Kolozsvár szívében egy háromemeletes lakóház kebelén húzódik egy udvar. A körülbelül 80 méter hosszú területet a városlakók átjáróként használják, ha nem lennének a kapunyílások, bizonyára névvel ellátott utcaként tartanák számon.
Az udvaron gyakran furcsa jelenségek történnek: olykor valamilyen más világot sugalló díszletek totyognak be az épületbe vagy lépnek ki belőle, maguk mögött eltakarják a szállító személyeket, máskor munkások szállítanak alapanyagot, léptük meg-megbicsaklik a súlytól, vagy a göröngyös, töredezett aszfalttól, rendszeresen pedig egy-egy felnőttek irányította gyermekcsoport lelkes zsivajgása verődik vissza a falakról. Cigarettázó varrónők pihentetik ujjaikat, elszánt tekintetű művészek néznek maguk elé, vagy éppen nagyokat kacagó jelmezes színészek eresztik ki fölösleges energiáikat. Az udvar földszinti részének délkeleti és délnyugati részében 66 éve, 1950 óta, a Kolozsvári Bábszínház működik, az a bábszínház, amelyik 1990-ben felvette a Puck nevet.
A két emberöltőnyi múltat hitelesen felvázolni nehéz feladat, szemelgetni belőle kockázatos. Kétségtelen, hogy számos emblematikus előadás, meghatározó alkotóművész neve kötődik a Bábszínházhoz, de téved az, aki azt vallja, hogy csak a dicső múlt van és hozzá képest silány a jelen. A múltban is voltak mélypontok és kiemelkedő időszakok, mint ahogy a jelenben is kanyargós és hullámíves a bábszínház iránygörbéje.
Mit is volna érdemes mégis nagyító alá vetni? Egy bábszínház időszerű repetorája lehet beszédes, vagy az intézmény emblematikusabb előadásait, jelentősebb körútjait, elnyert díjait sorjázzuk? Vannak, akiket inkább ez érdekel, mások viszont, mint egy műhelybe, inkább az alkotói munka titokzatosabb laboratóriumába tekintenének be. A hogyan készül egy bábelőadás témája mellett az is érdekes lehet, hogyan szerveződik egy nemzetközi bábfesztivál, milyen a bábszínház hétköznapi arca, milyen részei vannak egy turné megszervezésének és milyen egy turné hangulata? És mi zajlik az emberekben? Elégedettek, nyitottak, lelkesek vagy elkeseredettek, borúlátók a színészek, a műhelyekben és az adminisztrációban dolgozó bábszínházas alkalmazottak?
Úgy döntöttem, hogy nagyítómat a Puck Bábszínház magyar tagozatának 2015-ös tevékenységeire összpontosítom. Ez már múlt, de a közelmúlt, amely egy többnyire számszerűsíthető, pontos képet ad a mostani bábszínházról.
A Puck Bábszínház magyar tagozatánál 2015-ben viszonylag nagy személyzeti mobilitás volt. Az év során a társulattól eltávozott két fiatal színész, egy fiatal színésznő, és bár még több előadásban játszik, nyugdíjba vonult Csortán Márton, e kis színpad meghatározó művésze. Az év januárja óta Szabó Jenő a társulat új közönségszervezője, május óta pedig Vadas László rendező vezeti a magyar tagozatot. Az év folyamán új színészek kerültek a távozók helyébe László Réka, Rekita Rozália, Veligdán Boglárka és Okos Attila Ákos személyében.
A Puck Bábszínház 2015-ben 15 előadást játszott, ezek közül kettőt mutattak be 2015-ben: az Urmánczi Jenő – a társulat színésze – rendezte Ha én lennék Mátyás király és a Palocsay Kisó Kata – a bábszínház egykori színésznője, jelenleg egyetemi oktató – rendezte Mimorózart. A Micimackó, a Tornyocska, a Csipike, a Világszép nádszálkisasszony, az Ördögverő jóbarátok, a Hamupipőke, a Tengerszem tündére, a Hol a világ közepe?, a Kíváncsi elefántkölyök, a Vitéz László meg a mágus, a Jancsi és Juliska, valamint a Szegény Dzsoni és Árnika – a Puck Bábszínház repertoárján levő, régebb bemutatott, illetve az Ajándék című 2014 telén bemutatott előadások.
