Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Farsangolás Bázelben

A világ kulturális öröksége

Az ünnep nem más, mint megszentelt idő, kitüntetett időtartam, valójában emlékezés, lényege azonban sokkal mélyebben, az újraélésben rejlik. Az ünnepek sokféle jelentéstartalmat hordoznak, de az ember életében betöltött szerepük azonos. Az emberi igény, amely létrehozta az ünnepeket, ősibb és fontosabb, mint az ünnep közvetlen megjelenési formája. Az embernek szüksége van az ünnepnapokra, amelyek megtörik az idő végtelenségét s kiemelkednek a hétköznapok egyhangúságából. Az ünnepek ma, a modern társadalmakban is egyfajta szükségletet elégítenek ki, a végtelen idő tagolásának, az egyhangúság és a szürkeség megtörésének a szükségletét, s mindezek fölött a megtisztulás igényét.

Karnevál, farsang – a nevetés ünnepe

Az ünnep olyan különleges időszak, amikor egy közösség a megszokottól, a hétköznapoktól eltérő módon viselkedik, hagyományosan megszabott előírásokat és tilalmakat tart be. A karnevál, a farsang azonban az egyetlen az ünnepek közül, amikor a tilalmak felfüggesztődnek, amikor az emberek életében oly hangsúlyozottan jelen lévő hierarchikus viszonyok megszűnnek. Ebben az időszakban az ünneplő közösség úgy viselkedhet, olyan tettekhez folyamodhat, amelyektől az év többi szakaszában tiltva van. Ezt az ünnepi időszakot az evés-ivás, a szórakozás, a nevetés, de a kinevettetés is jellemzi. Nem véletlen az, hogy már a 15–16. században, magyar nyelvterületen is az egyház szigorúan tiltotta ezt az ünnepet, amelyet az ördög ünnepének nevezett. Azonban minden tilalom ellenére a különböző kultúrákból nem sikerült kitörölni.




Hagyományos Alti Dante-jelmez.
Kép: pixabay.com, Walti Göhner, 2015

A világ és az emberi élet szemléletében ható belső kettősség már a kultúra történetének legkorábbi stádiumában fellelhető. Az őskor népeinek ­folklórjában a komoly kultuszok mellett ott voltak a vidám kultuszok is, amelyek az istenségeket csúfolták. Az osztály és állam nélküli társadalmakban az ember komoly és komikus szemlélete egyformán szakralizált volt. Az osztályrendszer és államiság kialakulása után e két aspektus nem maradhatott egyenrangú, így a vidám formák lassan kiszorultak a hivatalosan jóváhagyott szemléletmódok közül. Az előbbi csoportba tartoztak az antik világ karneválszerű ünnepségei, kivált a római szaturnáliák, és a középkori karneválok is. A karneváli szertartások szervezőelve a nevettetés, amely megszabadítja az embereket a vallási-egyházi dogmától, a misztikumtól és áhítattól. A karnevál a nép másik élete, amely a kacagás köré szerveződik.

A karnevál nem osztja fel a résztvevőket előadókra és nézőkre. A karnevált nem nézik, hanem élik, méghozzá mindenki, mert a karnevál össznépi. Amíg a karnevál tart, addig senkinek nem lehet más élete, mint a karneválbeli. Nem lehet kilépni belőle, mert nincsenek térbeli határai. Amíg tart, addig csak a törvényei szerint lehet élni, addig a karneváli szabadság törvényei érvényesek. A karnevál egyetemes: a világ újjászületése, megújulása, amelynek mindenki részese.

A karnevál világszemléletének fontos eleme a nevetés – mindenki nevet, a nevetés itt az egész világ kinevetése. A karneváli nevetés egyetemes, mert mindent és mindenkit célba vesz, és ambivalens, mert örvendező és csúfolódó is egyben, egyszerre tagad és állít.

