Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Beszámoló egy Zeppelin-utazásról

Százhúsz évvel ezelőtt halt meg a kalandos életű, magyar származású Schwarz Dávid (1850–1897), a merev testű léghajó feltalálója. Nem sokkal halála után özvegye eladta férje találmányát Ferdinand von Zeppelin grófnak (1838–1917), aki éppen száz éve távozott az élők sorából, és aki Schwarz találmányát tovább fejlesztette, s ma Zeppelin néven tartja számon ezt a léghajótípust a repüléstörténet. Nyolcvan évvel ezelőtt, 1937-ben minden idők legnagyobb Zeppelinje, a második világháború előtt a náci német birodalom erejét szimbolizáló, annak felségjeleivel felfestett, Hindenburg nevet viselő LZ 129 sorszámú léghajó vált az Egyesült Államokbeli Lakehurstben a lángok martalékává. Ez egyben a technikatörténet „Zeppelin kalandjának” végét is jelentette. Bár manapság a merev testű léghajók „újrafelfedezésével” kacérkodik a repüléstechnika, mégis mind a mai napig vitatott, hogy siker volt-e vagy kudarc a repülés történetében a Zeppelinek egykori használata. Úgy gondoljuk, hogy az előbb említett hármas évfordulóra lapunk hasábjain is megemlékezhetünk egy korabeli erdélyi híradással, amely a két világháború között Kolozsváron szerkesztett Keleti Újság hasábjain jelent meg 1931. május 3-án. (Dáné Tibor Kálmán)


A D-LZ 127 Graf Zeppelin léghajó a csepeli Weiss Manfréd-gyár repülőterén 1931-ben (Fortepan)

A Zeppelin egyetlen erdélyi utasa beszél léghajón szerzett tapasztalatairól

A pompás ebéd és a luxuriózus berendezés elfeledtette a hóvihart.

A repülőgép és léghajó konkurenciája

(Saját tudósítónktól) Dr. Tulogdy János, a kolozsvári református főgimnázium tanára a „Zeppelin” magyarországi látogatása alkalmából Budapestre utazott és részt vett, mint utas a „Zeppelin” magyarországi körrepülésén.

Dr. Tulogdy János volt a „Zeppelin” egyetlen romániai utasa. Most érkezett haza útjáról és munkatársunknak elmondotta a „Zeppelinen” szerzett tapasztalatait. Dr. Tulogdy János nemcsak az intelligens ember kíváncsiságával nézte a „Zeppelint”, hanem a látottakat a tudós szemüvegén is átszűrte, s így előadott tapasztalatai, elmondott élményei a legáltalánosabb érdeklődésre tarthatnak számot. Dr. Tulogdy János a következőkben mondotta el útján szerzett benyomásait.

Az indulás


Schwarz Dávid (1850–1897)

– A „Graf Zeppelin” nem érkezett menetrendszerű pontossággal Budapestre – mondotta Dr. Tulogdy – mert a jelzett időnél korábban kötött ki a csepeli kikötőhelyen. (A léghajó fedélzetén érkezett haza Németországból Karinthy Frigyes is, aki később a Budapesten megjelenő Est hasábjain számolt be légi kalandjáról – D. T. K.) A leszállásnál a földön uralkodó szél irányát égő petróleum füstjével jelezték. Közvetlenül a földfelszín közelében köteleket dobtak ki és a kivezényelt 250 főnyi katonaság húzta földre a hatalmas kolosszust, amely mellett az ember érzi, mint törpül el. A „Zeppelin” léghajó hossza 236 méter, vagyis közel egy negyed kilométer, legnagyobb magassága 34 méter és szélessége 30 méter.

A szeles időjárás miatt Lehmann kapitány, aki ezen az útján a „Zeppelint” vezette, azonnal a leszállás után elrendelte, hogy az utasok szálljanak be, mert a léghajónak indulnia kell.

Így aztán több utas le is maradt.

