem kulturális örökség fogalom kibővülésével a megfoghatatlan és szellemi dimenziókat is felöleli. Így a toleranciával karöltve az intézményesülés révén a hivatalos történelem nélküli entitások is legitimációt kapnak.

Az örökség szintjei így kategorizálhatók: a világ emberiségének öröksége, nemzeti szint, lokális szint, személyes örökség (Husz Mária). Közös pont közöttük az örökségtudat, míg a különbség az identitáskeresésben, az örökség élményszerűségében – itt az utazásélmény –, az érzelmi kötődésben nyilvánul meg.

Miért az épített örökség?

Az épület örökségi jellege mindig szubjektív, hiszen az ember épített környezetén mérhető leginkább a társadalmi életmód és a kulturális fejlődés. Egy épület szimbóluma lehet az őt birtokló közösségnek a hozzá fűződő asszociációk által, és múltjuk bizonyítékaként őrzik, ápolják, megemlékeznek róla. Az örökösök viszonyulása adja meg egy épület örökségértékét.

Az épített örökség, mint tárgyi dokumentálója egy nemzet történelmének, mindig jó lehetőséget kínál egy ország, egy nép történelmi múltjának megismerésére. E sajátossága miatt az építészeti emlék mindig elsőbbséget élvez egy vidék, település bemutatásánál.

Az önkormányzati tulajdonú udvarház a tulajdonos révén biztosítva van a megőrzés, a közszemlére tevés és a res­ta­urálás terén. A falu elöljárói a közösség tagjainak elszámolással tartoznak az önkormányzat befektetett anyagi javairól, és így a számonkérés egyfajta hivatalon kívüli ösztönzést is adhat az esetleges tervek kivitelezéséhez.

Az udvarházat közösségi térként hasznosították, kulturális központként működtetik majd. A falu szolgálatába állított intézménynek adnak otthon az önkormányzati tervek szerint, így az emlékezet és örökség összekapcsolódása által alkotott identitás elve is érvényesülhet.¹³

A Henterek. Családtörténet Csíkszentimréhez kötődően

A sepsi-szentiváni, nemes és báró Henter család eredetéről két felfogás is él, mindez Kővári László nemzedékrendi összefoglalójára alapszik: az írásos forrásokban először szereplő Henter Gáspár apjának Lukácsot (családi ősi fészke Sepsiszentiván), valamint Dénest (családi ősi fészke Nagyajta) veszik leszármaztató ősnek.

Lukács anyja egyetlen Apor leszármazottként ment nőül Burczia Mátéhoz. Házasságukból még egy fiút, Istvánt említik, aki megtartotta az Apor nevet, és Bálványoson lakott. Maga Lukács Sepsiszentivánra költözve kapta előtagként a kis Henter nevet, míg fiát, Mátét már csak Henterként említik.¹⁴

Másrészről a Dénestől való származásra alapozva építik fel a családfát, ahol a család ősi fészke a fiú, Henter Gáspár 1531-ben bejegyzett lakhelye szerint Nagyajta – a többi Henter is nagyajtaiként szerepel a lustrákban. E felfogás nyomán haladva Szentiván hozományként került a család birtokába, Henter Benedek (1538) és Burczi Apor Borbála házassága kapcsán; a szentiváni előnevet pedig fiuk, András vette fel 1635-től. Az immár szentiváni Henter András a szentimrei Hadnagy Katalinnal kötött házassága révén jutott Csíkszentimrére.¹⁵

Az elkövetkező századok folyamán a család férfitagjai általánosan viseltek hivatali tisztségeket Udvarhelyszék, Háromszék és Csíkszék területén, többek között főkirálybíró, tábornok, portai követ, ítélőmester státuszban.