A magyar tagozat 2015-ben Kolozsváron kívül 34 településén játszott, ezek: Szamosújvár, Válaszút, Tordaszentlászló, Magyarlóna, Körösfő, Bánffyhunyad, Kalotaszentkirály, Várfalva, Torockó, Sarmaság, Sámson, Szaniszló, Nagykároly, Csomaköz, Tasnád, Érmihályfalva, Csomafalva, Gyergyóalfalu, Gyergyószentmiklós, Gyergyószárhegy, Gyergyóditró, Gyergyóújfalu, Csíkszenttamás, Máramaros, Csíkszereda, Kézdivásárhely, Bonchida, Nagyvárad, Buza, Bács, Méra, Arad, Szék és Dézs.
A Bábszínház 2002 óta rendszeren megszervezi a Puck Nemzetközi Báb- és Marionettszínházak Fesztiválját, a 2015-ös fesztiválon többek között vendégül látta a debreceni Vojtina Bábszínházat és számos erdélyi bábtársulatot, kerekasztal-beszélgetéseken elméleti és gyakorlati bábszínházas kérdésekről társalogtak.
A magyar tagozat 2015-ben három fesztiválon lépett fel, köztük a III. Gyerkőcfesztivál Kézdivásárhelyen, a Lurkó Fesztivál Csíkszeredában és II. Fux Feszt (Erdélyi Magyar Hivatásos Bábszínházak Fesztiválja) Nagyváradon. Ez utóbbin a Ha én lennék Mátyás király című előadás elnyerte a Pedagógusok Díját. A társulat több meghívásnak is eleget tett, Szamosújváron a Téka Alapítványnál játszott, jelen volt a Bonchidai Napokon és Kolozsvári Magyar Napokon.
Februárban ünnepelte a Puck Bábszínház fennállásának 65. évét. Az évfordulót a romániai bábozás két meghatározó alakjának, Kovács Ildikónak és Mona Mariannak személye és munkássága köré szervezték.
Márciusban a Bábszínházak világnapja alkalmával a meghirdetett előadás mellett gyermekfoglalkozás várta az érdeklődőket, majd újra bemutattuk Szebeni Zsuzsa Kovács Ildikó című könyvét, amit a rendezőnő által színpadra vitt Übü király című előadás filmvetítése követett.
A Puck és barátai című programcsomag keretén belül a magyar tagozat egy-egy előadással részt vett júniusban a Kolozsvár nem alszik, szeptemberben pedig a Sétatéri mesék és a Bábok Karavánja című projektekben.
Külön színfolt minden év június-júliusában a kolozsvári Szépművészeti Múzeumban megrendezett Bábok Múzeuma című kiállítás, amely bemutatja az adott évad előadásainak fontosabb díszleteit, jelmezeit és bábjait.
A társulat a 2015-ös évet együtt érző gesztussal zárta: a sepsiszentgyörgyi Nagy Kopeczky Kálmán bábrendező, bábművész hirtelen halálának következtében a Mimorózart előadás bemutatójának bevételeit a gyászoló családnak adományozta.
A magyar tagozat 2014-ben 63 előadást mutatott be 4300 nézőnek. Ehhez képest 2015-ben 119 előadást játszott körülbelül 7200 nézőnek, tehát majdnem megkétszerezte tevékenységét.
Eddig a nagyítás. Most pedig egy újabb kitérővel a most zajló évadban műsoron levő előadásokat sorakoztatjuk fel, kiemelve azt is, hogy tervben van felnőtteknek szóló előadások létrehozása, valamint egy, a legkisebb korosztályt célzó rendszeres bábos tevékenység megvalósítása is.
