Hasznos könyv karvezetőknek

A marosvásárhelyi Impress Kiadó gondozásában nemrég jelent meg Kovács András zenetanár, karvezető Gyakorlati tanácsok karvezetőknek című könyve. Több évtizedes karnagyi tevékenység tapasztalatát tükrözi a könyv.*

A szerző olyan kiváló mesterek keze alatt ismerkedett meg a kórusmunka gyakorlati kérdéseivel, mint Szalman Lóránt és Nagy István, majd a Gheorghe Dima Zenekonzervatórium zenepedagógia-karvezető szakának elvégzése után évtizedeken keresztül maga is szolgálta a művészetet, többek között iskolai ének-zene tanárként és a marosvásárhelyi Művészeti Líceum kórusvezető tanáraként. 2004-től 2010-ig a marosvásárhelyi Művészeti Egyetem zenefakultásán karvezetést tanított és emellett mind a mai napig, irányítója a kiváló Nagy István Ifjúsági vegyeskarnak és a marosvásárhelyi Vártemplom Psalmus kórusának.

Arra a kérdésre, hogy mi indította a szerzőt a mű megírására, választ kapunk a könyv bevezetőjében. Egyetemi tanárként szükségesnek tartotta megosztani diákjaival mindazt a tapasztalatot, tudást, amelyet gyakorló karvezetőként évtizedek alatt maga is elsajátított. Elsősorban a gyakorlati kérdések foglalkoztatták: „Míg vezénylést tanítottam, igyekeztem a gyakorlati problémákra helyezni a hangsúlyt, olyan testre és aktuális helyzetre szabott tanácsokkal segíteni tanítványaimat, melyek hibáik javítása mellett hasznosak lehetnek későbbi önálló tevékenységükben.” Önzetlen tanárként megosztja az általa kipróbált és hatásosnak ítélt módszereket olvasóival, tanítványaival, akiket ő „fiatal, kevesebb tapasztalattal rendelkező kollégák”-nak nevez.

A könyv két, egymástól jól elkülöníthető részból áll: elméleti alapvetés és kottamelléklet. Az első részben megismerhetjük a különböző énekkartípusok szólamösszetételét, valamint a kórus­szervezés, a kóruspróba felépítése és a repertoár kiválasztásával kapcsolatos elveket. Mivel a szerző zenei pályáját énekesként kezdte, nagy hangsúlyt fektet a hangképzésre, a szép kórushangzás kialakítására. Ennek megvalósítására jól használható gyakorlatokat közöl, eredményes módszereket mutat be. Hangsúlyozza a hangképzés célját: „Egységesítsünk, gyomláljuk a hibákat, de hagyjuk meg az énekhang természetesen csengő szépségét, keressük és gazdagítsuk a színkombinációkat.” Amatőr kórusok esetében elengedhetetlen a zeneelméleti ismeretek és a kottaolvasás tanítása, de csak „becsempészett” elemként, mert az elsődleges feladat az éneklés, az énektanulás.

A szerző a kórusművek tanításával kapcsolatosan hangsúlyozza az anyanyelvű éneklés fontosságát. Elsősorban magyar szerzők magyar nyelvű művét ajánlja éneklésre, olyanokat, amelyekben a zene ritmusának, hangsúlyainak és a dallam lejtésének összeegyeztetése az énekelt szöveggel megfelelő, tehát jó a prozódia. Elfogadhatónak tartja az idegen nyelvű kórusművek magyar nyelvű előadását is, ha a fordítás megfelelő. A szerző véleménye szerint csak az anyanyelvű éneklés biztosíthatja a hiteles előadásmódot. A művek betanításával kapcsolatosan figyelmeztet a zenei frázis értelmes felépítésére, a levegő jó beosztására, az érthető szövegmondás megvalósítására.

A vezénylést Kovács András jelbeszédnek nevezi. Ezt a jelbeszédet úgy kell kialakítani, hogy minden énekkari tag megértse. Alapja a helyes ütemezés, de ennél sokkal többet foglal magába. A szerző megfogalmazása szerint: „Mozdulatainkkal amellett, hogy vezetjük az együtténeklést, ki kell fejezzük mindazt az érzést, lelki hatást, melyet a kórusmű reánk gyakorolt, melynek hangi megjelenítését szeretnénk elővarázsolni kórusunkkal.” Ilyen értelemben nagyon fontosak a beintések, a polifónikus szerkezetű művek szólammozgását irányító vezénylő mozdulatok, a kéztartás, mely dinamikát és előadási megoldásokat egyaránt jelez.

Az elméleti rész záró alpontja a hangversenyen való eredményes szereplésről szól. A motivációt a munkához mindig a sikeres előadás biztosítja. Ezt befolyásolja a dalosok koncentrációja, a karvezető hozzáértő vezénylése, nyugodtsága, biztonságot sugalló magatartása, a jól megtervezett repertoár és a művek megfelelő előkészítése, megtanulása, biztos előadása.

A könyv második részében gazdag kottamelléklet olvasható. Ebben minden kórusfajtának találunk megfelelő művet. A kicsinyeknek, gyermekeknek 14 kórusmű; a kétszólamú női karoknak két mű; a háromszólamú gyermek vagy nőikarok részére tíz mű; a háromszólamú vegyeskarok számára négy mű; férfikarok számára egy mű; négyszólamú vegyeskarok számára 28 kórusmű áll rendelkezésre. A válogatásról Kovács András a következőket írta: „Többnyire ismert és kedvelt erdélyi szerzőink műveiből válogattam, de a fiatalabb, vagy kevésbé ismert ma élő szerzőink nyomtatásban még meg nem jelent művei is szerepelnek benne.” A kottatár pozitívuma, hogy az ismert anyaországi szerzők, Kodály Zoltán, Bárdos Lajos, Szőnyi Erzsébet művei mellett többségükben hazai, erdélyi, ezek közül is a marosvásárhelyi ismert szerzők: Chilf Miklós, Zoltán Aladár, Hubesz Walter, Kozma Mátyás, Birtalan József, Terényi Ede, Csíky Boldizsár kórusműveit tartalmazza. A kevésbé ismert szerzők: Fejér Kálmán, Hencz József, Makkai Gyöngyvér, Murár Éva, Székely Árpád és Kovács András kórusművei is bemutatásra kerülnek a mellékletben.

Meggyőződésem, hogy e kiadványt haszonnal forgatja majd minden tanulni vágyó diák, karvezető, ugyanakkor gazdag kórusrepertoárra lel benne minden érdeklődő.

* Kovács András: Gyakorlati tanácsok karvezetőknek, Impress Kiadó, Marosvásárhely, 2015.