A bárói címet két ágon is megkapta a család: Ferenc fia, Ádám 1753-ban, míg Mihály fia, Dávid 1744-ben, mely utóbbi ág 1788-ban Ferenc által ki is halt.¹⁶ 

A bárói cím folytonosan megmaradt tehát Ádám révén, akinek neve Csíkszentimrén tűnik fel templomépíttetőként; az ottani Domus Historia tanúsága szerint ugyanis jelentős adományokkal támogatta a templom újjáépítését. Halálakor a templom Szent József-kápolnájában temették el, 1781-es feliratú sírköve tanúságként ma is látható. Ugyanakkor apja, Ferenc is ténykedett a szentimrei egyház gazdagításáért – a templomban álló, 17. századi főoltár az ő rendelése nyomán került az egykori 15. századból megmaradt régi szárnyasoltár helyébe.¹⁷ A templom javára történő adományozásokat a további utódok is gyakorolták, ahogyan az udvarhelyszéki főkirálybíró Antal, és ennek fia, József végrendelete is mutatja. A falu határában álló Szent Margit-kápolna javítására 1823-ban Henter János kápolnabíró tett adományt. Ami a címert illeti, közöljük Dávid bárói címerpajzsának leírását, hiszen általánosan ez a címer szerepel a Henter név kapcsán: „Czímere paizsát balfelöl ezüst és kék, jobbfelöl vörös és arany melléklet ékíti; felette katonai zárt sisak, melyen királyi korona. A paizs kék mezejében három zöld halmon emelkedő királyi koronán daru áll, nyakán hátulról átnyílazva, s jobb lábában az őrködés jelképét, tekét tartva; a paizs felső felét, félre vont függönyt képezőleg két felöl vörös mező foglalja el, melyek jobbján kivont görbe kard, balfelöli részen fejér faragott toll látszik.”¹⁸

A Henter család szentimrei tartózkodása talán báró Henter József halálával szakadhatott meg véglegesen, a továbbiakban leginkább Szentdemeterhez és Kelementelkéhez kötődően tűnik fel nevük. A szentiváni Henter nemes család legutolsó leszármazottja a nemzedékrendi táblán az 1877-es születésű Géza, Henter Benedek és Petky Borbála fia.

A Henter-kúria története

A csíkszéki barokk világi építészet egyik jelentős emlékeként számontartott udvarház építési évét általánosan 1713-ra teszik.¹⁹ A főként 18. századi népi építészet hatását tükröző épület téglalap alaprajzot mutat, a bejáratnál oszlopokon nyugvó, nyitott tornáccal. A tornác faragott kőoszlopai díszítésük révén – akantuszlevél, háromszirmú virágfüzérek – még a reneszánsz hatását idézik. A tornác feletti, szélein volutában lefutó háromszögű oromzaton a Henter család címere kapott helyet.

Téralakítás szerint alápincézett pitvarból, ebédlőből, konyhából, valamint több hálószobából állhatott. Az épület általunk ismert formájában egy régebbi udvarház alapjain alakult ki, több rendbeli építkezés során. Ugyan bizonyíthatóan középkori részletet a régészeti kutatás nem tud felmutatni, de a főbejárati (a főbejárat északi-északnyugati, középkori udvarházhoz képest atipikus főbejárata), falazási és alaprajzi anomáliák szerint időrendbe lehet szedni a többszöri és jelentős átalakításokat.²⁰ Botár István régész szerint a kúria magja az épület északkeleti negyedében lehetett, feltételezhetően hármas osztatú alaprajzzal rendelkezhetett, a mostaninál eltérőbb tájolással, déli irányultsági főbejárattal. Középkori voltát a Csíki Székely Múzeum Bedecs néven tárolt 12/13–15/16. századi kerámiatöredéke után feltételezik. A második rendbeli építkezés az északnyugati rész két helyiségét és a pincéket adta. A pincék bejárata déli irányból nyílt, még nem volt boltozásuk. A főbejárat a déli homlokzaton nyugati tájolású volt. 1977 előtt ezt az épületrészt lebontották. 1713-ra tehető a második építkezési fázis, ekkorra valószínűsítik a Henter-kúria felépítésének időpontját, azonban az évszámos kő másodlagos falazású, így ez a korábban biztos időpont is kérdésessé vált.

