Zágontól-Csíkdánfalváig

A Liszt Intézet Sepsiszentgyörgy partnerségben Kovászna Megye Tanácsával,  Magyarország  Főkonzulátusa Csíkszeredával és Zágon Művelődési Házával a Nagy Anna festőművészeti utazása szülőföldje táján, Zágontól-Csíkdánfalváig című kiállítására várja az érdeklődőket a zágoni Szentkereszty-Mikes kúriába november 9-én, délután 5 órai kezdettel.

A Liszt Intézet Sepsiszentgyörgy számára rendkívül fontos, hogy képzőművészeti események ne csupán a megyeszékhelyeken és a képzőművészek által nagyon elismert és frekventált helyszíneken jelenjen meg, hanem olyan vidékeken is, amelyek inspirálták alkotásaikat, és amelyek számos nemzetpolitikai és helytörténeti értékkel rendelkeznek.

A regionális értékek megjelenése a helyszíneken is egy különleges képzőművészeti dinamika megteremtését eredményezi. A portrék és falusi életképek révén a közösségi tudat és a múlt iránti elköteleződés is erősödik.

 Nagy Anna festőművész  1965-70 között egyetemi tanulmányainak utolsó évében kereste szakdolgozata témáját, amelyhez számára a székely falu világa, a tájak, a mesterségek és a hely emberek jelentették az inspirációt.

A helyiek vendégszeretete, autentikus léte, a helyi táj, a porták, a falu lakói képzőművészeti világának középpontjába álltak, amihez későbbi munkái során is visszakanyarodott monumentális olaj- és pasztellképein.

A jelen anyag, tus-, szén-, aquarell és guasche technikával zágoni és háromszéki tájakat és portrékat mutat be, keresetlen egyszerűséggel, ugyanakkor nagyon inspiratívan empatikusan. Könnyedebb és drámaibb darabok váltják egymást ritmikusan visszavezetve a 65-ös évek hangulatába, a székely lét szigorú, ugyanakkor humorral és közösségi érzéssel átitatott hamisítatlan világába.

Életrajza

Nagy Anna 1943-ban született Kolozsváron. Munkássága nem csupán festőművészként, hanem grafikusként és költőként is kiemelkedett. Tanulmányait a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet festészeti szakán végezte Kádár Tibor és Petru Feier művésztanárok vezetésével 1960 és 1966 között. Ráadásul édesapjától, Abodi Nagy Bélától ismerkedett meg a freskófestészet fortélyaival. A képzőművészeti pályájának korai szakaszában hosszú tanulmányúton vett részt Székelyföldön.

 Művészeti pályájának kezdetén először 1966-ban mutatkozott be a kolozsvári tartományi kiállításon, és ezt követően 1988-ig rendszeresen részt vett az éves tartományi tárlatokon. Kolozsváron, Bukarestben, Tordán, Konstancán és Tulceán számos csoportkiállításon vett részt. Bukarestben több állami kiállításon és festészeti Biennálén vett részt, valamint Berlinben és Moszkvában is bemutatta alkotásait nemzetközi képzőművészeti kiállításokon. 1974-ben egyéni kiállítást rendezett Kolozsváron az Unió Galériában. 1984-ben a bukaresti országos kiállításon első díjat nyert "Nyár" című nagyméretű kompozíciójával.

1976 és 1988 között a Romániai Képzőművészek Szövetsége Kolozsvári Fiókjának tagja volt. Tanított rajzot, festészetet és művészettörténetet a kolozsvári Pedagógiai Intézetben (1966–1968), valamint több magyar nyelvű líceumban (1968–1988). 1988-ban férjével, Andonis Papadopoulos festőművésszel és lányával Athénba költöztek, ahol folytatta művészi tevékenységét, és több egyéni kiállítást rendezett a görög fővárosban (1990, 1992, 1993, 1996). 2009 óta Budapesten él családjával. 2018-ban részt vett a kolozsvári Művészeti Múzeum "Vlahuţă 63. – Kolozsvári képzőművészek műtermei" című csoportkiállításán, majd 2019-ben a kolozsvári Quadro Galéria kiállításán és aukcióján állított ki. Legkedveltebb festészeti témái a portrék és többalakos kompozíciók.