Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Beszámoló egy Zeppelin-utazásról

Százhúsz évvel ezelőtt halt meg a kalandos életű, magyar származású Schwarz Dávid (1850–1897), a merev testű léghajó feltalálója. Nem sokkal halála után özvegye eladta férje találmányát Ferdinand von Zeppelin grófnak (1838–1917), aki éppen száz éve távozott az élők sorából, és aki Schwarz találmányát tovább fejlesztette, s ma Zeppelin néven tartja számon ezt a léghajótípust a repüléstörténet. Nyolcvan évvel ezelőtt, 1937-ben minden idők legnagyobb Zeppelinje, a második világháború előtt a náci német birodalom erejét szimbolizáló, annak felségjeleivel felfestett, Hindenburg nevet viselő LZ 129 sorszámú léghajó vált az Egyesült Államokbeli Lakehurstben a lángok martalékává. Ez egyben a technikatörténet „Zeppelin kalandjának” végét is jelentette. Bár manapság a merev testű léghajók „újrafelfedezésével” kacérkodik a repüléstechnika, mégis mind a mai napig vitatott, hogy siker volt-e vagy kudarc a repülés történetében a Zeppelinek egykori használata. Úgy gondoljuk, hogy az előbb említett hármas évfordulóra lapunk hasábjain is megemlékezhetünk egy korabeli erdélyi híradással, amely a két világháború között Kolozsváron szerkesztett Keleti Újság hasábjain jelent meg 1931. május 3-án. (Dáné Tibor Kálmán)


A D-LZ 127 Graf Zeppelin léghajó a csepeli Weiss Manfréd-gyár repülőterén 1931-ben (Fortepan)

A Zeppelin egyetlen erdélyi utasa beszél léghajón szerzett tapasztalatairól

A pompás ebéd és a luxuriózus berendezés elfeledtette a hóvihart.

A repülőgép és léghajó konkurenciája

(Saját tudósítónktól) Dr. Tulogdy János, a kolozsvári református főgimnázium tanára a „Zeppelin” magyarországi látogatása alkalmából Budapestre utazott és részt vett, mint utas a „Zeppelin” magyarországi körrepülésén.

Dr. Tulogdy János volt a „Zeppelin” egyetlen romániai utasa. Most érkezett haza útjáról és munkatársunknak elmondotta a „Zeppelinen” szerzett tapasztalatait. Dr. Tulogdy János nemcsak az intelligens ember kíváncsiságával nézte a „Zeppelint”, hanem a látottakat a tudós szemüvegén is átszűrte, s így előadott tapasztalatai, elmondott élményei a legáltalánosabb érdeklődésre tarthatnak számot. Dr. Tulogdy János a következőkben mondotta el útján szerzett benyomásait.

Az indulás


Schwarz Dávid (1850–1897)

– A „Graf Zeppelin” nem érkezett menetrendszerű pontossággal Budapestre – mondotta Dr. Tulogdy – mert a jelzett időnél korábban kötött ki a csepeli kikötőhelyen. (A léghajó fedélzetén érkezett haza Németországból Karinthy Frigyes is, aki később a Budapesten megjelenő Est hasábjain számolt be légi kalandjáról – D. T. K.) A leszállásnál a földön uralkodó szél irányát égő petróleum füstjével jelezték. Közvetlenül a földfelszín közelében köteleket dobtak ki és a kivezényelt 250 főnyi katonaság húzta földre a hatalmas kolosszust, amely mellett az ember érzi, mint törpül el. A „Zeppelin” léghajó hossza 236 méter, vagyis közel egy negyed kilométer, legnagyobb magassága 34 méter és szélessége 30 méter.

A szeles időjárás miatt Lehmann kapitány, aki ezen az útján a „Zeppelint” vezette, azonnal a leszállás után elrendelte, hogy az utasok szálljanak be, mert a léghajónak indulnia kell.

Így aztán több utas le is maradt.

Az utasok közvetlenül az utas gondolába szállanak be, amelyiknek elején a vezető foglal külön fülkében helyet. A társalgó egy 5x5 méter méretű szoba, asztalkákkal, kényelmes karosszékekkel és szép szőnyegekkel. Az ablakpárkányon virágvázák állanak, virágokkal díszítve. Az ember szinte nem is hiszi, hogy nem egy előkelő hotel halljában ül – sőt, annyiban kellemesebb a helyzet, hogy a „Zeppelinen” nem szabad az ott tartózkodóknak cigarettázniuk.

