Értékalapú közösségi szerepvállalásáért, civil szervezeteinkben folytatott önkéntes tevékenységéért, közösségszolgálatáért méltatjuk ma, hiszen szívét, idejét osztja szét a közösségnek immár évtizedek óta.
Doboly Beatrix Ilona szülővárosában, Vajdahunyadon már az elemi iskolában beleszeretett a magyar irodalomba, majd a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium bentlakó diákjaként vált örök „tűzfelelőssé”, közösségileg elkötelezetté, továbbvívén magával a kollégium szellemét. A kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem bölcsészhallgatójaként szerzett magyar–angol szakon középiskolai tanári oklevelet. Hazajött Vajdahunyadra, ahol egy román tannyelvű középiskolában tanított nyugdíjazásáig angol nyelvet címzetes tanárként. Bár szívesen tanított angolt, örömmel vállalt pluszmunkát magyar nyelvű osztályok tanítására, a helyi 6-os Általános Iskola, a dévai Traian-líceum, valamint a vajdahunyadi Christiana Egészségügyi Posztliceális Asszisztensképző Iskola magyar tagozatán, angolt tanítva, magyar öntudatra nevelve diákjait. Az Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége Ezüstgyopár-díjjal tűntette ki.
Szilárd értékrendje és hovatartozása nem rendült meg semmilyen időben. Már 1990 elején többedmagával elkezdte a közösségépítést, a szervezést, a helyi társadalmi öntevékenységet. Minden helyi, ezt szolgáló kezdeményezésnek aktív résztvevője azóta is. Az RMDSZ vajdahunyadi szervezetének „bölcsőringatója”. Mondhatni, a nappalijából indult a kezdeményezés 1990. január elsején. 1990 óta a helyi választmány tagja. Tagja a Hunyad Megyei RMDSZ Területi Képviselők Tanácsának, majd a Megyei Küldöttek Tanácsának is, 1997 júniusától három évig helyettesítő alelnök.
Sok hazai és külföldi konferencián, népfőiskolán, civil fórumon képviselte a vajdahunyadi, Hunyad megyei civil szervezetek érdekeit. Több fiatalban fedezte fel a tehetséget, buzdítva, bátorítva, kurzusra, tanfolyamra juttatva el őket, vagy ösztöndíjat szerezve a magyar nyelvű továbbtanuláshoz. Több civil szervezet, egyesület, szakmai egyesület, társaság alapító tagja.
Az EMKE vajdahunyadi szervezetének kezdeményezője, helyi elnöke 1993 óta. 1994-ben a Hunyadi János Humanitárius Társaság egyik kezdeményezője, kuratóriumi tagja, 2007-től elnöke; a most már Diversitas nevet viselő társaság újraválasztott elnöke, a Hauer Erich Társaság alelnöke (2005-től), alapító tagja a Corvin-Savaria Társaságnak, és minden más magyar helyi civil szervezetnek, a Hunyad Megyei Értéktár Bizottságnak, tagja több országos civil szervezetnek.
A Ferences Világi Rend helyi közösségének minisztere, az Országos Tanács miniszterhelyettese (2008), majd nemzetközi referense (2011–2014) volt. Jelenleg a Kelet-Erdélyi Régió miniszterhelyettese.
Magyartanárként mindig szívügyének érezte a magyar közösségi munkálkodást, a műveltségszolgálatot. A felsorolt szervezetek természetéből adódó mindennapi tevékenységeken kívül említésre méltónak tartom szerepét a következőkben. 1990-től a Hunyad Megyei Hírlap, a Hunyadvármegye, majd a Hunyad Megyei Hírmondó egyik önkéntes szerkesztője, terjesztője, de írásai jelennek meg más lapokban és folyóiratokban is. Tudósításai a Hunyad megyei magyarság életéről, művelődési rendezvényeiről szólnak, de írt műemlékeinkről, helytörténetről, közösségünk jelenéről is. A helyi magyar rádióadás önkéntes dolgozója is volt. A Szombathellyel létrejött testvérvárosi kapcsolat szorgalmazója, főleg kulturális és tanügyi téren, kiállítások, a balatonberényi táborozás, a bolyi építőtábor szorgalmazója. A Szomszéd várak elnevezésű vetélkedő kapcsán neki köszönhető a szigetvári Tinódi Lantos Sebestyén és a dévai 3-as Számú Általános Iskola testvérkapcsolata is, amelyből testvérvárosi kapcsolat is lett. A magyar könyvtár létrehozásának kezdeményezője, önkéntes könyvtáros hosszú évekig. Ökumenikus óvodánkban térítésmentesen tanított angol nyelvet évekig. 1990-től hosszú, eredményes, sokoldalú kapcsolatot épített ki az angol Mission for Romania angol szervezettel, amely hozzájárult a vajdahunyadi Magyar Ház működéséhez. Részt vállalt és vállal kulturális rendezvények, évfordulók, megemlékezések vetélkedők, kiállítások, előadások, konferenciák, képzések, táborok, honismereti kirándulások szervezésében, pályázatírásban, programvezetésben, évekig az eseménynaptár kivitelezője volt. Mindezek a Hunyad megyei szórványmagyarság önazonosságtudatának felébresztését, megtartását célozzák.
Kulturális értékeink, nemzeti hagyományaink ápolásában kimagasló munkát fejtett és fejt ki. Ilyen volt például még a Hunyad Megyei Magyar Napok előtt, 1994 és 2009 között a Hunyadi Kultúrnapok 15 éves sorozatának szervezése, a Szomszéd várak helytörténeti, kulturális és honismereti nemzetközi vetélkedősorozat, a Petőfi és Bem Vajdahunyadon elnevezésű konferencia alkalmával a Petőfi-plakett állításának kezdeményezése, amely végül szoborrá nőtte ki magát 2002-ben. Az ő nevéhez fűződik a Magyarságismereti Népfőiskola, majd Kisenciklopédia Szabadegyetem szervezése. A vajdahunyadi Magyar Ház egyik megálmodója, képviselője a Magyar Házak hálózatban, és virtuális bemutatása is nevéhez fűződik. Összekötő kapocs szerepet vállal fel szervezetek, kiscsoportok között.
A szórványban élő magyarság kultúrájának és hagyományainak ápolásában kifejtett munkájáért, a temesvári Heti Új Szó című lap Baráti Köre Pesty Frigyes-díjban részesítette 2013-ban.
Ma a civil szférában vállalt sokoldalú tevékenységéért, közösségépítő munkájáért a HMMN keretében Barcsay Ákos-díjban részesül.
Kívánom, hogy helyi gondjaink ismeretében, nyitottan az újra, rugalmasan, csapatmunkában, továbbra is közösségünk megmaradását szolgálja közművelődési életünk fellendítésére, nyelvünk, kultúránk, önazonosságunk megőrzésére. Ehhez kívánok sok erőt, egészséget!
(Elhangzott 2020. október 11-én a Hunyad Megyei Magyar Napok Barcsay Ákos Közéleti Díj átadási ünnepségén.)
