Kovács Levente
1.
Közművelődésen értem mindazon társadalmi (nevezzük civil?) tevékenységek összességét, amelyek a hivatásos (oktatási és művészeti) intézmények keretein kívül szerveznek oktatási, nevelési, kulturális és művészeti tevékenységeket, akár folyamatosan, kiérlelt koncepciók, stratégiák mentén, akár alkalmilag, egy-egy esemény szervezésére szorítkozva. Legfőbb területe a műkedvelői mozgalom, az ismeretterjesztő akciók, főleg az oktatás növekvő hiányosságait is pótolni igyekvő rendezvények, a hagyományőrzés, valamint a közösségépítő, kreatív kezdeményezések. Nem tartom a közművelődés körébe tartozó tevékenységnek a sport- és a vallási tevékenységeket, amelyeknek megvannak a külön szervezeti keretei.
2.
Az utóbbi évek tapasztalatai alapján állítható, hogy a fentebb jelzett területeken általában fellendülő ágazatba került a közművelődés. Nagyobb szükség lenne a helyi közösségek érdeklődésére, kezdeményezéseire és tevékenységére az alkalmanként jelentkező közömbösség és tunyaság leküzdésére. Különösen fontosnak tartom a szórványvidékek közművelődési életének támogatását, ösztönzését, ami igen fontos lenne e nemzetrész fogyásának, sorvadásának megakadályozásában.
3.
Ezen a téren fő tevékenységi területem a műkedvelő színjátszás támogatása, csoportok irányítása, szakmai felkészítése és fesztiválok zsűrijében való részvételem révén az értékelések szakszerűségének biztosítása volt. Másmás tapasztalataim voltak az egyetemi színjátszás területén (amely mozgalom két évtizeden át a hazai avantgárd egyik fő területe volt). A székelyudvarhelyi Népszínház alapításában és művészeti irányításában megtapasztaltam, milyen jelentős erők mozgósíthatók a helyi közösségek aktivizálódása révén. A középiskolai színjátszóknál tapasztaltam, milyen felelősségteljes ez a munka az iskolákban az oktatás miatt egyre inkább háttérbe szoruló nevelés kiegészítése szempontjából. Ezen a téren örvendetes fejlődést tapasztalhatunk az elmúlt években mind Székelyföldön, mind a Partiumban. A jövőben is támogatni szándékozom az iskolai műkedvelő színjátszók tevékenységét, és minden más, hasonló próbálkozást, akár az élet más területein is.
Örök és gyógyíthatatlan fájdalmam, hogy az egyetemi színjátszás – amelyre 25 évet áldoztam életemből – az érdeklődés teljes hiánya miatt nyomtalanul kiveszett közművelődési életünkből.