A bábelőadások között megtaláljuk a klasszikus nemzetközi és magyar gyermekirodalom néhány közismert meséjét, de jelen van a repertoárban pár sajátos stílusú és témájú előadás is. Az utóbbiakhoz sorolható a Palocsay Kisó Kata rendezte Mimorózart című előadás, amely Joan Miró képi világára és Wolfgang Amadeus Mozart zenéjére épülő bábjátékok sorozata, valamint a Vadas László rendezte Bábmesterek című előadás, amely Shakespeare Szentivánéji álom színművének mesterember jelentéből fejti ki bábos játékát. Míg a Mimorózartban három bohóccal egy különleges képi és zenei világban bolyongunk, és minden tárgyhoz és helyzethez gyermeki lelkesedéssel, rácsodálkozással közelítünk, addig a Bábmesterekben főként azzal találkozunk, hogy minden mesterembernek van egy szerszáma, amivel meg tudja valósítani önmagát. A bábszínházban a báb az a munkaeszköz, amely mihelyt csodálatos módon életre kel, létével megteremti a szabad játék és a szabad élet varázsát. Shakespeare Szentivánéji álom művének egy másik feldolgozása látható a 2016-ban bemutatott Puck és a többiek című előadásban is, amely a szerelem bonyolult és bohókás világát idézi tíz éven felülieknek. Rekita Rozália és Kötő Áron előadása az iskolákba, egy-egy osztályba viszi el a „bőröndnyi” bábos játékot.
A nemzetközi mesék közül műsoron van a Micimackó, amelyet Kovács Ildikó rendezett és György László újított fel. A Százholdas pagony történetei közül a bábszínház öt jelenetet elevenít meg, kifejtve, hogy milyen fontosak a barátok, akik mindig ott vannak, amikor segítségre van szükség.
A Világszép nádszálkisasszony című bábelőadás egy kaukázusi eredetű népmesén alapul, amely egy nádszálba rejtett leány történetét mutatja be. Az előadást Rumi László rendezte, és benne a zenészek élő muzsikával kísérik a színészek játékát.
A Grimm testvérek Jancsi és Juliska című előadása Varga Ibolya rendezésében látható, és a klasszikus mese nyomán olyan kérdéseket vet fel, hogy: melyik úton megyünk?, kiben bízunk?, mivel segítünk a bajban? Ugyancsak Varga Ibolya rendezte az immár magyar klasszikusnak minősülő Lázár Ervin mesét: Szegény Dzsoni és Árnika történetét. A meseregény és bábos előadása az igazi szeretetről, a felelősségről, a hűségről, a kitartásról, a szabadságról és sok más fontos, elgondolkodtató kérdést vonultat fel. A klasszikus magyar mesék között a Varga Ibolya rendezte Csipike is újra színen van a hatalomról szóló tanulságos történetével.
Ezek mellett hamarosan újra színen lesz a társulat egyik sokat játszott, emblematikus, a kis gyermekeknek szóló állatos előadása, a Jakab Ildikó rendezte Tornyocska.
Írásomat egy kiegészítéssel zárnám. Ezt a szöveget 2016. február 5-én írtam, a Puck 66 éves évfordulójára, de nem állt szándékomban közzétenni. Ekkor egy hónapja voltam a bábszínház alkalmazásában, irodalmi titkárként. A frissen alkalmazottak nyitottságával, és tenni-, változtatni akaró – nem kevésbé naiv – lelkesedésével született ez a Puck-monológ.
Puck monológja a Kolozsváréji álomból
„Megértem ezt is. 66… Idős, öreg, vén − mondhatják hamarosan, s belém égnek majd a hangsúlyok. Hogy bölcsebb lettem-e évről évre, nem tudom, de egy biztos, sok változást megéltem, negyven év kommunizmust, majd huszonhat év folyamatos változást a rosszból a jobba, s a jobból a rosszabba. A meg nem állás, a szertelenség, a fejetlenség, a felszínesség, a vádaskodás, a vívódás, a csalódás és a mindig felállás és továbbmenés, reménykedés, megbékélés, megnyugvás, lelkesedés, megvalósítás és siker megannyi korszakát. Sokféle színnel lefestettek, sok mindent rám mondtak, elítéltek, kispadra ültettek, de voltak dicsőséges pillanatok is, elismerések, ölelések, bátorítások, és mindvégig ott voltak a legnagylelkűbb támogatók: a gyermekek. Értük megérte átbotorkálni minden göröngyös időúton, mert minden hiba és szégyen és gyengeség ellenére bármikor a szemükbe lehetett nézni, és ők megértettek, elfogadtak úgyis és akkor is, ahogy és amikor magamat is nehéz volt elfogadnom. Őszinte tekintetük csak kíváncsiságot, bizalmat és szeretetet sugárzik.