A Henter család közéleti szerepéhez méltó lakot kívánt, így a régi udvarház nagyobb átalakulása hozzájuk köthető: a korábbi helyiségeket összevonták, újabbakat építettek, a főbejáratot átrakták. Ekkor alakult ki az épület mai alaprajza. A kúria tájolása nyugat–északnyugati irányultságú, főbejárata is ezen az oldalon nyílik, a templomra való rálátással, mely templom felújítását ugyancsak a Henter család rendelte meg. Az épület helyiségeinek rangsora is az új tájoláshoz igazodott: a reprezentatív termek a nyugati részre tolódtak, a korábbi udvarház helyiségei kiszolgáló funkciót kaptak. Az építkezés idejét a bejárat portikuszában szereplő felirat alapján Vámszer Géza 1764-re datálta.

A következő építkezési időszak strukturális változásokat nem hozott, inkább az épület arculatának egységesítése volt a cél: egyforma nyílászárók, párkányzat, a helyiségek fűtőberendezéseinek egy kéményre csatlakoztatása stb. Az egyik kémény felirata alapján 1802-re tehető a munkálatok befejezése. A Henter-kúriát meghatározó virágmintás oszlopos portikusz felállításának ideje talán ebből az időszakból való. A régészeti kutatás a falazás alapján egyértelműsíti a másodlagos elhelyezést, származási helynek analógiák alapján Háromszéket jelölve meg. Ugyan építkezési kronológiában támpontot nem szolgáltat a reneszánsz ízű virágmintás oszlopokkal és barokk volutás timpanonnal tündöklő timpanon, építészeti hatása mégis látható és tetten érhető.²¹ 

Az udvarházat a két világháború között, 1928-ban, vásárlás útján egyházi tulajdonba került. Az eladó Szentkereszty család házasság révén jutott birtokra, Henter Dávid felesége, Szentkereszty Irma révén. Az utolsó alakítás már az egyházi tulajdonlás időszakából való. 1934-es renováltatása és ekkori bővítése Kovács Balázs esperes-plébános nevéhez kapcsolódik: a keleti homlokzatot ekkor részlegesen lebontották és kialakították a kultúrház színpadát. A művelődési ház funkció mellett felekezeti iskolának is otthont nyújtó épület az 1948-as államosítási hullámkor megőrizhette iskolai jellegét, jelentős belső szerkezeti változásokkal. A tanintézmény után az állami termelőszövetkezet kapott helyet az épületben, és ezentúl állagára kevés gondot fordítottak, majd a környező területet felparcellázva családi házak építésére használták fel. 

Az épület 1990 után került vissza a csíkszentimrei katolikus egyház tulajdonába. Az állami hivatalos műemlékjegyzékben is számontartják az udvarházat 1992 óta, sőt 1997 és 1999 között a Műemlékvédelmi Igazgatóság az épület rossz állaga miatt gyorssegélyt utalt ki a legszükségesebbnek ítélt állagmegőrzési munkálatok elvégzésére.

Időközben új tulajdonost kapott a betonoszlopokkal megtámogatott épület egy magyarországi befektető személyében, aki a helyreállítási költségek magas volta miatt végül elállt a munkálatok befejezésétől. A vállalkozói szférában való szereplése miatt a műemléképület végül lekerült a Műemlékvédelmi Igazgatóság által támogatottak listájáról. A rohamosan romló állagú épületért a falu önkormányzata folytatott többévnyi, sikeresnek alig mondható harcot, ám végül 2011-ben a polgármesteri hivatal visszavásárolta a kúriát, majd ismét felrakatta a műemléki jegyzékbe. 

A mai örökösök – a csíkszentimrei Henterek és a Webkastély

„Erdélyben rengeteg romos állapotban levő kastély és kúria áll kihasználatlanul, annak ellenére, hogy ezen épületek a helyi kulturális örökség alappilléreit képezik.

A Kastély Erdélyben program célja Erdély kastélyai és kúriái gazdasági, társadalmi és turisztikai szerepének megismertetése, valamint a térség fenntartható fejlődéséhez való hozzájá­rulásuk erősítése és kulturális értékük megőrzése. A cél és a figyelemfelkeltés elérése érdekében a Pont Csoport ismét útjára indítja Webkastély online vetélkedőjét.