Az utasok közvetlenül az utas gondolába szállanak be, amelyiknek elején a vezető foglal külön fülkében helyet. A társalgó egy 5x5 méter méretű szoba, asztalkákkal, kényelmes karosszékekkel és szép szőnyegekkel. Az ablakpárkányon virágvázák állanak, virágokkal díszítve. Az ember szinte nem is hiszi, hogy nem egy előkelő hotel halljában ül – sőt, annyiban kellemesebb a helyzet, hogy a „Zeppelinen” nem szabad az ott tartózkodóknak cigarettázniuk.

Az utasok névsorából kiemelem Gömbös Gyula honvédelmi minisztert, dr. Hütl Elemér orvos professzort és báró Schön német követ neveit. Rajtuk kívül az előkelőségek között több magas rangú magyar repülőtiszt utazott a „Zeppelinen”.

A Graf Zeppelin teljesen simán szállt fel, csak a folyton kisebbedő alakokról láttuk, hogy gyorsan emelkedünk. Öt motor-gondolában öt darab 530 lóerős motorral, mint egy sebesen úszó hal, fúrta előre magát a „Zeppelin” a légóceánban.

Budapest gyönyörű képet nyújtott a „Zeppelinről” nézve. A Vár, a Margitsziget feledhetetlen látvány voltak.

Közben végignéztük a „Zeppelin”pompás berendezését. A társalgó mögött utasfülkék vannak, ággyal, 20 utas számára. Lehmann kapitány bevezetett az utas-gondola első részén lévő „szentélybe” is, ahonnan a „Zeppelin” léghajó útját irányítják. A legmodernebb műszerek és eszközök biztosítják a léghajó útját minden eshetőségre. Térképészek, meteorológusok, szikratávírászok egészítik ki a „Zeppelin” vezérkarát.

A „Zeppelin” összes helyiségei és mellékhelyiségei a térrel való takarékoskodás jegyében, de csinosan, szinte fényűzően vannak berendezve. A fűtést villamos fűtőtestek végzik. A konyha nem foglal el nagyobb helyet, mint egy jókora asztal, elektromossággal fűtik a konyha takarék-tűzhelyét.

Hóviharban

Alig szoktuk meg a léghajón látott sok rendkívüli dolgot, mikor már Hatvan felett repült a léghajó. Hatvanon túl erős hóviharba kerültünk. A meteorológusok mérése szerint másodpercenként 15 méter sebességgel száguldó széllel kellett a „Zeppelinnek” megküzdenie. A hó nagy pelyhekben kavargott a gondola vastag üveg ablakai előtt s csak felhőfoszlányok kis rései között láttuk a Mátra és Bükk hegységek hófedte órmait.

A „Zeppelin” a vihart jól állotta! Az utasok is elég jól bírták, bár az utas-gondola egyik oldaláról a másikra, csak bútorokba fogódzva lehetett átmenni. A nálam lévő magasságmérő tanúsága szerint sokszor pillanatok alatt 100 métert is zuhantunk, de szubjektíve alig lehetett észrevenni. Néhány utas azonban mégis rosszul lett a vihar vége felé. A nagy vihar amilyen hirtelen jött, olyan hírtelen el is múlt. Miskolcnál mát 150–200 méternyi magasságban repültünk a város felett, bár még mindig fújt a szél és szállingózott a hó.

Ebéd a Zeppelinen

Délben pompás ebédet kaptunk. A felszolgálás és az étrend mindenben egyaránt ízletesek és mintaszerűek voltak. Az ebéd ára meg éppen polgárinak volt mondható, tekintettel arra, hogy az étkezőkocsik menüjénél alig valamivel drágább. Az ebéd-menüért személyenként 5 német márkát, vagyis 200 lejt fizettünk. A „Zeppelin töltés” jelzéssel ellátott ásványvíz üvege 1 márka, a bor litere 4 márka volt.