Amióta magamat tudom, varázsló vagyok, csak hát varázserőm gyakran cserbenhagyott… Amikor viszont sikerült egy-egy varázslat, akkor az évekig tartotta bennem a lelket. Bohócokkal beszélgettem nemrég, ők is hasonló élményekről számoltak be, jó tudni, hogy nem vagyok egyedül dicsőséges nyomorúságomban.
Nem érzem a korom. Kiváló egészségnek örvendek, bár kívülről egyre rondább vagyok, és még mindig túl sokszínű, túl sokstílusú, mondhatni azt is, hogy gondozatlan, sőt azt is, hogy ízléstelen. Ez régóta nagy bajom. Csak hát nagyon sok akarat közé vagyok feszítve, ez mindig is így volt… ettől szenvedek leginkább. S úgy alakítanak, mozgatnak, mint egy bábot. Voltam már óriásbáb, akinek egy senkit kellett dicsőítenie, de voltam apró ujjbáb is, amely életre szóló üzeneteket csepegtet az érdeklődőkbe.
Tavaly kerek évfordulóm volt, 65 éveses lettem! − meg is emlékeztem azokra, akik nagyon sok jót tettek nekem, velem. Idén viszont mást érzek, van ebben a 66-osban valami mágikus, valami sejtelmes, ami várakozással, sőt sürgetettség érzéssel tölt el. De hát ilyet nem egyszer éreztem még, és aztán Puck lett belőle. Az, hogy folyamatosan meg kell újulnom, belső szükségletem, de valamiért ez sohasem működött és nem működik maradéktalanul. Mintha a múltból megállás nélkül vonszolnék olyasmiket, amik ellehetetlenítették, hogy szabadon szárnyalhassak és főleg: hogy kifogástalanul működjön a varázslatom.
Mikor kezdődik a második gyermekkor és pontosan miben is áll az? Vagy én mindig is abban éltem?
Egy dologra mégis büszke vagyok: saját gyermekeimre. Azokra, akik itt kezdték, velem, akiknek amolyan apjuk-anyjuk vagyok. Sokan vannak és sokfélék, saját útjaikat járják. Van, aki aggódik értem, és titkon vagy nyíltan segít nekem, amikor tud. Mint egy tehetetlen öregemberen. Sajnál. De nem panaszkodom, és nincs bennem keserűség! Egyrészt, azzal semmit sem érek. Tudom, hogy a lelkem tiszta, hogy erős vagyok, tehetséges, életerős, és amíg a gyermekek figyelme nem lankad, nem fogok meghalni. Életbiztosítást kötöttem a gyerkőcökkel.
A fiúk és a lányok, akik itt vannak mellettem, ők azok az édes gyermekeim, akiknek az együttélés és alkalmazkodás kenyere jutott, akiknek tűrniük kell öregkori szeszélyeimet, szidnak hibáimért és korholnak azért is, mert megbocsátottam a tékozló fiúknak. Igaz, sokszor én is szidom őket, de lelkesítem, bátorítom is nagyobb fegyelemre, pontosságra, odaadásra − azt akarom, hogy jók legyenek, jobbak, mint én.
Ilyesmiket gondolhat a 66 éves Puck, miközben elfordítja tekintetét a bábszínház üres nézőteréről, lassan leül, hátára fekszik a kis színpadon, karjait párnaként feje alá helyezi, arcára enyhe mosoly ül, s ahogy a fejét kissé oldalasan elfordítja egy pislákoló reflektor felé, egyik hosszúkás, hegyesen végződő füle közepén sós tócsa gyűl.
(A képek Robert Puțeanu felvételei)