Az utasok névsorából kiemelem Gömbös Gyula honvédelmi minisztert, dr. Hütl Elemér orvos professzort és báró Schön német követ neveit. Rajtuk kívül az előkelőségek között több magas rangú magyar repülőtiszt utazott a „Zeppelinen”.

A Graf Zeppelin teljesen simán szállt fel, csak a folyton kisebbedő alakokról láttuk, hogy gyorsan emelkedünk. Öt motor-gondolában öt darab 530 lóerős motorral, mint egy sebesen úszó hal, fúrta előre magát a „Zeppelin” a légóceánban.

Budapest gyönyörű képet nyújtott a „Zeppelinről” nézve. A Vár, a Margitsziget feledhetetlen látvány voltak.

Közben végignéztük a „Zeppelin”pompás berendezését. A társalgó mögött utasfülkék vannak, ággyal, 20 utas számára. Lehmann kapitány bevezetett az utas-gondola első részén lévő „szentélybe” is, ahonnan a „Zeppelin” léghajó útját irányítják. A legmodernebb műszerek és eszközök biztosítják a léghajó útját minden eshetőségre. Térképészek, meteorológusok, szikratávírászok egészítik ki a „Zeppelin” vezérkarát.

A „Zeppelin” összes helyiségei és mellékhelyiségei a térrel való takarékoskodás jegyében, de csinosan, szinte fényűzően vannak berendezve. A fűtést villamos fűtőtestek végzik. A konyha nem foglal el nagyobb helyet, mint egy jókora asztal, elektromossággal fűtik a konyha takarék-tűzhelyét.

Hóviharban

Alig szoktuk meg a léghajón látott sok rendkívüli dolgot, mikor már Hatvan felett repült a léghajó. Hatvanon túl erős hóviharba kerültünk. A meteorológusok mérése szerint másodpercenként 15 méter sebességgel száguldó széllel kellett a „Zeppelinnek” megküzdenie. A hó nagy pelyhekben kavargott a gondola vastag üveg ablakai előtt s csak felhőfoszlányok kis rései között láttuk a Mátra és Bükk hegységek hófedte órmait.

A „Zeppelin” a vihart jól állotta! Az utasok is elég jól bírták, bár az utas-gondola egyik oldaláról a másikra, csak bútorokba fogódzva lehetett átmenni. A nálam lévő magasságmérő tanúsága szerint sokszor pillanatok alatt 100 métert is zuhantunk, de szubjektíve alig lehetett észrevenni. Néhány utas azonban mégis rosszul lett a vihar vége felé. A nagy vihar amilyen hirtelen jött, olyan hírtelen el is múlt. Miskolcnál mát 150–200 méternyi magasságban repültünk a város felett, bár még mindig fújt a szél és szállingózott a hó.

Ebéd a Zeppelinen

Délben pompás ebédet kaptunk. A felszolgálás és az étrend mindenben egyaránt ízletesek és mintaszerűek voltak. Az ebéd ára meg éppen polgárinak volt mondható, tekintettel arra, hogy az étkezőkocsik menüjénél alig valamivel drágább. Az ebéd-menüért személyenként 5 német márkát, vagyis 200 lejt fizettünk. A „Zeppelin töltés” jelzéssel ellátott ásványvíz üvege 1 márka, a bor litere 4 márka volt.

A pompás ebéd vidám hangulata teljesen feledtette, hogy 400 méter magasságban lebegünk a föld felett. Egyébként, akik a kicsiny konyhától megijedtek, hogy éhesen maradnak, kellemesen csalódtak! A következő ebédet szolgálták fel:

Áttört szárnyas leves; lazac-pisztráng főve, vajjal leöntve, pirított burgonya szeletekkel; borjúborda vadasan nudlival, zöldborsó, friss paradicsom és zöldsaláta körítéssel; karamella krém.

Vissza Budapestre

A debreceni repülőtér fölött ejtőernyő segítségével postát dobott le a „Zeppelin”. Az időjárás egészen kedvezőre fordult. Szép napos időben élvezhettük a kálvinista Róma gyönyörű képét.

Kedves látvány volt az Alföldön a háziállatok félelme. Mikor meglátták a „Zeppelint”, a nyájak szétrebbentek és az állatok igyekeztek elbújni.

