Az ókori Róma története különösen nagy szerepet játszott a román nyelvű historiográfiában, elsősorban Dacia provincia rövid, kevesebb mint két évszázados történetének köszönhetően, amelynek történetisége beépült a román nép nemzeti öntudatába és 18 század óta élő etnogenezis történeti irodalmába is. Bár Erdély római múltja elevenen élt a román nép kollektív mentalitásában, különösen a 18–19. század óta, az ókori Róma történetének román nyelvű összefoglalóira vagy fordításaira a 20. század elejéig kellett várni. Az alábbi írás rövid bevezetőt kíván nyújtani az ókori Róma történetének román nyelvű műveibe.
A kezdetek munkái
Róma első nagy összefoglalója
Az ókori Róma történetét mind az ókori auktorok, mind a későbbi, különösen 17–18. századi történészek igyekeztek összefoglalni. A nemzeti nyelvek megjelenésével és elterjedésével a 16. század után egyre több jelentős Róma-történetet fordítottak le a latin és görög auktorok munkái közül, a lista értelemszerűen Titus Livius Ab urbe condita (A város alapításáról) című monumentális munkájával kezdődött, amelyet Iulius Caesar Commentarii de bello Gallico (A gall háború) című munkája követte1. A klasszikus auktorok nagy, kanonikus munkái ugyan nem nyújtottak átfogó képet az ókori Róma történetéről, ezek elterjedése Európa nemzeti nyelvein jelentős lépést jelentettek a későbbi, immár modernkori szintézisek megjelenéséig. A román nyelvű irodalomban az ókori Róma története első alkalommal a pasoptizmus (ʼ48-as mozgalom – szerk. megj.) néven ismert román nemzeti öntudatra ébredés korában jelentkezik. Vasile Alecsandri (1821–1890) számos művében, elsősorban az Ovidius című 1885-ös drámájában igen jelentős szerepet kap az ókori latin irodalom és az ókori Róma története is A román romantika korának számos szerzője jó ismerője volt a latin és görög nyelvű auktoroknak, de olvasmányélményeik között ott találjuk a 19. század nagy francia Róma-történeteit, elsősorban Charles Dezobry (1798–1871) Rome au siècle d’Auguste, ou Voyage d’un Gaulois à Rome à l’époque du règne d’Auguste et pendant une partie du règne de Tibère (1835) című munkáját (1. kép), amely az Augustus-kori Róma első nagy összefoglalójaként jelent meg. 1885-ben Dezobry munkája már súlyosan elavultnak bizonyult, hisz ekkor már az ókori Róma kutatása olyan paradigmatikus műveket alkotott, mint Theodor Mommsen Róma-története, amely sajnos csak sokkal később kerül be a román irodalom és tudományosság köztudatába2. Ekkor jelennek meg román nyelven az első jelentős auktor-fordítások is, ezek közül kiemelendő Titus Livius Róma történetének 1884-es román nyelvű kiadása. A Nicolae Barbu, Nedelea Locusteanu és Ion Petrescu által fordított monumentális munka megjelenése a Román Akadémia akkor még tudományos eredményeket is felmutató munkájának gyümölcse volt.
A bukaresti klasszika-filológiai iskola jelentős fordításait az 1918–1920-as impériumváltást követően az immár Kolozsváron és Jászvásáron is létrejött jelentős klasszika-filológiai iskolák fordításai követték, igaz, az 1920-as években továbbra sem volt román nyelven elérhetőek az európai modern irodalom nagy Róma-történetei, legyen szó Edward Gibbon vagy Theodor Mommsen akkor már Nobel-díjjal jutalmazott opuszáról. A Vasile Bogrea és Teodor Naum által fémjelzett kolozsvári klasszika-filológiai iskola mellett a római történelemnek olyan jelentős tolmácsolói akadtak a 20. század első felében, mint Constantin Daicoviciu vagy Vasile Pârvan régészek, ókortörténészek (2. kép)3. Utóbbi 1909-es munkája M. Aurelis Verus Caesar și L. Aurelius Commodus címmel az első olyan, immár nem auktorok fordításaként megjelent munka, amely az ókori Róma történetének egy rövid szakaszával (Kr. u. 168–192) foglalkozik. Pârvan rövid, füzetszerű kiadványa igen jelentős, hisz az első olyan munka, amelyet szakmai tekintély írt román nyelven, és nem egy már meglévő, külföldi kánonba bekerült Róma-történetet fordítottak le. Pârvan számos alkalommal idézi Theodor Mommsen nagy munkáját, amelyet akkor még csak német vagy francia kiadásban olvashattak Romániában.
A 20. századi munkák
Róma történetének első, román nyelvű monográfiája egy sajnálatos körülménynek köszönhetően jött létre. Az 1948–49-es politikai váltás következtében a román történetírás is szisztematikus változáson ment át4. Romániában is kötelezővé vált a szovjet történetírás és annak kanonikus művei. Ezek közül kiemelendő volt Nikolaj Aleksandrovič Maškin, Istoria Romei antice (Bukarest, 1951) című propagandisztikus Róma-története, amelyet a szovjet blokk számos országában, így értelemszerűen Romániában is kiadtak. A román historiográfia nagy hiányossága maradt, hogy 1950 előtt nem sikerült sem a német, francia vagy angol irodalom paradigmatikus Róma történetei közül legalább egyet lefordítani, sem egy saját, román szerző által irt Róma-történetet produkálni Maskin Róma-története szerencsére nem sokáig árválkodott a román nyelvű irodalomban, mint az első románul is olvasható Róma-monográfia. A sztálinista korszak talán egyetlen nagy Róma-története Romániában Jana Villan és társainak a Titus Livius-fordítása volt, amely 1953 és 1963 között jelent meg.