A magyar köznyelvben és irodalmi nyelvben a karnevál és farsang fogalma egyaránt ismeretes, ugyanígy a német nyelvben is mindkettőt használják. Bár mindkét fogalom a január 6-tól, vízkereszttől a böjt kezdetéig, hamvazószerdáig terjedő időszakkal áll összefüggésben, jelentésük különbözik. A farsang egy időszakot jelöl, a hozzákapcsolódó hagyománykörrel, míg a karnevál az olyan ünnepség megnevezésére vonatkozik, amelynek fő jellemzője a jelmezes felvonulás.

A hagyományos bázeli farsang

Bázelben a farsang közeledtének első jele a jelvényárusok megjelenése. A Farsangi Bizottság minden évben külön jelvényt tervez, amit az újév első napjaitól kezdve árusítanak. Ezek a jelvények egyfajta belépőjegyek is a farsang különböző rendezvényeire. Vásárlási kötelezettség ugyan nincs, de illik belőle vásárolni, ugyanis a jelvényárulás bevételéből támogatják a klikkek tevékenységét, járulnak hozzá azok költségeihez.

Az előkészületek hónapokkal azelőtt elkezdődnek. A dobosok, pikolósok már nyáron elkezdik a gyakorlást, a jelmezek megtervezése és elkészítése is hosszú hónapokig tart. A kirakatokban januárban megjelennek a maszkok, jelmezek, az új év kezdetén minden jel arra mutat, hogy a farsang vészesen közeledik.

A bázeli farsang több szempontból egyedülálló e szokás tekintetében: ez az egyedüli, emberek ezreit megmozgató protestáns farsang a világon. A közel hétszáz éves hagyományra visszatekintő szokás a középkori karneválokat idézve a húshagyókedd utáni hétfőn pontban hajnali négy órakor kezdődik, és pontosan 72 órán át tart, egy perccel sem kevesebbet vagy többet. Vasárnap éjszaka minden lokál nyitva tart, a mozik is egész éjszaka filmeket vetítenek, igyekeznek a bázelieket hajnali négy óráig ébren tartani. A villamosok is hajnali háromig közlekednek. Ekkor ugyanis az utakat lezárják, és a járművekkel való közlekedés teljesen leáll. Az utcák zsúfolásig megtelnek emberekkel, és mindenki a Piac térre (­Markt Platz) igyekszik, ahol a Városháza áll. Idejében el kell indulni, mert a hatalmas tömeg miatt csak igen lassan lehet haladni. A Piac téren másodpercre pontosan négy órakor a Morgenstraich (reggeli „robbanás”) indítja a három napig tartó ünnepséget. A klikkekbe szerveződő farsangolók is ott sorakoznak a kivilágított lampionjaik mellett. Egyes klikkeknek (farsangoló csoportoknak) megszabott témájuk van minden évben, a klikktagok annak megfelelő, azonos jelmezeket öltenek magukra, és óriáslampionjukra festett alkotásuk is ahhoz kapcsolódik. Négy órakor megkondul a harang, a negyedik harangszóra a város központi részében kialszanak a fények. A hirtelen sötétté vált téren a tömeg extázisos sikolya, majd a dobok pergése és a pikolók hangjai nyitják meg a farsangot. A zaj elképesztő: a dobpergést a jelenlévők a gyomrukban is érzik, a pikolók hangja fülsiketítő. Hajnali öt óra körül a klikkek kiválasztott kocsmájukba vagy éttermükbe térnek be a hagyományos lisztlevest (Määlsuppe) és hagymapitét (Ziibelewaaie) elfogyasztani. A turistáknak, látogatóknak ebben az órában igen nehéz bejutni az éttermekbe, a klikkek tagjai feltétel nélküli elsőbbséget élveznek a kiszolgálásban. Ez azonban nem szokott fenn­akadást okozni, senkinek nem sietős a dolga, reggel nyolc óráig mindenki sorra kerül. A néhány órás hidegben való ácsorgás után pedig mindenkinek jólesik a forró leves.

Hétfőn délelőtt zenélő csoportok népesítik be az utcákat, a zaj nem szűnik meg, de az intenzitása csökken. A három nap alatt a jelmezekbe öltözött klikktagokat szinte szentként kezelik, különleges bánásmódban részesülnek. Gyakran előfordul, hogy ha akár két-három jelmezes vonul az úton, a nappal ismét közlekedő villamos döcög utánuk, türelmesen kivárva, míg a jelmezesek kitérnek az útjából.




