„Nincs semmi szín, csak forma, szerkezet,
Fák csontja, nyírek pöttyös-tarka héja,
Fák templomíve,
csipkés ablak éke,Havas mezők és csöndes fák a hóban.”
V Sackville West (Kosztolányi D. ford.)
A téli fényképezés három dolgot feltételez:
a. Megszállottan lemondani a szoba melegéről, és hidegben, viharban, hóban és néha ismeretlen körülmények között kimenni a természetbe. Meleg, vastag ruhában, sapkában és bakancsban cipelni még több holmit (csereruhát, forró teás termoszt és harapnivalót, telefont, zseblámpát, síbotokat) és fotós felszerelést.
b. Megfelelő fotós felszerelést: megbízható fényképezőgép(ek)et és tartozékokat (objektívek, állvány, szűrők, táska, távirányító, villanófény, áramforrás), amelyek a szélsőséges körülmények között is megbízhatóan működnek.
c. A fényképezés szeretetét és azt az indíttatást, hogy azokat a képeket, amelyek csak télen készülhetnek el, elhozzuk, megmutassuk azoknak, akik nem tudnak a fényképezés helyére elmenni. Egyszóval önzetlenül ajándékot adjunk embertársainknak.
Ezek után csak azt kellene mondani, hogy sok-sok fotóskönyvet kell elolvasni, és az olvasottakat alkalmazni. Ezen a kurta mondaton túl azonban van még sok minden, amit nem nagyon lehet olvasni, inkább csak ellesni a szakma beavatottjaitól. Jómagam is megpróbáltam, nem sok reménnyel, inas módjára a mesterektől tanulni. A következő sorok, a teljesség igénye nélkül, a téli fényképezéssel kapcsolatos néhány gondolatot foglalják össze.
A tél általában elriasztja a bátortalan fényképészt. Minden fagyos, kevés szín van, minden majdnem csak fehér és fekete, vagy egyhangúan szürke. Ez azonban csak előítélet. A megfelelően felkészült fotósnak nem kell tétlennek maradnia, és elszalasztania olyan felvételeket, amelyeket csak télen, havas-fagyott tájakon lehet elkészíteni. A kutató szem az első látásra semmitmondó tájban is talál megörökíteni valót, amelyet érdemes másoknak is megmutatni. Egy téli fotótúra alkalmával sok, előre nem is sejtett alkalom és látvány zúdul a fényképészre: érdekes formák, fények, állatok, madarak, apró, csodás, havas részletek – ezek mind forrásai lehetnek a sikeres fotónak. Nem minden felvétel lesz művészi értékű kép, de a figyelmes fotós gazdag zsákmánnyal (és néha fagyottan) tér meg az otthon melegébe.
Télen külön öröme a fotósnak a zúzmara. Gyakorta a zúzmara öntörvénye szerint bánik a finom növényi formákkal, az alig észrevehetőből vagy megszokottból valami újat, meglepőt „alkot”. Tokaji András fogalmazásában: „Az a megtévesztő, hogy a makro- és mikrovilág között még van egy szint, amelynél a »már nem« és a »még nem« találkozik. Ez a látásmód a mindig látottak ürügyén a nagyon ritkán szemügyre vehetőket hozza megtévesztő közelségbe.” [1].
Téli napokon, enyhe hóesésben is elől tarthatjuk a fényképezőgépet. Csak egy finom ecsetre lesz szükségünk, hogy időnként lesöpörhessük a havat az objektív tubusáról és a frontlencséről, vagy a ráhelyezett szűrőről [2]. Nagy hidegben feltétlenül dolgozzunk kesztyűben (akár egy vékony cérnakesztyű is alkalmas), mert a fényképezőgép fémváza vagy a háromláb fémrésze hozzáfagyhat a kezünkhez. Ez fagysérülést okozhat. [2, 3].