A pompás ebéd vidám hangulata teljesen feledtette, hogy 400 méter magasságban lebegünk a föld felett. Egyébként, akik a kicsiny konyhától megijedtek, hogy éhesen maradnak, kellemesen csalódtak! A következő ebédet szolgálták fel:

Áttört szárnyas leves; lazac-pisztráng főve, vajjal leöntve, pirított burgonya szeletekkel; borjúborda vadasan nudlival, zöldborsó, friss paradicsom és zöldsaláta körítéssel; karamella krém.

Vissza Budapestre

A debreceni repülőtér fölött ejtőernyő segítségével postát dobott le a „Zeppelin”. Az időjárás egészen kedvezőre fordult. Szép napos időben élvezhettük a kálvinista Róma gyönyörű képét.

Kedves látvány volt az Alföldön a háziállatok félelme. Mikor meglátták a „Zeppelint”, a nyájak szétrebbentek és az állatok igyekeztek elbújni.

Debrecentől kezdve az ember úgy képzelné, hogy az út az Alföld felett egyhangú volt. Pedig a gyorsan váltakozó képek, Szolnok, Cegléd tovatűnő körvonalai felséges látványt nyújtottak.

Budapest előtt megint hóvihar és sötét, nehéz felhők fogadták a „Zeppelint”. Le sem szálltunk, hanem felrepültünk Vácig és kikerülve a hó-felhőket, visszafordultunk Budapest felé. Hét és fél órai út után megint földet értünk a kiindulás helyén.

A Zeppelin jövője

A kellemes út összbenyomásaképpen meg kell jegyeznem, hogy az ember a biztonság legtökéletesebb érzésével utazik a „Zeppelinen”. A léghajó mai formájában valóban tökéletes, de a lebegtető gázul használt hidrogéniumnak hélium gázzal való pótlása, továbbá a motorok erősítése, nagyban fokozzák a biztonságát. (A legnagyobb Zeppelinnek, a 250 méter hosszú Hindenburgnak 1937-ben az amerikai Lakehurstban bekövetkezett katasztrófáját is minden bizonnyal a nagyon gyúlékony hidrogéngáz okozta – D. T. K.) Nagyon előnyös, hogy a motorgondolák külön vannak és így a hatalmas motorok búgása csak kellemes duruzsolás formájában hallatszik az utas-gondolában.

Kétségtelenül megállapítható azonban, hogy a repülőgép egyszerűbb és könnyebben kezelhető légi jármű, mint a léghajó. Tömege és energiája, ezekkel kapcsolatban üzemköltsége is jobb össz­hangban vannak a gazdaságosság kívánalmainál. Leszállásnál különösen fölényben van a repülőgép, mert a „Zeppelin” kikötéséhez szükséges 250 embert nem mindenütt lehet kéznél kapni! Kétségtelen azonban, hogy a technika rohamos fejlődése, mint a „Zeppelin”-rendszerű léghajók előtt a jövő minden lehetősége nyitva áll, és így ma még nem lehet véglegesen dönteni, hogy a repülőgép és léghajó versenye hogyan fog eldőlni?

Ennyit mondott Dr. Tulogdy János a „Zeppelinen” tett útjáról, amihez még csak annyit fűzhetünk hozzá, hogy Lehmann kapitánynak Friedrichshafenbe való érkezése után tett nyilatkozata szerint a magyarországi hóviharhoz hasonló kritikus helyzetben a Graf Zeppelin a földkörüli útja alkalmából is csak egy ízben volt.

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

kallos zoltán

Lapunk fennállásának 70. évfordulóján, idei számainkban egy-egy régebbi írásunkat közöljük. Azzal a szándékkal tesszük ezt, hogy felelevenítsük a folyóirat gyűjteményében őrzött írásokban évtizedekkel ezelőtt megfogalmazott, de máig időtálló megállapításokat, gondolatokat, illetve hogy a mai olvasók is megismerhessék korábbi szerzőink munkájának egy-egy részletét. 