Doboló klikk. Kép: pixabay.com, Walti Göhner, 2015

A megszokott, hétköznapi szabályok felfüggesztődnek erre a három napra: szabad gátolni a villamosok haladását, az egyébként csendes városban szabad zajongani, valamint a hétköznapokon makulátlanul tiszta utcákat ilyenkor bokáig érő konfetti borítja.

A felvonulás (Cortége) 13 órakor kezdődik. A Farsangi Bizottság által kijelölt útvonalon, a város négy különböző pontjáról indulnak a klikkek és a zenélő csoportok, valamint a farsangoló kocsik. A lassan haladó járműveken lévő jelmezesek kilószámra dobálják a narancsokat, a gyerekeknek édességet és apró játékokat, az idősebbeknek zöldségféléket (sárgarépát, fokhagymát, burgonyát, póréhagymát, a férfiaknak kisebb üvegekbe palackozott bort, idősebb hölgyeknek virágot. A konfetti szórásával sem spórolnak ilyenkor. A farsangon megjelenő jelmezek lehetnek bohócokat ábrázoló hagyományos figurák: Blätzlibääjass, Bajazzo, Harlequin, Glaun, vagy Ueli, az udvari bolond, Waggis (az elzászi paraszt gúnyfigurája), Alti Dante (idős hölgy, bie­dermeier-korszakbeli kiegészítőkkel), a rokokó időszakát idéző Dummpeter és Altfrangg, a katonai egyenruhából ihletett Stänzler, vagy az ördögök (Fasnachtsdeyfel). A hagyományos figurák mellett pedig minden évben ott vannak a valamilyen aktuális eseményt kifigurázó jelmezek is. A jelmezkészítő műhelyekben készülő jellegzetes maszkok és jelmezek valódi műalkotások. Tekintettel arra, hogy három napig viselni kell őket, személyre szabottan, a maszkok is viselőjük arcához próbálva készülnek. Nem olcsó mulatság klikktagnak, jelmezes farsangolónak lenni, egy jelmez ára, álarccal együtt akár 600-700 euró is lehet.

Bázelben jó előre megírt forgatókönyv alapján zajlik a farsang, bár a karneváli világszemlélet éppen az ellenkezőjét hirdeti, azt, hogy ilyenkor a megszokott hétköznapok helyére egy „feje tetejére állított világ” kerül, amelynek idejére a törvények és szabályok felfüggesztődnek. Bizonyos szempontból Bázelben is megtörténik mindez, de több hónapos készülődés után, roppant szervezetten.

Az alapos szervezést a hatalmas tömeg jelenléte is indokolja, hiszen a több tízezres létszámú, utcára vonult tömegnek szüksége van némi szabályzatra, amelyhez igazodni tud. A jelmezbe öltözöttek száma meghaladja a tízezret, ugyanakkor több tízezer látogató is érkezik ilyenkor a városba. Mindamellett, hogy szívesen látják a turistákat, a Farsangi Bizottság a bázeliek saját ünnepének tartja a farsangot, az idegeneknek tilos jelmezbe öltözniük, tilos portékákat árulniuk az ünnep alatt, de idegen zenészek sem kapcsolódhatnak be a három napig tartó zenés felvonulásba, mulatozásba, csupán szemlélőkként lehetnek jelen. A távolról érkezettek a helyiek magyarázata nélkül aligha értik a jelmezek és lampionok által megjelenített poénokat, vicceket. Kivételt képez a néhány, nemzetközi eseményt kifigurázó ábrázolás, azonban a jelmezek döntő többségét a helyiek életének egy-egy jeles mozzanata ihleti.

A sok száz éves múltra visszatekintő bázeli farsang (Basler Fasnacht) óriási eseménnyé nőtte ki magát, az UNESCO 2017-ben a világ kulturális örökségévé nyilvánította.