Debrecentől kezdve az ember úgy képzelné, hogy az út az Alföld felett egyhangú volt. Pedig a gyorsan váltakozó képek, Szolnok, Cegléd tovatűnő körvonalai felséges látványt nyújtottak.

Budapest előtt megint hóvihar és sötét, nehéz felhők fogadták a „Zeppelint”. Le sem szálltunk, hanem felrepültünk Vácig és kikerülve a hó-felhőket, visszafordultunk Budapest felé. Hét és fél órai út után megint földet értünk a kiindulás helyén.

A Zeppelin jövője

A kellemes út összbenyomásaképpen meg kell jegyeznem, hogy az ember a biztonság legtökéletesebb érzésével utazik a „Zeppelinen”. A léghajó mai formájában valóban tökéletes, de a lebegtető gázul használt hidrogéniumnak hélium gázzal való pótlása, továbbá a motorok erősítése, nagyban fokozzák a biztonságát. (A legnagyobb Zeppelinnek, a 250 méter hosszú Hindenburgnak 1937-ben az amerikai Lakehurstban bekövetkezett katasztrófáját is minden bizonnyal a nagyon gyúlékony hidrogéngáz okozta – D. T. K.) Nagyon előnyös, hogy a motorgondolák külön vannak és így a hatalmas motorok búgása csak kellemes duruzsolás formájában hallatszik az utas-gondolában.

Kétségtelenül megállapítható azonban, hogy a repülőgép egyszerűbb és könnyebben kezelhető légi jármű, mint a léghajó. Tömege és energiája, ezekkel kapcsolatban üzemköltsége is jobb össz­hangban vannak a gazdaságosság kívánalmainál. Leszállásnál különösen fölényben van a repülőgép, mert a „Zeppelin” kikötéséhez szükséges 250 embert nem mindenütt lehet kéznél kapni! Kétségtelen azonban, hogy a technika rohamos fejlődése, mint a „Zeppelin”-rendszerű léghajók előtt a jövő minden lehetősége nyitva áll, és így ma még nem lehet véglegesen dönteni, hogy a repülőgép és léghajó versenye hogyan fog eldőlni?

Ennyit mondott Dr. Tulogdy János a „Zeppelinen” tett útjáról, amihez még csak annyit fűzhetünk hozzá, hogy Lehmann kapitánynak Friedrichshafenbe való érkezése után tett nyilatkozata szerint a magyarországi hóviharhoz hasonló kritikus helyzetben a Graf Zeppelin a földkörüli útja alkalmából is csak egy ízben volt.

Tetszik az oldal? Segíts egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Születésének százhuszadik évfordulóján Tamási Áronra emlékezünk. Alább Szabédi Lászlónak a Termés című folyóirat 1942. őszi számában Tamási novelláiról írt értékeléséből adunk közre részletet.

zrinyi kirohanása

Erdélyt és a Tiszántúlt a szerbek 1389-es rigómezei megsemmisítő veresége után kezdték fenyegetni a török betörések. Már 1390-ben Szerém, Krassó és Temes vármegyék népe megismerte, milyenek a pusztító rabló hadjáratok. A következő években Krassó vármegye és az erdélyi Barcaság egyes részei estek a török betörések áldozataivá. Zsigmond király hadjárata 1396-ban és 1428-ban vereséggel végződött. A szerb, a bosnyák, a havasalföldi és a moldvai uralkodók (számot vetve az erőviszonyokkal) török vazallusként próbálták megőrizni népüket, országukat. A magyar királyok viszont több mint egy évszázadon keresztül arra törekedtek, hogy az említettek ütközőállamként fogadják el a magyar fennhatóságot, és tartóztassák fel a török előnyomulást. Ez természetszerűleg azt jelentette, hogy területük állandó háborús tereppé vált.

mórizc sándor

Sepsiszentgyörgyi és nagyváradi Móricz Sándor 1820. január 8-án született Köpecen, Móricz József határőr őrnagy és Boda Teréz gyermekeként. A családja székely kisnemesi származású és református vallású volt. Móricz Sándor 1836–1839 között a tullni utásziskolát végezte el, majd kadétként a haditengerészetnél kapott beosztást, azonban édesanya kérésére végül a 15. határőrezredhez került. 1843–1846-ig a kézdivásárhelyi katonai nevelőintézetben matematikát és fegyvertant oktatott, ezt követően az ezred fegyverraktárát felügyelő tiszt volt Kézdivásárhelyen. 

