Tizenöt koncert idézi fel a régebbi korok muzsikáit az idei Régizene Fesztiválon, amelyet július 14–17. között rendeznek meg Csíkszeredában. A fesztivált a kilencedik alkalommal megszervezett Régizenei Nyári Egyetem programjai, illetve koncertjei egészítik majd ki – a nyári egyetemen résztvevők közösen felléphetnek majd a fesztiválokra meghívott együttesekkel.
A zenei foglalkozások idén is a fesztivál előtt kezdődnek. Már 10-én, vasárnap összegyűlnek azok a „tanulók”, akik jobban belekóstolnának a régizenébe, illetve a „régizenélésbe”, és egészen a fesztivál második napjáig újabb és újabb felfedezéseket tehetnek a régi korok zenei világában. Főként azért van ez így, hogy a tapasztalataik révén jobban felkészülhessenek a július 14-én induló fesztiválra. (Az idézőjelek közé tett tanulók szó azt jelzi, hogy nemcsak iskolaköteles korú fiatalok vesznek részt a kurzusokon, hanem gyakran idősebb személyek is.)
A „tanulók” végül 15-én, pénteken tesznek tanúbizonyságot arról, hogy mit sajátítottak el a tanultakból, de talán jobb kifejezéssel élve, mit tapasztaltak meg a zenei foglalkozások során – hiszen a résztvevők valójában tapasztalatokat szereznek, amelyeket viszont jó lenne egy éven át kamatoztatni, mert sajnos sem Magyarországon, sem Romániában nincs hivatalos régizenei oktatás. Ezért valójában csak itt, vagy egyéb, megszervezett kurzuson, illetve nyári egyetemen találkozhatunk régebbi hangszerekkel és muzsikákkal. A román kormány Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának támogatásával 10 ösztöndíjas hely áll a kisebbségi résztvevők rendelkezésére.
Az eddigi években hegedülni, furulyázni, fuvolázni, oboázni, lantolni, gitározni, csembalózni, illetve táncolni és énekelni tanulhattak az érdeklődők, de a viola da gamba és az ütőhangszerek világával is megismerkedhettek – ez a sor pedig az idei fesztiválon a historikus klarinéttal (chalumeau) bővül. Elena Şorban a régizene előadására alkalmazott zenekritikai kurzusa ingyenes, bárki számára nyitott. A kurzus a régizene előadási módjának alapértékelési szempontjait fogja bemutatni. Érdeklődve várjuk a nyári egyetem nyilvános előadásait, amelyek a külső érdeklődőknek feltárnak egy-egy szeletet abból, amivel a diákok is foglalkoznak. Az idén, elsőként Carlos Cerrada Cuesta spanyol zenész, a nyári egyetem oktatója tart előadást a klarinétról, illetve annak múltjáról, majd a nálunk kevésbé ismert hangszert is bemutatja. Az egyetem további két oktatója, Cyrille Gerstenhaber énekes és Jean-Christophe Frisch fuvolista a 17–18. századi zsidó zenei világot tárja elénk; a harmadik előadáson pedig Steffen Schlandt beszél Brassó öt évszázados zenei múltjáról. A három előadást a Márton Áron Gimnáziumban tartják július 11. és 13. között, mindhárom nap délután 4 órától.
Az elmúlt évekhez hasonlóan az idei fesztiválnak is van tematikája. A műsor gerincét idén a német zene képezi, ahogyan azt a rendezvény jelmondatának választott német madrigálszöveg kezdete is jelzi: „Tanzen und springen, singen und klingen”. (Táncolni és ugrani, énekelni és zengeni.)
Sajnos, mint ahogyan azt 2012-ben, Deák Endre esetében is tettük, az idén is fejet kell hajtanunk egy jeles zenész emléke előtt. A fesztivál alapemberének számító Kobzos Kiss Tamás halálának hírét megrendülve fogadtuk 2015 novemberében. Szinte a kezdetektől részt vett majdnem minden évben a fesztiválon, és a tanítványai közül is többen így tettek – folytatták az általa kijelölt utat. Az ő személyének állít majd emléket az első koncert, amelyet a fesztivál megnyitója után tartanak zenésztársai: a törökországi Erdal Şalıkoğlu, a budapesti Çanlar és a Musica Historica együttes, illetve a bécsi Unicorn együttes.