D. Berde Amál és R. Berde Mária emlékezete

A Berde család öt megszületett gyermeke közül négy érte meg a felnőttkort és közülük három kiváló alkotó lett. R. Berde Mária író-költő, műfordító mindig igazi otthonának tekintette Nagyenyedet „a melegfészkű kollégiumot.” Dócziné Berde Amál festőművész témái kiterjednek az erdélyi tájra és a népviseletre. Fiútestvérük Dr. Berde Károly orvosprofesszor, a szellemi néprajz megalkotója. A két testvérlány munkássága elsősorban Nagyenyedhez, Kolozsvárhoz, de egyben egész Erdélyhez kötődik. 

nagyajtai sport

A sport, elsősorban a labdarúgás szerelmese volt. Vallomása szerint sportstatisztikusi „inaséveit” falubelije, Kuttlik (Rezső) Rudolf „műhelyében” töltötte, tőle tanult meg újságot írni, szaklapokat böngészni, kivonatolni, adatokat gyűjteni. Kőhalomból az 1960-as években heti rendszerességgel hazajárt, és Rudi bácsival közösen szerkesztették a kézzel írt, majd stencilezett Nagyajtai Sport című lapot. A lap a maga nemében az újságírás különleges kuriózuma. A kézzel írott, rajzokkal illusztrált Nagyajtai Sport 1946 és 1972 között 386 alkalommal jelent meg.  

Pelikán-szobor a Duna-delta áldozatainak

Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület rendhagyó kezdeményezésére Mezőfelében (Maros megye) fából faragott pelikán-szobrot avattak. Ez az első emlékhely egész Erdélyben, amely a kommunizmus áldozatai közül a totalitárius rendszer által a Duna-delta kényszermunkatáboraiba száműzött politikai meghurcoltaknak állít emléket. 

Gyulaffy László várkapitány

Már huszonéves korában, 1551-ben lovas hadnagyként részt vett Nádasdy Tamás Lippát ostromló seregében. 1568-ban felségsértési ügy gyanújába keveredett, s Bécsbe idézték. Hogy ennek mi volt a tényleges oka, az nem derül ki a korabeli feljegyzésekből. Ekkor családjával együtt elhagyta Magyarországot, és Erdélyben telepedett le.

Március 15-én a világ magyarsága az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulóját ünnepli. Felidézzük a szabadságharc kiemelkedő vezetőinek és hétköznapi tanúinak, polgárainak, katonáinak, egyszerű kétkezi munkásainak emlékét. Általános és középiskolai tankönyveinkből szinte már-már kívülről tudjuk, hogy mi történt március 15-én. Petőfi, Jókai és Vasvári vezetésével a márciusi ifjak 1848-ban e napon délelőtt indultak meg a Pilvax kávéházból a népgyűlés megtartására, remegésre kényszerítetve a Helytartótanács addigi mindenható urait. Ezt követte az Újépületben fogva tartott Táncsics Mihály kiszabadítása és diadalmenete a fővárosok utcáin.

Az egykori m. kir. tábornok ágostai evangélikus (lutheránus) vallású volt. Anyanyelve mellett tökéletesen beszélte a magyar nyelvet. Tiszti személyi lapja szerint nagyon jó tornász, vívó, úszó és rajzoló volt, ugyanakkor jól zongorázott. Fiatal korában szépirodalommal is foglalkozott. Elbeszéléseit, novelláit Lengyel Henrik néven a dél-magyarországi lapokban, többek között a Bácskai Hírlapban közölte. Magda eljegyzése című négy felvonásos színművét 1901. december 4-én a szabadkai színház mutatta be.

aratás

Különösen szép és tartalmas korszaka volt a Művelődésnek, írja a szerkesztő, a hatvanas évek vége és a hetvenes évek eleje, amikor V. András János szerkesztette a folyóiratot.