Az 1960-as évek rövid ideig tartó politikai enyhülésével sorra jelentek meg a tudományos-ismeretterjesztő munkák román nyelven. Ezek nagy része a francia, vagy ritkábban, a német tudományos irodalom legjavának fordításai voltak (Marcel Bordet, Istoria Romei antice, Bukarest, 1970, Robert Etienne, Viața cotidiană în Pompeii, Bukarest, 1970, Jeromo Carcopino, Viața cotidiană în Roma la apogeul Imperiului, Bukarest, 1979, P. Grimal, Civilizația romană I–II., Bukarest, 1973, Niels Hannestad, Monumente publice ale artei române, Bukarest, 1989). Az 1970-es és 80-as években ugyanakkor olyan jelentős munkák fordításai is megjelentek – egy- vagy akár kétszáz éves késéssel – mint Edward Gibbon korszakalkotó Róma története a 18 századból (Istoria declinului și a prăbușirii Imperiului Roman, traducere și prefață de Dan Hurmuzescu, Bukarest, Editura Minerva, 1976) vagy Theodor Mommsen sokat várt Róma-története, melynek első román változatát 1987 és 1990 között fordította le Joachim Nicolaus. Fontos megemlíteni ugyanakkor ebből a korszakból Horia C. Matei és Nicolae Lascu munkáit, amelyek immár nem külföldi munkák fordításaiként, hanem az első romániai Róma-monográfiaként terjedtek – igaz, a vártnál jóval kevesebb hatással.
A 21. századi munkák
története című könyvének román fordítása
2017-ben jelent meg
A 2000-es években tovább nőtt azoknak a külföldi munkáknak a száma, amelyek Róma történetét immár a legújabb tudományos eredmények tükrében tolmácsolták román nyelven a nagyközönségnek. Míg a romániai tudományos élet és egyetemi oktatás továbbra is elsősorban Mommsen 1976-os fordítását és Marcel Bordet francia történetíró művét használta alapmunkaként, számos ismeretterjesztő munka – így Pierre Grimal, Viața în Roma antică (Ed. Corint, Bukarest, 2000) vagy Jean Noel Robert, Roma antică (Editura All, Bukarest, 2002) – óriási sikert aratott A román történészek Róma-történetei (Adrian Husar, Curs de istoria Romei, Marosvásárhely, 1997, Ligia Bârzu, Istoria Romei antice, Bukarest, 2004) sokáig nem tudták felvenni a versenyt a francia vagy német irodalom nagy munkáival, míg végül 2002-ben megjelent Eugen Cizek nagy Róma-története (Istoria Romei, Bucuresti, I. ediție din 2002, második, bővített kiadás 2010), amely mai napig a legnépszerűbb, román szerző által írt Róma-történet Romániában 2008-ban új, friss fordításban és díszkiadásban is megjelent Theodor Mommsen többkötetes Róma-története, amelyet az angolszász irodalom egyik új vívmánya, M. Cary és H Scullard, Istoria Romei pănă la domnia lui Constantin (Editura All, Bukarest, 2008) című kötete követett. Az elmúlt években számos új könyv jelent meg, így Gibbon nagy munkájának kritikai kiadása és új fordítása vagy Mary Beard S.P.Q.R. – Az ókori Róma története című bestseller opuszának román változata is napvilágot látott 2017-ben, megelőzve az idén megjelent magyar fordítást is (3. kép). A Mihnea Gafița kiváló fordításában megjelent kötet másfél év alatt több ezer példányban kelt el Romániában, ezáltal az egyik legnépszerűbb tudományos ismeretterjesztő kötet lett. Mary Beard kötete alighanem a legolvasottabb Róma-történet, ami román nyelven is megjelent, és egyben kiváló bevezetőt nyújt az új, a Közép-Kelet európai történetírástól merően eltérő angolszász történettudomány sajátosságaiba is.
Jegyzetek
1 Az ókori Róma történetének újrafelfedezéséről és német, angol és magyar nyelvű tolmácsolásáról lásd még: Szabó Csaba: Az ókori Róma története a magyar historiográfiában. Művelődés LXXI., április 2018.
2 A román romantika szerzőinek klaszszikus műveltségéről lásd: Alexandra Ciocârlie: În dialog cu anticii, Cartea Românească, Bukarest, 2016.
3 Feltételezhetően, mind Daicoviciu, mind Pârvan is rendelkeztek az ókori Róma történetéről szóló, szisztematikus összefoglalókkal, írott kurzusfüzetekkel. Ezekről eddig nem sikerült információt találnom.
4 Matei-Popescu, Florian: Imaginea Daciei Romane în istoriografia românească între 1945 şi 1960 (The imagine of Roman Dacia in Romanian historiography between 1945–1960). SCIVA 58 (2007), 265–288.
