Ez év nyarán a makfalvi Nagy Pál alkotótáborban bemutattak egy különleges könyvet, A makfalvi báró Wesselényi-féle Székely Nemzeti Iskola történetét, amelynek szerzője két makfalvi tanár, Péterfi György és Péterfi Levente. Miután belelapoztam, láttam, hogy egy nagyon dokumentált könyvről van szó. Makfalvi vagyok, és gyermekkoromban az öregek sokat emlegették a kolégyomot. Több írásban olvastam, hogy a reformkor idején Wesselényi a marosvásárhelyi megyegyűlésen szeretett volna beszélni, de az elöljárók figyelmeztették, hogy nincs joga erre, mert nincs birtoka a megyében. A székelyek a segítségére siettek, a makfalviak telket írattak a nevére, amiért másnap már szólásjogot kapott. Wesselényit annyira meghatotta a gesztus, hogy megígérte, iskolát épít a telekre. Mivel nagyon örültem a megjelent kötetnek – amely lényegében egy többévnyi kutatás eredménye –, elhatároztam, hogy bemutatom azoknak, akiket szintén érdekel . A továbbiakban a könyv fejezeteit sorra fogom venni.
Makfalva és oktatástörténete 1833-ig
Az első írásos emlék Makfalváról 1507-ből származik, 1567-ben már 22 kapuval jegyzett település volt. Főbb foglalkozás a mezőgazdaság volt, de gyakorolták a kézművességet és a szekerességet is. Lakosai felvették a református hitet. Az 1600-as évektől szerepeltek a tanításra vonatkozó megnevezések is. Az oktatás az egyház felügyelete alatt zajlott, és vizitációk alkalmával ellenőrizték. A 19. század elején 50 fiú és 20 leány járt iskolába. A falu története összekapcsolódott a Dózsa család történetével, amelynek ősei Dálnokról származtak, és egyik águk Makfalván telepedett le. Dósa Elek a marosvásárhelyi Református Kollégium tanára volt, egy jogtudós, aki Makfalváról származott, és nagy szerepet vállalt a makfalvi Wesselényi Kollégium létrehozásában.
A báró Wesselényi-féle Székely Nemzeti Iskola története
A 18. század végén az osztrák birodalom hangsúlyt fektetett a közoktatás fejlesztésére. A Ratio Educationis és a Norma Regia olyan intézkedéseket tartalmazott, amelyek alapján kötelezővé vált az ingyenes elemi oktatás. A vallási türelem mellett a nemzetiségek anyanyelvi iskolával rendelkezhettek. Az uralkodók ezekkel az intézkedésekkel igyekeztek a birodalmat modernebb fejlődési pályára állítani. A birodalom tartományai között Erdély a legelmaradottabbak közé tartozott. Ezt a lemaradást csak reformok segítségével lehetett csökkenteni. Érdemes megemlítenünk Dósa Elek nevét, aki a reformok híve volt, és az oktatás fejlesztésével akart a népén segíteni. Úgy gondolta, hogy Marosvásárhely, Udvarhely, Székelykeresztúr kollégiumai között szükség lenne egy tanodára, amelyik tovább folytatná a környék ifjúságának nevelését az elemi oktatás után. Ez az iskola lett volna a marosvásárhelyi Református Kollégium partikulája, amely élvezné a kollégium támogatását, a helyét pedig Makfalvára gondolta. Makfalvának ebben az időben négy sokadalmas és hetivásári joga volt, több irányba kötötték össze utak a környező falvakkal. Dósa Elek megbeszéléseket folytatott egyházi vezetőkkel, a makfalvi egyházközséggel is, akik kitörő örömmel fogadták az ötletet, és minden támogatást megígértek.
