A 16. században, Erdélyben lakozó Gyulai Pál orvos, történetíró, fejedelmi titkár, krakkói alkancellár élete és halála, feleségének és barátainak sorsa nagyon tanulságos és jellemző az akkori fejedelem, Báthory Zsigmond korára. (Báthory Zsigmond 1586 és 1602 között négyszer volt Erdély fejedelme.) Végigkövethetjük, hogy egy egyszerű plebejusi származású ember, tudása és tehetsége révén hogyan tudott felemelkedni rangban, vagyonban, miként tudott bekerülni a neves főúri családok körébe, s azok barátságát élvezni. Megismerhetjük, hogy a magyar történelemben oly „dicsőnek” leírt Báthory-ház tagjai és bizalmas emberei között micsoda intrikák folytak a hatalomért. (A dicső jelzőt valószínűleg Báthory István fejedelem és lengyel király személye miatt érdemelték ki.) Végül pedig azt is megtudhatjuk, hogy milyen is volt akkor egy nő, egy főúri feleség élete. Tragédiák sorát élte át fiatalon, aztán mielőbb újra férjhez ment, hogy szüljön, utódoknak adjon életet. És lehetőleg fiúknak, akik a harcokban pótolják az elesett családtagjaikat, vigyék tovább a családnevet a birtok öröklése miatt; a harcokban és a politikában betöltött szerepük miatt emeljék mind feljebb a családjukat. Valamint tudjanak gondoskodni utódjaikról, a félárva testvéreikről, az idős és fiatal rokonaikról, és gyarapítsák tovább a családi vagyont. Nem kis feladat hárult az itt általánosságban felsorolt férfiakra sem, a nőkre sem, amint láthatjuk mindezeket a Gyulai család életének bemutatásakor.
István oroszok elleni második hadjáratáról.
Forrás: Wikipédia
Gyulai Pál1 (*1550 körül †1592. december 10., Abafája) valószínűleg Péterlakán született. Ő maga írja, hogy „holtom után mingyárt Péterlakát bocsássák Gywlaÿ János öcsémnek kezében, mely faluban való magam és maradékaim”. Szülei egyszerű, vagyontalan emberek lehettek. Apja Gyulai Szabó Miklós (tehát az eredeti családneve még Szabó volt), anyja pedig Walkay (Valkay) Márta. Az apa halála után anyja újabb házasságot kötött, amelyből két leány született. Ugyanis a később bemutatandó végrendeletében írja Gyulai, hogy 1000– 1000 aranyat adott két féltestvérének a házasodásukra „árva hajadon hugaimnak Zalai Sárának és Zalai Catának”. Szintén tőle tudjuk, hogy a két leány édesapja „néhai Tordán lakozó Zalay Balázs” volt.
Amint életrajzában leírják, Gyulai Pál Bekes Gáspár erdélyi politikus és hadvezér anyagi támogatásával került a páduai egyetemre. Azt nem sikerült kideríteni, hogyan kerültek egymással kapcsolatba. Gyulai öt évig volt az egyetem hallgatója, ez abban a korban nagyon hosszú időnek számított. Orvosdoktor lett, bizonyára járt a teológiai karra is, hisz ez abban az időben szokásban volt. A később betöltött szerepei pedig arra utalnak, hogy a jogi kart is elvégezhette. Anyanyelvén kívül ismerte a latin és a görög nyelvet, amelyek akkor kötelezők voltak az egyetemeken, megtanult olaszul, s bizonyára valamelyest lengyelül is, hisz Krakkóban erre szüksége lehetett a királyi udvarnál. Páduában együtt tanult Kovacsóczy Farkassal, ifjú Báthory Istvánnal, a későbbi országbíróval, Bornemissza Boldizsárral, Kendi Farkassal és még több, később híressé vált erdélyivel, akik a későbbiekben segítették pályája felemelkedésében. Egyetemi évei után először pártfogója, Bekes Gáspár titkára volt. Ezt követően Lengyelországban Báthory István titkára, majd az erdélyi ügyeket intéző kancelláriának a helyettes vezetője. A király halála után hazatérve Báthory Zsigmond főkamarása lett. Feltétlenül említésre méltó, hogy még lengyel földön két csatában is kitűnt vitézségével: az egyik a Dancka (Gdansk) városa elleni hadjárat, a másik az orosz uralom alatt lévő Polock (Polack) várának ostroma volt.