A verseny célja, hogy tájékoztasson az erdélyi kastélyok állapotáról, és hogy bekapcsolja őket a turisztikai körforgásba. Szeretnénk, ha szorosabbá fonódna a kapcsolat a közösség és a kastélyok, kúriák tulajdonosai/működtetői között, ezáltal is tudatosítva, hogy a műemlékek a település részei, közös örökséget hordoznak, amely a közösséget is gazdagítja. A vetélkedő révén egy olyan gyakorlati adatbázis, információhalmaz gyűlhet össze, amely a műemlékvédők, a témát kutatók figyelmét esetleg elkerüli.”²²

A fent idézett felhívás az erdélyi magyar nyomtatott és online sajtóban²³ is nagy figyelmet kapó Webkastély – Élj a kastéllyal! nevezetű online vetélkedő 2012-es, másodszori megrendezéséről tájékoztat – a vetélkedőt először 2011 októberében tartották meg.

Az internetalapú vetélkedő iránti érdeklődést mutatja az első fordulóra benevezettek nagy létszáma: huszonhárom település csapata szállt versenybe, holott a benevezési feltételek nagyon behatárolták az elfogadható jelentkezőket.

Röviden összefoglalva a feltételeket, olyan 6–10 fős csapat jöhetett számításba versenyzőként, amelyek tagjai erdélyi kastély vagy kúria közelében élnek, és egy helyi civil szervezettel is együttműködnek.

A megkötések ugyanakkor a vetélkedő komolyságát emelték ki, mivel önkormányzati vagy civil szervezeti hátérrel nem rendelkező jelentkező esetén a verseny jövőbeni eredményeit nehézkesebb, ha egyenesen nem lehetetlen kamatoztatni. A verseny díjazásai is elsődlegesen közösségi célokat szolgáltak. A 2011-es verseny első és második helyezettjei brüsszeli utazással egybekötött kastélylátogatós tanulmányutat nyertek, míg a többi kiosztott díj is híven tükrözi a támogatás célját szem előtt tartó szervezői elvet: pályázatírásban való segítségnyújtás, kastélyhonlap elkészítése, ingyenes részvétel a Bonchidai Kastély Napokon stb. A négy szervezet – a Pont Csoport, a Transindex, a Transilvania Trust Alapítvány és az Élő Erdély Egyesület – együttműködésén alapuló vetélkedő két kiadást ért meg, miközben több, úrilakkal rendelkező település lakói között indította el a múlt iránti tevékeny érdeklődést.

A csíkszentimrei Henterek nevű csapat a szentimrei Henter-kúriával jelentkezett a verseny 2011-es fordulójára. A hatfős csapat – Fülöp Kinga alpolgármester, Balog Ibolya és András Éva tanár, Keresztes Nándor informatikus, László Zsolt egyetemista és Pál István informatikus – elsődlegesen a újonnan önkormányzati tulajdonba került kúria megismertetéséért és ezáltal támogatók vonzásáért szállt versenybe.

A kúria megelevenedik a versenypróbákon keresztül 

1. KastélyMúlt: régi fotók, régi történetek²⁴; a vérfürdő utáni eskü²⁵. Az online vetélkedő első próbája során a Henter-kúriáról tudhattak meg többet a versenyzők: a madéfalvi veszedelem után alakuló alcsíki székely határőrség tagjai báró Henter Ádámmal egyetemben tették le esküjüket a kúriában, 1763. január 18-án.

Az archív felvételek a közelmúltból láttatják a még java épségében álló kúria épületét – művelődési otthonként 1947-ből, vagy a két világháború közötti évekből a barokk kapuzat mutatja hajdanvolt fényét. A felvételek főként a mai állapotok tükrében bírnak jelentőséggel, ugyanis az immár 2011 óta önkormányzati tulajdonú épület jelenlegi állaga akár az 1994-es felvételhez is viszonyítva is aggasztó, ahogyan ez a csapat a közleményében is kiemelten hangsúlyozta.