A javaslat először a parciális zsinathoz került 1833-ban, amely a Fő Konzisztórium elé terjesztette. A javaslatot elfogadták, és biztosokat neveztek ki az iskola ügyének intézésére, élükre pedig gróf Tholdalagi Zsigmond került. Az iskolát 1835. január 19-én sikerült beindítani egy erre a célra bérelt házban, amelynek első tanítója Ráduly Sámuel, a Marosvásárhelyi Református Kollégium végzős diákja volt. Közben a bizottság gyűjtést szervezett az iskola felépítésére. Wesselényi Miklós neve még nem merült fel az iskolaépítés korai szakaszában. 1833-ban megyegyűlést tartottak Marosvásárhelyen. Itt hangzott el az a kijelentés, hogy mivel Wesselényinek nincs birtoka a megyében, nem jogos a felszólalásra. A helyzeten javítani igyekezők Székelyszentistvánon kültelket, Makfalván beltelket írattak a nevére. A gyűlések idején érlelődött meg Wesselényiben, hogy támogatni fogja a makfalvi új tanoda felépítését. A báró pénzzel támogatta az iskola felépítését, és a növendékek támogatására alapítványt hozott létre, amit a fiai is megerősítettek.
Az iskola szabályzatát Dósa Elek tanár vállalta magára. Megnevezése Népiskola lett, melynek nyelve teljesen magyar. Dósa az oktatásban az angol mintát követte, ahol az elméleti oktatást a gyakorlatival kötötték össze. A jobb tanulók segítették a tanítót a munkájában. Az elemi oktatásnál magasabb felkészülést biztosítottak. A tantárgyak röviden a következők voltak: vallás, olvasás, számtan, történelem, fizika, természetismeret, gazdasági ismeretek, földrajz. Gyakorlati ismeretek: csemeték ültetése és oltása, kosár és szalmakalap kötése, asztalos- és lakatosismeretek, földek felmérése, játék, testi erő fejlesztése. A szabályzat foglalkozott az anyagi alapok biztosításával, szervezési kérdésekkel. Az iskola a Fő Konzisztórium felügyelete alatt működött. Az új iskola alapkőletétele 1936. október 17-én történt, Wesselényi jelenléte nélkül. Ennek oka az volt, hogy a bárót több rendbeli perrel fenyegették a politikai tevékenysége okán. Felolvasták Wesselényi Miklósnak erre az alkalomra írt levelét. Az ünnepi műsort a Marosvásárhelyi Református Kollégium tanuló ifjúsága szolgáltatta. A korabeli sajtó több rendben tudósított az eseményről úgy, mint Székely Nemzeti Ünnep, de az iskolát Székely Nemzeti Iskola vagy Wesselényi Kollégyom néven is emlegették. Bolyai Farkas, a vásárhelyi kollégium híres tanára verset írt erről az eseményről. Nemsokára az iskola zászlót és harangot kapott. Wesselényi a következő feliratot javasolta az iskola falára: „Adták a székelyek / Wesselényinek hazafiságáért / Szenteli / Hazafiság fejtéséért. / A Székely Nemzetnek / Wesselényi.”
1838-ban az iskola még nem volt befejezve, Wesselényi betegsége miatt kezelésre kényszerült. Ekkor az iskolára egy nagyobb összeget hagyott, 24 000 forintot, továbbá még felkért főurakat, így gróf Buttler Jánost is a támogatásra. Dokumentumok vannak arról, hogy a marosszéki eklézsiák mennyi pénzzel támogatták az iskola építését. Több évi építőmunka után 1840. november elsején a Wesselényi-iskola megnyílt. A tanulni vágyó, szegényebb rendű gyermekek segélyben részesültek. Összesen 600 forintot osztottak szét évente hat, később tizenkét tanuló között. A kimutatások alapján sok környékbeli ifjú felekezeti különbség nélkül látogatta az iskolát. Az új iskolában maradt üres osztály, ezért mindjárt óvodát is indítottak, amelynek első oktatója Kusztos András volt. Tíz évvel az iskola megnyitása után jelentkeztek az iskola előnyei. A falvakon egyre több olyan ember volt, aki értette a község ügyeit, mint telekkönyvszerkesztés, adó- és jövedelemtáblázatok, árvaügyek. Ugyanakkor a gazdászat területén is előrehaladás mutatkozott. Korabeli tudósításokból tudjuk, hogy megalakult a székely ifjúság olvasóegylete és gyümölcsnemesítő iskola. Orbán Balázs a Székelyföld leírásában számol be a Wesselényi-iskola történetéről. 1896-ban 91 tanuló vett részt közvizsgán, ahol dicséretes és szép eredményeket értek el. A tantermek tér- és űrnagyság, világosság és közegészség tekintetében az országos törvények kívánalmainak megfeleltek.