Csak 1577-ben kapott nemesítő levelet öccsével, Jánossal. (Állítólag volt még egy ismeretlen nevű leánytestvére is, aki Bethlen Miklós kancellár dédanyja volt. Azonban erről a kapcsolatról nem találtunk hiteles adatot.) Körülbelül 37-38 évesen megnősült, első felesége Ghyczy Katalin volt, akit 1588-89 körül vett el feleségül. Házasságukból gyermek nem született. Neje korai halála után hamarosan újra megnősült, s állítólag 1592-ben Füzy Borbálát vette el feleségül, akivel nagyon rövid időt, még egy évet sem töltöttek együtt. (Gyulai halála után a volt felesége még kétszer ment férjhez, előbb Jósika István kancellárhoz, majd 1597-ben Sarmasági Zsigmondhoz. Ez utóbbi 1581-től Torda megyei főispán volt. Vele is nagyon rövid ideig élt együtt, ugyanis Füzy Borbála 1598-ban elhunyt. Mindezt csupán azért soroljuk fel, mert a későbbiekben ezekre az adatokra még hivatkozni fogunk.)
honlapja
Gyulai Pál annak ellenére, hogy szép karriert futott be és állandóan növelte a birtokait, a Báthoryak bizalmas embere volt, mégis tartott tőlük. Látva a fejedelmi udvarban fennálló nézeteltéréseket, úgy látszik nem bízott meg még a saját urában, Báthory Zsigmondban, a lengyel király unokaöccsében sem. Bizonyos idő elteltével felhagyott megbízatásaival, s Báthory Zsigmond haragjától félve visszavonultan élt, annak ellenére, hogy 1590-ben a fejedelemtől biztosító levelet is kapott. Ekkor döntött úgy, hogy sietősen rendelkezik minden vagyonáról, és végrendeletet készít, mégpedig nagyon rövid idő elteltével kettőt is: az elsőt 1592. január 25-én, a másodikat ugyanezen év augusztus 1-jén, Abafáján.2 Az utóbbi végén olvasható, hogy „írtam (…) magam kezével (…) mely testamentom úgy legyen állandó, ha életem haladván mást nem teszek”.
Bár a történészek részletesen leírták és elemezték, mégis röviden szólnunk kell a két Báthory unokatestvér viszályáról. Boldizsár volt az idősebb (*1555 †1594), felesége Kendi Sándor leánya, Zsuzsanna volt. (Kendi másik leányának, Krisztiánnak pedig Kovacsóczy Farkas volt a férje.) A később erdélyi fejedelem, Zsigmond (*1572 †1613) volt a fiatalabb. Neki egy komoly betegsége miatt nem sikerült a házassága. Az életét kutatók és földolgozók szerint Boldizsár hozta össze őt fiatal korában egy prostituálttal, tőle kapta el a betegséget. Bár látszólag néha kibékültek, de ezt az unokaöccse sohasem tudta neki megbocsátani. Kicsit időben előreugorva itt zárjuk le a kapcsolatukat: Zsigmond 1594-ben a szamosújvári börtönben megfojtatta 39 éves unokatestvérét. Ez az 1594-es évszám még több ízben előjön a későbbiek folyamán.
Visszatérve Gyulai Pál végrendeleteire elmondhatjuk, hogy azok nagyon rövidek, szinte összefoglaló jellegűek, látszik rajtuk, hogy sietősen készültek. Mintha csak megérezte volna az írójuk, hogy hamarosan szörnyű véget ér az élete. Ahogy a bevezető fejezetben írja: „…az embernek halála bizonyos, halálának órája bizontalan, mind elmémben s mind testemben egészségem lévén…” – tehát semmiféle betegségben nem szenvedett. János nevű öccse is sietett, a kéziratot már 1593-ban Gyulafehérváron lemásoltatta és hitelesíttette. Ugyanis a végrendelet lényege csupán egy mondat: „Minden ingó-bingó marhámot és javaimot feleségemnek Füzy Borbálának és Gyulaÿ János3 öcsémnek (…) és a két felyül mondott hugomnak [hagyom]”. Természetesen azért a végrendelet kitér néhány, eddig még nem említett részletre. Az elsőben a sok birtoka közül említ néhányat, azt nem tudjuk, hogy miért épp ezeket emelte ki név szerint. Így: Abafája, Szováta falu Marosszékben, Felsőjára (ma már csak Alsójára létezik) és az említett Péterlaka (Magyarpéterlaka); a régeni hegyben lévő szőlei (Szászrégen) – és több nem is szerepel az ingatlanok között. A második testamentumban elsőként épp a fejedelemnek hagy egy nagy fedeles aranyos kupát! Azután a könyveiről emlékezik meg. Mint írja, sok latin és görög nyelvű könyve van, amelyről még regestromot, azaz jegyzéket is készített, s ezek jelenleg volt diáktársánál, Kovacsóczy (másutt Kovasóczi) Farkasnál vannak. Kéri, hogy ezeket adják át Brassó város könyvtárának. Bizonyára sok könyvről lehetett szó, mert még Kovacsóczy is úgy ír róluk 1590-ben, hogy nála van Gyulainak „egy falka könyve”.4
A továbbiakban Gyulai három helyen ír a pénzéről, ezeknél érdemes a személyeket is megemlíteni, ugyanis nagyon ritka régi családnevük volt. A Kolozsváron élő Poztómethő5 János deák ezer forinttal volt adós neki. Kéri, hogy ezt az összeget adják egy „jámbor és embörséges adósembör” kezébe, s ennek a kamatját esztendőnként osszák fel a kolozsvári és székelyvásárhelyi szegény deákok megsegítésére. Száz-száz forintot hagy három gyermeknek, akikről nem tudjuk, hogy milyen kapcsolatban voltak a személyével, ezek neve: Garázda Sámuel, Ördög Boldizsár és Müzka (valószínűleg Muszka) Mihály. Végül kétszáz tallért kapnak a szolgái, köztük név szerint kiemelve Sándor Gergelyné Sófia asszonyt.