A fesztiválon 15 koncertet hallgathatunk majd meg négy nap alatt. A fellépő együtteseket három csoportba osztanám. Az elsőbe azt a négy együttest foglaltam bele, amely tisztán hangszeres művekkel érkezik. A németországi The little Light Consort, amely meghívottja volt a 2015-ös bukaresti Régizene Fesztiválnak is, késő reneszánsz és kora barokk műveket játszik; a Trio Barocco pedig Johann Sebastian Bach és fiai munkáiból válogat. A fesztivál egyik örökös tagja, a bukaresti Lyceum Consort a késő reneszánsz német hangszeres kamaramuzsikájából, főként az akkor népszerű, nürnbergi Hans Gerle tabulatúráiból, illetve néhány kortárs (L. Senfl, T. Susato, H. Buchner) szerzeményeiből hoz egy csokorra valót. Cipriana Smărăndescu (csembalista) és Hegyi Gábor (natúrtrombitás) a késő barokk német trombitairodalom-világába kalauzol el bennünket. A kolozsvári Transylvania Barokk Együttes – amelynek a koncertje a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal gyönyörű dísztermében lesz – ugyanabból a korszakból hoz néhány gyöngyszemet, csak ők a líraiabb vonós-furulyás irodalomból merítenek.
A második csoportba azokat az együtteseket soroltam, amelyek többnyire barokk, kora barokk vagy késő reneszánsz énekes-hangszeres műsorral érkeznek. A Barokk Fesztiválzenekar német zenei örökségből válogat, amely nemcsak az ismertebb szerzők, mint Johann Sebastian Bach vagy Georg Philipp Telemann szerzeményeit, hanem erdélyi, Nagyszebenben tevékenykedő, kevésbé ismert szász zeneszerzők munkáit is bemutatják –az előadásban az immár második alkalommal összeálló Barokk Fesztiválkórus is közreműködik. Így kerül bemutatásra a késő barokk és klasszicista vonásokat magukon hordozó Johann Knall és Philipp Caudella egy-egy vokálszimfonikus műve is. Meg kell említenem még a hangverseny utolsó kompozícióját. Georg Friedrich Händelhez hasonlóan Georg Philipp Telemann is írt vízi zenét: a műsorukban Ouverture címmel szereplő záródarab valójában egy zenekari szvit, amelyet nem sokkal azután komponált, hogy letelepedett a német kikötővárosban, Hamburgban. A gazdag kereskedőváros hajóraja, amely igen tekintélyes volt, 1723-ban ünnepelte századik évfordulóját, ennek tiszteletére írta ezt a kompozíciót (alcíme: Hamburgi apály és dagály). A mű felidézi a tenger, a víz egyes jelenségeit – mint az apály-dagály –, a fontosabb tengeri istenségeket, illetve az utolsó tételben a kikötőben ünneplő tengerészeket. Nem ritka egyébként a barokk korban, hogy programszerű címmel illetik valamely művet, vagy annak egyes tételeit. Ezt tette Telemann is. Művében felsorakoztat néhány tengeri istenséget, nimfát, jelentősebb szelet, melyek képviselik a város kapcsolatát a tengerrel: a műben megjelenik Thetisz tengeri nimfa, Neptunusz, Aeolus, majd ezeket parti jelenetekkel ellensúlyozza: a békítő Zephirrel és a tengerészek örömteli táncával.