 

2. KastélyJelen: mit gondolnak a helyiek a kastélyról²⁶;vélekedések a Henter-kúriáról²⁷. A második próba mutatott rá leginkább az épület és az őt birtokló közösség viszonyára, arra, hogy mennyire élő az adott kastély, kúria, udvarház által képviselt múlt; vagy tulajdonítanak-e történeti értéket az akár évszázadok óta fennálló úrilakoknak.

A csíkszentimreiek kortól függően viszonyultak a kúriához úgy tudásban, mint értékelésben. Az idős nemzedék többnyire a mindennapok szerves részének tekintette az udvarházat, amely művelődési otthonként működve főbb életesemény helyszíneként jelentette, jelképezte a múltat. A középkorú és fiatalabb nemzedékek számára intézményi jellege miatt a gyermekkori fejlődés színtere volt, így egyéni nosztalgiák kiváltója is. A kisiskolások a falu nevezetes épületét már csak omladozó, tetőtlen romnak látták, az átadott információk révén ruházták fel történeti értékkel a kúriát.

A kúria a generációk véleményeinek tükrében a közös emlékezés mellett az egyéni emlékezés helyszíneként az önkeresés, a gyökérkeresés színterévé avanzsál, majd pedig történelmi azonosítópontként működik a növekvő gyermekek szemében.

 

3. KastélyLátogató: barangolás a kastély környékén²⁸; csíkszentimrei barangolások gyalog, keréken és lóháton²⁹. A harmadik feladat a napjainkban különös figyelemnek örvendő kulturális turizmus, örökségturizmus mezsgyéjére vezette el a megmérkőzni vágyókat. A feladat fő célja volt autentikusan bemutatni a kiválasztott épületeket.

Az épített örökség örökségértéke főként az őt „birtokba vevő” viszonyulásától függ. A birtokbavételt pedig az örökség révén kapott élmény határozza meg – amelynek pozitív vagy negatív voltától függ az, hogy miképpen viszonyul a továbbiakban az értékelő az adott örökséghez.

A monografikus csíkszentimrei barangolás autentikust kínál: a falu jelentősebb épületeit is érintve – így a Margit-kápolnát, a római katolikus templomot, a kúriát – a történelmi múlt megelevenedik a résztvevők számára, majd a népi mesterségekkel foglalkozó műhelyek látogatásával a népi hagyományokba, a szentimrei huszárok révén pedig a felélesztett történelembe is betekintést nyerhetnek. 

 

4. KastélyJövő: kastélyod 2020-ban³⁰; naplóbejegyzés; új szemlélet, régi hangulat³¹. Az önkormányzati háttérrel rendelkező csapat megosztotta dédelgetett tervét: kulturális központként, a települést meghatározó intézményként szeretné működtetni a Henter-kúriát.

 

5. KastélyNap; szervezzetek kastélynapot³²; sporttal a kúriáért – a közösségért³³. A szentimreiek félmaratont szerveztek, amibe megpróbálták bevonni a helybélieket is, a rendezvény pedig egy csíkszéki sporteseménnyé vált. A falu aktív részvételével zajló 8. Félmaraton – Futás a Henter-kúria megmentéséért elsődlegesen azt a célt szolgálta, hogy felhívják a helybeliek figyelmét az immár visszakapott épületre, valamint ösztönözzék a falu lakóit arra, hogy a közös tulajdonú műemléket tevékeny munkával támogassák.

Az online vetélkedő során írt bejegyzésekből az épített örökség újbóli örökségesítésének elve rajzolódik ki. Az egykori műemléképület a falusiak szemében az enyésző múlt nosztalgikus pontjaként maradt meg azáltal, hogy elveszítette a műemléki státuszát, és magántulajdonba került. A többször hangsúlyozott figyelemfelkeltés elsődlegesen a kúria közvetlen környezetében élő, az épület mellett élő helybelieknek szólt.