A téli felvételek „csapdája” a túlságosan világos (nagy kiterjedésű havas) felületek miatti expozíciós tévedés. Az automata expozícióval készült felvételek a valósnál lényegesen sötétebbnek mutatják a tájat. Ez kiküszöbölhető, ha 1-1,5 fényértékkel (FÉ), azaz rekesszel (vagy záridővel) túlexponáljuk a felvételt. Különösen napsütötte tájnál fontos. A digitális fényképezőgépeknél külön előny az ellenfényállító-gomb (vagy menüpont) létezése. A helyes expozíciós érték kiszámítása gyakorlat kérdése. Ha a havat részletgazdagon szeretnénk ábrázolni, az egy rekesznyi túlexponálás a mért érték fölött segíthet a finom árnyalatok visszaadásában. Az elrontott (nem helyes) expozíciónál a nagy túlexponálás jelent igazi veszélyt. A túlexponált kép csúcsfényei (világos tónusok) kiégnek, és részletnélkülivé válnak. Ezt már nem lehet javítani az utófeldolgozás során, a hiányzó részleteket nem lehet visszahozni. A képi információ végleg elvesz a túlexponált képnél. Ez nem így van az alulexponált felvételeknél. A RAW-konverter vagy az utólagos digitális feldolgozás 1-2 rekeszértéket sikeresen javít, és a még sötét, első látásra feketének ítélt képrészeken előtűnhetnek részletek. Ha tehát bizonytalanok vagyunk az expozícióban, inkább exponáljunk a becsült érték alá, mivel a legnagyobb veszélyben a világos részek vannak. Természetesen figyelembe kell vennünk, hogy a havas táj 1-1,5 rekeszérték túlexponálást kér, a fenti gondolatmenet a túlzott túlexponálásra vonatkozik. A kiegyensúlyozott árnyalatú képeket sikeresen készíthetjük sorozatfelvétel segítségével (BKT – bracketing). Ekkor három felvételt készít a fényképezőgép, három különböző rekeszértékkel. Ezekből a kép utólagos feldolgozása során a fotós (vagy már maga a fényképezőgép) összeállítja a HDR típusú képet [2, 4].
A hó a környezet színeit veri vissza, ezért majdnem soha nem fehér (kivétel a közvetlenül, erős fénnyel megvilágított hófelület). Általában az ég kékje adja a felvételeken a hó kékes tónusát – különösen az árnyékos részeken. Ugyanakkor maga a hó is, mint visszaverő közeg, fényforrásként szerepel. Ez a visszavert fény lágy, a leglágyabb és legszebb hatású, amely hatékonyan deríti az árnyékos részeket.
A hó frontális világításnál „lapossá”, részletszegénnyé válik, a hóréteg szerkezetét alacsony napállásnál oldal- vagy ellenfényben tudjuk visszaadni a leghűebben. Az ilyen fényképek készítésekor azonban az alacsonyan járó Nap fénye az objektív frontlencséjére kerülhet. Ez negatívan befolyásolhatja a színkontrasztot, tükröződést okozhat, ami képhibát eredményez. Ennek elkerülése érdekében ajánlott a napellenző használata.
Ha a hulló hópelyheket szeretnénk megörökíteni, középtávolságból normál (50 mm fókusztávolságú) objektívvel 1/60 mp., vagy ennél hosszabb idővel kell exponálnunk. Így azok elmozdulása miatt rövid csíkok formájában jelennek meg a képen. A túl rövid, 1/100–1/200 mp. (vagy még rövidebb) expozíció „megállítja” a hópelyheket, pontszerűen jelennek meg. Ajánlott egy sötétebb háttér választása, így a havazás élménye hatásosabb.
A téli részletek gyakran absztrakt, szürreális hatást keltenek. A téli makrofényképezéskor és gyenge megvilágítási körülmények esetén ajánlott egy derítő vaku használata. A gyenge fényviszonyok (reggel, este, mély árnyék stb.) igénylik a villanófény használatát, vagy a hosszú exponálási időt. Ezeknek a felvételeknek a készítésekor ajánlott a háromláb használata a hosszabb záridő, a makrofotózásnál pedig a kis tárgytávolság miatt. A nagyobb stabilitás érdekében ajánlott a központi oszlopot nem kiemelni. A kép élességét, különösen a hosszú exponálási idők alkalmazásakor, a következőkkel tudjuk biztosítani:
a. Távirányító használata (zsinór, IR, rádióhullámos) vagy késleltetett exponálás (2 vagy 10 mp.)
b. A háromlábra a központjában függesztett plusz súly (táska, zacskó kő stb.)
c. A tükör felcsapása exponálás előtt (ha van ilyen lehetőség a fényképezőgépen)
d. A háromláb stabil elhelyezése, nyitott lábakkal.
e. Nem mozogni (hevesen) a fényképezőgép mellett.
f. A makrofényképezésnél a legjobb minőségű felvételeket a „makro” beállítással is rendelkező objektívek biztosítják. Ezek lehetnek fix fókusztávolságú (általában 100 mm körüliek), vagy zoom objektívek makro állásban.