kodály zoltán

Számos fénykép őrzi Kodály mosolygó jelenlétét a játszó-éneklő gyermekek társaságában télen-nyáron, tavasszal-ősszel mindig elégedetten. Számos írása szól a gyermekek ének és zene tanításáról, az éneklés-zenélés páratlan szépségű, határtalan boldogságáról. Óvó aforizmái is javarészt a gyermeki öröm megszerzése vagy megfosztása körül hallatják hangjukat. Nem véletlenül. Hajlamosak vagyunk axiómáját is – „a zene mindenkié” – rangsorolón áthallani: a zene elsősorban minden gyermeké.

Mezőkeszü

A faluban a románokkal magyarul beszéltünk. A viszony általában jó volt, ha kellett, mindig egymás segítségére siettünk. Alkalmanként, különösen a nagy ünnepeken több román is eljött a református templomba. Mivel kevesen voltak, nem tartottak külön bált a románok. A magyarokkal ilyenkor is mindig jó hangulatban töltötték az időt. Ha közmunka volt valahol, a románok is elmentek a magyar házhoz és fordítva.

Kolozsvár, korcsolyaverseny

Ön tudta, mikor korcsolyáztak először szervezett körülmények között Kolozsváron? Mikortól vált a sétatéri tó a korcsolyaélet központjává? Ki volt az első férfi és nő győztes korcsolyaversenyeken? Mikortól szerepel a műkorcsolya a versenyprogramban? Ki volt az első világbajnok, aki Kolozsváron is fellépett? Íme, néhány érdekesség a sportág hőskoráról városunkban.

Orbán Olga

Évfordulóra készül a kolozsvári, s egyben az erdélyi sportélet. Hatvan éve született meg a romániai tőrvívás egyik legfényesebb érme: Orbán Olga az 1956-os olimpián a tőr egyéni versenyében ezüstérmet szerzett.

gábor áron rézágyúja

Háromszék bizottmányi ülése 1848. november 28-án határozatban mondta ki az önvédelmi harc felvállalását. Ezt megelőzően császári-királyi reguláris csapatok, illetve román és szász népfelkelők törtek be a törvényhatóság területére Erdővidék és bodzai őrvonal felől, az utóbbinál az ellenség az őrséget lekaszabolta. Így a háromszéki alakulatok a fenti két veszélyeztetett pontra siettek.

túr csatorna

1886-ban vetődött fel elsőként egy Túron építendő árvízi szükségtározó építésének a gondolata. A Túr mederszabályozása is elő volt irányozva, a tervezetek Túr-völgyre eső része egyelőre továbbra is papíron maradt – ehelyett a Szamos- és egyes Tisza-szakaszok kerültek előtérbe. 

… mindketten megmutatják a háború igazi arcát és hovatartozástól, illetve a hadakozás majdani végkimenetelétől függetlenül mindenkire egyformán pusztító hatását.

Gróf Gyulaffy László erdélyi kancellár életútja jórészt ismert és feldolgozott. Bécsben bekövetkezett halálának anyakönyvi forrásait azonban eddig senki nem kereste.

uzoni béldi pál

Jelen írás célja az, hogy röviden összefoglalja Béldi Pál életének főbb eseményeit, valamint hogy elénk tárja kapcsolatát a családjával és rokonságával.

klagenfurt

A katona Görgei Artúr és a politikus Berzenczey László életpályája 1862-től, a klagenfurti száműzetés közös évei alatt összekapcsolódott. Utóbbi Kossuth feltétlen híve volt, majd 1849-ben a radikálisok irányába orientálódott, a szabadságharc bukása után pedig követte a lemondott kormányzót a száműzetésbe.

kolozsvár

Kolozsvár az ispánsági vár vonzáskörében létrejött kis települések köréhez tartozott. Az ispánsági várnak, azaz Kolozs várának (Castrum Clus) a legfontosabb települése lehetett, mivel a vár nevével illették, azaz Kolozsvárnak nevezték.

1949-es pokoljárásán tett vallomásában leszögezte: „1910 óta politikával nem foglalkozom”. Ezt a politikát kerülő igaz embert a megrontott igazságszolgáltatás fizetett szolgái törvény elé citálták.