A falu tulajdonába jutott kúriát tehát ismét meg kellett ismertetni, újra felfedeztetni a régi korokból megmaradt felvételekkel, emlékekkel. Az újonnan felszínre kerülő múltmorzsák segíthetik a közösséget az általuk birtokolt érték méltányolására.

Mert a kúria fennmaradása kizárólag a helyiek hathatós közreműködése és segítsége révén valósulhat meg. Ennek a fennmaradásnak feltétele pedig az örökség értékének ismerete, valamint a kapott örökséggel való azonosulás.

 

Felhasznált irodalom

Botár István: Középkori udvarházak Csíkban I. Kutatási helyzetkép. In: A Csíki Székely Múzeum évkönyve IX. Csíki Székely Múzeum, Csíkszereda, 2013.

Daczó Katalin (szerk.): Csíkszentimre öröksége. Csíkszentimre, 2011.

Darvas Attila: A csíkszentimrei Henter-kúria. Hargita Népe, 2010. február 5.

Domard, Christian: A műemlékvédelem és a turizmus kapcsolata. Turizmus Bulletin 1999/1.

Endes Miklós: Csík-, Gyergyó-, Kászonszékek (Csík megye) földjének és népének története 1918-ig. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1938.

Erdősi Péter-Sonkoly Gábor: A kultúra melankóliája. Világosság 2005/6.

Fekete Ilona: Műemlékvédelem és örökség Magyarországon: intézménytörténet, pers­pektívák, vélemények. Világosság 2005/5.

Forró Albert: A Henterek és csíkszentimrei udvarházuk. Örökségünk II/3, 2008.

Hartog, François: Örökség és történelem: az örökség ideje. Régió 2000/4.

Husz Mária: A kulturális örökség társadalmi dimenziói. Tudásmenedzsment, VII. évfolyam, 2. szám.

Husz Mária: Kulturális örökség a későmodern társadalomban. Múzeumi Közlemények 2007/1.

Kővári László: Erdély nevezetesebb családai. Kolozsvártt, 1854.

Orbán Balázs: A Székelyföld leírása. Európai Idő Kiadó. 5. füzet, 1991.

Sonkoly Gábor: A kulturális örökség fogalmának értelmezési és alkalmazási szintjei. Régió 2000/4.

Restaurarea Conacului Henter, Sântimbru. https://www.uar-bna.ro/2023/proiecte/442/

Vámszer Géza: Csík vármegye településtörténete. Pallas Akadémia, Csíkszereda, 2007.

http://erdely.ma/kultura.php?id=102140&cim=rajtol_a_webkastely_verseny_…

http://www.mr1-kossuth.hu/hirek/radio-100723/webkastely-vetelkedo-az-er…

http://www.metropol.hu/mellekletek/utazas/cikk/795547

http://www.trademagazin.hu/horeca/internetes-vetelkedo-az-erdelyi-kaste…

http://kastelyerdelyben.ro/?lang=hu&page=news&spage=show&idnews=35

http://webkastely.transindex.ro/?o=gyik

http://multikult.transindex.ro/?cikk=15963

http://22nap.egologo.transindex.ro/?cat=136

http://webkastely.transindex.ro/?versenyzo=22/Cs%C3%ADkszentimrei%20Hen…

http://webkastely.transindex.ro/?proba=24

http://webkastely.transindex.ro/?bejegyzes=161

http://webkastely.transindex.ro/?proba=26

http://webkastely.transindex.ro/?bejegyzes=187

http://webkastely.transindex.ro/?proba=27

http://webkastely.transindex.ro/?bejegyzes=212

http://webkastely.transindex.ro/?proba=28

http://webkastely.transindex.ro/?bejegyzes=243

http://webkastely.transindex.ro/?proba=25

http://webkastely.transindex.ro/?bejegyzes=270

 

Jegyzetek

¹ Fülöp Kinga: Előszó. In: Daczó Katalin (szerk.): Csíkszentimre öröksége. Csíkszentimre, 2011.

² Balog Ferenc – Bándi Kinga – Bőjte Anita: A Csíki-medence filmvetítő-gazdálkodó Laci bácsija. Művelődés. 2020, 11. o.