g. A téli táj fényképezésekor (mint a tájfotózásnál általában) a nagylátószögű objektíveket ajánlják. Ezek a képek zömmel 20–50 mm fókusztávolságú objektívekkel készülnek. Ez nem jelent kizárólagosságot, a teleobjektíveknek (és zoomoknak) is létjogosultságuk van a nehezen (vagy egyáltalán nem) megközelíthető témák fényképezésénél, vagy egy részlet kiemelésekor. Ne feledjük, hogy nem az objektív fókusztávolsága, hanem a fényképezett téma távolsága módosítja a perspektívát. A téli táj fényképezésekor sok múlik a perspektíva megválasztásán. Ez különösen azért fontos, mert a havas tájban a tárgyak, az előtér–háttér viszonya a két dimenzióban való ábrázoláskor a fény- és színviszonyok különleges volta miatt tág határok között változik. Előnyös a fénykép középtere és előtere közötti kapcsolat érzékeltetése. Ez az előtérbe komponált elemek segítségével lehet sikeres: pl. azalacsonyabb állásból való fényképezésnél, amikor az előtérbe beveszünk tárgyakat, és amikor a középtér „összenyomódik”.
Nem szabad megfeledkeznünk a szűrők fontosságáról. A téli fotózáskor gyakran hasznosnak bizonyulnak az átmeneti szűrők (leggyakrabban a kék és szürke), vagy a változtatható erősségű szürke, illetve a cirkuláris polarizációs szűrő. Ezeknek a segítségével csökkenteni lehet a szenzorra jutó fényerőt, és a polarizációs szűrő a színtelitettség növelését biztosítja.
Amikor a téli tájat fényképezzük, folyamatosan és hosszú ideig tartózkodunk a fagyos környezetben. A digitális fényképezőgépek üzemi hőmérsékletének alsó határa nulla Celsius-fok körül van. A hideg gondot jelent a gép elektronikájának és az áramforrásoknak. A téli túrák alkalmával érdemes kabát alatt tartani a fényképezőgépet, mert így biztosítani lehet az optimális üzemi hőmérsékletet, de a testből kipárolgó nedvesség a hideg fényképezőgépre és az objektívre kicsapódhat, ami károsodást okozhat. Néha elégséges, ha csak az áramforrást tartjuk zsebben, testközelben, így annak hőmérséklete nem esik a kritikus üzemelési érték alá. Az áramforrást a felvétel előtt illesszük helyére. Amikor hidegből meleg helységbe visszük a fényképezőgépet, ajánlott a tokjából csak a hőmérséklet kiegyenlítődése után kivenni, miután felmelegedett a helyiség hőmérsékletére. Semmi szín alatt ne vegyük ki az objektívet.
A hideg téli éjszakák különösen alkalmasak a szép csillagfényképek készítésére. Ilyenkor a levegő nedvességtartalma alacsony. A hosszú exponálások azonban alacsony hőmérsékleten nem mindig sikerülnek, különösen az áramforrás lehűlése miatt. Az is hátrány, hogy hosszú exponáláskor a képzaj nagyon érezhető, különösen, ha csillagnyomot szeretnénk fényképezni. Ilyenkor ajánlott több, rövidebb, pár másodperces felvételt készíteni mozdulatlan fényképezőgéppel (lásd háromláb, távirányító), és utólag összerakni a felvételeket megfelelő programmal. Egyes digitális fényképezőgépekbe már beépítette a gyártó a megfelelő programot.
A sikeres téli felvételeknek van még egy vonatkozása: legyünk mindig naprakészek a más fotósok által készített felvételek ismeretében. Ami pár évvel ezelőtt szenzációszámba ment, ma már lehet elvesztette újszerűségét.
Mindig legyen kéznél a fényképezőgép, mert a legjobb, megismételhetetlen pillanatok gyakran minden előjel nélkül, a semmiből tárulnak fel előttünk.
„A jó fotó gyakran a megérzésen, az intuíción alapul.” Gordon Wiltsie [2].
Felhasznált és ajánlott könyvészet:
1. Tokaji András: Fényképezés a szabadban. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1977
2. Bill Hatcher: Kaland és Pillanat. Geographia Kiadó, Budapest, 2006
3. David Hamilton: 1446 Photo Tips. Harmony Book, New York, 1984
4. Enczi Zoltán–Richard Keating–Szabó Endre. Természetfotózás digitális fényképezőgéppel. Rainbow-Slide Kiadó, Budapest, 2006