Kim Dzsong Un-klikk. Kép: pixabay.com, Walti Göhner, 2015

Világjárvány okozta, megváltozott farsangi körülmények

A világjárvány feje tetejére állította a világot. A koronavírus terjedése természetesen a bázeli farsangra is hatással van. A Farsangi Bizottság 2020-ban a farsang elhalasztását tervezte, de belátták, hogy túl nagy logisztikai erőfeszítés lenne egy későbbi dátumon megtartani – akkor még nem tudták, hogy a következő évben sem szervezhetik meg ezt az ünnepet a hagyományos formájában. A korlátozásokat tiszteletben tartva igyekeztek éreztetni, vagy legalább emlékeztetni a lakosságot arra, hogy farsang van. A szabadtéri lampionkiállítást meg lehetett tekinteni, a város utcáin plakátok, dekorációk és pár jelmezes figura emlékeztette a lakosságot erre a különleges időszakra.

Idén, 2022-ben a szervezők a járvány ellenére változtatásokkal, korlátozásokkal, B tervekkel, de készülnek a farsang megünneplésére. Külön honlapon lehet követni a tervezett programok státusát, a változtatásokat, hogy a nagyérdemű közönség is tudja, mire készüljön. Január 11-én megjelent a Farsangi Bizottság tájékoztatása, miszerint a hétfői jelmezes felvonulás (Cortége) a járványügyi helyzetre való tekintettel elmarad.

Érezhetően nagy a bizonytalanság az idei farsang szervezése körül, és ez megosztja a farsangolókat, de még a szervezőket is. Van, aki csalódottságának ad hangot, de olyan is akad, aki a döntéshozók határozatlanságát nehezményezi, mivel január közepe táján még nem lehet tudni pontosan, hogy a farsang hogyan fog lezajlani, hacsak nem lesz a 2022-es év a harmadik a sorban, amikor is nem rendezik meg ezt a háromnapos ünnepséget. A jelmezes felvonulást ugyan törölték, de a Morgenstraichot, a farsang hajnali „kirobbanását” még nem, pedig azon is óriási létszámban és sűrűségben vesznek részt ünneplők.

Hogy teljes pompájában nem rendezhető meg a farsang 2022-ben, azt már lehet tudni, de hogy milyen formájában tartható meg (ha nem törlik el teljesen), az csak később, valószínűleg az utolsó percben fog kiderülni.

A bázeli hagymapite, amelyet a hagyomány szerint farsangkor az éttermek is felszolgálnak, lehet, idén csupán kiszállításra vagy elvitelre lesz rendelhető.




Bázeli farsangi hagymapite. A szerző felvétele

 

Bázeli farsangi hagymapite (Ziibelewaaie)

Hozzávalók:

A tésztához: 200 g liszt, 90 g vaj, 1 tojás, fél kiskanál só, 10–15 ml víz.

A töltelékhez: 400 g hagyma, 100 g húsos szalonna (füstölt), 50 g vaj, 300 ml tejszín, 3 tojás, só, bors, szerecsendió, egy csokor zöldpetrezselyem.

Elkészítése: A sütőt 180 fokra előmelegítjük. A tészta hozzávalóit összekeverjük. Eleinte 10 ml vizet adunk hozzá, gyúrjuk, ha túl száraz, pótoljuk, míg a tészta össze nem áll. Egy 26 cm átmérőjű piteformát kivajazunk, és a tésztát beleegyengetjük úgy, hogy a forma peremére is jusson. Az alját megszurkáljuk, sütőpapírt teszünk rá, és súlynak szárazbabot öntünk bele. 15 perc sütés után a babot a sütőpapírral együtt eltávolítjuk, és tovább sütjük addig, míg a tészta enyhe színt nem kap (8–10 perc), majd kivesszük. A hagymát és a szalonnát vékony csíkokra, a petrezselymet nem túl apróra vágjuk, a hagymát a vajon megdinszteljük, majd a szalonnával együtt is pirítjuk 2–3 percet, majd hűlni hagyjuk.

Külön edényben a tojásokat a tejszínnel együtt felverjük, belekeverjük a szerecsendiót, majd a langyosra hűlt hagymás-szalonnás keveréket. Sózzuk, borsozzuk, és az egészet a tésztával kibélelt piteformába öntjük. 40 perc alatt készre sütjük.