Az I. világháború megviselte a Wesselényi-iskolát. Két tanítóját hadi szolgálatra kötelezték, a karbantartás elmaradt, sok felszerelés, bútor, dokumentáció elveszett, a Wesselényi-alap pénzét csak kis mértékben lehetett kamatoztatni. Az iskola végül a makfalvi egyházközség kezelésébe került – még nem volt a tulajdonjog megállapítva. Bencze Gyula tanító a Kolozsváron megjelenő Véndiákok Lapjában ezeket írta 1927-ben: a Felméri Mihály tanító keze alatt tanultak közül katonatiszti pályára ment 8, egyetemet végzett közjegyző, ügyvéd vagy bíró lett 15, tanító 34, érettségi vizsgával lett tisztviselő 51, gazdatiszt pedig 6. 1933-ban megjelent Makfalván a román tanító abból a célból, hogy román tannyelvű állami iskolát hozzanak létre. Azzal az indokkal, hogy a Wesselényi iskolai alapítvány megszűnt, és az iskola nincs a makfalvi egyházra telekelve – így államosították, és román tagozatot hoztak létre.
Küzdelem hittel, reménységgel és közösségi összefogással
Balogh Ferenc új református lelkész szerint Makfalván erős közösségi élet folyt, dalárda, fúvószenekar, nőszövetség, ifjúsági egyesület, vasárnapi iskola. A régi leányiskolában nem fértek mind el azok, akik magyar nyelven akartak tanulni. Ezért rövid idő alatt új iskolát építettek, a Dombi-iskolát. Ekkor még megengedettek voltak az egyházi iskolák. Mikor bebizonyosodott, hogy így sincs elég hely a magyarul tanulók számára, a helyi értelmiségiek tovább léptek, még egy új iskola felépítésére szánták el magukat a közösség támogatásával. Az új iskola a Gálkerti-iskola nevet kapta, ahol tanítói lakást is biztosítottak. Nehézségek támadtak, mert a román tagozati tanítók tiltakoztak, nehogy elveszítsék a tanulóikat. A minisztérium első menetben elutasította az új iskolát. A makfalviaknak szerencséjük volt Balogh Ferenc tiszteletessel, aki addig talpalt, amíg a minisztériumnál megszerezte az engedélyt. A bécsi döntés után Makfalván magyar közigazgatás lett. A makfaviak beindították a Református Polgári Iskolát 42 növendékkel, amelyik az 1948-as államosításig működött. A Wesselényi-iskola épületébe kórházat rendeztek be.
Miután végigolvastam a könyvet, elmondhatom, hogy hálások lehetünk a szerzőknek a felkutatott dokumentumokért, ezeket olvasva ugyanis jobban megérthetjük a felidézett kort. Egy szép történetről van szó, amely mögött kemény harc, küzdelem állt. És említsük meg a székely közösséget, amely Wesselényi Miklós vagy Dósa Elek mellett létfontosságú volt ahhoz, hogy megvalósulhattak a felsorolt iskolák, valamint az egyházakat, amelyek kezdetektől felvállalták az oktatást, máig az iskolák támogatói voltak. A Wesselényi ,,Kolégyom” mélyen beivódott Erdély kulturális emlékezetébe.
Könyvészet:
Péterfi György, Péterfi Levente: A makfalvi báró Wesselényi-féle Székely Nemzeti Iskola története, T3 Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2019
Péterfi György, Péterfi Levente: A makfalvi oktatás története, Silver Tek Könyvkiadó, 2010
Levéltári források:
Marosvásárhelyi Református Gyűjtő levéltár,
Maros Megyei Állami Levéltár,
Kolozsvári Református Gyűjtőlevéltár,
Kolozs Megyei Állami Levéltár,
Magyar Országos Levéltár,
Országos Szécsényi Könyvtár,
Országos Idegennyelvű Könyvtár,
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár,
Makfalvi Községi Könyvtár,
Makfalvi Református Egyházi Levéltár,
Magyar Nemzeti Levéltár,
Marosvásárhelyi Teleki – Bolyai Könyvtár,
Erdélyi Digitális Adattár
