Csirák Csaba

A Miatyánkban naponta mondjuk: „És ne vígy minket kísértésbe”. Ilyenkor nem arra a kísértésre gondolunk, amelyik Varga Pétert óvodás korától a mai napig megkörnyékezi, annál is inkább, mert a kísértés nem helyhez és nem időhöz kötött. Péter bárhol megfordult az utóbbi 58 évben: a zene kísértésétől nem tudott szabadulni. Működött odahaza dr. Varga Miklós gyermekgyógyász családjában, ahol a három testvért: Miklóst, Pétert és Györgyöt édesanyjuk már óvodás korukban zongorázni tanította.

Pétert a szatmárnémeti zeneiskolában, az 5-ös számú ipari líceum reáltagozatú osztályában, a népművészeti iskolában, Kolozsváron az építészmérnöki karon, a katonaságnál, egyházi liturgikus alkalmakkor, a színház zenekari árkában is utolérte a zene kísértő ereje, és nem marad ki ma sem a vállalkozó családapa életéből sem.

Póti Eduárd és Varga Péter (jobbról)

Nézzük meg, miben ölt testet Péternél a folytonos zenei kísértés? Bocsássuk előre, hogy a nagybetűs Zene nem ugyanabban a jelmezben jelentkezett Varga Péter életében. Az általános, majd középiskolást a zongora és a gyermekkórus iránti szerelem ragadta meg, aztán a szimfonikus zene, de a könnyűzene és a dzsessz vonzása felé is kinyíltak érdeklődésének ajtai.

Fejér Kálmán zenetanár pedagógusokból álló, országos hírű kamarakórusában alkalomadtán a kórustagok gyermekei is helyet kaptak. Nem állítható, hogy a Pedagógusok Kamarakórusa magyar nyelven működött, de műsorára kerültek magyar szerzők is, ezért nem zárkóztak el a magyarok sem a kórustagság elől. Később karnagyuk a gyermekekből önálló gyermekkórust alakított.

Varga Péter mindkettőben helyet kapott, a felnőtt és a gyermekkórusban is. Vonzotta az éneklés lehetősége, és a rengeteg kiszállási alkalom is izgalmas kaland volt a gyermek számára.

Megtanult énekelni, és megtanulta azt is, hogyan kell beilleszkedni egy közösségbe. Megtanulta a klasszikusokat, ami minden zenélés alapja.

Ikertestvérével, Miklóssal zenekart alapítottak 1982-ben. A közös zenéléshez elengedhetetlen alázat, nem pedig a szereplés megkísértése vezérelte a fiatalokat. Az Algoritm zenekar megalapításától ismerté vált megyeszerte és azon túl a Varga fiúk neve. Játszottak szórakoztató könnyűzenét, és sokszor kacérkodtak dzsesszmuzsikával is.

Az egyéni fejlődésről és az önképzésről Péter a mai napig nem mondott le. A Népművészeti Iskola zenei szakáról van oklevele, de ott ült és figyelt a Filharmónia próbáin és hangversenyein, bújta a zenei szakkönyveket, járta az önképzők kacskaringós útját. Sajátja lett a zongora mellett a gitár, a basszusgitár, az orgona, a harmónium, a nagybőgő is, mégis a legszebb hangszerben, a kórusban teljesedett ki az ő zenei világa.

A kolozsvári egyetemi évek sem múlhattak el zenei élmények nélkül: a Szent Mihály templom kórusának tagja lett, vagyis folytatódott, amit már gyermekkorában elkezdett: a kórusban éneklés.

A katonai szolgálat fordulatot hozott zenei fejlődésében. Rábízták a férfikar vezetését. Ez az előrelépés annyira sikeres volt, hogy a Megéneklünk, Románia! elnevezésű országos kórusversenyen a Varga Péter vezényelte férfikar első díjat kapott. A műsoron a kötelező hazafias műsorszám mellett helyet kaptak értékes kórusművek is.

Építészmérnöki oklevéllel szülővárosába, Szatmárnémetibe érkezve újraélesztették az Algoritm nevű együttest, s mivel zenéből sohasem elég, beiratkozott a Székesegyház kórusába, amelyet a rendszerváltás után ikertestvére, Miklós hívott életre és működtetett 1994-ig. A mindennapi kenyérért való munka és a kórustagság mellett mintegy három évig tanított a Népművészeti Iskolában könnyűzenét és dzsesszt.

