Vannak emberek – sajnos ritka típus –, akik bármihez nyúlnak, arannyá válik. Ilyen az én barátom, dr. Molnár Botond, a kolozsvári Visszhang kórus karnagya. Amikor megismertem őt, feltűnt, hogy nem csupán tökéletesen megbízható tenor volt, hanem olyan kórustag, aki a zene minden ágazata iránt érdeklődött. Állandóan voltak kérdései, elméletről, zeneszerzéstanról, formatanról faggatott, miközben rendszeresen bejárt a Zeneakadémiára Terényi Ede tanár úr összhangzattan óráira.
Ezért amikor a kórus vezetését át kellett adnom, úgy döntöttem, hogy az ő ambíciójára, kíváncsiságára és tenni akarására bízom ennek a nagy múltú csapatnak a jövőjét. Életem egyik legjobb döntése volt.
Keze alatt az együttes hatalmasat fejlődött. A taglétszám megugrott, a megszólalás minősége és az előadásmód kalapemelésre késztet, a repertoár műfajilag sokszínű és hatásos. Bebizonyosodott a kodályi elv: a zene a mindenkié. Íme, a műkedvelők is képesek előadni akár Mozart, Mendelsohn, vagy César Franck nehezebb műveit is, a magyar kórusrepertoárról nem is szólva.
Nála jobb szervezőt nem láttam. A kezdeményezésére létrejött Visszhang Kulturális Egyesület jogi hátteret biztosít az együttesnek, amely pár éve a Babeș-Bolyai Tudományegyetem magyar vonalának a hivatalos kórusa lett. Egyetlen év alatt sikerült összekovácsolnia azt a kamarazenekart, amely azóta is a kórus állandó kísérője, ha vokálszimfonikus műveket adnak elő.
A számos kiváló minőségű és nagysikerű koncert nyomán a francia művelődési minisztérium ezt az együttest választotta ki, hogy Romániát képviselje az első világháborúra emlékező VoCE nemzetközi koncertsorozaton, amelynek egyik záró mozzanataként jövőben a berlini filharmonikusokkal együtt adhatják elő Mozart Rekviemjét.
Molnár Botond fáradhatatlanul szervez, próbákat tart, partnerekkel tárgyal, és mindezek eredményeképpen a kolozsvári magyar diákok kórusa – amely történetesen éppen most ősszel kezdte el negyvenedik évadját – egyre fejlődik, tevékenysége szerteágazó, és jövője soha nem volt ennyire ígéretes. Mindeközben Botond doktori fokozatot szerzett fizikából, és az egyetem oktatója lett.
Szívből helyeslem tehát a Romániai Magyar Dalosszövetségnek döntését, miszerint a Jagamas János-díjat idén Molnár Botond barátomnak ítéli.
(Elhangzott 2017. november 18-án a Romániai Magyar Dalosszövetség ünnepi közgyűlésén, Kolozsváron)