³ https://szekelyhon.ro/aktualis/a-jovo-feladata-elettel-megtolteni-a-fel…

⁴ Orbán Balázs: A Székelyföld leírása. Európai Idő Kiadó, 1991. 5. füzet, 46. o.

⁵ „Szent – Imrét is az Olt két külön csoportra osztja. A folyam jobb partján lévő rész Olt elve nevet visel, mely ismét Pál­szeg, Sándorszeg és Felszeg tizedekre oszlik. A balparti csoport hasonlóan több alosztállyal bir, minő Bedecs, Tengeszeg és Alszeg.” Orbán Balázs: uo.

⁶ Tengeszeg például Vámszer Gézánál már Tenkeszeg formában olvasható. L. Vámszer Géza: Csík vármegye településtörténete. Pallas Akadémia, Csíkszereda, 2007.

⁷ Székely Oklevéltár II. 220. o.

⁸ Csíkszentimre öröksége. 27. o.

⁹ „...szereztek újabb területeket Csíkban Andrássy Márton és fia, Péter: »II. János király Szentkirályi Andrássy Mártonnk és fiának, Péternek, Csík – Gyergyó szék királybírájának adományozta egész Csík-Szent-Imre helységet, s a csíkszentkirályi 42 jobbágytelekből álló részjószágot. Kelt Tordán, 1569. Nov. 3-dikán.«” In: Csíkszentimre öröksége. 32. o.

¹⁰ Fülöp Kinga: i. m.

¹¹ Husz Mária: A kulturális örökség társadalmi dimenziói. Tudásmenedzsment, VII. évfolyam, 2. szám, 65. o.

¹² Husz Mária: Autenticitás és interpretáció az örökségturizmusban. Tudásmenedzsment, IX. évfolyam, 2. szám, 109. o.

¹³ Sonkoly Gábor: A kulturális örökség fogalmának értelmezési és alkalmazási szintjei. Régió 2000/4.

¹⁴Kővári László: Erdély nevezetesebb családai. Kolozsvártt, 1854. 112. o.

¹⁵ Endes Miklós: Csík-, Gyergyó-, Kászonszékek (Csík megye) földjének és népének története 1918-ig. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1938.

¹⁶ Kővári László: i. m. 113. o.

¹⁷ Csíkszentimre öröksége. 155–156. o.

¹⁸ Kővári László: i. m. 114. o.

¹⁹ Forró Albert: A Henterek és csíkszent­imrei udvarházuk. Örökségünk II/3, 2008. 

²⁰ Botár István: Középkori udvarházak Csíkban, I. kutatási helyzetkép. In: A Csíki Székely Múzeum évkönyve IX. Csíki Székely Múzeum, Csíkszereda, 2013.

²¹ Restaurarea Conacului Henter, Sântimbru. https://www.uar-bna.ro/2023/proiecte/442/ 

²² http://kastelyerdelyben.ro/?lang=hu&page=news&spage=show&idnews=35

²³ Megjelenések linkekkel:

http://erdely.ma/kultura.php?id=102140&cim=rajtol_a_webkastely_verseny_…

http://www.mr1-kossuth.hu/hirek/radio-100723/webkastely-vetelkedo-az-er…

http://www.metropol.hu/mellekletek/utazas/cikk/795547

http://www.trademagazin.hu/horeca/internetes-vetelkedo-az-erdelyi-kaste…

²⁴ http://webkastely.transindex.ro/?proba=24 

²⁵ http://webkastely.transindex.ro/?bejegyzes=161

²⁶http://webkastely.transindex.ro/?proba=26 

²⁷ http://webkastely.transindex.ro/?bejegyzes=187

²⁸ http://webkastely.transindex.ro/?proba=27 

²⁹ http://webkastely.transindex.ro/?be­jegy­zes=212 

³⁰ http://webkastely.transindex.ro/?proba=28 

³¹ http://webkastely.transindex.ro/?bejegyzes=243

³² http://webkastely.transindex.ro/?proba=25 

³³ http://webkastely.transindex.ro/?bejegyzes=270