Hetvenedik évfordulóját ünnepli a Művelődés folyóirat. Az 1948 júliusában indult lap szerkesztőségét sem kerülték el a kommunista diktatúra viszontagságai, az 1990 után „kötelező házi feladatoktól” megszabadult lap célja azonban a mai napig töretlen. Dáné Tibor Kálmán főszerkesztővel az Erdélyi Napló munkatársa, Kádár Hanga beszélgetett.
Az interjú az Erdélyi Napló június 15-i számában jelent meg.
– A Művelődésnek 2013-tól a főszerkesztője, azelőtt hosszú évekig tanított. Hogyan lépett a közművelődés útjára?
– A hazai magyar közművelődési életben 1982 óta vagyok jelen. Ekkor kezdtem el szabadegyetemet szervezni Kolozsváron a számtantanári munka mellett. Két magyar, természettudományos tematikájú kollégiumot is irányítottam 1992-ig, az egyik az Ember és természet Imreh István genetikussal, a másik pedig a Csillagászat és űrkutatás Pál Árpád egyetemi tanárral. 1975 óta már jelen voltam a különböző hazai magyar sajtótermékekben, főleg csillagászati témájú ismeretterjesztő írásokkal. A művelődésszervezést a tanítás mellett nagy élvezettel, érdeklődéssel végeztem, mert érdekesebbnél érdekesebb szakemberekkel kerültem kapcsolatba. A rendszerváltás után 1993-tól főállású művelődésszervező lettem. Előbb az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének Művelődési és Egyházügyi Főosztályán dolgoztam előadóként, majd főosztályvezetőként, ezzel párhuzamosan az EMKE titkári teendőit is végeztem. 2001-től viszont már csak az EMKE-vel foglalkoztam, 2008 és 2013 között a szervezet elnöke voltam.
Amikor megürült a Művelődés főszerkesztői állása, megpályáztam a munkakört. Húsz év művelődésszervezői munka után úgy éreztem, váltani kéne.
A sajtóval viszont mindvégig megtartottam a kapcsolatom, hiszen számtalan írásom jelent meg a hazai és magyarországi médiában az erdélyi közművelődési életről, népfőiskoláról, hazai művelődéstörténetről.
– A lap 1948-as indulása óta átélte a kommunizmust. Mit lehet ebből az időszakból ma is emelt fővel vállalni?
– Egyértelmű, hogy az 1948-as indulásakor a lap a kibontakozó kommunista rendszer kultúrpolitikai szócsöve volt, Művelődési Útmutató címen jelent meg, és főleg a román testvérlapjának, az Îndrumător Culturalnak volt a tükörfordítása. 1957-től jelent meg Művelődés címen, s ez az elnevezés szerencsésen megmaradt napjainkig. A kezdetekkor a folyóirat a vidéki kultúrházak propagandamunkáját volt hivatott elősegíteni. Később fokozatosan jelentek meg benne a magyar közművelődési és kulturális élettel kapcsolatos írások, amelyek közül sok ma is vállalható. Ezt igazolandó idén, a 70. évforduló évében, minden lapszámunkban megjelentetünk egy cikket valamelyik 1989 előtti kiadványból, mert sok akkor közzétett írás akár szakmai, akár közéleti szempontból ma is érvényes.
– A hatvanas évek második felének nyitása a lap életében is tucatnyi új szerzőt, új cikkeket, pezsdülést hozott. Milyen célközönséget tudott elérni akkor a Művelődés?
– Vistai András János került akkor a főszerkesztői székbe. Ő ugyancsak kihasználta a belpolitikai viszonyok enyhe, és mint utóbb kiderült, rövidre szabott lazulását. Ebben az időszakban hozta vissza a lapba a „közművelődés” fogalmát, mert az előtte levő két évtizedben a magyar kultúrkörnek ez a sajátos „történelmi” kifejezése kezdett kikopni a köztudatból. A főszerkesztő pontosan látta, hogy a kisebbségi létben a kulturális életet állami támogatású intézmények hiányában csakis önszerveződő módszerekkel, a közművelődési folyamatokon keresztül lehet éltetni. A lap köré kezdett kulturális műhelyeket kialakítani, amit a hatalom egyértelműen nem nézett jó szemmel. Ugyanakkor ebben az időszakban a magyar kultúránkkal kapcsolatos számtalan tanulmány, kutatási eredmény, különböző módszertani írás jelent meg a legkiválóbb szakemberektől.
– Hogyan történt a lap 1985-ös kényszerű megszűnése? Mi lett a szerkesztőség és az addigi munkatársak sorsa?
– A kiadvány 1985 decemberében bejelentette megszűnését. A lapot beolvasztották a Cîntarea României (Megéneklünk, Románia!) kulturális román propagandalapba, amelyben néhány magyar és német nyelvű oldalt biztosítottak a kisebbségi „műsoranyagoknak”. Tudomásom szerint a Művelődés volt belső munkatársait szétosztották különböző, még működő kulturális sajtótermékek szerkesztőségeibe. Persze ilyen intézmény már egyre kevesebb volt, pláne, hogy a román televízió és rádió magyar adásait is ekkor szüntették meg. Horváth Arany egykori kolozsvári munkatársnak volt köszönhető, hogy a folyóirat 1990-ben újraindulhatott, akkor a szerkesztőség Bukarestből Kolozsvárra költözött. 1991-ben Szabó Zsolt lett az új főszerkesztő. Lassan azonban a művelődésügyi minisztérium finanszírozása egyre jobban akadozott, a rendszeres megjelenés is próbára tette a lapvezetést. 2009-ben a folyóirat átkerült a Kolozs Megyei Tanács fennhatósága alá, azóta a kiadvány megjelenésének anyagi háttere zavartalan.