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

A királyi honvédek élelmezéséről tiszta képet kapunk abból az 1942-ben összeállított anyagból, melyet a katonai szakácsképző tanfolyam számára írt Ujváry Sándor igazgató tanár. A tankönyv publikálása határozott bizonyíték arra, hogy a katonák megfelelő élelmezése felelősségteljes feladatnak számított. Béke- és háborús időkben a szolgálatban lévő katonákat egyaránt táplálni kellett, a lehetőségek szerint egészségesen, változatosan, hogy minél eredményesebben tudják szolgálatukat teljesíteni.

A majorság „hátrafelé kapar”, a disznó „előre túr”, a hallal „elúszik a szerencse” vagy „gazdagságot hoz”?

A karácsony, Jézus születésének napja, egyik legfontosabb ünnepünk. Ehhez az ünnepkörhöz több egyházi eredetű vagy évkezdő jellegű népszokás fűződik. A középkorban karácsonykor kezdődött az új év, valamint ez az időszak foglalja magába a téli napfordulót is. Ezért a karácsony ünnepe köré csoportosuló, Jézus születésével kapcsolatos népszokásokhoz gonosz- és sötétségűző játékok is társultak.

„A jó életet hamar megszokja az ember” – tartja a közmondás. Nem is volt olyan rég, amikor az alapvető élelmiszerek hiánycikknek számítottak, a boltok polcai üresen álltak, jegyre adták a tojást, a vajat, a lisztet, a cukrot, az olajat. Húshoz is nehezen lehetett hozzájutni.

Ilyen népi alkotásokkal már ifjú koromban találkoztam, és ezeket mindig megcsodáltam. Most alkalmam volt átnézni B. Nagy Margit (1928–2007) művészettörténésznek a Reneszánsz és barokk Erdélyben című könyvét, amelyből értékes információkat kaptam ezek eredetére és fejlődésére vonatkozólag. Könyvében oklevelekre és helyi dokumentációra támaszkodva az erdélyi reneszánsz és barokk művészet alakulását követte a várak, kastélyok és udvarházak tanulmányozásával.

Haszmann Pál Péternek nagy szerepe volt abban, hogy a csernátoni tájmúzeum napjainkban is fontos szerepet játszik a helyi, a regionális székely és az össznemzeti magyar azonosságtudat megerősítésében, folyamatos újrafogalmazásában. Az elmúlt hosszú, nagyon bonyolult évtizedek alatt testvéreivel és gyermekeikkel együtt jelentős szerepet vállalt Háromszék, Székelyföld kulturális örökségének szakszerű feltárásában, megőrzésében, múzeumi reprezentációjában és továbbörökítésében.

Székelyföldön, ezen belül Alsócsernátonban létezik egy jellegzetes múzeum, amelyet immár fél évszázada keresnek fel a kíváncsi turisták a világ minden tájáról, mivelhogy ennek az élő-eleven múzeumnak a híre a világ minden tájára eljutott. Olyan ez a múzeum, mint egy hagyományos, igazi székely porta, csak annál sokkal nagyobb. Az alsócsernátoni Haszmann Pál Múzeumról van szó, ahol nemcsak a múltidéző tárgyakat találsz, hanem azt is megcsodálhatod, ahogyan a mesteremberek mívesen faragott székelykaput készítenek, ahogyan a fiatalok fafaragást, bútorfestést, ács- és asztalosmesterséget tanulnak.

bolgárkertész, marosvásárhely, kolozsvár, erdély

A növekvő városi népesség, az ipari munkásság biztos és jól jövedelmező piacot jelentett a bolgárkertészeknek, ami egyfajta húzóhatásként érvényesült a vándorlásukban. És érdemes itt azt is megjegyezni, hogy Bulgáriában jóval később indul be az a fajta iparosodás, ami magyar területeken. Tehát ilyenformán ez arra ösztönözte az ottani bolgárkertészeket, hogy az egykori Magyarország területén próbáljanak szerencsét. Bulgáriából főként a tövisvári településekről érkeztek Erdélybe és Magyarországra vendégmunkások, már a 19. század első felében. Előbb keresetükkel – a kétlaki életmódot választva – minden ősszel hazamentek, majd két-három nemzedék alatt a vándormunkás státuszból a középosztály soraiba emelkedve véglegesen letelepedhettek az itteni városokban, így Marosvásárhelyen, de Kolozsváron is. 