A zene és az új feladatok kísértéseinek nem lehet ellenállni. Varga Péter 1996-ban, Reizer Pál püspök idején átvette a Székesegyház vegyes karának vezetését. A felelősségnél csak a munka volt nagyobb. A közel 30 kórustag többsége műkedvelő, azaz éneklés által megkísértett, többnyire középkorú férfiak és hölgyek. Péter megtanította őket kottát olvasni. A kórusnak nincs külön hangképző tanára, ezt a feladatot is a karvezető végzi el. Nagy hangsúlyt fektet a szöveg kiejtésére, a zeneszerzői szándék tiszteletben tartására. Külön foglalkozásokon dolgozik azon, hogy a kórustagok értsék és szeressék meg a művet, hogy előadások alkalmával az énekesek saját mondanivalójukként szólaltassák meg a műveket. Ez utóbbi nagy és igényes lépés a művészet irányába! És mindez nem elég, „a művet hitelesen elő kell adni, nem csak énekelni” – vallja Varga Péter karnagy.

Leszögezhetjük, hogy a Székesegyház Kórusában zenei nevelés folyik.

A barokktól, a klasszikus nagymesterektől a romantikán át a kortárs zeneszerzőkig széles skálán játszik a kórus. Nem egyszerű korok és stílusok erdejében elérkezni az adott zeneszerzőhöz és az előadásra szánt műhöz!

Mit tehetünk embertársaink javára „olyan világban, amelyben az általános zenei műveltség megalapozásának a feltételei nincsenek kellőképpen biztosítva” – kérdezte dr. Almási István 2000 októberében. Maga válaszolt a kérdésre: „önálló kezdeményezésekre van szükség”. Ilyen önálló kezdeményező a zene által megkísértett Varga Péter és az őt támogató egyház. Megpróbálják az iskolai nevelésből kimaradt lelki és szellemi táplálékot pótolni.

A Székesegyház kórusa első vasárnapokon és ünnepnapokon énekel. Mindezt úgy, ahogy Schönberger püspök úr kéri, azaz a zene ne fedje le a liturgiát. Nehéz kötéltánc, de sikerül.

Első vasárnaponként népies egyházi énekek és a liturgiához illeszthető betétek hangzanak el. Ünnepek alkalmával az egyházzene klasszikusait épp úgy műsorára tűzi, mint a kortárs szerzők műveit. Az ünnepi miséken karmesteri pálcája alatt többnyire a Dinu Lipatti Filharmónia is közreműködik. Vivaldi, Johann Sebastian Bach, Joseph Haydn, Mozart, Schubert, Kempter, Gruber, Kodály zenekari misék, Liszt, Karay, Vavrinecz, Fejér Kálmán művei egyaránt szerepelnek műsoron. E szerzők műveinek igényes megszólaltatásához legalább fél évre van szüksége a kórusnak. A munka nem hiábavaló. Ilyen alkalmakkor zsúfolásig megtelik a Székesegyház más plébániákról, sőt más felekezetektől érkezett hívekkel, kitéve magukat a zene lélekemelő kísértésének.

Úgy lenne gazdaságos és az emberi erőfeszítés igazi megbecsülése, hogy ilyen hatalmas idő, lelki és szellemi energia befektetéssel, több alkalommal elhangzana ugyanaz a mű. Varga Péter erről 2–3 évenkénti felújítással gondoskodik.

Volt egy különleges esemény is a kórus életében, amikor az egri Székesegyházban a helyi kórus, Szatmárnémetiben pedig a Székesegyház kórusa ugyanazt a misét énekelte. Ez az alkalom Hám János püspök halálának 150. évfordulóján, 2007. december 30-án volt, amikor Mozart C-dúr Missa Solemnise emelte magasba az emlékező szíveket.

Mindezt a gazdag életpályát lehet tovább fokozni? Lehet, mert igent mondott a szatmárnémeti Szentlélek templom kórusának felkéréseire is, amikor több alkalommal vendégkarmesterként a Passiót tanította meg húsvétkor. Ilyenkor előadás után kocsiba ült, és rohant a Székesegyházba, hogy percek múlva kezdődő misén eleget tegyen az ottani ünnepi kötelezettségeinek.

Varga Péter otthon van a népzenében is. Több alkalommal zsűrizett a Hajnal Akar Lenni népdaléneklési versenyen, felkérték a Bartók Béla Hagyományőrző Egyesület kórusának vezetésére is. A zene kísértésének ekkor sem tudott ellenállni. Ő azonban nem így fogalmazta meg: „Nekem a nagy hitem ad erőt, ha ez nem lenne, már régen abbahagytam volna.” Fogadjuk el és köszönjük meg.

Varga Péter munkásságát évtizedek óta követi a romániai magyar zenei élet avatott intézménye, a Romániai Magyar Dalosszövetség. 2007-ben Márkos Albert-díjat kapott 10 éves kórusvezetői munkásságának elismeréseképpen. Ma, 2019. november 23-án megérdemelten veheti át a Zsizsmann Rezső-díjat az erdélyi magyar egyházzenei kóruskultúrában elért művészi és szervezői munkásságáért. Péter, köszönjük a munkát! Gratulálunk!

 

(Póti Eduárd felolvasásában elhangzott 2019. november 23-án, Kolozsváron, a Romániai Magyar Dalosszövetség ünnepi közgyűlésén.)