– Az erdélyi magyar kiadványok tengerében miként találta meg helyét az új Művelődés? Kihez szólt?
– Szabó Zsolt az 1991/7-8. lapszám Töprengjünk együtt című vezércikkében így fogalmazta meg a lap feladatát: „a helyi, területi és országos közművelődési egyesületeknek, együtteseknek, csoportoknak kíván nyilvánosságot biztosítani”. Amikor 2013-ban átvettem a főszerkesztői stafétát, abból indultam ki, hogy akárcsak addig, a Művelődést egy sajátságos rétegkultúrát kielégítő lapként szerkesszük. Célunk egyrészt, hogy az átlagkultúra iránt érdeklődő olvasó találjon benne minél több érdekes művelődéstörténeti vagy ismeretterjesztő jellegű információt oldott, olvasmányos formában, hiteles személyektől. Másrészt fontos a művelődésszervezők részére adandó minél több hasznos tanács, a közösségszervezés minél modernebb módszereinek az ismertetése. Sorozatot közöltünk a modern bábozásról, írtunk a mai táncházmozgalom időszerű kérdéseiről, népfőiskoláról, kiadtunk egy kottás mellékletet, amely tizenkét népdalfeldolgozást tartalmaz vegyeskarok számára. Azt is tudjuk, hogy az internet világa jelenti a jövőt, ezért fejlesztjük a www.muvelodes.net honlapunkat, de jelen vagyunk a Facebookon is.
– Jelenleg hány ember dolgozik a szerkesztőségben, kiket tudnak külső munkatársként megszólítani?
– Amikor 2013-ban átvettem a lap irányítását, csak a főszerkesztői állást lehetett betölteni, a szerkesztőségi munkát bedolgozói rendszerben kellett megoldani. Ahhoz képest most már jól állunk: a szerkesztőség ötszemélyes. A főszerkesztői poszton kívül Benkő Levente, mint vezető szerkesztő, Balla Sándor szerkesztő, Demeter Zsuzsanna fotóriporter-képszerkesztő és Péter János adminisztrátor tevékenykedik a lap érdekében. Figyeljük a hazai kulturális életet és igyekszünk főleg a közművelődés jellegű tevékenységek körül mozgolódó személyeket szerzőként megszólítani. De a kulturális életünk jeles személyiségei is közölnek nálunk: akadémikusok, egyetemi és középiskolai tanárok, kutatók. Örülünk, hogy egyre több fiatal szakember közöl, és nagy elégtétel számunkra, hogy gyakran magyarországi szerzők is megkeresnek írásaikkal.
– Milyen szempontok szerint történik a lapszerkesztés?
– Az elmúlt időszakban hagyományt teremtve minden lapszámban közlünk egy-egy vezércikket a hónap jelentősebb, főleg hazai, kulturális eseményéről vagy valamilyen általános, rendkívüli, ezért odafigyelést érdemlő egyetemes művelődési témáról. Előre kell terveznünk, mert a folyóiratban különböző rovatok vannak: enciklopédia, emlék-lapok, galéria, közösség, könyvesház, vadrózsák, tudomány, újakként a forma-bontó és a szabadidő. Nem tematikus, hanem inkább súlypontos lapszámokat adunk ki időnként. Ilyen volt az elmúlt esztendőben a Reformáció 500. évfordulójára vagy a Kodály-centenáriumra szerkesztett lapszámunk. Az elmúlt öt évben összesen 15 tematikus mellékletet adtunk ki a kulturális díjazottak méltatásairól, a romániai magyar házakról, valamint megjelentettünk régiós mellékleteket: Kis-Szamos mente, Aranyos mente, Tövishát, Érmellék, Hunyad megye, Bánság, Fehér megye főszereplésével. Utóbbiakat a régiók jeles közéleti személyiségeivel készítettük. Most pedig megjelentettük a Művelődés 70 mellékletünket is.
– Mit jelent a Művelődés életében a hetvenedik évforduló? Hogyan tovább?
– A szerkesztőségi munka energiáját nem az ünneplésre akarjuk fecsérelni, de méltó módon akarjuk jelezni: a 70 év nemcsak az intézmény, hanem a hazai magyar kulturális élet számára is jelentős. Ebben az ünnepi esztendőben sikerült pályázati úton pénzt szerezni arra, hogy elindítsuk és fokozatosan feltöltsük a Művelődés honlapjára a kiadvány hét évtizedének a szakszerű repertóriumát. Életem alapelve, hogy az utánam jövő nemzedék az általam elvégzett munka eredményeit használni tudja.
Dáné Tibor Kálmán
Kolozsváron született 1954-ben, előbb a Babeș–Bolyai Tudományegyetem matematika karán, majd a budapesti ELTE-n kulturális mediátor szakon végezte felsőfokú tanulmányait. Dolgozott matematika-fizika tanárként, számos fontos, illetve vezetői pozíciót töltött be az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületnél, a hetvenes évektől több tudományos szakkör vezetője volt. Önálló kiadványai csillagászatról, népfőiskolákról, erdélyi magyar identitásról, kultúráról szólnak. 2013 óta a Művelődés főszerkesztője.