Kalendáriumi értelemben már tavaszi, de amúgy felettébb fura, télies reggelen indultunk mi, a moldvai delegáció, a néptáncegyesület (Romániai Magyar Néptánc Egyesület) közgyűlésére a minap. A napra pontosan érkező, Mátyás-napi jégtörés után szépen mosolygó derűbe ugyanis váratlanul belehavaztak az égi magasok. 

Régi fényképfelvételekből nyílt kiállítás a csíkszeredai és környékbeli közönségnek a Megyeháza galériában. A negyven válogatott felvétel a múlt évszázad első felének székelyföldi valóságából idéz fel jellegzetes helyzeteket és helyszíneket, illetve munkaalkalmakat.

bukovinai székelyek

A Madéfalvi Veszedelem után Bukovinába került székely-magyar népcsoport életével és megőrzött népköltészeti és népművészeti hagyományaival szinte egyedülállóan gazdag kincset ajándékozott a magyar kultúrának és néprajztudománynak. Néhány, számomra is legtöbbet jelentő vonását mutatom be most.

zsobok

Az emberiség történetében csak igen későn jelent meg az írás, az írásbeliség, lényegében a megismert ókori nagy birodalmak, a mezopotámiai, az egyiptomi, majd a földközi-tengeri – görög, makedón, római – államalakulatok hatalommal rendelkező szűk rétegének körében és kiszolgálásában. A kevésbé ismert kelet-ázsiai birodalmak írásbeliségéről nincsenek megbízható ismereteink, amit viszont tudunk, hogy ott sem alakult ki sokkal korábban, és nem volt általános a nagyobb tömegek használatában.

Időbeli gasztronómiai utazásunk nem kronológiai sorrendben fog történni. A 19. században született sorok indítanak útra, onnan visszalépünk a 16. századi fejedelmek udvarába, ahol megnézzük, milyen alapanyagokkal, főzési technikákkal dolgoztak az akkori szakácsmesterek. Ebből a világból majd nagyot dobbantva ugrunk, nem csupán időben, hanem egy teljesen más társadalmi osztály, a száz évvel ezelőtti földműves réteg konyhájába. Onnan jutunk el majd a mai, modern konyhák főzésvilágába.

kalotaszegi festett bútor

 A kazetta díszítése középen mindig vázából indul ki. A négy szélére négy tulipán kerül, majd egy-egy rózsa fent, középen és lentebb kétfelől. A tulipán érdekessége, hogy egész nagyban festik, 10–15, akár 20 cm nagyságig, felét pirosra, felét fehérre vagy sárgára. Sovány akantuszlevél szalad végig a tulipán két oldalán, középen feketével, mint a babérkoszorú levelei. A tulipán másik változata: a két széle piros, a közepe sárga. Érdekesek a rózsák. A magyar díszítő művészetben használatos kerek rózsa fekete kontúrral kellemes benyomást tesz.

Kicsit hamiskásan szoktam mondani mások csodálkozására, hogy hát kérem, én beleszülettem a kalotaszegi bútorfestésbe. Hogy lehet ez? Mert az úgy volt, hogy a régi házunkban nekünk csak egy szobánk volt, ebben laktunk négyen. Ez a szoba volt a konyha, a hálószoba, a tisztaszoba, mindig, ami kellett. A szüleim ágya előtt és az ágy végében állt egy-egy tulipános láda. A szüleim elmondása szerint a bábaasszony a tulipános ládára tette a pléh fürösztő teknőt, és engem abba pottyantott bele. Tehát tulipános ládán kezdtem a pályafutásomat, éktelen üvöltéssel. Abban a pici szobában jól megfértünk négyen. A tulipános ládák meg nem zavartak, hiszen azok voltak a szoba ékes darabjai.