Marosvásárhelyen is bemutatja a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház társulata a Bocsárdi László által rendezett Iráni konferencia című előadást április 29-én, hétfőn este 7 órától, a színház nagytermében. Ivan Viripajev 2017-ben, az ukrajnai háború kitörése előtt írt darabja egy olyan konferenciát mutat be, melyben az európai civilizáció jelenlegi állapota kerül terítékre.
Az előadás gyönyörű példája az együttgondolkodás fontosságának, a különböző szempontok egymással való találkoztatásának, ráébreszt arra, hogy mennyire viszonylagosak az információink, mennyire összetett az igazság, mennyire nehéz átlátni a világot, amelyben élünk. Mi történik velünk? Mi várható és miért? Milyen okai vannak az eseményeknek, és ezekből mi következik? Az alkotók bíznak abban, hogy olyan előadást sikerült létrehozniuk, mely gazdagítani és árnyalni tudja mindannyiunk világról alkotott gondolkodását, mely segít megérteni korunk legfontosabb társadalmi, politikai, erkölcsi kérdéseit. Hisz úgy tűnik, olyan időszakban élünk, amilyen nem sok volt még a világtörténelemben.
Nagyszerűen jellemzik a produkciót a darab egyik szereplője, Daniel Christensen professzor alábbi gondolatai: „Ha nincs cél, akkor hová megyünk? Hisz a cél határozza meg a mozgást. A cél adja meg az értelmét bárminek. És mi az országunk közös célja? A polgárok jóléte? A kulturális fejlődés feltételeinek megteremtése? A gazdasági fejlődés feltételeinek megteremtése? De ezek a célok, ezek mind csupán a társadalmi élet céljai. De mi az élet célja általában? Mi az emberi élet célja? Hogy szeressük a családunkat, legyünk jóságosak és figyelmesek? Hogy hasznosak legyünk a népünknek? (...) Nevezzük nevén a dolgot. A nyugati társadalom célja, ahol az ember és a jogai jelentik mindennek az alapját és mércéjét, nos, ennek a társadalomnak a célja az ember kényelme.”
Ivan Viripajev orosz származású drámaíró, forgatókönyvíró, filmes és színházi rendező, színész, az orosz Új Dráma mozgalom vezéregyénisége. Közel harminc – javarészt groteszk hangvételű – színpadi művet írt, melyek közül többet is lefordítottak különböző európai nyelvekre, és sikerrel játsszák ezeket szerte a világon. Sokáig aktív és népszerű művész volt Oroszországban, de tíz éve elhagyta hazáját és Varsóban telepedett le, ahol a lengyel állampolgárságot is megszerezte. Egy 2022-es interjúban így nyilatkozott a Meduza nevű független orosz lapnak: „Azt, hogy elveszítettem Oroszországot, és hogy nem megyek vissza többé, már akkor tudomásul vettem, amikor 2021-ben tüntetések zajlottak Alekszej Navalnij (orosz ellenzéki politikus) mellett. Elkeserített, hogy a kollégáim csendben maradtak, úgy döntöttem, állami színházakkal, legalábbis a nagyobbakkal, nem dolgozom többet. Aztán amikor elkezdődött a háború, szakítottam még néhány fontos, hozzám közel álló emberrel. Például az apámmal is. Az apám támogatja a háborút.”
Az Iráni konferencia orosz nyelven írt szövegét a Tamási Áron Színház kérésére fordította le magyarra Kozma András, a Budapesti Nemzeti Színház dramaturgja. Bocsárdi László rendező szerint aki kapcsolatba kerül ezzel a szöveggel, szintet lép a világlátását illetően, ezért a társulat majdnem minden színésze szerepet kapott az előadásban: Kolcsár József, Kónya-Ütő Bence, Márton Lóránt-László, Pálffy Tibor, Pignitzky Gellért, Szakács László, Korodi Janka, Gajzágó Zsuzsa, Varsányi Szabolcs, D. Albu Annamária, Fekete Mária, Erdei Gábor, Mátray László, Nemes Levente, Szalma Hajnalka, Pál Ferenczi Gyöngyi, Göllner Boróka, Vass Zsuzsanna és Nagy-Kopeczky Kristóf.