További két együttes, a budapesti Musica Historica, illetve a Musica Profana a késő reneszánsz és kora barokk hangjait pendíti meg, előbbi a méltóságteljes allemande tánctípus ritmusvilágában, utóbbi pedig egy felszabadultabb, örömtelibb hangvételben. Az együttes műsora a kezdő napon fellépő Unicorn-előadás szerves folytatásának tűnik. A belgiumi Il Festino 17–18. századi olasz és német áriákból, dalokból, illetve hangszeres darabokból állította össze műsorát, amelyet szintén a kihelyezett koncerthelyszínen, a gyergyószárhegyi kultúrotthonban adnak elő. Ugyanebbe a csoportba tartozhat még a madridi, párizs és csíkszeredai tagokat egyesítő XVIII-21, Le Baroque Nomade együttes, bár ők egy későbbi kor, a 19. század zenei termékeit érintik – erre utal a nevükben szereplő kormeghatározás: a 18. századtól a legmodernebb zeneértelmezésig. Műsorukban párhuzamot vonnak a bécsi Franz Schubert (1797–1828) dalai, valamint a magyarországi és az erdélyi jiddis dallamok, illetve dalok között.
A harmadik csoportba pedig azok az előadók tartoznak, akik énekes-hangszeres műsoraikat a késői középkor és a reneszánsz gyöngyszemeiből válogatták.
Az Unicorn először 2010-ben tartott emlékezetes koncertet Csíkszeredában. Az akkori műsorukban (Cominciamento di gioia) az olasz trecento és quattrocento világi zenéjét elevenítették fel, idei előadásukban pedig ugyanezt a kort érintik. Kifejezetten Oswald von Wolkenstein, a 15. század első felében alkotó, a korai reneszánsz aprólékos, kifinomult hangzásképeit magán viselő költő és zeneszerző szerelmi líráját járják körül virtuóz muzsikával és énekkel. A baróti Kájoni Consort a 16–17. századok fordulóján játszott erdélyi szász zenére reflektál, középpontba helyezi a brassói Honterus hangjegyes kiadványát, az Odae cum harmoniist – amely az első, Erdélyben megjelent kottás nyomtatvány –, kiegészítve más, kortárs német tánczenével és villanellával. A nagykárolyi Carmina Renascentia is régi résztvevője a fesztiválnak. Idén német reneszánsz dalok és táncok mellett a szatmári svábok zenei világát is életre keltik. Végül pedig, sok év után ismét hallhatjuk a fesztivál zárónapján a bukaresti Madrigál Kamarakórust. Idén a Codex Együttessel és a budapesti Kónya Istvánnal közösen a 440 éve elhunyt Bakfark Bálintra emlékeznek. Előadásuk érdekesnek ígérkezik: talán itt érhetjük legjobban tetten azt a technikát, az intavolálást, amely Bakfark és kortársai, vagyis a 16. századi zeneszerzők művészetét meghatározta: többszólamú kórusműveket írtak át valamilyen akkordhangszerre (lantra vagy billentyűs hangszerre), vagy egy hangszercsaládra (furulyákra, görbekürtökre, harsonákra), így kialakítva lassacskán az önálló hangszeres irodalmat, amely aztán több száz évre meghatározta a zene fejlődését. Remélem, a fesztiválon mindenki megtalálja majd az ízlésvilágának megfelelő zenei és táncos előadásokat.
A Csíkszeredai Régizene Fesztivál 1980-ban indult, a diktatúra idején 1986. és 1989. között betiltották, a rendszerváltást követően pedig újraszervezték.
2005-től a Hargita Megyei Kulturális Központ és Hargita Megye Tanácsa a fesztivál főszervezője. Az elmúlt években a fesztiválra számos európai országból érkeztek előadók, közöttük a régizenei szakma legkiemelkedőbb európai mesterei.
A fesztivál továbbképzési lehetőséget is biztosít a zenészek számára: programjában 2008-tól helyet kap a Régizene Nyári Egyetem hangszeres mesterkurzusokkal és előadásokkal. 2008-tól a Régizene Fesztivál tagja az Európai Régizene Fesztiválok Hálózatának (REMA).http://www.rema-eemn.net/eng/
A felhasznált képek Ádám Gyula felvételei
