Ha ma valaki arra vállalkozna, hogy megnevezze az erdélyi magyar közművelés fontosabb helységeit, bizonyára nem hiányozna a felsorolásból Réty sem.
Talán nem hiányzott volna ez a községnév az 1935-ös évtől kezdődő felmérésből sem, de megjelölésére egyre nagyobb hangsúllyal kellett volna figyelni 1979-től errefelé. Az első évszám jelzi ezen sepsiszéki település zenekarának a megalakulását, a második a fúvószenénk története új korszakának a kezdetét.
Mindkettő kiváló személyiségek nevéhez fűződik. Bár a társadalmi körülmények egyik esetben sem voltak kedvezőek, mindennél fontosabbnak tartotta a megalakításkor népünk művelését az egykori pap-karnagy Kováts András, majd a zenekar újjászervezésétől számított több mint három évtizeden át a fúvószene elismert és megbecsült irányítója, néhai Kelemen Antal. Mielőtt Kelemen tanár úr végképp letette volna a karnagyi pálcát, a rétyi zenekar továbbéltetését Maksai Józsefre bízta.
Kiszemelt utódát jól ismerte. Zenei képzését ő kezdte, ő adott hangszert a kezébe, és képezte az ifjúsági zenekarban éveken keresztül.
Képezte önmagát a zenére fogékony gyermek is kitartóan, tanúk erre szomszédjai, akik sokszor hallgatták türelemmel a trombitaszó tökéletesig tisztuló hangját.
A szülőfalujában eltöltött nyolc iskolai év után a fúvós hangszer kedvelője a Sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum növendéke lett. A középiskolai évek alatt sem szakadt el a rétyi zenekartól, s bár ingázó diák volt, továbbra is rendszeresen eljárt a zenekari próbákra, fellépésekre. Ebből az időszakból származó jelenléti nyilvántartó bizonyítja, hogy azok közé tartozott, akik csak nagyon kevésszer mulasztották el a próbákon való részvételt.
A kifinomult zene kedvelője, a hangszer szerelmese lett. Így már nem volt kétséges a pályaválasztásra érett ifjúnak, hogy egyetemi képzésre a brassói zenekonzervatóriumba iratkozzon. Sikeres felvételi után kitartással, szorgalommal művelte immár egyre magasabb fokon a zenetudományt. Egyetemi hallgató volt még, amikor Kelemen Antal karnagy neki adta át a gyermekzenekar vezetését, s a volt növendék legjobb tudása szerint besegített az évente megrendezett rétyi zenetáborok szervezésébe, programjának összeállításába, zeneelméleti és hangszerkezelési alapismereteket is nyújtva a gyermekeknek. Vezetésével a gyermekzenekar rendszeresen fellépett a községi kulturális rendezvényeken, több alkalommal a megyeszékhelyen, de a határon túl is.
Tanulmányai sikeres befejezése után az egykori középiskolája fogadta tanárai közé. Fiatalos lendülettel, szép tervekkel kezdett munkához. Bizonyítania kellett, és bizonyítani akart. Volt tanárai figyelték ígéretes indulását. Már minden a dolgok rendje szerint működött, amikor Kelemen tanár úr váratlan halála után az akkor még csak 26 éves zenészt a rétyi zenekar vezetésével is megbízták. A fiatal tanár, a képzett szakember nem habozott. Hivatástudattal intett a nagy elődtől, első oktatójától átvett pálcával, azóta vezényel, szervez, irányít, a felkéréseknek eleget tesz.
Immár négy éve az ő irányításával tanult, minden igényt kielégítő műsor szórakoztatja a sepsiszentgyörgyi közönséget a Magyar Kultúra Napján.
Szakértők felfigyelnek rá, munkájáról elismeréssel beszélnek.
Neki is köszönhető, hogy egy kiforrott közösség nem hullott széjjel, repertoárt bővít, utánpótlásról gondoskodik, az országhatárokon átívelő hírű rétyi zenekart hangversenyekre, fellépésekre vezeti nemcsak szűkebb hazánkban, hanem Európában is.
Merjük remélni, hogy vele együtt tovább munkálkodhatunk zenei anyanyelvünk megőrzéséért, közösségünk megtartásáért, vágyaink beteljesüléséért.
Munkája méltó elismerést érdemel. Kívánunk neki konok kitartást, bátorságot, hitet, további sikereket!
(Elhangzott 2015. november 14-én a Romániai Magyar Dalosszövetség ünnepi közgyűlésén)