A Szent Korona az Érmelléken

A magyar Szent Korona nemcsak a magyar államiság fő jelképe, hanem öreg kontinensünk egyik legrégebbi, mái napig épségben megmaradt beavató koronája. A Szent Korona kalandos történelmet élt meg – megannyi városba, országba elvitték, hol ellopták, hol nyoma veszett –, míg végül 1978. január 6-án, azaz 40 esztendeje egy négytagú mérnökcsoport hazaszállította Magyarországra az Amerikai Egyesült Államokból. A kerek évforduló apropóján okán közöljük Szabó József A Szent Korona az Érmelléken című írását.

nagyvárad

A 17. század Erdélyében élt nemes életével és családjával azért érdemes foglalkozni, mivel családfáján sok a hiányzó és pontatlan adat. Ezt az általunk megismertek alapján szeretnénk pontosítani és kiegészíteni. Másrészt, mivel nagyapjával kapcsolatban a genealógusok egy olyan tévedést említenek, amely az Erdélyben akkor élt több személy családfáját érinti. Ezt az elírást azóta többen is átvették, és mint kész tényt viszik tovább e családok történetében.

korona

A magyar Szent Korona nemcsak a magyar államiság fő jelképe, hanem öreg kontinensünk egyik legrégebbi, mai napig épségben megmaradt beavató koronája. A Szent Korona kalandos történelmet élt meg – megannyi városba, országba elvitték, hol ellopták, hol nyoma veszett –, míg végül 1978. január 6-án, azaz 40 esztendeje egy négytagú mérnökcsoport hazaszállította Magyarországra az Amerikai Egyesült Államokból. A kerek évforduló okán közöljük Szabó József A Szent Korona az Érmelléken című írását. 

csombord

A 16. században élt végrendelkező nevét kevesen ismerik. Egyáltalán ki is volt ez az erdélyi, csombordi birtokközponttal bíró nemes származású férfi, akiről oly keveset tudunk? Katona? Vagy csak a Báthory család bizalmas, belső embere? Amint végrendeletében írja: „legelőször ő felségének, Lengyelországi István királynak, kinek gyermekségemtül fogva hiven és jámborul igyekeztem szolgálni, annak utána az ő felsége báttyának, az tekintetes és nagyságos Báthory Kristóf uramnak, Erdélyi vajdának.”

Ünnepi istentisztelet az Írisz-telepi református templomban

Ritkán adatik meg egy ember életében, hogy szoboravatáson vegyen részt. Nem mindennapos esemény. A kolozsvári, Írisz-telepi református gyülekezet sem tudta, mi fán terem az ilyen rendezvény. És lám, ma, a reformáció félezredes megemlékezésének mintegy előestéjén, kettős szoboravatási ünnepséget ülünk! Ünnepeljünk hát, jókedvre fel!

Születésének százhuszadik évfordulóján Tamási Áronra emlékezünk. Alább Szabédi Lászlónak a Termés című folyóirat 1942. őszi számában Tamási novelláiról írt értékeléséből adunk közre részletet.

zrinyi kirohanása

Erdélyt és a Tiszántúlt a szerbek 1389-es rigómezei megsemmisítő veresége után kezdték fenyegetni a török betörések. Már 1390-ben Szerém, Krassó és Temes vármegyék népe megismerte, milyenek a pusztító rabló hadjáratok. A következő években Krassó vármegye és az erdélyi Barcaság egyes részei estek a török betörések áldozataivá. Zsigmond király hadjárata 1396-ban és 1428-ban vereséggel végződött. A szerb, a bosnyák, a havasalföldi és a moldvai uralkodók (számot vetve az erőviszonyokkal) török vazallusként próbálták megőrizni népüket, országukat. A magyar királyok viszont több mint egy évszázadon keresztül arra törekedtek, hogy az említettek ütközőállamként fogadják el a magyar fennhatóságot, és tartóztassák fel a török előnyomulást. Ez természetszerűleg azt jelentette, hogy területük állandó háborús tereppé vált.