erdélyi fejedelem és lengyel király unokaöccse,
Báthory Zsigmond unokatestvére.
Forrás: Wikipédia
Jó sejtései voltak Gyulai Pálnak végakaratai6 megírásakor. Pár hónap elteltével Báthory Boldizsár egy csapat zsoldos katonája rárontott Gyulai Abafáján lévő kastélyára. És a fejedelem, Báthory Zsigmond egyik legbensőbb emberét az ő tudtával, állítólag a beleegyezésével fölkoncolták, mivel nem értett egyet a fejedelmi család akkori politikai törekvéseivel. Illetve egy 1591. évi gyulafehérvári tanácskozáson az erdélyi főurakkal együtt Báthory Boldizsár halálára vagy száműzetésére szavazott. (Ez éppen a fejedelem érdekben történt volna.)
Pár év múlva, 1594-ben a Habsburg szövetséget ellenző erdélyi főurak következtek. A neves Kendi család három férfitagját, Ferencet, Sándort és unokaöccsüket, Gábort augusztus 30-án Kolozsvárott7 lefejezték. Kovacsóczyt szeptember 11-én (Báthory Boldizsárral együtt!) Szamosújvár börtönében fojtották meg. Jósika Istvánt pedig ugyanezen a napon egy – valószínűleg felbérelt – török fogoly fejezte le a vár kapuja előtt.
Elképzelhetjük, hogy micsoda tragédia volt ez a Kendi család tagjai számára, akik egyszerre gyászolták három férfitagjukat, két vejüket, illetve a feleségek férjeiket. Természetesen javaikat (birtokok, készpénz, ékszerek stb.) elkobozták. Ugyanígy Füzi Borbálára is hasonló sors várt. Ingóságait, adományozott birtokait, drágaságait mind elvesztette. Első férje, Gyulai Pál meggyilkolása után két évvel a második férjét is megölték. Első házasságából nem született gyermeke, Jósikától viszont egy kisfiú, Zsigmond. Egyedül neki hagytak meg egy falut, Gerendet. Mindezen veszteségek után volt még ereje újra férjhez menni harmadszor is, talán épp azért, hogy Gyulai két árva húgát és a saját fiát eltarthassa. Azonban, amint feljebb már említettük, ez a házassága sem tartott sokáig, ugyanis Füzy Bora 1598-ban elhunyt.
A bevezetőnkben írtuk, hogy három dolgot emelünk ki Gyulai Pál életével kapcsolatosan: egy egyszerű, de tanult fiatalember felemelkedését, majd korai és értelmetlen halálát; bemutatjuk az olvasónak a fejedelmi ház körüli intrikákat és azoknak a következményeit; valamint egy akkor élt főúri feleség mindig újrakezdő és minden erőt fölülmúló, de végtelenül szomorú sorsát.
Jegyzetek
1 Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal. IV. Pest. 1858. p. 485–486.
2 Hegyi Ödön: Gyulay Pál két végrendelete. Történelmi Tár. Budapest. 1900. p. 145–147.
3 Jánosnak voltak gyermekei, róluk úgy ír a báty, hogy „két ágból való maradéki”.
4 Kovacsóczy körülbelül 50 éves korában, már 1590. augusztus 3-án megírta a végrendeletét. Ebben említi ezeket a nála lévő könyveket.
5 Kázmér Miklós: Régi magyar családnevek szótára. MNYT Budapest. 1993. p. 871. A szó jelentése: posztónyíró.
6 Testamentumának tanúiként a következő személyeket nevezte meg: Bocskay István, Kovacsóczy Farkas kancellár, Kendy Ferenc, Gálfy János, Bánffy Boldizsár, Bornemissza Boldizsár, Forró János és Gerendy János. Amint látjuk, közülük ketten is diáktársai voltak az egyetemen, tehát barátságuk életük végéig megmaradt.
7 A gyilkosságok helyszínét és körülményeit egyes történészek, genealógusok másutt nevezik meg. Van, aki Gyalu várát írja, és a lefejezés helyett a „megfojtották” szót használja.
