Kós Károly kevésbé ismert közéleti szerepvállalása a Kalotaszegi Református Egyházmegye főgondnoki tisztsége volt. Bár a Székely Nemzeti Múzeumban 2023. december 16-án lezajlott konferencián nem vettem részt, úgy gondolom, hogy a Kós Károly születésének 140. évfordulója alkalmából szervezett sepsiszentgyörgyi ülésszakon elhangzottakból itt közzétett összeállításhoz mégiscsak társulhat az alábbi rövid kis adalék. Egyrészt azért, hogy az Olvasónak – ha e pár sor erejéig is, de – rálátása legyen Kós Károly egyházi szerepvállalására, s ezen belül a második világháborús frontátvonulás poklában is teljesített szolgálatára. Másrészt azért, mert egy másik kerek évfordulón is kénytelenek vagyunk emlékezni: idén ősszel lesz 80 esztendeje annak, hogy a második világháború pusztító vihara Észak-Erdélyen végigsepert, tenger sok fájdalmat és veszteséget okozva emberéletekben, ingó és ingatlan javakban egyaránt. E pusztítás Kalotaszeget sem kerülte el, ahonnan – Észak-Erdély más vidékeihez hasonlóan – részben a magyar hatóságok kiürítési parancsa nyomán, részben a fenyegetettség miatt, s végül, de nem utolsósorban akaratuk ellenére, de a háborús zűrzavar közepette emberek ezrei voltak kénytelenek elhagyni otthonaikat, az Erdélyi Református Egyházkerület lelkipásztorainak egyharmada pedig a szolgálati helyéről volt kénytelen távozni. Magának Kós Károlynak is el kellett menekülnie családjával együtt a sztánai Varjúvárból Kolozsvárra azokban a zűrzavaros napokban-hetekben, amikor a család sztánai fészkét a felbőszült szomszéd falubeliek feldúlták.
Alább Kós Károlynak egy 1944. szeptemberi gyorsjelentését és ennek nyomán Daróczi Ferenc kalotaszegi esperesnek Vásárhelyi János püspökhöz intézett levelét teszem közzé. Kós levele akkor kelt, amikor javában zajlott az előrenyomuló szovjet és román, valamint a frontot tartó, majd visszavonulni kénytelen magyar és német csapatok közötti tordai csata (szeptember 15. – október 7.). A levélből megtudjuk, hogy a háborús zűrzavarban igen nehéz volt a tájékozódás, az utazás, a levelezés, de Kós Károly ilyen körülmények között is megpróbált tudomást szerezni, és a felsőbb egyházi hatóságokat tájékoztatni arról, hogy ki menekült el, és ki maradt szolgálati helyén, melyik gyülekezetben zajlik tovább az egyházi élet/szolgálat, és melyikben nem. Kós soraiban egyértelműen megfogalmazódik az egyháza és a hívek iránt érzett felelősség és aggodalom, de egyfajta elmarasztalás is azok iránt a lelkipásztorok iránt, akik különféle okok és körülmények miatt szolgálati helyüket kénytelen-kelletlen elhagyták, és azokban a nagyon keserves napokban nem álltak a nyájuk élén. Márpedig – teszem hozzá – a korabeli jelentések egyértelműen tanúsítják, hogy a tárgyalt időszakban azok a gyülekezetek szenvedték el a legtöbb kárt és pusztítást, amelyekből a lelkipásztorok az említett körülmények között, ha rövidebb-hosszabb időre is, de eltávoztak.
háttérben a tervező mellszobrával. Toró Attila felvétele
1. Kós Károly gyorsjelentése Vásárhelyi János erdélyi református püspökhöz és Daróczi Ferenc espereshez a kalotaszegi egyházmegye állapotáról – Sztána, 1944. szeptember 24.
KÓS KÁROLY
Sztána (Kolozs vm.)
Méltóságos és Főtiszteletű
Vásárhelyi János püspök úrnak
KOLOZSVÁR
Főtiszteletű Püspök Uram,
Miután ma posta nem igen jár és a közlekedés is nehéz, tehát úgy próbálok segíteni, ahogy tudok s lehet. Ezért köteles jelentenivalómat, a szolgálati utat is (esperes) betartva, közvetlenül Püspök Uramnak is jelentem, tudomásulvétel végett és azzal a kéréssel, hogy támogasson minket abban, hogy kalotaszegi népünk egyházi élete ne akadjon meg azért és éppen most, mert nehány lelkészünknek nagyobb a testi félelme, mint az erkölcsi bátorsága, a hite és a hűsége.
Tehát:
Egyházközségeiket elhagyták és ismeretlen helyre távoztak: Gyalu1, Nagykapus2, Körösfő, Damos-Jákótelke, Inaktelke3, Magyarbikal, Kalotaszentkirály lelkészei.
Nem tudtam mai napig bizonyosan megállapítani, hogy otthon vannak vagy nem: Kiskapus, Nagypetri, Daróc-Bogártelke, Magyarzsombor lelkészei.
Eltávoztak, de időközben visszajöttek, és ma végzik szolgálatukat: Egeres, Váralmás, Kispetri lelkészei.
Otthon maradtak és hűségesen végzik mai napig szolgálatukat: Bánffyhunyad, Magyarókereke, Nyárszó, Farnas, Zsobok (itt az iskola is megnyílt és a tanítás folyik rendesen), Sztána, Középlak, Türe, Mákófalva, Vista, Méra, Szucsák lelkészei.
Kispetri tanítója és tanítónője eltávoztak a faluból.
A farnasi lelkész a maga fejétől múlt vasárnap Bikalon istentiszteletet tartott Bikalon (! így – BL) az elárvult magyaroknak.
A körösfői lelkész 10 napja ment el (állítólag Hajdúnánás tájékára). Múlt vasárnap hazajött és istentiszteletet tartott. A mai vasárnapon hiába várták, mire a kurátor Nyárszóra ment, hogy az ottani lelkészt kérje fel istentisztelet tartására és három újszülött keresztelésére.
Az elmúlt héten Vistán az esperesnél voltam, és vele is közöltem mindazt, amit tudtam és tapasztaltam. Kértem őt is: segítsen és kérje Püspök Urunkat, támogasson minket abban, hogy népünk nyomorúságán segíthessünk. Én a magam gyenge erejével szívesen és örömmel teszek meg minden tőlem telhetőt, de keveset tehetek, tudom. A népünk pedig joggal panaszol, és napról napra gyengül a bátorsága és a hite. Ami nélkül pedig könnyen elvész, vagy veszedelmes utakra téved.
Végül közlöm, hogy e levelem másolatát egyúttal Daróczi Ferenc esperes úrnak is elküldöttem.
Kérve Püspök uram segítségét, illetőleg utasításait, vagyok őszinte tisztelettel szolgálatra készen.
Sztána, 1944. szeptember hó 24., vasárnap
Kós Károly
U. i. A fiam a héten hazajön biciklin, ha Püspök uram üzenni, utasítani akarna, kérem azt vele közölni írásban vagy szóba. Címe: dr. Kós Károly egyetemi tanársegéd, Kolozsvár, E. Múzeum Régiségtára, Óvár, Dr. Roska Márton professzornál. [Kós Károly kézzel írt utólagos kiegészítése: Bástya u. 2 sz., telefon 18-05. Most kapom az értesítést, hogy a magyarbikali lelkész hazajött, és ma már istentiszteletet tartott.]
(Erdélyi Református Egyházkerület Központi Gyűjtőlevéltára, fond A2, az Igazgatótanács iratai, I. 1./1944/V. sz. csomó, 29. sz., géppel írt, kézzel kiegészített szöveg.)
2. Daróczi Ferenc esperes levele Vásárhelyi János püspökhöz a kalotaszegi egyházmegye helyzetéről és Kós Károly egyházmegyei főgondnok tájékoztató leveléről – Magyarvista, 1944. szeptember 25.
Kalotaszegi ref. esperesi hivataltól.
Szám: 291–1944.
Főtiszteletű Püspök Úr!
Kós Károly e[gyház]m[egye]i főgondnok úr népünket féltő szeretetében írt Főtiszteletű Püspök Úrnak. Ennek a levélnek másolatát megküldötte részemre is. Ez teszi kötelességemmé nekem is, hogy szintén jelentést tegyek, és segítséget is kérjek jövőre.
Már e hó 22-én is megtettem ezt, de bár levelemet a mai napon egyéb leveleimmel együtt segédlelkész a[tyánkfi]a bevihette volna, nem küldöttem be, mert még nem látom tisztán a dolgokat. Sokat hallok, de biztosan nem tudok, és arra számítottam, hogy talán kedvezőbbre fordul egy és más helyen a dolog. Mint ahogyan pl. éppen a főgondnok úrtól egyidejűleg azt is megtudtam, hogy magyarbikali lelkésztársam családját elhelyezte Békésgyulán, ő maga pedig visszatért és helyén van; csak egy vasárnap volt távol, akkor is helyettesítette farnasi lelkész a[tyánkfi]a egy istentiszteleten, s tegnap már ő maga teljesítette a szolgálatot. Ilyen és ehhez hasonló dolgok történhetnek egyebütt is, ahonnan a lelkipásztor látszólag elszaladt. És bárcsak minden megingott lelkű szolgatársam észbe kapna, s még idejében visszatérne.
A múlt héten nálam kereste lelkipásztorát a gyalui kántor és ő beszélte, hogy lelkipásztoruk úgy ment el, mint aki feleségét elhelyezi Debrecenben, maga pedig visszajő. Hiszem is, hogy ha betegség vagy más baj meg nem akadályozza, vissza is fog térni. Remélem, hogy lesz még más hasonló elhatározású emberünk is.
Tény, hogy többen elhagyták helyüket. A főgondnok úr leveléből veszem tudomásul, hogy damosi lelkésztársam is ezt tette. A többiekről előbb is tudtam. A nála felsoroltak közül m[agyar]bikali lelkésztársam visszatéréséről már szólottam. Minapi találkozásunk alkalmával kalotaszentkirályi lelkésztársamról azt mondta a főgondnok úr, hogy az is a visszatérés ígéretével szállította el feleségét. Ellenben azt is határozottan tudom, hogy a magyarkiskapusi lelkésztársam is az eltávozottak között van. (A „nagy tekergő”.) Nagypetriből nem tudok semmit. Darócon és Zsomboron helyükön vannak a pásztorok, az utóbbi egy félórával ezelőtt még nálam volt tájékozódás okából, és teljes megnyugvással tért haza tőlünk.
Ma még hát nagy számomra a zűrzavar, de remélhetőleg rövid időn belül minden lehiggad, és akkor a kialakult helyzetnek megfelelőleg tudok majd tenni is egyet-mást. Segítségért mindenesetre a Főtiszteletű Püspök Úrhoz fogok folyamodni elsősorban, amit már előre is kérek, és amit úgy képzelek el, hogy kolozsvári lelkészjellegű ifjú társain, esetleg megbízható tanítóink kerékpáron vagy katonai segítséggel ki-kijárnának az árva gyülekezetek közül a Gyalu – Nagykapus – Kiskapus – Körösfő – Damos – Kalotaszentkirály vonalra. A két Kapus annyira közel van egymáshoz, hogy azokat egy ember egy napon meglátogathatja. A többiek közül Inaktelkére állandó helyettesítőt kaptam Márkó József székelyudvarhelyi, szintén elmenekült hitoktató lelkész személyében. Őt az Egeres gondozásával is megbíztam, de amint főgondnok úr írja, oda visszament a pásztor, ám amint hallottam, a német katonák az elhagyott lakásba erőszakkal behatoltak, és a maguk módján gazdálkodnak (ennyit már megkóstolt a menekülés keserveiből). Hasonló az eset Gyaluban is. Esetleg lesznek olyan elmenekült lelkész jellegű egyének a Főtiszteletű Püspök Úr keze ügyében, akik a továbbfutás nyomorúságait nem vállalják, s viszonylagos nyugalmat találnának valamelyik elhagyott gyülekezetünkben. Ha volnának ilyenek, méltóztassék már most kiküldeni valahová őket. Ezzel a kérésemmel hamar, mihelyt biztosabbat tudok meg a dolgokról, vissza fogok térni. Addig is nb. jóindulatába ajánlom megárvult gyülekezeteinket.
Alázatos szolgája
Magyarvista, 1944. szept. 25.
Daróczi Ferenc
esperes
[Körbélyegző felirata: KALOTASZEGI
REF. ESPERESSÉG]
(Erdélyi Református Egyházkerület Központi Gyűjtőlevéltára, fond A2, az Igazgatótanács iratai, I. 1./1944/V. sz. csomó, 30. sz., géppel írt szöveg.)
Jegyzetek
1 Vásárhelyi János Kós levelébe beírta azoknak a Kolozsváron tartózkodó, szintén menekült lelkipásztoroknak a nevét, akik a távollevőket helyettesíthették.
2 Vásárhelyi János kézzel írt betoldása: Petri (?) József. Az Erdélyi Református Egyházkerület 1944. évi névtárában nem szerepel Petri József nevű lelkipásztor.
3 Vásárhelyi János kézzel írt betoldása: Márkó József.
