Civilizáció, kultúra, globalizáció

Dáné Tibor Kálmán

A civilizáció és a kultúra fogalmának a konkrét meghatározására számtalan próbálkozás történt az emberiség legújabb kori történelmében. Úgy tűnik, sikertelenül. A két fogalom különböző meghatározása (vagy inkább körülírása) számtalan vonatkozásban interferál, s csak részben sikerül olyan jegyeket felmutatni, amelyek inkább az egyik, vagy inkább a másik fogalomkörére jellemzőek.

Ezért lehetséges, hogy a két fogalomról sajátságos értelmezések is kialakulhassanak, a különböző szellemi vagy éppen technikai (anyagi-tárgyi) jellegű társadalmi irányzatok tükrében. Az én értelmezésemben az emberiség történetében a civilizáció főleg globális, a földünk össztársadalmára vonatkozó jegyeket hord, míg a kultúrának inkább lokális, a különböző kisebb-nagyobb közösségekre jellemző vonatkozásai vannak. Én a civilizációt amolyan globális kultúrának, míg a kultúrát egyféle lokális civilizációnak tekintem. Például a földi civilizációnk fejlődésében, össztársadalmi szempontból, hatalmas ugrást jelentett a tűz felfedezése. Viszont a különböző kultúrák másféleképpen hasznosították a lángot a fűtéstechnikai rendszereikben, nem is beszélve a gasztronómiai élvezetek megteremtésében. Vagy: globális civilizációs ugrást jelentett Földünkön az, hogy az emberek a barlanglakásokból, vagy éppen földbe vájt üregekből, saját maguk által készített házakba költöztek. Ám az épületek megtervezése már sajátságos, lokális jegyeket hord, amelyek függvényei az éghajlati körülményeknek, valamint a stílusnak (amely egyértelműen a helyi kultúrához kötődik), vagy éppen ízlésnek, amelynek sok szempontból személyhez kötött jellemzői vannak.

Ha elfogadjuk, hogy a civilizáció az emberi társdalom legmagasabb fokát jelenti, az „össztudás” mértékét, akkor gyakran arra ébredünk, hogy a civilizáció képes maga alá gyűrni a lokális jegyeket hordó kultúrát. Ezt szerintem legszemléletesebben Kós Károly fogalmazta meg a Nemzeti művészetünk – Civilizáció és kultúra című írásában, mely az Erdélyi Szemle 1920/1. számában jelent meg: „Egy van ma: tudás! / Egy nincs: hit! / Amaz: civilizáció; emez: kultúra.” (…) „Hit – nem vallási értelemben beszélek hitről – csak a népnél van még ma; tudattalanul az is, ösztönösen csak: de a nép művészete ma is stílusos még. / Ez a nép azonban ma is a városokba tódul gyári tölteléknek, pénzrabszolgájának, a modern civilizáció katonájának, amely modern civilizáció kultúráját a kulturálatlanság, művészetét a stílustalanság jellemzi.” Persze itt Kós Károly „nép” alatt a parasztközösséget érti, amelyik száz évvel ezelőtt még a legszámottevőbb társadalmi réteg volt a világon, s így Erdélyben is, s amelyiknek a felszámolódása az ipari civilizáció előretörésével egyre gyorsabbá vált. Hisz ne feledjük, hogy az elmúlt néhány száz évben a civilizációnk fejlődése, a növekvő globális tudás kiváltotta társadalmi szerkezetváltások (ipari forradalom, információs big-bang stb.) mindig a paraszttársadalmat érintették a legsúlyosabban, e réteg hagyományos szakmai tudásának a fokozatos elévülését hozták, s járultak hozzá e társadalmi réteg lassú sorvadásához. Mint Kós Károly is előrevetítette, ez a helyi közösségek mélykultúrájának felszámolódásához vezetett és vezet mind a mai napig. Véleményem szerint is a kulturális gyökértelenség megjelenése a stílustalanság felé mutat, és inkább a globális jegyeket hordózó pillanatnyi, látszat kulturális értékeknek ad érvényesülési lehetőséget.

A civilizációnak ugyanakkor nap mint nap megtapasztaljuk azokat a hatásait (pozitívak, vagy éppen negatívak), amelyek kultúránkat befolyásolják. Gondoljunk csak például a számítógépünk, vagy éppen az okos telefonunk kínálta internet-, világháló-kapcsolatainkra. Pár másodperc alatt írásos, vagy éppen vizuális kapcsolatba léphetünk a világ másik felében élő ismerőseinkkel, de ugyanakkor pillanatok alatt szerezhetünk információt a sárgolyónk bármelyik pontján történt eseményről.
A kérdés csak az, hogy ez utóbbiak mennyire hitelesek, s így éppen rajtunk keresztül milyen irányba befolyásolják környezetünket, kultúránkat. S ha már a világhálónál tartunk, engem lenyűgöz a Flightradar 24 program, amellyel nyomon követhető a világ minden repülőjárata egyidejűleg. Kis repülőgépikonok mozognak lassan a világtérkép felett, s rákattintva a gépmadár és a járat adatai jelennek meg a képernyő szélén. Ez a program maga a tetten ért civilizáció. Viszont ahol ezen a mozgalmas világtérképen nem tűnik fel gépmadár, ott vagy lakatlan világai vannak Földünknek, vagy ott a kultúrának még nem sikerült utolérnie földi civilizációnkat.

Új hozzászólás