Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Másfél milliós veszteség néhány kilométer előretörésért

Folytatódott a Művelődés Estek sorozata a Györkös Mányi Albert Emlékházban: A Nagy Háború alulnézetből. Hadszíntérkutatás, alapítvány, blog és könyvek az első világháború magyar vonatkozásairól című vetítéssel és kötetlen beszélgetéssel egybekötött előadáson az érdeklődők az első világháború egyik legvérengzőbb ütközetsorozatáról, az Isonzó völgyében, valamint a Doberdó-fennsíkon lezajlott csatákról tudhattak meg többet.


Balról jobbra: Hrubos-Takács Péter, Stencinger Norbert, Rózsafi János, Pintér Tamás, Benkő Levente

A meghívott vendégek a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány kutatói, egyben a Nagy Háború Blog alapítói és szerzői voltak: Hrubos-Takács Róbert, Pintér Tamás, Rózsafi János és Stencinger Norbert hadtörténészek, a beszélgetés moderátora és az est házigazdája pedig Benkő Levente történész, újságíró, a Művelődés folyóirat szerkesztője volt.

Az isonzói eseményeket napokon, köteteken át lehetne tárgyalni, azonban néhány szóval meg lehet ragadni a több mint két éven át tartó ütközetsorozat lényegét: másfél milliós veszteség néhány kilométer előretörésért – ugyanis az Isonzó völgyében ennyien hunytak és tűntek el, illetve sebesültek meg a harcok során.


Stencinger Norbert

Összesen tizenkét isonzói csatát tartunk számon, ezek ugye többnyire felőrlő harcok voltak, azaz egy kis területen nagy létszámú seregek csaptak össze, komolyabb területnyereséggel pedig lényegében egyik fél sem tudott számolni. A tizenkét csatából tizenegyszer az olaszok támadtak – kevés eredményességgel –, az állóháború egészen 1917-ig tartott, amikor is az októberi forradalom miatt már nem kellett az oroszokkal számolni a keleti fronton, így a központi hatalmak átcsoportosíthatták a keleti haderők egy részét Olaszország északi részébe, a Caporettói áttöréssel pedig az osztrák–magyar és német csapatoknak sikerült előrenyomulniuk egészen Olaszországig.


Pintér Tamás

Érdekes adaléka a történteknek, hogy egy olyan területért folyt a harc a két birodalom között, amely ma egyikükhöz sem tartozik – mert bár a háború után Isonzó völgye Olaszországhoz került, ma nagyrészt Szlovénia része, ahogyan a történelmi jelentőségű helyszín, Caporetto is. (Mai hivatalos neve: Kobarid.) Az egykor szembenálló, a területről sokáig vitázó Olaszország és Szlovénia ugyanakkor példaértékű módon félretette a történelmi sérelmeket és a nézeteltéréseket, hogy méltó módon ápolhassák az itt elhunytak emlékét – többek között velünk, magyarokkal is együttműködve.


Az Emlékház közönsége

A csatatérek mentén lévő védművek és lövészárkok többsége a mai napig megmaradt, továbbá a helyiek kötelességüknek érzik azt, hogy ápolják az elhunytak emlékét, leróják a kegyeletüket a nagy háborúban életüket vesztett katonák előtt – emellett múzeumok, látnivalók, többnyelvű kiadványok és emlékművek fogadják az ide látogatókat.


Demeter Zsuzsanna felvételei

Az est során a hadi események és a hozzájuk kötődő kutatás mellett bemutatták az alapítvány gondozásában megjelent következő köteteket is: A pokol tornácán. Imre Gábor kadét doberdói naplója (2016), valamint a Mesék a Nagy Háborúból. Kovács György harctéri naplója (2016) – előbbi egy képzőművész, utóbbi egy pásztor szemével mutatja be a doberdói eseményeket –; a Magyar ezredek a Doberdó-fennsík védelmében (Pintér Tamás–Rózsafi János–Stencinger Norbert, 2017); valamint a Holnap fehér álom (Hrubos-Takács Róbert, 2017) című történelmi regény.

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás